Kálium-klorát
Kálium-klorát | |
A kálium-klorátban található ionok szerkezete |
A kálium-klorát kristályszerkezete |
Kálium-klorát minta | |
Más nevek | Kálium-klorát(V) |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 3811-04-9 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | KClO3 |
Moláris tömeg | 122,55 g/mol |
Megjelenés | Fehér kristályok vagy por |
Sűrűség | 2,32 g/cm³, szilárd[1] |
Olvadáspont | 368 °C[1] |
Forráspont | 400 °C-on bomlik[1] |
Oldhatóság (vízben) | 20 °C-on: 73 g/l[1] 80 °C-on: 375 g/l[1] 100 °C-on: 555 g/l[1] |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Oxidáló (O) Ártalmas (Xn) Veszélyes a környezetre (N)[1] |
NFPA 704 | |
R mondatok | R9, R20/22, R51/53[1] |
S mondatok | (S2), S13, S16, S27, S61[1] |
Lobbanáspont | nincs |
LD50 | 1870 mg/kg (patkány, szájon át)[1] |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | Kálium-bromát Kálium-jodát |
Azonos anion | Ammónium-klorát Nátrium-klorát |
Rokon vegyületek | Kálium-klorid Kálium-hipoklorit Kálium-klorit Kálium-perklorát |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A kálium-klorát a kálium klórsavval alkotott sója. Képlete KClO3. Színtelen, monoklin szerkezetű kristályokból áll vagy fehér színű port alkot. Az oldhatósága hideg vízben kicsi, de forró vízben sokkal jobban oldódik. Nem higroszkópos. Vizes oldata semleges kémhatású. Az oldat íze sós, fanyar. Jól kristályosítható só.
Kémiai tulajdonságai
szerkesztésHa hevítik, megolvad és oxigénfejlődés közben kálium-perklorátra illetve kálium-kloridra bomlik.
A bomlás mangán-dioxid jelenlétében már 140 °C-on végbemegy, oxigén fejlesztésére használják. Igen reakcióképes vegyület. Hevesen oxidál bizonyos éghető anyagokat, például szenet, ként, vörösfoszfort vagy cukrot ha ezekkel összekeverik. A folyamat már ütés vagy dörzsölés hatására is beindul és akár robbanáshoz is vezethet. Sósav jelenlétében klór fejlődik belőle. Ha kénsavval reagál, klór-dioxid (ClO2) képződik belőle, ami egy robbanékony vegyület.
Élettani hatása
szerkesztésMérgező hatású, 10 grammja halálos lehet. A kálium-klorát gyomor- és bélbántalmakat, bőrkiütéseket, lázat és sárgaságot okozhat. Idült mérgezést okozhat a porának belégzése, ennek a tünetei táplálkozási zavar és légúti megbetegedések.
Előállítása
szerkesztésKálium-klorát keletkezik, ha forró kálium-hidroxid oldatba klórgázt vezetnek.
Képződik kálium-hipoklorit oldat hevítésekor is, ekkor autooxidációs folyamat játszódik le. Leggyakrabban úgy állítják elő, hogy forró kálium-klorid-oldatot elektrolizálnak és a katódon kiváló kálium-hidroxidhoz vezetik az anódon fejlődő klórt.
Felhasználása
szerkesztésLegnagyobb mennyiségben gyufa, tűzijátékok és robbanószerek gyártására használják. Az úgynevezett biztonsági gyújtó fejének elkészítéséhez antimon(III)-szulfiddal (Sb2S3) és kénnel keverik. A dörzsöléskor hő fejlődik, ennek hatására oxigén fejlődik a kálium-klorátból. Az oxigén begyújtja a ként és az antimon-szulfidot.
Felhasználják a textilfestésben oxidálószernek. Laboratóriumban oxigén fejlesztésére használják, katalizátorként általában mangán-dioxidot adnak hozzá. Régen a híg oldatát (1-3%) toroköblítőként alkalmazták, de már nem használják mérgező hatása miatt.
Források
szerkesztés- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia