Főmenü megnyitása

Federico Zuccari (Zuccaro és Zuccheri néven is említik) (Sant’Angelo in Vado, 1539Ancona, 1609. július 20.) az olasz manierizmus neves festője. A római Accademia di San Luca alapító elnöke.

Federico Zuccari
Fede Galizia 1604-es portréján
Fede Galizia 1604-es portréján
Született 1539[1][2][3]
Sant’Angelo in Vado
Elhunyt 1609. július 20. (70 évesen)
Ancona
Állampolgársága olasz[4]
SzüleiOttaviano Zuccari
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Federico Zuccari témájú médiaállományokat.

ÉletrajzSzerkesztés

Nemesi családban született az Urbinói Hercegségben, Ottaviano de Zucharellis festő (családnevét 1569-ben Zuccaróra változtatta), és Antonia Neri nyolcból harmadik gyermekeként. Első művei 1550-ből ismertek, a már beérkezett festő bátyja, Taddeo Zuccaro műhelyéből, amikor Rómába költözött, ahová apja eredetileg azért vitte, hogy jogot tanuljon. Bátyja látva rendkívüli tehetségét a festészethez, magához vette, ahol művészi fejlődése gyorsan beindult.

1563 és 1565 között Velencében, a Palazzo Grimanit dekorálta. Velencei tartózkodása idején Andrea Palladióval Friuliba utazott. 1565. október 14-én felvették az Accademia del Disegnóra, Firenzében. Ezután belépett a Szentföldi Szent János Társaságba, amelynek Taddeo már 1560. november 17-e óta tagja volt. 1573. december 29-én élethosszig való első kormányzója lett, amely tisztséget a jövőben csupán Antonio Canova töltötte be. 1592-ben megírta a római Accademia di San Luca alapító iratát, ahol első (herceg)elnök lett 1593-ban.

Első munkái között, Taddeo asszisztenseként részt vett IV. Piusz pápa kerti lakának (Casina Pio IV, Vatikán) és a caprarolai Villa Farnese freskóinak befejezésében. További jelentős freskók készítésében vett még részt:

XIII. Gergely pápa Rómába hívta, hogy a vatikáni Cappella Paolina Michelangelo által elkezdett dekorációt befejezze, és a Sala dei Chiaroscuri freskóit újrafesse. Ellátogatott Brüsszelbe, ahol egy sorozat faldíszkartont készített. 1574-ben Angliába ment, ahol elfogadott néhány fontos portrémegbízást, mint például I. Erzsébet angol királynő, Stuart Mária, Sir Nicholas Bacon, Sir Francis Walsin és másokét. Egy másik képe ugyanabból az időszakból az Allegoria della Calunnia, amelyet Lukianosz Apellész című műve inspirált.

Férfi két kutyával című festménye, ma a Palazzo Pitti, míg a Halott Krisztus angyalokkal a Galleria Borghese kincsei. 1585-ben elfogadta II. Fülöp spanyol király megbízását az új Escorial díszítésére évi 2000 koronás tiszteletdíjért. A munkálatok 1586 elejétől 1588 végéig tartottak, amikor visszatért Romába, Pellegrino Tibaldi megbízását elhagyva. 1595-ben V. Szixtusz pápa kezdeményezésére megalapítottl'az Accademia di San Lucát, amelynek első „hercege” lett. Első tanítványai egyikeként Bartolomeo Carduccit oktatta.

Firenzében Andrea del Sarto megbízásából saját elképzelései szerint bizarr palotácskát emelt, a Palazzo Zuccarit, ahol a lunettákba saját családja tagjait festette mindennapi tevékenységük közben, jó viszonyukat hangsúlyozva Toszkána nagyhercegéhez, felhasználva. Ezek hozzájárultak a Firenzei dóm kupolája kifestéséhez vezető megbízásához. Zuccari Urbinóban feleségül vette Francesca Gengát, Raffaele Genga a híres festődinasztia (amelynek tagja volt Girolamo Genga, az urbinói hercegi palota tervezője) tagjának leányát. Ebből a házasságból hét gyermek született: Ottaviano (1579), festő, író, jogászdoktor, Bologna ura 1625-ben; Isabella (1581); Alessandro Taddeo (1584); Orazio (1585); Cinzia (1590); Laura (1592) és Gerolamo (1593).

Miként kortársa, Giorgio Vasari, Zuccari is foglalkozott művészetkritikával és művészettörténettel. 1604-ben Paviában kiadta Origine et Progresso dell'Academia del Dissegno, De Pittori, Scultori e Architetti di Roma című könyvét, 1605-ben Mantovában Lettera a Principi et Signori Amatori del Dissegno, Pittura, Scultura et Architettura, scritta dal Cavaglier Federico Zuccaro, nell'Accademia Insensata con un lamento della Pittura, opera dell'istesso címen, 1607-ben pedig Torinóban publikálta legfontosabbnak tartott művét, a l'Idea dé Pittori, Scultori et Architettit. Krónikásként megörökítette számtalan utazását Európa és Itália földjén. Híres még a Passaggio per l'Italia con la dimora di Parma 1608-ban és a Passata per Bologna e Ferrara 1609-ban megjelent művei.

Meggyőződéses akadémikus és anti-naturalista volt, díszítésre elfogadhatatlannak tartotta Caravaggio festészetét.

1588-ban nemesi címet és éves kegydíjat kapott II. Fülöp spanyol királytól, akinek 1585–1588 között. Itáliába való, 1591-es visszatérésekor a Római Szenátus öröklődő polgárságot és patriciátust adományozott neki. Kevéssel halála előtt lovagi címet is kapott. Anconában 1609 júliusában, Marco Jovitta háza vendégeként súlyosan megbetegedett, végrendeletében, amelyet Mondelci közjegyzőnek diktált le, kinyilatkoztatta, hogy 70 éves; s rendelkezett temetéséről is. Július 20-án elhunyt, és az Ágoston-rendi szerzetesek anconai kolostorukban temették el ünnepélyes keretek között, anconai barátja, a kereskedő Marco Jovitta családi sírboltjában.

MűveiSzerkesztés

Az alábbi felsorolás Alessandra Ruffino: Il passaggio per l'Italia című művén alapul (La Finestra kiadó, Lavis, 2007, ISBN 978-88-88097-74-9).

OlaszországSzerkesztés

KépzőművészetSzerkesztés

 
Utolsó ítélet (részlet), Filippo Brunelleschi kupolája, Firenzei dóm
 
Lázár feltámasztása, 1561
 
A Szent Szűz megkoronázása, Loreto
 
Szent Anna, torinói Assisi Szent Ferenc-templom
San Marino
Anglia
  • Hampton Court-palota, Royal Collection: Calunnia
  • Számos portré I. Erzsébet királynőről és udvara illusztris személyiségeiről
Spanyolország
  • Valencia, Collegio del Corpus Domini: Purgatorium

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Federico Zuccari című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Federico Zuccaro
  2. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. https://www.kulturarv.dk/kid/VisKunstner.do?kunstnerId=6027, 2019. május 22.