Kékfejű erdeigerle

Kékfejű erdeigerle
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Columbea;
Csoport:	Columbimorphae;
Rend:	Galambalakúak (Columbiformes);
Család:	Galambfélék (Columbidae);
Alcsalád:	Galambformák (Columbinae);
Nem:	Turtur;
Faj:	T. brehmeri;
Tudományos név
	Turtur brehmeri; (Hartlaub, 1865)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kékfejű erdeigerle témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű erdeigerle témájú médiaállományokat és Kékfejű erdeigerle témájú kategóriát.

A kékfejű erdeigerle (Turtur brehmeri) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, a galambfélék (Columbidae) családjába és a galambformák (Columbinae) alcsaládba tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Gustav Hartlaub német orvos és ornitológus írta le 1865-ben, a Chalcopelia nembe Chalcopelia Brehmeri néven.^[3]

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Átlagos testhossza 25 centiméter, testtömege 92–135 gramm.^[3] Mindkét nem hasonló, a fiatal állat fakóbb színű.

Magvakkal, rovarokkal és lárváival táplálkozik, valamint meztelen csigákat is fogyaszt.^[3]

Fákon fészkel, fészkét gallyakból, levelekből és egyéb növényzetből építi. A tojó általában 1-2 tojást rak.

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]