Kácsfalu

	Kácsfalu (Jagodnjak)
	A községháza épülete
	; Kácsfalu címere
	; Kácsfalu címere
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Eszék-Baranya
Község	Kácsfalu
Jogállás	község
Polgármester	Anđelko Balaban (SDSS)
Irányítószám	31324
Körzethívószám	+385 031
	Népesség
Teljes népesség	1500 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	86 m
Terület	59,16 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 42′ 00″, k. h. 18° 34′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 00″, k. h. 18° 34′ 48″
	Kácsfalu weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kácsfalu témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Kácsfalu (horvátul: Jagodnjak, szerbül: Јагодњак, németül: Katschfeld) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében, a Drávaközben.

Fekvése szerkesztés

Eszéktől légvonalban 17, közúton 24 km-re északnyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik. Településrészei (melyek többsége mára már megszűnt) Bajmok, Bikaš, Brešće, Brod, Brod-Pusta(ra), Čemin, Deonice, Grablje, Karaš, Mali Jagodnjak, Milina, Pjeskovi, Projina Međa, Rit, Staro Selo, Šakarine, Trbićeva Ada és Zornice.

A község települései szerkesztés

Zárójelben a horvát név szerepel.

Kácsfalu (Jagodnjak)
Bolmány (Bolman)
Majspuszta (Majške Međe)
Újbolmány (Novi Bolman)

Története szerkesztés

A „Rit i Ciglana” régészeti lelőhely^[2] leleteinek tanúsága szerint Kácsfalu területe már az őskorban lakott volt. Itt már a szántóföld felszínén található kerámiatöredékek jelezték a korai és középső bronzkorban létezett település helyét. Az itt talált jellegzetes mészbetétes kerámiák ennek a kultúrának a Dél-Dunántúlról egészen Dél-Baranyáig történt kiterjedéséről árulkodnak. A bronzkori lelőhely az ókori és középkori „Ciglana i Čemin-Ciganska pošta” lelőhely^[3] közvetlen közelében található, jelezve az itt lakó népesség folytonosságát.

Kácsfalu első írásos említése 1323-ban történt „Kachfolua”, illetve „Terra Kaach” alakban. 1347-ben „Kachfalua”, 1398-ban, 1409-ben, 1418-ban és 1422-ben „Kachfalwa”, 1489-ben „Kaczfalwa” formában említik a korabeli források.^[4] Csemény mezővároshoz tartozott, így a Cseményi család birtoka volt. Neve személynévi eredetű, talán az ősi Gács névhez van köze. A középkori település 1526-ban a török hadjárat során valószínűleg elpusztult, de újratelepült. 1591-ben a török adókönyvben Kácsfalva néven színtiszta magyar lakossággal, 25 adózóval szerepel a szekcsői-mohácsi szandzsák részeként.^[5]

A térség 1687-ben a nagyharsányi csata után szabadult fel a török uralom alól, de a harcok során elnéptelenedett. A betelepülő szerbek első hulláma 1690 körül érkezett ide, amikor az osztrák-török háború során a szerbek lakta területekre visszatérő törökök kegyetlen pusztítása elől a szerbek a visszavonuló szövetségesekhez csatlakozva, családostól tömegesen menekültek északnyugati irányba. Ez a folyamat a 18. század elején is folytatódott. A felszabadulás után első birtokosa a Veterani család volt, majd az Esterházy család vásárolta meg a birtokot. Az 1730-as években a szerbek mellé katolikus németeket telepítettek. 1787-ben 34 katolikus és 1244 pravoszláv vallású lakos élt a településen. 1823-ban Esterházy Nepomuk János gróf Tolna megyéből az oda betelepült hesseni és württembergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.^[6] A 19. század fordulója felé még jelentős számban lakták németek is.^[7] A német lakosság egészen 1944-ig élt a településen. 1851-ben Fényes Elek így írt a faluról:^[8] „Szerb-magyar-német falu, Baranya vármegyében, út. p. Laskafaluhoz 1/2, Eszékhez 2 mérföld: 1300 n. e. óhitű, 300 magyar és német evangélikus, 200 katholikus, 15 zsidó lakosa van. Van itt óhitű anya-, evangélikus fiók-imaház és iskola, gazdag, lapályos határ. A dárdai uradalomhoz tartozik.”

A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Kácsfaluról Jagodnjakra változtatta. Horvát és szerb neve az „eper” jelentésű szláv jagoda szóból származik. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide elszegényedett szerb és horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. A szerbek főként Kostajnica, Petrinja, Glina és Dvor na Uni vidékéről, a horvátok a Muraközből, a Zagorjéből és Boszniából érkeztek. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1951 főnyi lakosságának 74%-a szerb, 15%-a horvát, 5%-a jugoszláv, 3%-a magyar nemzetiségű volt. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza. A településnek 2011-ben 1299 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.

Népessége szerkesztés

Lakosság változása^[9]^[10]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2.167	2.212	2.064	2.282	2.280	2.495	2.381	2.624	2.706	2.678	2.967	2.348	2.259	1.951	1.469	1.299

A településnek 1910-ben 2495 lakosa volt. Ebből 196 fő magyar, 1155 fő német, 1127 fő szerb, 6 fő horvát és 5 fő egyéb nemzetiségű volt. A lakosok közül 840 fő tudott magyarul.^[11]

A 2001-es népszámlálás szerint Kácsfalu községet 2537 ember lakta a következő etnikai összetételben:

Szerbek (64,72%)
Horvátok (26,65%)
Magyarok (2,88%)
Cigányok (1,18%)

Gazdaság szerkesztés

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás mellett a takarmány-előállítás, az építőipar és a kereskedelem képezi a megélhetés alapját. A nagyobb cégek közül itt működik az Agronom cég silóival és takarmánykeverőivel, a Kale építőipari cég és két nagy és modern mezőgazdasági telep az Agrokor Brod Pustarán, valamint a Fermopromet Szeglakon. A község területének egy részét a Belje cég műveli. Kácsfalu község a megye egyik legnagyobb tejtermelője. A családi gazdaságok erősítése céljából a közelmúltban mintegy 1100 hektár állami tulajdonú földet privatizáltak. A kis- és közepes méretű mezőgazdasági termelők egyre inkább túlsúlyban vannak, de sokan csődbe mennek, mert alacsony a jövedelmük. Ez magas munkanélküliséghez és kivándorláshoz vezet. Ezt próbálják gátolni újabb sikeres kis- és középvállalkozások támogatásával.

Nevezetességei szerkesztés

Szent Miklós tiszteletére szentelt pravoszláv temploma^[12] 1794-ben épült késő barokk stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, a főhomlokzatból rizalitosan kiemelkedő harangtoronnyal. A torony földszintjén íves nyílású előcsarnok található. A barokk hagymakupolát rézlemezekkel burkolták.
Szent Vendel tiszteletére szentelt római katolikus temploma a laskafalvi Jézus szíve plébánia filiája. Hétregiszteres, manuálos és pedálos orgonáját 1902 körül építette a falu szülötte, Angster József pécsi mester.

Kultúra szerkesztés

„Prosvjeta” szerb kulturális és művészeti egyesület
„Romsko srce” nőegyesület

Oktatás szerkesztés

Az iskolai évkönyvben olvasható, hogy 1899-ben az ortodox egyházi önkormányzat finanszírozta az első iskolaépület építését. Korábban a faluban magyar, szerb és német osztályokban külön tanultak a diákok. A II. világháború végén létrehozták az általános iskolát, melynek első igazgatója Roman Rozman volt. Az 1965-ös nagy árvíz után a régi iskolaépületet már nem használhatták. Az új iskolát 1966-ban Zágráb város építtette és Vuk Karadžićról nevezték el. Abban az időben az iskolának körülbelül 450 tanulója volt. Az új épületet 1966. október 23-án nyitották meg. Ezt a dátumot azóta is minden évben a kácsfalvi iskola napjaként ünneplik. a délszláv háború idején az iskolaépület megsérült. A háború utáni a norvég kormány segítségével építették újjá. Ma az intézménybe 183 tanuló jár, Bolmány és Ölyves településeken területi iskolái működnek. Az iskola 2004-ben a Horvát Köztársaság kormányának rendeletével elnyerte „Az erőszak nulla toleranciájának helye” táblát.

Sport szerkesztés

Az NK „Bratstvo” Jagodnjak labdarúgóklubot 1927-ben „SOKO” néven alapították. Még a második világháború előtt nevét Nevenre változtatták. 1947-ben kapta mai nevét. Az ifjúsági csapat több alkalommal nyerte meg a Baranya Ligát és a Baranya Kupát. A felnőtt csapat a legjobb eredményét a Baranya Liga megnyerésével érte el, ahonnan felkerültek a megyei 2. ligába. Kétszer bejutottak a Baranya Kupa döntőjébe.

Egyesületek szerkesztés

A „Zlatna žena” nőegyesületet 2008-ban alapították a bolmányi nők kezdeményezésére. Az egyesület foglalkozásokat, különféle tanfolyamokat, szakmai előadásokat, rendezvényeket, környezeti és közösségi ház takarítást szervez. Hagyományos rendezvényük a „Kulinijada”, ahol az egyesületnek saját standja van saját készítésű süteményeivel és kézműves termékeivel, amelyeket kiállítanak és eladnak.
A „Život Jagodnjak” egyesületet 2014-ben heten alapították. Az egyesület azzal a céllal jött létre, hogy javítsa az életminőséget, védje az emberi és szabadságjogokat, segítséget és szociális szolgáltatásokat nyújtson az időseknek, a fogyatékkal élőknek és más marginalizált csoportoknak. Támogassa a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a társadalom demokratizálódását, az emberi kapcsolatok és a pozitív társadalmi változásokra összpontosító közösség fejlesztését.
A DVD Jagodnjak önkéntes tűzoltó egyesületet 1913-ban alapították. A társaság önkéntes alapon jött létre, hogy tűzoltási tevékenységeket végezzen és elősegítse a tűz- és tűzvédelem fejlesztését. Az egyesület összesen 55 tagot számlál, ebből 25 aktív tag, 10 támogató tag, valamint 20 gyermek és ifjúsági tag.