Kémer
Kémer (románul: Camăr) falu Romániában, Szilágy megyében.
Kémer (Camăr) | |
![]() | |
Kémer görögkatolikus fatemploma | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Kémer |
Rang | községközpont |
Polgármester | Szabó Levente-György |
Irányítószám | 457060 |
SIRUTA-kód | 140459 |
Népesség | |
Népesség | 1741 fő (2011. okt. 31.)[1] |
Magyar lakosság | 1509 |
Népsűrűség | 43,71 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 177 m |
Terület | 39,83 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 17′ 55″, k. h. 22° 37′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 55″, k. h. 22° 37′ 02″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
FekvéseSzerkesztés
Szilágy megyében, Szilágysomlyótól északnyugatra, Kárásztelek, Zoványfürdő és Lecsmér között fekvő település.
TörténeteSzerkesztés
Kémer nevét az oklevelek 1320-1321-ben említették először Kemer néven.
1335-ben Kemur, 1349-ben Kemer, 1477-benKémer, 1546-ban Kemyr néven írták nevét.
Kémer már az 1400-as években népes hely volt, s Hunyadiak korában már mezőváros volt, ahol minden csütörtökön hetivásárt is tartottak és országos vásártartási joggal is rendelkezett. Az országos vásártartási jog kiváltságát Hunyadi János kormányzótól kapta: minden húsvét nyolcadnapjára.
1477-ben a település birtokosai a Kémeri család tagjai voltak: Kémeri György unokái. A Kémeri családé volt még 1532-ben is, mikor kémeri Kémeri János leányai a maguk és testvéreik itteni részbirtokát eladták Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek.
1532 után a Báthori-családé volt, majd később Rákóczi birtok.
1608-ban Báthori Gábor fejedelemé, aki Kisdobszai Dániel szilágysomlyói református lelkésznek adományozta. Később Rákóczi birtok volt, majd a Kincstáré lett.
1663-ban I. Apafi Mihály Kémer községben adományozott nemességet Mihálynak és Miklósnak, vitézségük elismeréseként.
Miklós (Mikó) leszármazottai a Kémeri Mikó (Kémeri-Mikó) család, ma is élő tagjai.
1771-ben a kincstártól Cserei Farkas udvari tanácsos kapta.
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
1910-ben 2782 lakosa volt, ebből 2581 magyar(92,77%), 148 oláh (5,32%), egyéb nemzetiségű 53 (1,91%). 2002-ben 1899 lakost számoltak össze, melyből 1742 magyar nemzetiségű.
NevezetességekSzerkesztés
- Görögkatolikus fatemploma
- Református templom
- Baptista imaház: Kémeri Baptista Gyülekezet
Híres emberekSzerkesztés
- Itt született a Habsburg örökösödési háború legendás huszárkapitánya, Szekrényessy Péter (1717-1783), kinek nemesi birtoka a szomszédos Kárásztelken feküdt.[2]
- Itt született 1790. október 24-én Tunyogi Csapó József jogtanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
- Bölöni László ügyvéd, író - itt született 1847. augusztus 9-én.
TestvértelepülésekSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ Slachta Etelka soproni úrileány naplója Győr, 2007. ISBN 978 963 06 2395 7
ForrásokSzerkesztés
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 663–676. o. Online elérés
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.