Hvar (település)

Hvar (ča nyelvjárásban: Hvor, vagy For, ógörögül: Párosz, latinul: Pharina, olaszul: Lesina) város és község Horvátországban, Split-Dalmácia megyében, Hvar sziget legnépesebb települése és legfontosabb kikötője. A Hvar-Brač-Visi egyházmegye püspöki székvárosa.

Hvar
A városi kikötő látképe a Forticáról
Hvar címere Hvar zászlaja
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Jogállás	város
Polgármester	Pjerino Bebić (HDZ)
Irányítószám	21450
Körzethívószám	(+385) 021
Testvérvárosok	Lista Santa Maria di Sala
Népesség
Teljes népesség	3979 fő (2021. aug. 31.)
Népsűrűség	55 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	10 m
Terület	75,5 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 10′ 17″, k. h. 16° 26′ 31″43.171388888889, 16.441944444444
Hvar weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hvar témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A Hvar sziget délnyugati részének egyik öblében található. A várost a tengerből meredeken emelkedő karsztos domboldalak övezik. A sziklák anyaga főként porózus mészkő és dolomit, így a talajvíz csak szűkösen áll rendelkezésre. Ezen a kies vidéken csak kevés mezőgazdasági kultúra képes a fejlődésre, mint az olajfa, a szőlő, a levendula és a rozmaring. A szigeten végighúzódó hegyvonulat mintegy gátat képez Hvar és az északi részen fekvő települések között. Az elmúlt századokban ez az út órákat vett igénybe. A Hvar és Stari Grad közötti úton 2000-ben megnyílt alagút ezt az időt töredékére rövidíti. A tengerpart általában meredek és tagolt, kisméretű kavicsos öblökkel. A hvari kikötő bejáratánál fekvő Pakleni- és Galešnik-szigetek védett természetvédelmi területek.

A község települései

A községhez Hvar városán kívül Brusje, Malo Grablje, Milna, Sveta Nedjelja, Velo Grablje és Zaraće települések tartoznak.

Története

Hvar története a régmúltban gyökerezik. Ezt bizonyítják a Grapčeva- és a Markova-barlang leletei, melyek közül a legrégebbiek az i. e. 3500 körüli időből származnak. A helyi történelem előtti kultúra, melyet hvari kultúrának neveznek az i. e. 3500 és 2500 közötti időben virágzott. A sziget írott története i. e. 385-től kezdődik, amikor az Égei-tengeri Párosz szigetéről érkezett görög telepesek a mai Stari Grad területén megalapították első kolóniájukat. Ennek szülőföldjük után a Pharosz nevet adták. A kolóniát azonban nem sokkal alapítása után megtámadták a sziget őslakosai. A görögök a mai Lezha helyén állt Lissosra menekültek, mely akkor I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz uralma alatt állt, majd az ottani hajóhaddal tértek vissza és kivívták a győzelmet. Ez volt az első ismert tengeri csata, melyet az Adriai-tengeren vívtak. Párosz kolóniája egészen i. e. 235-ig virágzott, ekkor az illírek országának, Illíriának része lett. Néhány történész feltételezi, hogy a mai Hvar városának helyén is illír település volt, mely a hegy lejtőitől a mai városi térig terjedt, a hegy tetején pedig illír erődítmény állt. I. e. 229-ben az első római–illír háború során a szigetet a rómaiak foglalták el, és szövetségesüket, a korábbi illír hadvezért, Pharoszi Démétrioszt tették meg helytartónak. A szövetség azonban nem tartott sokáig, ezért i. e. 219-ben rómaiak megindították ellene a második római–illír háborút. Démétriosz a vereség után V. Philipposz makedón királyhoz menekült. A sziget Pharosz városával ezután Illyricum római tartomány része volt. Az egykori kis öböl mentén, mely a mai székesegyházig ért, kisebb római település és kikötő létesült. A Hvar helyén állt ókori Lesna a 6. századra a Bizánci Birodalom fontos dalmáciai tengeri katonai állomáshelye lett. A város tulajdonképpen a mai városi tér területén feküdt, melynek déli oldalán erődítmény állt, a 7. században azonban kihalt. Területe ezután évszázadokig lakatlan volt. Az egyetlen itt létező épület a székesegyház helyén állt bencés kolostor volt.

Bíborbanszületett Konstantin császár szerint Hvar a 10. században a neretvánok kenézségének része volt. A 11. században a neretvánok területeivel együtt a középkori Horvát Királyság részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt. 1147-ben Stari Grad székhellyel megalapították a hvari püspökséget. 1180-ban I. Manuél bizánci császár halála után ismét III. Béla magyar király uralma alá került. A magyarok ütőképes hajóhad híján azonban nem tudták tartósan megvédeni államuk tengermelléki részeit. Mivel az uszkók kalózok a velenceiekkel vívott csatározásaik során lényegében megszüntették a helyi kereskedelmet a dalmát városok Velencéhez fordultak oltalomért. Követve a szomszédos városok példáját 1278 februárjában a hvariak is a velencei uralom mellett döntöttek. A velencei hatóságok ekkor a sziget fővárosát, egyúttal a püspökség székhelyét Stari Gradról Hvarra helyezték át, mely ezután kedvező fekvése miatt a köztársaság egyik legfontosabb városa lett. A 14. század közepén Hvar újra a horvát-magyar királyok uralma alá került. I. Lajos magyar király halála után azonban utódlási harcok törtek ki Luxemburgi Zsigmond, a bosnyák Tvrtko és László nápolyi király között. 1403-ban Zárában az utóbbit koronázták horvát királlyá, aki végül belátta a további háborúskodás hiábavalóságát. 1409-ben Dalmáciát egyszerűen eladta a Velencei Köztársaságnak. 1420-ig a dalmát városok egymás után ismerték el a velencei fennhatóságot. A velencei uralom évszázadai alatt Hvar jelentős kereskedelmi központtá vált. Ekkor alakult ki a ma is ismert városkép és nagy volt a kulturális fejlődés is. Számos költő, író, történetíró és teológus élt és dolgozott a városban, de kulturális téren kétségkívül a legfontosabb a városi színház 1612-es megalapítása volt.

1510. február 6-án csoda történt Hvaron. Egy kis fakereszt vérezni kezdett. Ez az esemény vezetett a „Za križen” éjszakai körmenet hagyományához, melyet a város évszázadokig minden nagycsütörtökön megtartott. 1510-ben Matij Ivanić vezetésével felkelés tört ki a szigeten a velencei uralom ellen, mely négy évig tartott és visszavetette a sziget gazdasági és kulturális fejlődését. A felkelésnek a Bolnál összegyűjtött velencei seregek vetettek véget. A következő évtizedekben Hvar Dalmácia egyik leggazdagabb és legnépesebb városává fejlődött. 1571. augusztus 19-én a török flotta intézett támadást a város ellen. 73 török hajó bukkant fel Hvar előtt, majd a törökök felgyújtották a várost mely szinte teljesen leégett. A tűznek áldozatul estek a templomok, a kolostorok, az arzenál, a kormányzói palota, a kancellária, a levéltár és a legtöbb lakóház. A tűzvész után néhány hónappal 1572 elején pestisjárvány tört ki a városban, melynek a lakosság kétharmada áldozatul esett. Ezzel még nem ért véget a szerencsétlenségek sorozata. 1579. októberének első napjaiban a kora reggeli órákban villám csapott a várban levő lőszerraktárba. A hatalmas robbanás szétvetette a vár épületeit nagy köveket, fagerendákat és emberi maradványokat szórva a városra. A legtöbb lakóház és középület megsemmisült, vagy súlyosan megrongálódott. A 16. század végére Hvar kiheverte a sorscsapásokat és újra sikeres várossá lett. Amíg a 17. század közepén a dalmát partokon a kandiai háború dühöngött a város viszonylagos békében élhetett. A menekültek áradata lakosságának további növekedéséhez vezetett.

A 18. században Velence egyre jobban elveszítette a nyugati világgal vívott gazdasági küzdelmet, mely a dalmát városok, így Hvar fokozatos hanyatlásához is vezetett. A város fejlődésére a végső csapást a velencei flotta Cattaroba való áthelyezése jelentette. Hvar a hanyatló Dalmácia átlagos városa lett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. Az osztrák uralom idején a város alig fejlődött. 1858-ban az egykori kolostor épületében megalapították a meteorológiai állomást, ahol ma is működik. Ez volt az ország első meteorológiai állomása. 1868-ban itt alapították meg Európa első turisztikai egyesületét. 1900-ban az egykori kormányzói palota alapjain felépült az Erzsébet királyné szálloda. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között névleg a Független Horvát Állam része volt, ténylegesen azonban olasz, majd német megszállás alatt volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Ebben az időszakban épült ki a vízvezetékrendszer, a csatorna, megépült néhány szálloda és a város minden szempontból fejlődött. A település 1991 óta a független Horvátország része. A délszláv háború idején nem érte támadás és számos menekültnek nyújtott menedéket. 2011-ben 3738 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.904	1.930	1.864	1.929	2.039	1.970	2.050	1.820	1.588	1.770	1.877	2.467	3.153	3.643	3.672	3.738

A Szent István székesegyház

Nevezetességei

• A kikötő sarkában található a 15. századi gályakikötő a Mandarac. Mellette egy félköríves kapunyílású épület, az egykori arzenál, mely a hvari gályák egykori dokkja volt. Vizére úszott be a leszerelt árbócú hajó telelésre vagy javításra. 1571-ben felgyújtotta a török, mai formáját az 1611-es újjáépítés során kapta. 1612-ben medencéjét feltöltötték és ezután gabonaraktárként használták. Innen ered ma is használt neve: Fontik (magtár).
• Az arzenál második szintjén működik a Hvar kultúréletében oly jelentős színház, amely 1803. évi formájában látható. Bejárata felett az építés idejét jelző „ANNO SECVNDO PACIS MDCXII.” felirat olvasható. Mai neobarokk formáját a 19. század közepén kapta. A színpadon egy háromszáz éves kulissza, a korabeli Hvar képével. Előcsarnokában kis múzeum van, a modern festők hvari témájú képeivel, és itt őrzik a lepantói csatában megcsáklyázott török gálya sárkányos orrdíszét is. Fennmaradt két, 1819-ből származó nagyméretű freskója is, melyeket 1900 körül restauráltak. Jelentőségét az adja, hogy ez volt Európa első nyilvános színháza.
• A fontikhoz csatlakozik a Trg sv. Stjepana, vagy Pjaca, 4500 négyzetméteres területével a legterjedelmesebb dalmáciai városközpont, amelynek helyén valaha egy mély tengerág volt, később pedig a két városi erőd a Groda és a Burgo közötti területet képezte. Az évszázadok során folyamatosan töltötték fel, míg a 15. századra el nem nyerte mai méreteit. A tér bal oldalán emelkednek a régebbi polgár- és patríciusváros falai, míg az öböl jobb oldalán a hajókikötő feletti dombon a szegények Glavica nevű városrésze terül el. A tér közepén 1529-ből való oroszlános ciszternakút áll, hátterében a reneszánsz székesegyházzal. A teret 1780-ban kővel burkolták. A városfalon a tér felé két kapu nyílik. A nyugati monumentális gótikus kapu a Porta Maestra, vagy Glavna vrata, a másik a Porta del datallo, vagy Palmina vrata, melyet a 16. században Porta del mercatonak, vagy Tržnična vratának neveztek.

Hvar főtere

• Szent István pápa tiszteletére szentelt székesegyháza helyén egy a 12. században épített kora román stílusú templom állt, melynek nyoma sem maradt. A 14. században gótikus stílusban építették át, melyből fennmaradt a főhajó és a később bővített szentély közötti, ma kórusként szolgáló gótikus boltozat. A templomot a 15. század elején a feljegyzések szerint korčulai mesterek újra átépítették. Ekkor készült a hajó bővítménye. Az egyhajós gótikus templomhoz új oszlopokkal elválasztott gótikus-reneszánsz hajót építettek oldalkápolnákkal. Az épület az 1571-es török támadásban súlyos károkat szenvedett, valószínűleg legnagyobb része leégett. 1579-ben Augustin Valier veronai püspök meglátogatta a templomot és feljegyzése szerint már ekkor elkezdődött a mai székesegyház kialakítása, mely egészen a 18. századig tartott. Ennek során alakult ki a mai háromhajós épület, melyhez új reneszánsz-barokk homlokzat és apszis épült. Az ekkor épített Szent kereszt kápolnában helyezték el a csodatevő gótikus kis feszületet, mely 1510. február 6-án vért ontott. A székesegyházat 1706-ban ugyan felszentelték, de ekkor még korántsem volt készen. A homlokzatot csak 1755-ben, az apszist pedig 1756-ban fejezték be. A székesegyház mellett található a püspöki palota épülete.
• A székesegyház mellett karcsú harangtorony áll, melyet az 1530-as években kezdtek építeni Marko és Nikola Karlić korčulai mesterek. Az építés befejezése 1549-ig váratott magára. Érdekessége, hogy az alsó szint monoforámás ablakai felfelé haladva egyre több osztatúak lesznek és legfelül már kvadriforámásak. A torony lábazatában reneszánsz kapu van kialakítva, melyen keresztül egyenesen a székesegyház északi hajójába lehet bejutni. Mintájául valószínűleg a hvari ferences templom harangtornya szolgált, mely ugyancsak korčulai mesterek munkája.
• A városi loggiát már 1289-ben említik. Ez az első ilyen jellegű épület az országban, mely ma is ugyanazon a helyen áll. A mai loggiát Viktor Diedo idejében 1515 és 1517 között építették, ezért Diedo-loggiának is nevezik. 1571-ben ez is leégett. Mai formáját a balusztrádokon nyugvó oszlopokkal a 17. századi újjáépítés során kapta. Az elegáns homlokzat Tripun Bokanić mester munkája. A velencei uralom idején itt voltak a nyilvános bírósági tárgyalások és árverések is. Később kávéházként, olvasókörként is működött és itt volt a horvát irodalmi elit találkozóhelye is.
• A főtér bal oldalán nyílik a városkapu, melyen belül áll a romos, gótikus stílusú Hektorović palota. A palotát 1463-ban építették egy a 14. század végén épült kora gótikus templom helyén a déli városfal mellé. Homlokzatát monoforámák és triforámák tagolják. Az építés feltétele az volt, hogy az utcai bejárata nem lehet zárva. A család tagjai közül többen töltöttek be jelentős városi tisztségeket. Az épület több mint 500 évig állt befejezetlenül. Alatta a sikátorban található a 15. századi Szent Kozma és Damján templom.
• A Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences templom és rendház – az előző Szent Kereszt templomocska helyén fogadalmi templomként épült a 15. században. A főbejárat lunettájában Nikola Firentinac Szűz Mária gyermekével 1465 és 1471 között készített szobrát helyezték el. 1536-ban az északi hajót és a reneszánsz Szent Kereszt kápolnát építették hozzá. A 16. században készültek az oltárok, a kórus a reneszánsz feszülettel és Hanibal Lucić horvát költő sírja. A templom múzeumába a bejárat a kerengőből vezet. A múzeum egyik értéke az „Az utolsó vacsora” című kép, melyet Roselli olasz festőnek tulajdonítanak. A festő a fennmaradt hagyomány szerint betegen, pénz nélkül érkezett a barátokhoz, s hálából készítette a képet, amelyen állítólag a koldus képében önmagát festette meg. Más forrás szerint viszont (lásd a horvát Wikipédia cikke) a kép Matteo Ponzoni műve. A kolostornak könyvtára és muzeális gyűjteménye van.

Hvar látképe

• Az óratorony (Leroj) eredetileg a város védelmi rendszerének része volt. Ahhoz a kormányzói palotához tartozott, melyet a Palace szálloda építésekor a két világháború között bontottak le. Az órát 1466-ban Venier kormányzó szereltette a toronyba. A harang, melyet a tetején látni 1564-ben készült és vallási motívumok díszítik.
• A velencei hatóságok építtették 1561-ben a Szent Venerande templomot a görögkatolikus vallású velencei tengerészek számára. A görögkatolikus oltár mellett 1685-ben egy római katolikus oltárt is szenteltek Szent Ferenc tiszteletére. 1807-ben az oroszok támadása következtében megsérült. 1811-ben a mellette álló kolostorral együtt a franciák erőddé alakították át. A 19. század közepén a neves természettudós Grgur Bačić vásárolta meg és 1858-ban itt alapította meg az első horvát meteorológiai állomást.
• A gótikus-reneszánsz Angyali üdvözlet templomot a 14. században említik először. Jelentős szerepet játszott az 1510-es felkelésben, amikor itt volt a felkelők fő támaszpontja. A közeli utcában esküdtek fel a felkelők az összes hvari nemes megölésére és a legenda szerint ezért vérzett a Bevilaqua-házban a fakereszt február 6-án. A kapuzat reneszánsz lunettájában az angyali üdvözlet Nikola Fiorentinac stílusának hatására alkotott ábrázolása látható. A 17. század közepén a templom a ma is aktív Szent Kereszt testvériség székhelye lett.
• A késő gótikus Szentlélek templomot a Szentlélek testvériség építtette a 15. század végén a 14. századi kisebb templom helyén. Felszentelése 1494-ben történt. Harangtornyában Hvar legrégebben, 1487-ben öntött harangja található. A francia uralom idején a testvériséget megszüntették. Ezután helyét az 1861-ben alapított Szent Miklós testvériség vette át. Berendezéséből említésre méltó Padovano oltárképe, mely Mária bemutatását ábrázolja.
• A Tenger csillaga templomot a régi Szent József templom helyén hazai mesterek építették a 19. század elején. A francia megszállás idején elveszítette szakrális szerepét és raktárként használták. Később újra felszentelték. Reneszánsz és barokk stílusjegyeket visel, félköríves oromzatú homlokzattal. Márvány oltárán a Vigasztaló Szűzanya szobra áll, melyet az ágoston rendiek templomából hoztak át.
• A város erődjét a Forticát 1278 után kezdték építeni, miután a sziget velencei uralom alá került. Az erőd a városfalakkal együtt egy védelmi rendszert alkotott. 1551-ben a régi erőd helyére újat építettek. 1571-ben a török támadás során a lakosság itt lelt menedéket a támadók elől. 1579-ben egy hatalmas robbanásban súlyosan megrongálódott, miután a lőporraktárba villám csapott. A 17. század elején helyreállították és barokk védőbástyákkal erősítették meg. Az utolsó építés Mária Terézia idejében 1775 és 1776 között történt, ma amfora gyűjtemény látható benne.
• A városfalak a város északi részét ölelik körül és a Fortica erődjéhez csatlakoznak. Építésük a 13. században kezdődött, mai formájukat a 14. és 15. században kapták. A falak tetejükön pártázatosak és körbe több helyen négyszögletes tornyokkal vannak megerősítve. Már a 16. században egy részüket lebontották a város terjeszkedése miatt. A keleti kaput hivatalosan Porta Badoernek nevezik, de a helyiek "Gradno vrotá"nak (tulajdonképpen Gradska vrata, azaz városkapu) nevezik. Az elnevezés onnan származik, hogy ez az egy kapu vezet a városon kívülre, míg a többi a város különböző részeivel van összeköttetésben.
• A Szent Miklós templom a 14. század végén, vagy a 15. század elején épült a korábbi ágoston rendi kolostor helyén gótikus stílusban. A rendet 1787-ben megszüntették, a templom és a kolostor épületeit a francia uralom idején lebontották. Fennmaradt a templom szentélye, melyet a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnává építettek át. 1849-ben itt jelölték ki a városi temető helyét. A temető háromszög oromzatú nyugati bejáratánál vaskapu található az 1879-es évszámmal.
• A Szent Márk templom és kolostor első említése 1312-ben történt, mai maradványai a 16. és 17. századból származnak. Itt tartotta 1525-ben a domonkos rendi szerzetes és történész Vinko Pribojević híres beszédét a szlávok eredetéről és történelméről. Az egykor háromhajós templomban horvát családoknak a 15. és 18. század közötti síremlékei találhatók. Az épületegyüttes 1811-ben a francia uralom idején semmisült meg, apszisát a 19. század végén kápolnának alakították át.
• Az alsó Paladini-palotát a 15. század végén építette Nikola Paladini velencei flottaparancsnok gótikus stílusban. Mai formáját a 19. századi átépítés során kapta.
• A bencés kolostor 1664 óta áll a mai helyén. Eredetileg a horvát költő Hanibal Lucić tulajdonában volt, akinek özvegye 1591-ben hagyta a bencések rendjére. A kolostor mellett áll a Remete Szent Antal és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt 17. századi barokk templom. A kolostornak művészeti-, csipke- és kaktuszgyűjteménye van, melyet a szerzetesek a 19. század óta gyűjtöttek. Az UNESCO nem agyagi világörökség részét képezi.
• A Hvar-sziget északi oldalán, a védett Vira-öbölben húsz halomsír található – kisebb-nagyobb tumulusok. A feltárt halmok egy részéről kiderült, hogy temetkezés nélküli volt, mert üres négyszögletes sírokat találtak bennük, míg egyesekben a sírokat kőlapokból építették ki és egy nagy kőlappal borították. Megtalálták az eltemetett és elhamvasztott elhunytakat, valamint a bronzkorból származó edényeket és bronz tárgyakat. A Vira-öbölben található kikötő kedvező fekvésével lerövidítette a vízi utat Hvar, Brač és a szárazföld települései között. E kikötő fontosságát a késő ókorban a 4. századi pénzek itt megtalált sokasága bizonyítja.
• A Hvarhoz tartozó Sveti Klement-sziget Soline-öblében római villa maradványai találhatók, mely a késő hellén és római kor legreprezentatívabb épülete volt Hvar tágabb körzetében.

Kultúra

• Hvar a horvát reneszánsz irodalom egyik központja, a négy irodalmi kör egyikének alkotóhelye volt. Olyan neves horvát írók alkottak itt mint Hanibal Lucić, az első horvát történelmi dráma a "Robinja" írója, Petar Hektorović az első olyan horvát verses mű szerzője, mely valódi és nem allegorikus utazásról szól, vagy Mikša Pelegrinović a "Jeđupke", az első fennmaradt horvát maszkeráta (zenés-táncos álarcosbál) szerzője.
• Hvaron minden évben megrendezik a Horvát színházi napokat (Dani Hvarskog kazališta) egy irodalomtudományi és színházi eseményt. További kulturális események a Spliti irodalmi kör, a Horvát népszínház és a Hvar város polgársága rendezvény.
• A településen helytörténeti múzeum működik.

Oktatás

A településen alapiskola és középiskola is működik. A város középiskolája turisztikai és vendéglátás, pincér és szakács szakok mellett általános gimnáziumi képzést is biztosít.

Híres emberek

Hvaron született, vagy innen származó személyek:

• Jakov Boglić történész
• Matija Botteri természettudós, ornitológus
• Grgur Bučić természettudós
• Marin Carić színházi rendező
• Niko Duboković Nadalini történész, levéltáros, múzeumalapító
• Petar Hektorović (1487 – 1572) horvát író
• Ivan Kasandrić történész, publicista
• Petar Kasandrić irodalomtörténész, újságíró
• Kuzma Kovačić szobrászművész
• Hanibal Lucić (1485 – 1553) horvát író
• Jerko Machiedo orvos, politikus
• Božidar Novak újságíró, politikus
• Gabi Novak énekesnő
• Grga Novak (1888 – 1978) történész, régész
• Ivan Parožić költő
• Slobodan Prosperov Novak író
• Mikša Pelegrinović (1500 – 1562) horvát író
• Vinko Pribojević történész, ideológus
• Tonko Šoljan akadémikus, ichthiológus
• Ivan Vučetić (Juan Vucetich, 1858 – 1925) antropológus, kriminológus, a daktiloszkópia fejlesztője
• Veljko Vučetić író

Galéria

• 
  A Szent István pápa tér
• 
  Az Arzenál épülete
• 
  A városfal részlete
• 
  A ferences templom és kolostor
• 
  A Fortica látképe
• 
  Amfora kiállítás a Forticában
• 
  A városi loggia
• 
  A Szentlélek templom
• 
  Tengerparti sétány
• 
  Esti pamoráma
• 
  A „Za križen” körmenet
• 
  Kikötői látkép

Források

• Hvar város hivatalos oldala (horvátul)
• Hvar turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
• Bács Gyula: A jugoszláv tengerpart (Panoráma útikönyvek, 1981) ISBN 963-243-220-7

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hvar (grad) című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A Wikimédia Commons tartalmaz Hvar (település) témájú médiaállományokat.