A tavasz tizenhét pillanata
A tavasz tizenhét pillanata (Семнадцать мгновений весны; Szemnadcaty mgnovenyij veszni) Julian Szemjonov regénye, illetve az abból 1973-ban készült 12 részes szovjet tv-sorozat. A történet 1945 tavaszán, a második világháború utolsó heteiben játszódik Berlinben, főszereplője Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), a német hírszerzés magas rangú tisztje, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, és a szovjet hírszerzés ezredese. Hasonlóan Ian Fleming James Bond-novelláihoz, a regény alapja egy valóságos kémtörténet.
A tavasz tizenhét pillanata (Семнадцать мгновений весны) | |
1973-as szovjet–Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság televíziós sorozat | |
Vjacseszlav Tyihonov a sorozat első részének jelenetében | |
Rendező | Tatyana Lioznova (Татьяна Михайловна Лиознова) |
Producer | USSR State Committee for Television and Radio |
Alapmű | Seventeen Moments of Spring |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Julian Szemjonov |
Főszerepben |
|
Zene | Mikael Tariverdijev |
Operatőr | Pjotr Katajev |
Gyártás | |
Gyártó | Gorkij Filmstúdió |
Ország | Szovjetunió Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság |
Nyelv | orosz |
Forgatási helyszín | |
Játékidő | 840 perc |
Forgalmazás | |
Bemutató | 1973. augusztus 11. 1974. október 3. |
Eredeti adó |
|
Eredeti magyar adó | Magyar Televízió |
Korhatár | |
További információk | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A regény hiteles korrajzának kialakításához Szemjonovnak feltehetően rendelkezésére álltak Walter Schellenberg emlékiratai, amelyek 1959-ben jelentek meg az NSZK-ban.
A filmsorozatban a főszerepet Vjacseszlav Tyihonov (1928–2009)[1] játszotta.
Politikai háttér
szerkesztésAmikor Julian Szemjonov (1931–1993) – akiről Moszkva-szerte beszélték, hogy a KGB ügynöke, hiszen meglepő hitelességgel ábrázolta az ügynökséget és módszereit – 1968-ban először publikálta regényét, a szovjet kormányzat épp azon munkálkodott, hogy helyreállítsa a KGB sztálini túlkapások miatt elhomályosult hírnevét. Stirlitz népszerűsége ebben a törekvésben nagymértékben segítségükre volt.
Tartalom
szerkesztésA történet a második világháború utolsó hónapjaiban, 1945 tavaszán játszódik. Max Otto von Stirlitz SS-Standartenführer (ezredes), Walter Schellenberg közvetlen alárendeltje, már több mint húsz éve dolgozik beépített ügynökként a német hírszerzés és elhárítás központjában. Valódi neve Makszim Makszimovics Iszajev, s valójában ezredesi rangban lévő szovjet felderítő.
Miközben Adolf Hitler titkos bunkerében tart stratégiai megbeszélést, a három nagyhatalmi vezető, Churchill, Sztálin és Roosevelt is titkos tanácskozást folytat. Stirlitz azt a parancsot kapja, hogy derítse ki, ki az a német birodalmi vezető, aki a nyugattal próbál kapcsolatot teremteni, és akadályozza ezt meg. Hallatlanul kockázatos és nehéz küldetés.
Stirlitz antifasiszta mozgalmi kapcsolattartója halott, így csak egy rádió adó-vevője marad, hogy kapcsolatba léphessen a külvilággal. Nem várhat tovább, valamit tennie kell. Himmlerrel szeretne beszélni, ám miközben rá vár, Schellenberggel találkozik, ez pedig majdnem a lebukásához vezet.
Cselhez folyamodik, levélben tájékoztatja Bormannt a történtekről, az orosz rádiós lányt, Käthét pedig – akit a Gestapo letartóztat – rábeszéli arra, hogy ezentúl a németeknek dolgozzon.
Stirlitz nem tudja felvenni a kapcsolatot a Központtal, ezért Pleischner professzort kéri meg, hogy utazzon Bernbe, és onnan juttasson el egy titkos üzenetet. A hurok azonban egyre jobban szorul a nyaka körül, mert Müller megtalálja az ujjlenyomatait Käthe rádióadóján, és parancsot ad a letartóztatására.
Pleischner professzor öngyilkosságot követ el, amikor rájön, hogy a Gestapo csapdába csalta. Stirlitznek meg kell mentenie Käthét – pár hetes gyermekével – a biztos pusztulástól, ezért titokban kicsempészi Németországból. Sikerül titkos üzenetet küldenie a Központba, melyben közli, hogy Wolf és Dulles titokban tárgyalásokat folytat. Ennek meghiúsítása az ő feladata. Míg Stirlitz teszi a dolgát, a hurok egyre szorosabb lesz körülötte…
A filmről
szerkesztésA sorozatot – amelyet három évig forgattak – állítólag a KGB megrendelésére készítették, így elsőként a szervezet akkori főnöke, Jurij Andropov cenzúrázhatta. Meglepetésre azonban szinte semmit sem szedetett ki a filmből, csak két kérése volt: az egyik, hogy a KGB-szakértők neve ne szerepeljen a stáblistán, másrészt pedig kerüljön be egy, a német munkásmozgalomról szóló kisebb betét.
A filmre jellemző a pontos, részletes, de sablonos, monoton hangú kommentár, ami az éppen látható és folyamatban lévő eseményeket ismerteti. (Pl. "Stirlitz 12 óra 3 perckor kilépett az épületből és elindult a gépkocsija felé."). A mesélő hangját Both Béla biztosítja a magyar szinkronos változatban.
A film másképp közelítette meg a múltat, mint a korábbi szovjet művek: a német parancsnokokat (pl. Müllert) nem ostobának és tehetségtelennek, hanem határozottnak, eszesnek és emiatt rendkívül veszélyesnek mutatták be.
Ám bármennyire is realistának tűnik a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye megegyezik abban, hogy szovjet kém sosem tudott volna ilyen magas pozícióba kerülni, hiszen az SS-vezetők családfáját 1750-ig visszamenőleg felkutatták.
1973 augusztusában, a film legelső televíziós vetítéskor elnéptelenedett Moszkva, s az áramfogyasztás megnőtt, minden más jóformán megszűnt. A bűnözőktől Leonyid Brezsnyevig mindenki a képernyők előtt ült. Az orosz népnek új hőse született, aki az elmúlt időkben sem veszített népszerűségéből; a filmet azóta is évente három-négyszer levetítik.
A film hatalmas sikerének oka a kiváló színészi játék, az izgalmakkal teli forgatókönyv és az új felfogású rendezés volt, ráadásul ezeket egy fülbemászó zene koronázta meg.
2009-ben a sorozatot színesben restaurálták, amiben öt ország működött közre, és nyolc hónap alatt készültek el vele.[2]
Max Otto von Stirlitz
szerkesztés„Max Otto von Stirlitz, tiszta fajú árja, északi típus, könyörtelen a Birodalom ellenségeivel szemben, Berlin teniszbajnoka”.
Kitalált személy, ám nem teljesen a képzelet szülötte. Létezett egy minta, Willy Lehmann. Igazi árja volt, a kémelhárítás, majd a Gestapo tisztje. Hitler bérenceit megvetette, s mivel a szolgálatból nyugdíj nélkül bocsátották el, úgy érezte, bosszút kell állnia: 1929-től a szovjetek szolgálatába állt Breitenbach álnéven. 1942-ben lebukott, és nyolc társával együtt kivégezték.[3]
Stirlitz tökéletesen ideális NKVD-ügynök volt. Oroszország szívében született, nagy műveltségű ember volt. Az ír és az albán kivételével az összes európai nyelvet beszélte. Fizikai erőszak helyett az ész erejét részesítette előnyben, s büszke volt rá, hogy ötvenévesen – ügynöki pályafutását is beleértve – csak egyszer kellett ölnie.
Kedvenc itala a konyak volt. Mercedes 170 S típusú autót vezetett, a szép nők – látszólag vonzónak tűnő – ajánlatát is udvariasan hárította el: „Inkább egy kevés kávét innék.” Folyamatos utazásai közben Stirlitznek hiányzott Oroszország, és állandóan arra vágyott, hogy visszatérhessen. 20-25 évvel később (a 90-es években) Stirlitz népszerűsége cseppet sem csökkent, ezt mutatta a Jelcin-érában végzett közvélemény-kutatás meglepő eredménye: az emberek – a mozihősök közül – őt látnák legtöbben szívesen Oroszország elnökeként. A nép emlékezetébe nemcsak Stirlitz alakja vonult be, hanem a hihetetlenül leleményes szovjet kém ideálját megformáló színész, Vjacseszlav Tyihonov is. Lev Durov (Klaus), Tyihonov színésztársa mesélte, hogy egy vidéki bemutató után – miközben Tyihonovval a sofőrre vártak – egy asszony rohant be a szobájukba, össze-vissza ölelgette Tyihonovot, s boldogan kiáltozta, hogy végre elmondhatja az unokáinak: megölelte Stirlitzet. Tyihonov személyét tehát Stirlitzcel azonosították, noha akkoriban csak a szerencsén múlt, hogy övé lett a szerep. Ismert volt, éppen szabad, és el tudta vállalni a három évig tartó forgatást.
A regény magyar kiadásai
szerkesztésA regénynek három magyar nyelvű kiadása van:
- Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest, 1971, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
- Julian Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanata: a Stirlitz-dosszié. Magvető (Albatrosz könyvek), Budapest, 1974, 2. kiadás, 20 cm, 379 p., ford. Dalos György
- Julian Szemjonov: A Stirlitz-dosszié. Poligr. Casa Scînteii (Előre kiskönyvtára), Bukarest, 1975, 17 cm, 318 p. ford. Dalos György
A regény (A tavasz tizenhét pillanata) folytatása:
- Julian Szemjonov: A tavasz megszépíti Berlint. Zrínyi, Budapest, 1985, 21 cm, 430 p. ford. Striker Judit
A televíziós sorozat
szerkesztésA 12 részes fekete-fehér televíziós filmsorozat 1973-ban készült, összesen 840 perc hosszúságú.
Szereposztás
szerkesztésSzerep | Színész[4] | Magyar hangja (1. szinkron)[5][6] |
---|---|---|
Stirlitz / Makszim Iszajev ezredes | Vjacseszlav Tyihonov | Bitskey Tibor |
Heinrich Müller | Leonyid Bronyevoj | Hegyi Péter |
Werner Pleischner professzor | Jevgenyij Jevsztignyejev | Somogyvári Rudolf |
Ernst Kaltenbrunner | Mihail Zsarkovszkij | Csiszér András |
Schlag lelkész | Rosztyiszlav Pljatt | Képessy József |
Käthie Kien / Katya Kozlova | Jekatyerina Gradova | Káldi Nóra |
Walter Schellenberg | Oleg Tabakov | Cs. Németh Lajos |
Heinrich Himmler | Nyikolaj Prokopovics | Verebes Károly |
Martin Bormann | Jurij Vizbor | Gruber Hugó |
Gabi Nabel | Szvetlana Szvetlicsnaja | Borbás Gabi |
Zaurichné asszony | Emilija Milton | Gobbi Hilda |
Erwin, Käthie férje | ifj. Nyikolaj Volkov | Tordy Géza |
Klaus ügynök | Lev Durov | Suka Sándor |
Karl Wolff tábornok | Vaszilij Lanovoj | Szokolay Ottó |
Barbara Krein | Olga Szosnyikova | ? |
Sztálin | Andro Kobaladze | Mádi Szabó Gábor |
Krüger | Jevgenyij Kuznyecov | Tyll Attila |
Hitler | Fritz Diez | Benkő Gyula |
Göring | Wilhelm Burmeier | Inke László |
Holtoff | Konsztantyin Zseldin | Dobránszky Zoltán |
Csillagász | Jurij Katyin-Jarcev | Gera Zoltán |
Runge, fizikus | Grigorij Ljampe | Gáti József |
Allen Dulles | Vjacseszlav Salevics | Némethy Ferenc |
Gaevernitz | Valentin Gaft | Végvári Tamás |
Guesmann | Alekszej Ejbozsenko | Kaló Flórián |
Jemeljanov | Jevgenyij Lazarev | Horkai János |
Eismann | Leonyid Kuravljov | Lőte Attila |
Rolf | Alekszej Szafonov | Dózsa László |
Helmut | Otto Mellies | Fonyó István |
Biztosítási ügynök | Vlagyimir Scseglov | Áts Gyula |
Barbara | Olga Szosnyikova | Magda Gabi |
Svájci Gestapo-ügynök | Vlagyimir Szmirnov | Balázs Péter |
Scholz | Lavrentyij Maszoha | Tándor Lajos |
Curé (lelkész) | Vlagyimir Kozel | Máriáss József |
Vasziljev | Gennagyij Petrov | Huszár László |
Narrátor hangja | Jefim Kopelian | Both Béla |
Közreműködők
szerkesztés- rendező: Tatyjana Lioznova
- író: Julian Szemjonov
- operatőr: Pjotr Katajev
- zene: Mihael Tarivergyijev
- látványtervező: Borisz Dulenkov, Feliksz Rosztockij
DVD
szerkesztés6 lemez (lemezenként 2 rész)
Kiadó: Mirax Blueblack Kft., 2007
Képarány: 4:3
Hang: Dolby Digital 2.0 magyar, orosz
Stirlitz-viccek
szerkesztésA karakteres, hűvös nyugalommal rendelkező titkosügynök legendás személyisége mély nyomokat hagyott a nézőkben. Ez az oka annak, hogy az ő köreikben a Stirlitz-viccek még ma is nagyon népszerűek.
A viccek egy részének fő jellemzője a kommentár, amellyel a filmben a narrátor nemcsak az eseményeket, hanem Stirlitz gondolatait is folyamatosan közvetítette, jellegzetesen hideg, érzelmektől mentes, tárgyilagos hangon.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Egy legenda vége: Stirlitz meghalt - nepszabadsag.hu
- ↑ Színesben tér vissza Stirlitz
- ↑ Walter Schellenberg emlékiratai, Téka Könyvkiadó-Zrínyi Kiadó; Budapest, 1989; ISBN 963-7357-87-4, 118, 119. oldal
- ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
- ↑ A tavasz 17 pillanata (1974) 1. szinkron (1. rész színlapja, 1974), Pannónia Filmstúdió, megrendelő Magyar Televízió Rt., MTV1 az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
- ↑ Tattyjána Lioznova rendező munkássága: LINK a sorozat ÖSSZES epizódjára.. ISzDb.hu
További információk
szerkesztés- A tavasz tizenhét pillanata a PORT.hu-n (magyarul)
- A tavasz tizenhét pillanata az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A tavasz tizenhét pillanata a Box Office Mojón (angolul)
- Részletesebb elemzés a filmről a Nézőzug-on
- Stirlitz viccek a vicclap.hu-n
- A sorozat a YouTube-on (Mind a 12 epizód megtekinthető.)