Dmitrij Szaveljevics Suvajev

orosz tábornok
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 24.

Dmitrij Suvajev (oroszul: Дмитрий Савельевич Шуваев; 1854. október 24. [régi orosz naptár szerint december 10.] – 1937. december 19.) orosz katonai vezető, tábornok, az Orosz Birodalom hadügyminisztere 1916 végén és 1917 elején.

Dmitrij Suvajev
Született1854. október 24.
 Orosz Birodalom
Meghalt1937. december 19. (83 évesen)
 Szovjetunió
Állampolgárságaorosz
Nemzetiségeorosz
Fegyvernemgyalogság
Rendfokozatagyalogsági tábornok
Csatáielső világháború
Kitüntetései
  • Knight of the Order of St. Alexander Nevsky
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Order of Saint Anna, 4th class
  • Fehér Sas-rend
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
  • Order of Saint Stanislaus, 2nd class
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Order of Saint Stanislaus, 3rd class
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Szent Szaniszló-érdemrend
Halál okalőtt seb
GyermekeiAleksandr Shuvayev
IskoláiAlexandrov Military School
Civilbenhadügyminiszter
A Wikimédia Commons tartalmaz Dmitrij Suvajev témájú médiaállományokat.

Dmitrij Szaveljevics Suvajev 1854. december 24-én (a Julián naptár szerint december 10-én) az Orenburgi kormányzóságban, nemesi család sarjaként.

Az Alekszandrovszkij Katonai Iskolát 1872-ben végezte el, majd 1873-1875 között Közép-Ázsiában szolgált. 1879-ben a novocserkasszki kozák kadét iskola adjunktusa, majd 1885 februárjától annak a vezetője. 1905 januárjában már az 5. gyalogsági hadosztály, majd 1908-ban a 2. kaukázusi hadtest parancsnoka.

Ezek után különböző hivatali posztokat töltött be, tevékenyen részt vállalt az orosz hadsereg modernizálási folyamataiban.

1916. március 15-én kinevezték az Orosz Birodalom hadügyminiszterének, Alekszej Polivanov tábornok utódjául. Ezt a posztot 1917. januárjáig töltötte be, de lemondása után is tagja maradt az Államtanácsnak.

Az 1917-es októberi bolsevik forradalom kirobbanása után a Cseka letartóztatta, mint királyi minisztert, de végül szabadon engedték. Átállt a vörösök oldalára és a Vörös Hadsereg egyik katonai iskolájában foglalt el oktatói állást. 1920-ban vezérkari főnöke és a parancsnoka lett a 4. hadseregnek. 1922-ben a petrográdi katonai körzet parancsnoka.

Az 1920-as évek végén nyugállományba vonult és Lipeckben élt. A sztálini tisztogatások őt sem kerülték el. Indokolatlanul letartóztatta az NKVD és nem sokkal ezután koholt vádak alapján elítélték és agyonlőtték.

Később, 1956-ban posztumusz rehabilitálták.

Fontosabb kitüntetései

szerkesztés