Hot Space Tour
A Hot Space Tour a Queen együttes 1982. április 7-étől 1982. november 3-áig tartó koncertsorozata, amely a Hot Space albumukat népszerűsítette. A turné 69 koncertje közül a legtöbb Európában, Kanadában, és az Amerikai Egyesült Államokban zajlott. Az együttes ezen a turnén játszott utoljára Észak-Amerikában. A június 5-én, Milton Keynesben megtartott koncert felvételei 2004-ben a Queen on Fire – Live at the Bowl című CD-n és DVD-n jelentek meg. A turné koncertjeiről egyébként nagy számban készült hangfelvétel, ezek mind megtekinthetők a YouTube -on.
| Queen Hot Space Tour | ||||
 | ||||
| A Hot Space Tour norvég állomásán | ||||
| Információk | ||||
| Népszerűsített album | Hot Space | |||
| Kezdés | 1982. április 7. | |||
| Befejezés | 1982. november 3. | |||
| Szakaszok | 3 | |||
| Koncertek | 69 | |||
| A turné egyes szakaszai | ||||
| ||||
| Queen-koncertkronológia | ||||
| ||||
Szakaszok szerkesztés
Európa (1982. április–június) szerkesztés
Habár a Hot Space album csak május 21-én jelent meg, a lemezbemutató világkörüli turné már április 9-én elindult Svédországban. A következő két hónapban Nyugat-Európa és az Egyesült Királyság nagyvárosaiban összesen 30 koncertet adott a Queen. Zürichben, Brüsszelben, Kölnben, Bécsben, Münchenben, a hollandiai Leidenben és a skóciai Edinburghben is két egymást követő este játszott a zenekar, Párizsban pedig két hét után visszatérve dupláztak. Németországban összesen 12 előadást tartottak, ahol a legkülönlegesebb helyszínt a berlini koncerthez találták, a görög amfiteátrumok mintájára az 1930-as években épített Waldbühne erdei színpadát.[1]
Ez volt az első turné a Queen történetében, amikor kisegítőzenészekkel léptek fel. Európában Morgan Fisher, a Mott The Hopple korábbi billentyűse játszott velük. A rajongókat megosztó Hot Space album funkys dalait élőben sokkal rockosabban játszották, előtérbe tolva Brian May gitárját.[2] Az új lemezről a turné európai szakaszán a már hónapokkal korábban listavezetővé vált Under Pressure, az Action This Day és a Staying Power lett az állandó program része, egyes koncerteken pedig a Back Chat és az időközben kislemezen megjelent Body Language is felhangzott. Az előző tíz év szinte minden egyes koncertjén előadott Keep Yourself Alive kikerült a műsorból, de olyan korábbi koncertfavoritok, mint a Killer Queen vagy az I’m in Love with My Car is kiszorultak.[1]
A skandináv dátumokon az Änglabarn svéd popegyüttes volt az előzenekar, Svájctól kezdve pedig már az angol újhullámos Bow Wow Wow kísérte a Queent. Eredetileg az egész turnén a Bow Wow Wow játszott volna a Queen előtt, de az egyik koncerten a közönség sörösdobozokkal dobálta meg őket, és úgy döntöttek kiszállnak a turnéról.[3] Frankfurttól kezdve már egy másik újhullámos csapat, az After The Fire melegítette be a közönséget. Az európai turnét záró négy brit koncerten a Heart, a Teardrop Explodes és Joan Jett & The Blackhearts lépett fel velük.[1]
Két angliai koncertet is törölni kellett II. János Pál pápa szigetországi látogatása miatt, mert se Manchesterben az Old Trafford stadionban, se Londonban az Arsenal stadionjában nem tudtak elég mobil wc-t biztosítani a közönségnek. A turnézáró koncertet az újonnan épült Milton Keynes Bowlban tartották 65 ezer ember előtt.[1][4][5] A Milton Keysbe vezető utakon kialakult dugót elkerülendő a zenekar helikopterrel érkezett a helyszínre. A koncertről a BBC 4-es csatornája tévéfelvételt készített, ami 1983 januárjában került adásba. Ezt a felvételt hivatalos koncertfilmként Queen on Fire – Live at the Bowl címmel 2004-ben adták ki DVD-n. A koncert utáni búcsúpartit a londoni Bond Streeten található Embassy Clubban tartották, ahol a Queentől megszokott extravagáns stílusnak megfelelően a vendégeknek alsónadrágban és nadrágtartóban kellett megjelennie.[2][4][6]
Észak-Amerika (1982. július–szeptember) szerkesztés
Nyolc hónappal a We Will Rock You koncertfilm forgatása után a Queen 1982. július 21-én visszatért Montréalba, a Forumba, hogy elindítsa a Hot Space album észak-amerikai lemezbemutató turnéját. A 33 állomásból álló koncertsorozaton Billy Squier amerikai rockzenész és csapata volt az előzenekar. Squier és a Queen között már korábban barátság alakult ki, Mercury és Taylor szerepelt is Squier éppen a közös turné kezdetén megjelent új albumán (Emotions in Motion), amit ráadásul az utóbbi Queen-lemezek producere, Reinhold Mack irányításával rögzítettek. Mercury és May később is dolgozott együtt Squierrel.[7]
Az amerikai turnéra kicsit megvariálták a dallistát, és újabb dalok kerültek be a műsorba a Hot Space albumról: a kislemezen is megjelent Calling All Girls, a Put Out the Fire, a Lennon emlékére írt Life Is Real, illetve még az előző, The Game albumról a Rock It (Prime Jive). Esténként 6-7 új számot is játszottak. A kisegítő billentyűs posztján Fred Mandel váltotta Morgan Fishert. Általában 15-20 ezer főt befogadó arénákban léptek fel, ahol pedig ennél is nagyobb volt az érdeklődés ott két előadást tartottak. Ilyen volt Toronto, Hoffman Estates (Chicago), Irvine, Inglewood (Los Angeles), illetve a New York-i Madison Square Garden. A turné bostoni állomásán a koncert napját a város polgármestere Queen-napnak nyilvánította.[8]
A turné szeptember 15-i zárása után 25-én az NBC tévécsatorna Saturday Night Live című éjszakai szórakoztató műsorában léptek fel élőben, ahol a Crazy Little Thing Called Love és az Under Pressure dalokat adták elő. A Hot Space lemezbemutatója volt a Queen nyolcadik és egyben utolsó észak-amerikai turnéja. Az 1980-as The Game album elképesztő sikere után a Hot Space csak közepesen teljesített a tengerentúlon, és ezen a lemezbemutató turné sem tudott segíteni. Az amerikai közönség nem volt vevő az új repertoárra.[9]
|
|
Japán (1982. október–november) szerkesztés
Egy hónap pihenő után októberben egy rövid, kéthetes koncertsorozatra Japánba utazott a zenekar. Mindössze hat koncertet adtak. Bekerültek a műsorba a turné korábbi két szakaszában nem játszott, de a japán rajongók között népszerű dalok, mint a Teo Torriate, a Love of My Life és a The Hero. A két legnagyobb helyszín a 40 ezres Hankyu stadion Nishinomiyában és a 35 ezres Seibu Lions stadion volt Tokorozawában. Utóbbi koncert felvételét csak Japánban hivatalos koncertvideón is kiadták.[8] Az egész világkörüli turnén egyébként több fellépést is filmre vettek (Frankfurt, Bécs), de ezek egyelőre az archívum mélyén pihennek, esetleg csak részben kerültek kiadásra.[2][1][6]
A Queen az 1974 óta tartó folyamatos koncertezéstől és lemezkészítéstől némileg kiégve az egész 1983-as esztendőt a pihenésnek szentelte.
|
|
Közreműködők szerkesztés
- Freddie Mercury – ének, zongora, csörgődob, ritmusgitár
- Brian May – elektromos gitár, háttérvokál, gitár, zongora
- Roger Taylor – dob, háttérvokál
- John Deacon – basszusgitár, elektromos gitár
- Morgan Fisher - billentyűsök, zongora (európai szakasz)
- Fred Mandel – billentyűsök, zongora (észak-amerikai és japán szakasz)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Hot Space European Tour – Queenconcerts
- ↑ a b c Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története (magyar nyelven). Cartaphilus Kiadó, 170-177. o. (2011). ISBN 9789632661827
- ↑ 'Bohemian Rapsberry (Brian May interjú, 1982. május 29.). [2014. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 15.)
- ↑ a b Dean, Ken. Queen: The New Visual Documentary (magyar nyelven). Corvina Kiadó, 61. o. (1992). ISBN 9631337987
- ↑ Bret, David. Borotvaélen – Freddie Mercury története (magyar nyelven). Pannon Lapok Társasága, 127-128. o. (2001). ISBN 9630085445
- ↑ a b Freestone, Peter. Freddie Mercury (magyar nyelven). Rózsavölgyi és Társa, 47-48. o. (2006). ISBN 9638700718
- ↑ Sutcliffe, Phil. Queen: A rock koronás királyainak teljes, képekkel illusztrált története (magyar nyelven). Cartaphilus Kiadó, 178-179. o. (2011). ISBN 9789632661827
- ↑ a b Hot Space US Tour – Queenconcerts
- ↑ Hince, Peter. Queen a színfalak mögött története (magyar nyelven). Egmont Hungary, 80. o. (2012). ISBN 9789633433188
