Kékfejű erdeigerle

madárfaj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 25.

A kékfejű erdeigerle (Turtur brehmeri) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, a galambfélék (Columbidae) családjába és a galambformák (Columbinae) alcsaládba tartozó faj.[1][2]

Kékfejű erdeigerle
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Columbea
Csoport: Columbimorphae
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nem: Turtur
Faj: T. brehmeri
Tudományos név
Turtur brehmeri
(Hartlaub, 1865)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kékfejű erdeigerle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kékfejű erdeigerle témájú médiaállományokat és Kékfejű erdeigerle témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt Gustav Hartlaub német orvos és ornitológus írta le 1865-ben, a Chalcopelia nembe Chalcopelia Brehmeri néven.[3]

  • Turtur brehmeri brehmeri (Hartlaub, 1865)
  • Turtur brehmeri infelix J. L. Peters, 1937[2]

Előfordulása

szerkesztés

Afrika középső részén, Angola, Libéria, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Kamerun, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Guinea, Gabon, Nigéria, Ghána, Sierra Leone és Togo területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

szerkesztés

Átlagos testhossza 25 centiméter, testtömege 92–135 gramm.[3] Mindkét nem hasonló, a fiatal állat fakóbb színű.

 

Táplálkozása

szerkesztés

Magvakkal, rovarokkal és lárváival táplálkozik, valamint meztelen csigákat is fogyaszt.[3]

Életmódja

szerkesztés

Fákon fészkel, fészkét gallyakból, levelekből és egyéb növényzetből építi. A tojó általában 1-2 tojást rak.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. december 8.)

További információk

szerkesztés