Gyulaffy Lestár

Ráthóti Gyulaffy Lestár (Eustach), Gyulafi, Gyulaffi (1557. szeptember 20.1605. május 19.) történetíró, diplomata, fejedelmi titkár és követ.

Gyulaffy Lestár
Született 1557. szeptember 20.
Elhunyt 1605. május 19. (47 évesen)[1][2]
Foglalkozása

ÉleteSzerkesztés

Gyulaffy János és devecseri Choron Dóra fia. Eustachius napján született, ezért kapta a magyaros Lestár nevet a keresztségben. Apját már 1559-ben elvesztvén, anyja gondviselése alatt nevelkedett, aki 1560 elején, amikor a törökök Hegyesd várát Zalában elfoglalták, az ennek közelében eső Csobánc várából kisfiával előbb Szigligetre, majd Kémendre és később Körmendre költözött. 1573-ban Gyulaffy a bécsi császári iskola növendéke volt és itt vetette meg tudományos képzettsége alapját.

Már ifjú korában Erdélybe került és Báthory Kristóf fejedelem udvarában annak 1581-ben történt halálakor titkár volt; ezen minőségben szolgált Báthory Zsigmond alatt is ennek 1602-ben történt végleges leköszönéséig. Külföldön, mint a fejedelem megbízottja, legelőször 1582-ben járt, midőn Wesselényi Ferencnek Krakkóban tartott lakodalmán a fejedelmet képviselte és ennek, valamint a főuraknak fényes ajándékait üdvözlő beszédével bemutatta.

Tagja volt azon követségnek, melyet Báthory Zsigmond 1587-ben a varsói királyválasztó lengyel országgyűlésre Kovacsóczy Farkas kancellár vezérlete alatt küldött. Első követségét Lengyelországba Zamojski János kancellárhoz a Lengyelországot és Erdélyt egyaránt fenyegető török ellen követendő magatartás ügyében 1590-ben végezte. Második követsége volt Krakkóba III. Zsigmond lengyel királyhoz 1591 tavaszán, hogy a megürült krakkói püspökséget a király Báthory Zsigmond fejedelem unokatestvérének, Endre bíbornoknak adományozza.

1591 őszén harmadszor járt Lengyelországban Zamojski Jánosnál, ennek 1590-ben elhunyt neje, Báthory Griseldis, a fejedelem testvére, visszakövetelt hozománya ügyében. Negyedik útja volt Zamojskitól a lengyel királyhoz a 30 000 forintért, melyet Báthory Zsigmond, a lengyel király Báthory István végrendelete értelmében, Lengyelországtól ismételten követelt. Több hónapig fáradozott ez ügyben a királynál, részint Vislicán, részint Krakkóban, ahol jelen volt a lengyel királynak 1590. május 31-én Anna osztrák hercegasszonnyal tartott lakodalmán.

Ötödik útja a lengyel országgyűlésre Varsóba, a fentebbi követelés ügyében 1592 őszén. Már e követség alkalmával kapta fejedelmétől azt az utasítást, hogy szerezzen neki pártot, mely őt a lengyel trónra emelje. Hatodik útja volt Lengyelországba 1593-ban, hogy színleg a 30 ezer forintot sürgesse, valójában pedig az említett terv kivitelén működjék.

1594 október elején fejedelme ismét Lengyelországba küldötte, hogy az említett adósságot és Báthory Griseldis hozományát sürgesse, s ami fontosabb volt, Lengyelországot a törökök ellen való szövetkezésre és segélyadásra igyekezzék bírni; de 1595 tavaszán siker nélkül tért vissza, 1595. július 5-én Szamosközi szerint Báthory Zsigmond ismét, tizenegyedszer, Lengyelországba küldte, követelései sürgetésére és a lengyelekkel való szövetkezés ügyében; azonban fáradozása ezúttal is sikertelen maradt.

Ezen diplomáciai működése alatt folyvást udvari titkári rangban állott; 1597. december 13-án feljegyzése szerint titkári és konyhamesteri évi fizetése, téli és nyári tisztességes ruházaton és harmadmagával való asztaltartáson kívül, 350 forintot tett ki. Báthori Endre fejedelem idejében is megtartotta titkári állását és a fejedelem a lengyel országgyűlésre 1599-ben követül őt és Sennyey Pongrácot küldötte. Midőn Báthory Zsigmond 1601-ben trónját harmadszor is visszafoglalta, e régi híve szolgálatát ismét igénybe vette és április 30-án Kolozsvárról őt küldötte Szatmárra Bástával alkudozni, hogy Erdélyt Rudolf császár megegyezésével mint annak híve megtarthassa. Ezen küldetése sikertelen maradt és Básta a goroszlói csatában augusztus 3-án a fejedelmi hadakat szétverte.

Amikor Báthory Zsigmond 1602-ben Erdélyről végképp leköszönt és Csehországba vonult, Gyulaffy helyzete Básta rémuralma alatt, hivatalos állása és fizetése megszűntével, mind súlyosabbá vált. 1603-ban Székely Mózes bukása után a Borbély György vezetése alatt harcoló hazafiak Básta túlnyomó ereje elől Karánsebesre bujdostak el. Ezek, a hadaival Lippa felé vonuló Básta kiengesztelésére, a nehéz megbízatásokban gyakran forgott tapintatos és eszélyes Gyulaffy küldötték Kapronczai Mártonnal együtt követségbe. Gyulaffy Facséton találkozott Bástával és sikerült a nehéz feladatot szerencsésen megoldania.[3]

Ezentúl, úgy látszik, a szerencsétlen haza sorsa miatt elborult lélekkel, félrevonulva élt. Az élet rá nézve, mint 1604-ben Keresztúri Györgyhöz írt levelében mondja, keservesebb volt a halálnál. Bocskai támadását és erdélyi fejedelemségét még megérte; de hogy alatta régi hivatalát visszanyerte volna, ennek nyomát nem találjuk. Az 1605 évtől több jegyzete maradt fönn, a legutolsó május 17-19-re vonatkozik. Halála ezután nem sokkal ezután következett be.

Bod Péter állítása szerint, «megirta a maga idejebeli dolgokat, a mely historiával élt s sokszor is hozza elő Bethlen a maga írásában»; ugyanezt mondja Benkő József is; ugyanezt állítja Haner, aki szerint Gyulaffy ezen történelmi műve latinul volt írva. Szabó Károly kétségbe vonja azt, hogy Gyulaffy a maga korát tárgyaló történelmi művet hagyott volna hátra. E helyett rendes naplót vezetett.[4] Szerinte e napló Gyulaffy gazdasági ügyeire és hivatalos működésére vonatkozott. A Benkő birtokában volt példány, az ő kéziratgyűjteményével együtt, 1849-ben az enyedi főiskolai könyvtár földúlásakor veszett el. Történelmi följegyzéseiből mindaz, ami reánk maradt, a budapesti egyetem könyvtárában a Pray-féle Collectio LVIII. és LIX. kötetében maradt fönn. Innen tette közzé e jegyzetek nagyobb részét az 1591. évig terjedőleg Kulcsár István, némely rész kihagyásával és sok hibával, a latin jegyzeteket pedig magyar fordításban, ily címmel: Krónika. A mohácsi veszedelemtől a bécsi békülésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldön, és Moldvában történt dolgokról. Pest, 1805. Azért szükségesnek látta a Magyar Tudományos Akadémia ezen munkát újabb hibátlan kiadásban kiadni: Gyulafi Lestár följegyzései. 1565-1605. Budapest. 1881. (Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály. Irók. XXXI. kötet. Eredeti és egykorú példányokból kiadta és bevezetéssel ellátta Szabó Károly. 1-47. l. A följegyzések, kevés kivétellel, magyarul vannak írva; a Függelék 48-124. l. LIII latin szövegű oklevelet tartalmaz, melyek Gyulaffy beszédeit, leveleit, a fejedelem leveleit a lengyel királyhoz és egyéb a Gyulaffy följegyzéseit, megbízatásait és életét fölvilágosító iratokat tartalmaz.) Wenzel Gusztáv könyvtárának egy részével az egyetemi könyvtár birtokába jutott kódexben Gyulaffy maradványainak nagyobb része előkerült, melyet Szilágyi Sándor tett közzé a Történelmi Tárban (1893. 109-145 és 193-231. l.): Gyulaffi Lestár történeti maradványai c. (szintén magyarul vannak írva; excerptákat, annalisokat és följegyzéseket foglalnak magukban.) Ugyanez megjelent a Magyar Történelmi Évkönyvek és Naplók a XVI-XVIII. századokból, Budapest, 1894. II. kötetében.

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2017. október 9., Gyulaffy, Eustach, 12948
  2. CERL Thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Bástához intézett beszéde: Szamosközi Tört. munkái III. 324-330. l. és utána Wolfg. Bethlen, Hist. V. 505-512. l.
  4. Benkő József előbeszéde szerint, Bethlen Farkas Historiájához V. 9. old.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.