Wikipédia

Dombay János

(1900–1961) magyar régész, múzeumigazgató
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. július 21.

Dombay János (Veszprém, 1900. augusztus 10. – Pécs, 1961. március 23.[1]) régész, a Baranya megyei múzeumok egykori főigazgatója. Zengővárkony és más híres lelőhelyek kutatója.

Dombay János
Született1900. augusztus 10.
Veszprém
Elhunyt1961. március 23. (60 évesen)
Pécs
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásarégész
IskoláiDebreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1942)
A Wikimédia Commons tartalmaz Dombay János témájú médiaállományokat.

Élete

szerkesztés

Hétgyermekes szegény családból származott. Adóhivatalban adófőtisztként dolgozott,[1] majd 31 éves korában betegesen Pécsváradra került. Egészsége helyreállítására és szabadideje kitöltésére sokat sétált. Azonban ez nem elégítette ki, így korábbi kedvtelése a régészet felé fordult. Pécsvárad ekkoriban régészeti szempontból felfedezetlen terület volt. Hosszas kutatás, kérdezősködés és terepbejárás után végül az Aranyhegyen gazdag őskori lelőhelyre bukkant 1934-ben.[1] Ezután további lelőhelyekre és korábbi leletekre is fény derül, melyből magángyűjteményt állít fel. A pécsi múzeum akkori vezetése azonban, egy rövid zengővárkonyi ásatást leszámítva, nem érdeklődött a kutatásai iránt.

Egy ismerőse két táblányi leletet felvitt a Nemzeti Múzeumba, amelynek hatására összeismerkedett Tompa Ferenccel. A vele való találkozás hozta számára a felismerést, puszta ásatással munkája értéktelenné válik. Fülep Lajos református lelkész közbenjárására megnyílt számára a pécsi Egyetemi Könyvtár, így végre szakirodalomhoz és legfőképpen módszertani ismeretekhez jutott. Ezen időben módszertani hiányosságait pontossága pótolta.

A zengővárkonyi római kori temető feltárásánál már fényképeket is készített. A Nemzeti Múzeumnak tett jelentése után ismerkedett meg Paulovits Istvánnal, aki elismerően szólt munkájáról és támogatást ígért. Neve mindinkább ismertté válik, nemcsak a környékbeliek hanem a megye vezetői körében is, ami az ásatások némi anyagi támogatását is magával hozza. Felajánlották a pécsváradi vár bástyatornyának ún. páncélszobáját gyűjteménye elhelyezésére. Hogy a helyet valóban feltölthesse, a község és a vár életére vonatkozó iratokat szétválogatta és a pécsi levéltárhoz juttatta, valamint a környékbeliek segítségével a helyiségeket felújíttatta.

1935-ben későbbi munkatársaival tárja fel az első szebényi késő avar kori temetőt. Ezen ásatásba már bekapcsolódnak a Nemzeti Múzeum szakemberei is: Fettich Nándor, ill. László Gyula. Még az év őszén a szebényi második kora avar kori temető, ill. a kékesdi római kori temető sírjainak leletmentésébe is belekezd. Eközben Zengővárkonyban megtalálja az őskori telephez tartozó sírokat is. További ásatásokat végez Püspökszenterzsébet, Szilágy és Olasz határában, valamint a pécsváradi altemplomban.

A pécsváradi gyűjtemény fölött a Történeti Múzeum vállal patronáló szerepet, melynek hatására elérték, hogy a kultuszminisztérium támogassa a vártorony restaurálását. Ennek eredményeképpen további támogatásokat kapott és a "múzeum" elkezdi működését. Az épületegyüttes helyreállítása is folytatódott. A múzeum intézményi kereteinek létrehozására még 1936 decemberében felterjesztette javaslatát a vármegyének, mely szerint feltámasztanák a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesületet, megyei múzeumot hoznának létre, annak hatáskörét pedig az egész megyére kiterjesztenék. Erre a megye is hajlandó, sőt Dombayt bízták volna meg a vezetésével, de ennek akadálya egyetemi végzettségének hiánya. 1936-ban a pécsváradi várban kiállítást rendezett be a leletekből.[1]

A következő évben annak ellenére hogy Pécsnek már volt városi múzeuma, pécsváradi gyűjteményéből létrehozták a Baranya Vármegyei Múzeumot, melynek vezetőjévé Dombayt nevezték ki, azzal a kikötéssel, hogy 4 éven belül képesítést kell szereznie. Ennek Dombay eleget is tesz. Régészeti anyag ugyan itt nem kerül kiállításra az anyag hiányosságai miatt, de az 1940-es évekre már szűknek bizonyulnak a megyeháza által biztosított helyiségek. Az ő közbenjárására új épületet is vásároltak, de a háború következtében az épületeket hamar katonai célokra használták fel. Ennek hatására a múzeum anyaga lekerült a pincébe, Dombay pedig újbóli alapos leltározáshoz kezdett.

A háború után folytatta megkezdett ásatásait, valamint a megye, illetve szűkebb értelemben a pécsváradi járás avar és Árpád-kori leletanyagát veszi számba. A kutatás akkori hiánya miatt csupán néhány Árpád-kori lelőhelyet tudott közreadni ezen korokból, ennek ellenére tervszerűen kutatott újabbak után. Ezen felül a Pécs környéki római lelőhelyek kutatásának is figyelmet szentel. 1951-től haláláig a Janus Pannonius Múzeum igazgatója volt.[1] Ekkoriban vetette fel a később róla elnevezett tó (Dombay-tó) ötletét Pécsváradon.[1]

Ásatásai

szerkesztés
 
Emléktáblája a Dombay-tónál

Művei

szerkesztés
  • 1938 Das Neolithicum von Zengővárkony Kom. Baranya (Ungarn), Germania 22, 215-218.
  • 1939 A zengővárkonyi őskori telep és temető, Arch. Hung. XXIX, 1-98.[2]
  • 1940 Baranya vármegyei múzeum őskori agyagszobrai, Pécs Szab. Kir. Város Majorossy Imre Múzeumának 1939-40. évi Értesítője, 6-10.
  • 1941 Régészet és történelem - Kutatási feladatok Baranyában, Sorsunk I, 225-238.
  • 1942 A Városi Múzeum 1941. évi működése, Sorsunk III/2, 146-147.
  • 1956 Der gotische Grabfund von Domolospuszta, JPMÉ 1956, 104-131.
  • 1956 A Janus Pannonius Múzeum kialakulásáról, JPMÉ 1956, 184-192.
  • 1958 Késő római temetők Baranyában, JPMÉ 1957, 181-330.
  • 1958 Pécsvárad és környéke múltja, Baranyai Művelődés 1958 július, 84-90.
  • 1959 Kőrézkori és kora vaskori település nyomai a pécsváradi Aranyhegyen. JPMÉ 1958, 58-102.
  • 1960 Próbaásatás a villánykövesdi kőrézkori lakótelepen, JPMÉ 1959, 57-73.
  • 1960 Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony - Beiträge zur Kultur des Aenelithikums in Ungarn, Arch. Hung. XXXVII.
  • 1961 Árpád-kori temetők Baranyában I - Ellend I és Ellend II, JPMÉ 1960, 135-158.
  • 1962 Árpád-kori temetők Baranyában II - Somogyvasas, JPMÉ 1961.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d e f Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 175. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. ↑ Ezen anyagközlését heves viták kísérték, melyben támadták és dicsérték egyszerre.

Források

szerkesztés
  • JPMÉ 1960 (1961)
  • Papp László: Dombay János munkássága, JPMÉ 1961 (1962), 189-203.

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dombay_János&oldid=26306354”