Wikipédia

Felszabadítás (filmsorozat)

szovjet háborús filmsorozat (1969–1971)

A Felszabadítás (Освобождение – Oszvobozsgyenyije) Jurij Ozerov 1969-ben (1., 2. és 3. rész) és 1971-ben (4. és 5. rész) bemutatott ötrészes, filmszínházi bemutatásra szánt szovjet–német–lengyel–olasz koprodukcióban készült háborús filmsorozata, mai szóhasználattal dokumentumjátékfilm sorozata.

Felszabadítás
(Освобождение)
1970-es szovjet–jugoszláv–olasz–német–lengyel–keletnémet filmsorozat
RendezőJurij Ozerov, Julius Kun
ProducerDino De Laurentiis, Ligyija Kanarejkina
Műfajháborús filmsorozat, dokumentumjátékfilm sorozat
ForgatókönyvíróJurij Bondarev, Oszkar Kurganov, Jurij Ozerov
FőszerepbenNyikolaj Oljalin(wd)
Hang6 csatorna (70 mm-es kópia), monó (35 mm-es kópia)
NarrátorArtyem Jakovlevics Karapetján
ZeneJurij Levityin
OperatőrIgor Szlabnyevics
VágóJekatyerina Karpova
DíszlettervezőAlekszandr Mjagkov
Gyártás
GyártóMoszfilm, Deutsche Film (DEFA), PRF „Zespol Filmowy”
Ország Szovjetunió
Nyelvorosz, magyar szinkron
Játékidő5 × kb. 85 perc (88, 85 perc)
Képarány2,35:1
Forgalmazás
ForgalmazóMagyarország MOKÉP
BemutatóSzovjetunió 1969. - 1971. március 27. Magyarország 1969.-
KorhatárMagyarország korhatár nélkül (Magyarország, 1970-es évek)
Kronológia
KövetkezőA szabadság katonái
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Felszabadítás témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A filmet jó minőségű 70 mm-es színes nyersanyagra forgatták és 6 csatornás hangot kevertek hozzá, de televíziós bemutatás és kisebb mozik számára készült 35-mm-es kópia is. A történelmi személyiségeket alakító színészekkel rekonstruált archív felvételszerű betéteket fekete-fehér filmre vették fel. A sorozatban szerepelnek rövid régi archív filmrészletek is. Néha az archív csatajelenetek vöröses színszűrővel átszínezve.

A kelet-európai mércével gigantikus költségvetés mellett is felmerült, hogy a szovjet és esetleg más baráti hadseregek díjmentesen vagy jóval a valóságos díj alatt működtek közre korabeli harci eszközök, tankok, repülőgépek, grandiózus pirotechnika és statiszták biztosításával.

Az alkotók a filmet igyekeztek az adott résznek megfelelő eredeti helyszínen forgatni. Azonban a kurszki csata felvételeit Ukrajnában, a Kijevhez közeli Perejaszlav-Hmelnickij környékén rögzítették, mivel az eredeti, hatalmas hadszínteret még ekkorra sem tudták teljesen mentesíteni.

A sorozat elsősorban a keleti hadszíntér sztálingrádi fordulat utáni eseményeit dolgozza fel. A kurszki csata, az átkelés a Dnyeperen a kapcsolódó hadmozdulatokkal és csatákkal, a Bagratyion hadművelet, a Visztula–Odera-offenzíva, végül a berlini csata története mellett sorra veszi az adott időszak világpolitikai, katonai jelentőségű eseményeit is.

A monumentális csatajelenetek, politikusok és katonai vezetők tárgyalásai, történetei között megjelennek a háború, a véres csaták hétköznapi hősei, szovjet sorkatonák, partizánok, ápolónők, sok egyszerű ember története is.

A rendező, Jurij Ozerov nyilatkozata szerintː „Mindenekelőtt arra törekedtünk, hogy objektíven ábrázoljunk, … ez azt jelenti, hogy igyekeztünk az ellenséget olyannak mutatni, amilyen valóban volt: okosnak és erősnek – hiszen éppen az Ilyen ellenség feletti győzelem értékes.”[1]

A főcímzene a szovjetek méltán nagy becsben tartott és a Nagy Honvédő Háború idején egyfajta háborús himnusszá vált A szent háború (Священная война – Szvjasennaja vojna) című dalának merészen modern hangzású zenekari átdolgozása.

A sorozat részei szerkesztés

  • I. Lángoló ív (Огненная дуга – Ognyennaja duga)
Hitler 1943. március 25-n Rastenburgban dönt a Citadella hadműveletről, amely a kurszki csata néven vonult be történelembe. A Voronyezsi Front előrenyomulása következtében Kurszk körül a keleti hadszíntér arcvonalában egy hatalmas kiszögellés alakult ki. Az 1943. július 12-én kezdődött náci offenzíva a kurszki kiszögellésben lévő szovjet erők bekerítésére és megsemmisítésére irányult, és végül a második világháború legnagyobb tankcsatájává vált. Az offenzíva a nácik számára eredménytelen volt. A szovjet Vörös Hadsereg a keleti hadszíntéren stratégiailag véglegesen átvette a kezdeményezést.
Cvetajev, a 206. tüzérezred tisztje társaival a német támadást várja.
  • II. Áttörés (Прорыв – Proriv)
Orjol, Belgorod és Harkov visszafoglalása. Ezekkel a hadműveletekkel párhuzamosan zajlott Olaszországban a nyugati szövetségesek szicíliai partraszállása nyomán Pietro Badoglio marsall hatalomátvétele, és Benito Mussolini letartóztatása. Adolf Hitler parancsára Otto Skorzeny különleges kommandója szabadította ki a Ducét, német csapatok törtek be Olaszországba és állították helyre a fasiszta rendszert. Szovjet támadás a Dnyeper irányába. Kijev felszabadítása.
A film a teheráni konferenciával fejeződik be.
  • III. A főcsapás iránya (Направление главного удара – Napravlenyie glavnava udara)
A szovjet hadvezetésnek döntenie kell, hogy milyen irányban folytassák a németek kiűzését hazájukból. Több ígéretes terv mellett eleinte értetlenül fogadják Rokosszovszkij javaslatát, hogy a legváratlanabb támadás Belorusszia mocsaras, járhatatlannak tűnő vidékein keresztül intézhető. A Bagratyion hadművelet. Merénylet Hitler ellen.
  • IV. Harc Berlinért (Битва за Берлин – Bitva za Berlin)
A Visztula–Odera-hadművelet. A harc a nácik fővárosának bevételéért. A jaltai konferencia. Heinrich Himmler parancsára Karl Wolff SS-tábornok érkezik Bernbe, hogy felvegye a kapcsolatot Allen Dullesszal, és tárgyalásokat kezdjen a náci Németország kapitulációjáról a nyugati szövetségesek előtt.
  • V. Az utolsó roham (Последний штурм – Poszlednyij sturm)
Házról házra folyó harc Berlinben, a földalatti vasút alagútjaiban, a berlini állatkertben, a Brandenburgi kapunál, a Kancelláriánál. Hitler öngyilkossága. Végül a szovjet lobogó a kitűzése a Reichstagra.

Szereplők szerkesztés

Szovjet színészek
  • Szergej Cvetajev tüzér százados – Nyikolaj Oljalin
  • Zoja, ápolónő, Cvetajev menyasszonya – Larisza Golubkina
  • Orlov őrnagy, zászlóaljparancsnok – Borisz Zajdenberg
  • Szása, szárnysegéd – Szergej Nyikonyenko
  • Georgij Konsztantyinovics Zsukov – Mihail Uljanov
  • Konsztantyin Rokosszovszkij – Vladlen Davidov
  • Ivan Sztyepanovics Konyev – Jurij Legkov (1. és 2. rész)
  • Ivan Sztyepanovics Konyev – Vaszilij Suksin (3., 4. és 5. rész)
  • Alekszandr Mihajlovics Vaszilevszkij – Jevgenyij Burenkov
  • Pavel Szemjonovics Ribalko(wd), a 3. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Dmitrij Franko
  • Vasziljev harckocsizó hadnagy – Jurij Kamornyij
  • Jarcev hadnagy – Mihail Nozskin
  • Dorozskin őrmester, rádiós Vasziljev tankjában – Valerij Noszik
  • Lukin ezredes – Vszevolod Szanajev
  • Vlagyimir Nyikolajevics Gromov ezredes – Vlagyimir Szamojlov
  • Leontyiev hadnagy – Igor Ozerov
  • Sztálin – Buhutyi Zakariadze
  • Vaszilij Ivanovics Csujkov(wd) altábornagy, a 8. gárdahadsereg parancsnoka – Ivan Pereverzev
  • Alekszej Innokentyjevics Antonov, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének helyettese – Vladiszlav Sztrzselcsik
  • Vaszilij Mitrofanovics Satilov(wd) vezérőrnagy, a 150. gyalogoshadosztály parancsnoka – Anatolij Romasin
  • Mihail Fjodorovics Panov(wd) altábornagy, a Doni 1. gárda harckocsihadtest parancsnoka – Nyikolaj Ribnyikov
  • Sztyepan Andrejevics Nyeusztrojev százados, az 1. lövészzászlóalj parancsnoka (150. gyalogoshadosztály, 756. gyalogezred – Vlagyimir Korjenyev
  • Alekszej Prokopjevics Bereszt hadnagy, az 1. lövészzászlóalj (150. gyalogoshadosztály, 756. gyalogezred) politikai helyettese – Eduard Izotov
  • Nyikolaj Fjodorovics Vatutyin, a voronyezsi és később az 1. Ukrán Front parancsnoka – Szergej Harcsenko
  • Kirill Szemjonovics Moszkalenko, a 38. hadsereg parancsnoka – Nyikolaj Ruskovszkij
  • Mihail Jefimovics Katukov(wd), az 1. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Konsztantyin Zabelin (hangja – Konsztantyin Tirtov)
  • Pavel Ivanovics Batov(wd), a 65. hadsereg parancsnoka – Vlagyimir Zamanszkij
  • Szergej Matvejevics Styemenko, a Vörös Hadsereg vezérkari főnökségének hadműveleti vezetője – Kljon Protaszov
  • Dmitrij Danyilovics Leljusenko(wd), a 4. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Alekszandr Afanaszjev
  • Pantyelejmon Kondratyevics Ponomarenko(wd) – Alekszandr Glazirin
  • Pavel Alekszejevics Rotmisztrov(wd), az 5. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Pjotr Glebov
  • Mihail Szergejevics Malinyin(wd) – Grigorij Mihajlov
  • Konsztantyin Fjodorovics Telegin(wd) vezérőrnagy, a voronyezsi és később az 1. Ukrán Front Katonai Tanácsának tagja – Pjotr Scserbakov
  • Alekszej Alekszejevics Jepisev(wd) vezérőrnagy, a 38. hadsereg Katonai Tanácsának tagja – Roman Tkacsuk
  • Szemjon Iljics Bogdanov(wd), a 2. gárda harckocsihadsereg parancsnoka – Szergej Ljahnyickij
  • Andrej Antonovics Grecsko, az 1. Ukrán Front helyettes parancsnoka – Lev Poljakov
  • Mihail Mihajlovocs Barszukov(wd) vezérezredes, a 3. Belorusz Front tüzérségének parancsnoka – Alekszandr Szmirnov
  • Grigorij Orjol(wd) altábornagy, az 1. Belorusz Front harckocsi egységeinek parancsnoka – Viktor Borcov
  • Alekszej Szemjonovics Burgyejnyij(wd) tábornok, a 2. gárda harckocsihadtest parancsnoka – Vjacseszlav Voronyin
  • Ivan Hrisztoforovics Bagramjan tábornok, az 1. Balti Front parancsnoka – Valerij Karen
  • Vjacseszlav Molotov, a Szovjetunió külügyi népbiztosa – Viktor Bajkov
  • Kliment Jefremovics Vorosilov – Nyikolaj Bogoljubov
  • Makszimov őrnagy – Viktor Avdjusko
  • Kruglikov hadnagy – Vlagyimir Geraszimov
  • Rjazsencev őrmester – Mihail Gluzszkij
  • Josip Broz Tito – Nyikolaj Jeremenko
  • Korkin ezredes – Pjotr Ljubeskin
  • Szavcsuk – Ivan Mikolajcsuk
  • A német tomács, aki lelőtte Makszimov őrnagyot – Roman Homjatov
  • Vaszilij Ivanovics Kuznyecov(wd) vezérezredes, a 3. csapásmérő hadsereg parancsnoka – Alekszej Alekszejev
  • Anatolij Jemeljanovics Golubov(wd) alezredes, Zaharov helyettese – Vagyim Gracsjov
  • Gromov segédtisztje – Jurij Martinov
  • Andrej Andrejevics Vlaszov, az Orosz Felszabadító Hadsereg parancsnoka – Jurij Pomerancev
  • Vaszilij Danyilovics Szokolovszkij tábornagy, az 1. Belorusz Front helyettes parancsnoka – Mihail Posztnikov
  • Szergej Ignatyjevics Rugyenko(wd), a 16. légi hadsereg parancsnoka – Alekszej Presznyecov
  • Arthur von Christmann – Olev Eskola
  • Georgij Nyefjodovics Zaharov(wd) vezérőrnagy, a 303. harci repülő osztály parancsnoka – Anatolij Kuznyecov
  • Sztyepan Akimovics Kraszovszkij(wd), a 2. légi hadsereg parancsnoka – Nyikolaj Lebegyev
  • III. Viktor Emánuel olasz király – Georgij Tuszuzov
  • Magda Goebbels – Julija Diosi (Diósi Júlia)
  • Winston Churchill – Jurij Durov
  • Eleanor Roosevelt – Jelizaveta Alekszejeva
  • Alan Francis Brooke – Alekszandr Barusnoj
  • Szergej Teodoroszovics Galadzsev(wd) altábornagy, az 1. Belorusz Front parancsnokának politikai helyettese – Leonyid Dovlatov (a feliratokban L. Davlatov)
  • Szidorenko altábornagy – Nyikolaj Szimkin
  • Gorohov, harckocsi vezető – Viktor Sahov
  • Jakov Dzsugasvili – Joszif Gogicsajsvili
  • Zajcev hadnagy, a „Normandie” francia ezred pilótája – Vlagyimir Razumovszkij
  • Jacques („Romaska”), a „Normandie-Niémen” francia ezred pilótája – Lev Prigunov
  • Tanya, híradós – Iren Azer
  • „Gulja”, szakács – Alekszandr Kuznyecov
  • Őrmester – Georgij Burkov
  • A Száska által elfogott vlaszovista katona – Jurij Nazarov
  • A Leontyievhez küldött hírvivő – Jurij Dubrovin
  • Partizán parancsnok (3. rész) / katona Nyeusztrojev zászlóaljából (5. rész) – Jevgenyij Sutov
  • Vasziljev tankjának szerelője – Bolot Bejsenaliev
  • Leontyiev rádiósa – Valentyin Gracsjov
  • Vatutyin segédtisztje – Vlagyimir Protaszenyko
  • Német nő, aki Vasziljev hadnaggyal beszélt – Ingrida Andrinja (Ingrīda Andriņa)
  • Német tiszt egy koncentrációs táborban – Tinu Aav (Tõnu Aav)
  • Cvetajev tüzér százados – Mihail Koksenov
  • Szanitéc – Jurij Kirejev
  • Molotov teheráni tolmácsa – Jurij Bogoljubov
  • Fényképész Nyeusztrojev zászlóaljánál – German Kacsin
  • Katona – Vlagyimir Kaspur
  • A Hitler bunkerébe küldött híradós – Leonyid Kuravlev
  • Nyeusztroev százados – Nyikolaj Szmorcskov
  • Katona – Viktor Uralszkij
  • Tábornok a Voronyezsi Front vezérkaránál – Konsztantyin Tirtov
  • Német nő a berlini házban – Olga Prohorova
  • Őrnagy, tüzérzászlóalj parancsnok a Ribalko-hadseregnél – Jurij Leonyidov
  • Kiabáló német tiszt a koncentrációs táborban – Bruno Oja (Bruno O’Ya)
  • William F. Stewart százados – Voldemar Akuratersz (Voldemārs Akurāters)
  • Sztyepan Makszimovics Lialko másodosztályú kapitány – Anatolij Szolovjov
  • German Apityin
  • Jevgenyij Vlaszov
  • Jurij Jemeljanov
  • Vlagyimir Zaporozsec
  • Jurij Kozlovszkij
  • Fjodor Zincsenko ezredes – Lev Lobov
  • Vatutyin segédtisztje – Szergej Malisevszkij (3. rész)
  • Viljam Rejsvic
  • Csujkov tolmácsa – Georgij Ribakov
  • Alekszandr Tyitov
  • Meliton Kantarija – Georgij Harabadze
  • Mihail Egorov – Gennagyij Krasenyinnyikov
  • Ervin Knausmjuller (Erwin Knausmüller[2])
  • Narrátor – Artyem Jakovlevics Karapetján
Német (NDK) színészek
Lengyelországból
Olaszországból
Romániából

Díjak szerkesztés

  • 1972 – Lenin-díj az utolsó két rész, a Harc Berlinért és Az utolsó roham című részért a rendező, forgatókönyvírók, operatőr és díszlettervező számára
  • 1972 – Fődíj a Tbiliszi Össz-szövetségi Filmfesztiválon

Érdekességek szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Hasonló:

Források szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Idézi a Nógrád című napilap 1972. december 6-i filmismertetésében
  2. ↑ Osztrák származású szovjet színész
  3. ↑ Több forrásban tévesen: Fritz Dietz.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Felszabadítás_(filmsorozat)&oldid=26526098”