Főmenü megnyitása

Első Erdoğan-kormány

59. török kormány, 2003-2007

Az Erdoğan-kormány Törökország kormánya 2003. március 14-e óta.[1] A miniszterelnök Recep Tayyip Erdoğan az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) képviseletében, a köztársasági elnök Abdullah Gül (AKP). A párt a 2007-es választásokat is megnyerte. 2009. májusban a második Erdoğan-kormányban személyi változások történtek, illetve több hivatal, tárca is új elnevezést kapott.

Az Erdoğan-kormány legsikeresebb lépései közé tartozott a török új líra bevezetése, ami az infláció csökkenését jelentette, a gazdaság élénkülése, a nagy összegű IMF-hitel elnyerése és az európai uniós csatlakozási tárgyalások megindítása. A kormány több intézkedését, például a fejkendő-törvény eltörlését és Abdullah Gül köztársasági elnöki jelölését is heves kritika és tüntetések kísérték. Az ellenzék többször is a szekularizmus korlátozásával és iszlámista ambíciókkal vádolta meg a kormánypártot,[m 1] amit az AKP és Erdoğan tagad.[2][3]

A választások háttereSzerkesztés

A 2002 novemberében tartott előrehozott választásokon megmutatkozott az emberek elkeseredettsége, a kormány korábbi években tapasztalt politikai és közigazgatási kudarcai miatt érzett dühe. A választásokon a korábban parlamentbe jutott pártot egyike sem tudta átlépni a parlamenti küszöböt, Ecevit pártja a szavazatoknak csupán 1,3%-át tudta megszerezni.[4] Elsöprő győzelmet aratott azonban a fiatal, iszlámista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP), élén Recep Tayyip Erdoğannal. A párt az 550 fős parlamentben 362 széket foglalhatott el. Egyetlen másik párt tudott még mandátumokat szerezni, a Köztársasági Néppárt.[4] Erdoğan korábbi börtönbüntetése miatt a hatályos törvények szerint nem lehetett parlamenti képviselő, így a parlamenti többséget élvező AKP gyors törvénymódosítással érte el, hogy miniszterelnök lehessen.[4][5]

A 2007-es választásokat is az AKP nyerte meg, a szavazatok csaknem felét megszerezve, miközben sokan attól kezdtek el tartani, hogy ez a győzelem egyben a törökországi szekularizmus veszélyeztetését is jelenti majd.[6] Miután Ahmet Necdet Sezer elnöki terminusa lejárt, 2007-ben elnökválasztásokat is tartottak, mely az ország egyik legnagyobb vihart kavart eseménye lett. Amikor a kormányzó párt bejelentette, hogy Abdullah Gült jelöli köztársasági elnöknek, több mint egy millió ember vonult az utcákra, zászlókkal és Atatürk-képekkel, azt skandálva, hogy Törökország szekuláris állam, és az is fog maradni.[7][8] A tüntetések hatására Gül lemondott a jelöltségről,[9] később azonban mégis megválasztották, a tiltakozások ellenére.[10]

Kormányzati felépítésSzerkesztés

 
Abdullah Gül 2005-ben külügyminiszterként, Condoleezza Rice-szal

Az első Erdogan-kormányt 2003. március 14-én iktatták be,[1][11] 2007. július 22-ig volt hatalmon.[12]

Név Hivatal
Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök
Abdullah Gül külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes
Abdüllatif Şener miniszterelnök-helyettes és államminiszter
Mehmet Ali Şahin miniszterelnök-helyettes és államminiszter
Beşir Atalay államminiszter
Ali Babacan államminiszter
Mehmet Aydın államminiszter
Nimet Çubukçu államminiszter
Kürşat Tüzmen államminiszter
Cemil Çiçek igazságügy-miniszter
Vecdi Gönül nemzetvédelmi miniszter
Abdülkadir Aksu belügyminiszter
Kemal Unakıtan pénzügyminiszter
Hüseyin Çelik oktatásügyi miniszter
Faruk Nafız Özak építésügyi miniszter
Recep Akdağ egészségügyi miniszter
Binali Yıldırım közlekedésügyi miniszter
Mehmet Mehdi Eker mezőgazdasági és falvakért felelős miniszter
Murat Başesgioğlu munkaügyi és társadalombiztosítási miniszter
Hilmi Güler energiaügyi és természeti forrásokért felelős miniszter
Ali Coşkun iparügyi és kereskedelmi miniszter
Atilla Koç kulturális és turisztikai miniszter
Osman Pepe környezetvédelmi és erdőügyi miniszter

BelpolitikaSzerkesztés

 
AKP-ellenes tüntetés Anıtkabirban (Ankara), a 2007-es elnökválasztások előtt
 
Nimet Çubukçu, nő- és családügyi államminiszter, 2007.

Az AKP-kormány ideje alatt bővültek a kurdok jogai, eltörölték a halálbüntetést és a rendőrségi kínzást, csökkentették a hadsereg politikai hatalmát.[13] Reformjai elősegítették az európai uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését.[5] A törökök egy része azonban úgy vélte, Erdoğan fundamentalista, aki az iszlám hatalmának visszaállítására törekszik.[13] Egyes intézkedéseik kiváltották a szekularizációt támogatók ellenérzését, és heves vitákat idéztek elő. Ezek egyike volt a fejkendő-törvény eltörlése,[m 2][14] valamint hogy megtiltották a televízióban az alkoholos italok és dohánytermékek fogyasztásának képeit, ami azt jelenti, hogy a filmekben és televíziós sorozatokban kitakarják az érintett képeket.[15]

A kormányzó párt támogatását élvezi egy olyan egyetemi teológiai reformprogram, mely a mai kor követelményeinek megfelelően szeretné értelmeztetni az muszlim törvénykezés alapjait képező hadíszok egyes részeit, például szeretnék kivenni belőle a nők elnyomására vonatkozó részeket, például azt, hogy „érvénytelen a férfi imája, ha közben szamár, kutya vagy nő halad el előtte”. A professzorok nem az iszlám megreformálását célozták meg, csupán az elavult babonáktól szeretnék mentesíteni a hadíszokat.[16]

2008. április 30-án megváltoztatták a büntető törvénykönyv 301-es cikkét, melyet az Európai Unió és emberjogi aktivisták is kifogásoltak.[17] A változtatások szerint már nem a törökséget, hanem a török nemzetet ért sérelemért lehet valaki ellen pert indítani, de csak az igazságügyi miniszter jóváhagyásával és a maximális kiszabható büntetés a korábbi három év helyett két év lehet.[17] Elkészült az új polgári törvénykönyv is, mely a nők jogait hivatott jobban védeni, Nimet Çubukçu török nő- és családügyi államminiszter szerint azonban hosszú időnek kell eltelnie, míg a törvényben garantált jogok a kultúra részévé válnak.[18]

Az Erdoğan-kormány idején kirobbant egyik legnagyobb botrány az úgynevezett Ergenekon-ügy, az elnevezés egy titkosnak vélt csoportosulást takar, akiket azzal vádolnak, hogy gyilkosságot terveztek több magas rangú politikus és közéleti személyiség ellen, illetve hogy a kormány megdöntésére készültek katonai puccsal.[19] Több mint 150 magas rangú katonatisztet, politikust, újságírót, jogászt és másokat helyeztek vád alá.[19] Az Ergenekon mint szervezet létezéséről a titkosszolgálat 2001-ben szerzett tudomást, amikor a rendőrség letartóztatott egy Tuncay Güney nevű férfit, akit titkos szervezkedéssel vádoltak.[20] A vád szerint a csoportosulás célja, hogy káoszba sodorja Törökországot, ezzel előkészítve a terepet egy újabb katonai hatalomátvételhez.[21] Az ellenzéki Köztársasági Néppárt szerint az ügyet arra használja fel a kormány, hogy elhallgattassa az iszlámista irányvonalat követő AKP-t kritizáló, szekularista ellenzéket és értelmiségieket.[19]

Mint 1984 óta minden kormánynak, az Erdoğan-kormányanak is meg kellett küzdenie a Kurd Munkáspárt (PKK) szélsőséges, terrorista akcióival. 2008-ban a török légierő iraki területen lévő kurd célpontokat támadott, megpróbálva felderíteni az iraki hegyekben rejtőzködő szeparatistákat.[22] A török kormány vidékfejlesztési projektet indított a kurdok lakta Délkelet-anatóliai régió fejlesztésére, hogy így csökkentse a PKK támogatóinak számát.[23] 2009 júliusában a kormány bejelentette, hogy kész nyitni a kurd kérdés rendezése felé.[24] Abdullah Öcalan, a PKK bebörtönzött vezetője ügyvédei útján „útitervet” juttatott el a kormányhoz, melyben javaslatait részletezte a kurd kérdés megoldására. A kormány azonban nem hajlandó bevonni a terroristavezért a tárgyalásokba.[25] A civil szervezetek mellett Törökország biztonsági tanácsa is támogatja a kormány közeledési kísérletét, a szélsőjobboldali pártok szerint azonban a kormány ilyen irányú intézkedései az állam egységét veszélyeztetik.[26]

GazdaságpolitikaSzerkesztés

 
Törökország exportja 2006-ban

A 2001-es líraromlás után Erdoğan kormányzása alatt felélénkült a gazdaság, évi 7%-os növekedést produkált. Megreformálták a bankrendszert, a társadalombiztosítást, a mezőgazdaságot, visszaszorították a pénzromlás mértékét 12%-ra, bevezették a török új lírát. 2009. áprilisában Törökország és az IMF megegyezett egy nagyobb összegű kölcsön folyósításáról, a gazdaság fellendítése érdekében. Az ország korábbi, 10 milliárd dolláros hitelmegállapodása 2008-ban járt le. Meg nem erősített információk szerint az új megállapodás 20–45 milliárd dollár közötti összegről szól.[27]

Az Erdoğan-kormány egyik legjelentősebb gazdasági lépése a Nabucco gázvezeték-projektben való részvétel. A vezeték többek között Azerbajdzsánból és Grúziából, Törökországon át szállítana földgázt Európába, így Magyarországra is. A kormányközi megállapodásokat 2009. július 13-án, Ankarában írták alá a projektet indító államok.[28][29]

KülpolitikaSzerkesztés

 
Barack Obama a török parlamentben, 2009. április 6.

Az Erdoğan-kormány igyekszik jó kapcsolatokat ápolni a török népekkel, a környező országokkal és az iszlám világgal. Törökország aktív szerepet vállalt például a SzíriaIzrael közötti béketárgyalásokban, mint közvetítő, és fontos szerepet játszott az AfganisztánPakisztán közötti tárgyalásokban is.[30]

2009-ben megkezdődött a közeledés Örményországgal is, bár a diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló tárgyalások során nem esett szó az örmény népirtással kapcsolatos álláspontokról.[30][31] Az ország Ciprussal is igyekszik rendezni a viszonyát, támogatja az újraegyesítésről szóló tárgyalásokat. 2004-ben egyszer már meghiúsult az egyesülés, akkor a ciprusi görögök utasították el a lehetőséget. Törökország szeretné, hogy minél hamarabb népszavazást írjanak ki a kérdésről a zöld vonallal elválasztott két területen, mivel a ciprusi kérdés az egyik akadálya az uniós csatlakozásnak.[32] Törökország és Görögország viszonya is jó, amit az is jelez, hogy a görög kormány támogatja a törökök uniós csatlakozását.[33] Vannak azonban súrlódások, ilyen például a vízi határok kérdése[34] és az illegális bevándorlóké, akik az EU szerint veszélyeztetik Görögország demokratikus berendezkedését. Törökország azzal védekezik, hogy a bevándorlók többsége nem török, hanem arab, akik Törökországon keresztül próbálnak meg az unió területére lépni.[35]

Az ország hivatalos kapcsolatai az Amerikai Egyesült Államokkal jók, ezt Barack Obama is megerősítette 2009 áprilisi látogatása során, amikor is Törökországot „kulcsfontosságú szövetségesnek” nevezte, annak ellenére, hogy több esetben sem értett egyet a két ország, például az iraki hadműveletek során.[36] Obama elnök kijelentette, hogy Amerika támogatja Törökország felvételét az Európai Unióba.[36] Elemzők szerint azonban Törökországban egyre növekszik az Amerika-ellenesség.[30]

Európai uniós csatlakozásSzerkesztés

2002-ben az Európai Unió kijelentette, hogy hajlandó késlekedés nélkül megkezdeni a tárgyalásokat Törökországgal, amint az teljesíti a koppenhágai kritériumokat.[37]

Az Európai Bizottság szerint a tárgyalások legkorábban 2005-ben indulhattak meg; 2004. december 17-én döntöttek úgy, hogy a tárgyalásokat 2005. október 3-án kezdik meg Törökországgal.[38]

Törökország csatlakozását a tárgyalások megkezdése óta több esemény is hátráltatja. Ausztria és Franciaország is népszavazást szeretne tartani a kérdésről.[39] A ciprusi kérdés továbbra is az egyik legnagyobb hátráltató tényező.[40] 2007 márciusában Olli Rehn bővítésért felelős európai biztos figyelmeztette Törökországot, hogy a reformok lassulása és a ciprusi kérdés súlyosan veszélyezteti a csatlakozási tárgyalásokat.[41] A ciprusi helyzet miatt az EU 2006 decemberében felfüggesztette a tárgyalásokat,[42] melyek 2007 márciusában indultak újra.[43]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 60. Türkiye Cumhuriyeti Hükûmeti című török Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 59. Türkiye Cumhuriyeti Hükûmeti című török Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Törökországban az állam és a vallás kettéválasztott, bár a vallási szervezeteket, a mecseteket, müezzineket és imámokat az állam felügyeli a Vallásügyi Minisztériumon keresztül. A szekularisták szerint az AKP visszaszorítja a szekularizmust a vallás javára
  2. A törvény szerint nem lehetett közigazgatási hivatalokban és az egyetemeken muszlim fejkendőt viselni

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b 59. Hükümet kuruldu (török nyelven). Radikal, 2003. március 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 20.)[halott link]
  2. Q&A-What's next for Turkey's PM Erdogan, AK Party (angol nyelven). Reuters, 2009. március 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 24.)
  3. Turkish president to be tried on decade-old fraud charge (angol nyelven). Irish Times, 2009. május 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 24.)
  4. a b c Mango, Andrew. Conflict Contained 1980-2003, The Turks Today (angol nyelven). London: John Murray, 81-103. o. (2004). ISBN 978-0-7195-6595-3 
  5. a b Profile: Recep Tayyip Erdogan (angol nyelven). BBC, 2007. július 18. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  6. Turkey re-elects governing party (angol nyelven). BBC, 2007. július 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  7. Press scan (angol nyelven). TurkishPress.com, 2007. április 30. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  8. de Bendern, Paul: One million Turks rally against government (angol nyelven). Tiscali, 2007. április 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)[halott link]
  9. Gül nem zárja ki, hogy újra pályázik a török államfő tisztségére (magyar nyelven). Duna TV, 2007. július 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  10. Gül Törökország államfője (magyar nyelven). Népszabadság, 2007. augusztus 29. [2014. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  11. BİR YASAMA YILI BÖYLE GEÇTİ (török nyelven). Zaman, 2003. augusztus 2. (Hozzáférés: 2009. augusztus 20.)
  12. 22 Temmuz dönüm noktası (török nyelven). tümgazeteler, 2008. január 1. (Hozzáférés: 2009. augusztus 20.)[halott link]
  13. a b Flesch, István. A demokratikus iszlámbarátok kormányzása, A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 136-140. o. (2007. november 22.). ISBN 978 963 13 5652 6 
  14. Hordhatnak fejkendőt a török egyetemeken (magyar nyelven). Origo, 2008. február 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  15. Arpa, Yasemin: RTÜK’ün yeni yasağı ne anlama geliyor? (török nyelven). NTVMSNBC, 2008. január 25. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  16. Iszlámreform-próbálkozások (magyar nyelven). HVG, 2008. december 17. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  17. a b EU hails Turkey free speach move (angol nyelven). BBC, 2008. április 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  18. Women's rights in Turkey: attitudes must change (angol nyelven). Európai Parlament, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
  19. a b c Steinvorth, Daniel: Massive Trial in Turkey Provides Look into 'Deep State' (angol nyelven). Speiegel International, 2009. január 26. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  20. MİT sent Güney to infiltrate Ergenekon, document shows (angol nyelven). Today's Zaman, 2008. november 27. [2009. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  21. Mystery of a killer elite fuels unrest in Turkey (angol nyelven). Guardian, 2008. május 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 12.)
  22. A török légierő kurd célpontokat támadott Irakban (magyar nyelven). HVG, 2008. december 17. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  23. Török-kurd harcok (magyar nyelven). HVG, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  24. Törökország tervet dolgozott ki a kurd kérdés rendezésére (magyar nyelven). Hír3, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  25. Elutasította az "útitervet" az államfő (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. augusztus 22. [2009. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  26. Nagy, Gergely: Már a biztonsági tanács is támogatja a kurd konfliktus megoldását (magyar nyelven). Kitekintő, 2009. augusztus 23. [2010. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  27. Hitelmegállapodás Törökország és az IMF között (magyar nyelven). HVG, 2009. április 10. (Hozzáférés: 2009. augusztus 24.)
  28. Ősszel ratifikálhatjuk a Nabuccót (magyar nyelven). 168 Óra, 2009. július 7. [2009. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 17.)
  29. Aláírták Ankarában a Nabucco-szerződést (magyar nyelven). Origo, 2009. július 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 17.)
  30. a b c Cohen, Ariel: Turkey's Foreign Policy Plans in 2009 (angol nyelven). Heritage.org, 2009. január 10. [2009. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  31. Örmény–török közeledés (magyar nyelven). HVG, 2009. április 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  32. Ciprus újraegyesüléséről év végéig népszavazás lehet (magyar nyelven). HVG, 2009. július 13. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  33. Panagopoulis, A.. „Karamanlis Hails EU's 'Historic' Decision to Admit Bulgaria, Romania”, Greek News, 2006. december 18. (Hozzáférés ideje: 2007. április 13.) 
  34. Turkey - 2005 Progress Report (PDF). Európai Bizottság, 2005. augusztus 11. (Hozzáférés: 2007. július 6.)
  35. EU says Turkey immigration a risk to Greek democracy (angol nyelven). EurActive, 2009. július 3. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  36. a b Obama reaches out to Muslim world (angol nyelven). BBC, 2009. április 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 25.)
  37. European Council: EU would open accession negotiations with Turkey (angol nyelven). European Council, 2003. január 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  38. Start EU Negotiations With Turkey! (angol nyelven). Independent Commission on Turkey, 2005. augusztus 31. [2016. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  39. Turkey, with eye on EU, says determined to reform (angol nyelven). EUBusiness. [2009. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  40. Beunderman, Mark: Cyprus threatens to block EU deal on Turkey talks (angol nyelven). EUObserver, 2006. december 1. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  41. The ins and outs: The EU's most effective foreign-policy instrument has been enlargement. But how far can it go?”, The Economist, 2007. március 17. (Hozzáférés ideje: 2007. július 4.) 
  42. Castle, Stephen: EU freezes talks on Turkey membership (angol nyelven). The Independent. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)
  43. EU-Turkey to re-start entry talks (angol nyelven). EU Politics News, 2007. március 29. [2009. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 14.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés