Földes Imre (zenetörténész)

zenetörténész, zenepedagógus

Földes Imre (Budapest, 1934. március 8. –) Erkel Ferenc- és Prima-díjas zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, a magyar zenetörténet-oktatás és ismeretterjesztés nagyhatású személyisége.

Földes Imre
(Felvégi Andrea felvétele, 2009)
(Felvégi Andrea felvétele, 2009)
Életrajzi adatok
Született 1934március 8. (86 éves)
Budapest
Házastársa Dr. Vadász Zsuzsánna
Gyermekei Földes Judit
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola
Pályafutás
Díjak
Tevékenység zenetörténész, zenepedagógus

Földes Imre weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Földes Imre témájú médiaállományokat.

MagánéleteSzerkesztés

Apja kereskedő, anyja könyvelő volt. Nagyapja Földes Imre drámaíró, nagybátyja Földes Péter regényíró. Házastársa (1963 óta) dr. Vadász Zsuzsánna gyermekszemész. Lánya Földes Judit (1964) brácsaművész, veje Simone Fontanelli (1961) zeneszerző, unokája Fontanelli Flóra (1995) hegedűművész.

PályafutásaSzerkesztés

Édesanyja felsőfokon zongorázott, ami nagymértékben meghatározta az érdeklődését és a pályaválasztását. Zongoratanulmányait 1943-ban a Goldmark Zeneiskolában kezdte Berczel Veránál. 1949 és 1955 között a budapesti Zenei Gimnázium és Zeneművészeti Szakiskola zeneszerzés szakán tanult Szelényi Istvánnál és C. Nagy Bélánál. 1955 és 1960 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakát végezte el Viski János növendékeként. Mellette Bárdos Lajos gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Diplomamunkáit (kantáta, vonósnégyes) Farkas Ferenc vezetésével készítette el (1962).

Már tanulóévei alatt rendszeresen tartott a lakásán, barátainak zenetörténeti, zeneelméleti órákat. A Jeunesses Musicales szervezésében zenei ismeretterjesztő köröket, táborokat vezetett Budapesten és Gödöllőn. 1960 és 1974 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán zenetörténetet, zeneelméleti alapismereteket tanított, kórust alapított (mely a mai napig működik). 1961 től 1966 ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zenetörténet-, zeneirodalom-, zeneelmélet- és szolfézstanára, 1961 és 2003 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetének zenetörténet- és szolfézs-zeneelmélet-tanára volt. 1971 óta tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi ágazatán zeneelméletet, szolfézst és zenetörténetet. 1966-tól főiskolai tanár, 1971-től egyetemi docens, 1997-től habilitált egyetemi tanár. Nyugalmazását követően speciális kollégiumokat tart.[1] Zenei-művészettörténeti tanulmányutakat szervezett és vezetett Itáliába (Róma, Firenze, Velence), Németországba („J. S. Bach nyomában”), valamint fesztiválokra Ausztriába (Mondsee, Salzburg) és Lengyelországba (Varsói Ősz). Tanított az ELTE-n, az Eötvös József Kollégiumban és az Országos Közművelődési Központ Karnagyi Továbbképzőjén is.

Részvétele a zenei ismeretterjesztésbenSzerkesztés

Oktatási intézményeken kívül is széleskörű zenei ismeretterjesztő tevékenységet végzett Budapesten és vidéken. 1960 óta 59 évfolyamon keresztül tart zenetörténeti, zeneelméleti, művelődéstörténeti előadássorozatot a budapesti TIT József Attila Szabadegyetemén. A Magyar Rádióban 1972 és 1977 között Magyar zeneművek, 1976 és 1981 között Mindenki zeneiskolája, 1996 és 2001 között Zenetörténet mindenkinek címmel tartott előadássorozatokat. A hét zeneműve sorozat keretében 25 előadása hangzott el. Előadásokat tartott Magyarországon kívül számos helyen: Cheshire (Connecticut, USA), Firenze, Latina, Lendva, León, London, Nápoly, Olomouc, Pozsony, Prága, Weimar.

Ismeretterjesztő tevékenysége során különös figyelmet szentelt a 20. századi zenének és a kortárs magyar szerzők munkásságának. Nyilvános beszélgetéseket folytatott magyar zeneszerzőkkel, melyek jórészt nyomtatásban is megjelentek (Harmincasok, Metszet). Szakmai továbbképzéseket tartott országszerte.

Társadalmi tevékenységeSzerkesztés

Széleskörű társadalmi tevékenysége során számos tisztséget töltött be. Így többek közt volt a TIT Budapesti Ismeretterjesztő Társulat Zenei Szakosztályának elnöke, a FÉSZEK Művészklub alelnöke (2019-től tiszteletbeli alelnöke), a Zenetanárok Társaságának (ZETA) tiszteletbeli választmányi tagja, a Kodály Zoltán zeneszerző, zenetudós, zenekritikusi Ösztöndíj-bizottság tagja (1999-től 2019-ig). Az Ifjú Zenebarátok (Jeunesses Musicales) Magyarországi Szervezete tiszteletbeli tagjának választotta 1992-ben. A Bárdos Lajos Társaság, a Liszt Ferenc Társaság, a Magyar Haydn Társaság, a Magyar Kodály Társaság, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság tagja.

MunkásságaSzerkesztés

Írott és hangzó munkásságát szinte teljes egészében közzétette honlapján.

Írásai (válogatás)Szerkesztés

Előadásai (válogatás)Szerkesztés

MegítéléseSzerkesztés

Vélemények Földes ImrérőlSzerkesztés

„A kivételes pedagógus Földes Imre […] előadása rendkívül világos, logikus, mindig követhető; emellett olyan lelkes és szuggesztív, hogy bűvkörében tart minden odafigyelőt. […] sokéves tanári pályafutása során zeneművészeti szakiskolások és főiskolások százait látta el maradandó értékű zenei útravalóval, zenetanárok szakmai tudását gyarapítja és tartja ébren továbbképző munkájával, és szabadegyetemek még nagyobb számú hallgatóságát neveli a zene értésére és szeretetére. Szűkebb „osztálya” most a stúdióban ülő húszegynéhány rádióhallgatóból állt – nagyobb közönsége az egész ország.”

Komlós Katalin zenetörténész[4]

„A »Tanár Úr«, Földes Imre szenvedélyes muzsikus és megszállott nevelő. […] Bevallom, bámulattal figyeltem azt a feszült alkotói légkört, amelyet a stúdióban teremtett, azt a szoros kapcsolatot, amely tanulóihoz fűzte, s azt a pedagógiai makacsságot, amely nem hagyta nyugodni addig, míg hallgatói fel nem fogták a zene jeladását.”

Kroó György zenetörténész[5]

Földes Imre önmagárólSzerkesztés

…ha megismerek valamit,
szeretném, ha más is megismerné,
ha szépnek találok valamit,
szeretném, ha más is szépnek találná…[6]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bartók Béla életműve; Debussy, Ravel és Honegger; Liszt Ferenc szimfonikus költeményei; Muszorgszkij – elődök és kortársak; Mahler élete és teljes életműve; Debussy és Ravel életműve (Párhuzamos életrajzok); Stravinsky életműve; Alban Berg: Wozzeck és Georg Büchner életműve – Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára és Balázs Béla életműve; Ligeti György és művészetének forrásai; Hangrendszerek, hangsorok a zene történetében; A tizenkétfokúság története; Görög és római mitológiai történetek a zeneirodalomban; Mózes öt könyve – zenei és művészeti vonatkozásai; Bírák – királyok – próféták; Ószövetségi történetek a zeneirodalomban Az Újszövetség – zenetörténeti és más művészeti vonatkozásai; Szentek élete; Barangolás Itália művészeti emlékei között: Róma; Barangolás Itáliában: Firenze – és a toscanai városok művészeti-zenei vonatkozásai; Művészportrék; Muzsikus-filmek; Ázsia filmművészete; Komédiások (Nevessünk!); A brüsszeli tizenkettő; A művészeti-zenei ismeretek terjesztésének furfangjai.
  2. J. S. Bach: I. brandenburgi verseny, J. S. Bach: á-moll hegedűverseny, J. S. Bach: Magnificat, Balassa Sándor: Cantata Y, op. 21, Balassa Sándor: Írisz, Balassa Sándor: Requiem Kassák Lajosért, Ludwig van Beethoven: 1. szimfónia, Johannes Brahms: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 78, Arcangelo Corelli: Concerto grossók, op. 6, Decsényi János: Sírfelirat Aquincumból, Durkó Zsolt: Halotti beszéd, Farkas Ferenc: Gyümölcskosár, Arthur Honegger: 4. szimfónia, Arthur Honegger: 5. szimfónia, Arthur Honegger: Szimfónia vonós hangszerekre, Huzella Elek: Miser Catulle, Kurtág György: A boldogult R. V. Truszova üzenetei, Kurtág György: Bornemisza Péter mondásai, Kurtág György: Játékok, Ligeti György: Requiem, Witold Lutosławski: Gyászzene – vonószenekarra, Witold Lutosławski: Velencei játékok, Gustav Mahler: 1. szimfónia, Maurice Ravel: Miroirs, Szervánszky Endre: Hat zenekari darab
  3. Arthur Honegger: Szimfónia vonós hangszerekre, Arnold Schönberg: Hat kis zongoradarab, op. 19 No. 6
  4. Mindenki zeneiskolája Muzsika 1976/7
  5. Mindenki zeneiskolája RTV rádió- és televízióújság 1976. január 5–11.
  6. Parlando 1991/2

ForrásokSzerkesztés