Keglevich Béla

(1833–1896) magyar politikus

Buzini gróf Keglevich Béla (Buda, 1833. március 10.Budapest, 1896. november 13.)[2] császári és királyi kamarás, főispán, országgyűlési képviselő, huszárkapitány és nemesi testőr.

Keglevich Béla
Igazmondó 1870. 349. l.
Igazmondó 1870. 349. l.
Született 1833. március 10.
Buda magyar
Elhunyt 1896. november 13. (63 évesen)
Budapest magyar
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Batthyány Ilona
(1860–1879)
Gyermekei egy gyermek:
ifj. Keglevich Béla
(1862–1924)
SzüleiKeglevich Gábor
Foglalkozása politikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1861. április 6. – 1861. augusztus 22.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1872. január 17.)
  • Heves vármegye főispánja (1886. szeptember 26. – 1889. december 10.)
Sírhelye Nagykáta[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Keglevich Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A Szilvásváradot átszelő főúton Nagyvisnyó felé haladva az egykori Erdődy–Pallavicini-kastély már 1666-tól a horvátországi Buzinból származó Keglevich grófi családhoz kötődik, akik egészen 1894-ig tulajdonolták hűbéri birtokként a waradi uradalmat. A kastély és angolparkjának építtetését gróf Keglevich Béla rendelte el 1860 körül, aki a már meglévő, XVIII. században épült vadászkastély mellé, annak felhasználásával – valószínűleg – Ybl Miklós tervei alapján építette a 21. században látható kastély elődjét, mely még földszintes és tornyos volt.[3]

Keglevich Gábor gróf, magyar királyi tárnokmester, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja és gróf Sándor Matild fiaként született.[2] Magánnevelésben részesült; másfél évig, 1840-ig Horváth Mihály történész-pap volt nevelője.[4][5] A felsőbb tudományok elsajátítása végett a pozsonyi akadémiát és az egri líceumot látogatta. 1861-ben a görgői kerület választotta képviselőjének és mint legfiatalabb képviselő a ház korjegyzője, később választás után jegyzője lett. Ugyanebben az évben Országos Magyar Képzőművészeti Társulat alakuló közgyűlésén először Keglevich Béla grófot választották elnökül, aki azonban még abban az évben Andrássy Gyula grófnak adta át a helyét.[6] 1862-ben a Kisfaludy Társaság alapítói közé lépett.[7][8] 1865-ben és 1869-ben a monori (Pest megye) kerület választotta meg országgyűlési képviselőnek. Tisza Kálmán balközépi vezérkarához tartozott. Rendszeresen publikált, az Igazmondó című néplap „felügyelő pártbizottmány” tagja is volt Podmaniczky Frigyes báró, Tisza Kálmán, Várady Gábor és Jókai Mór mellett.[9] Az 1866. december 9-én megalakult Országos Erdészeti Egyesület első elnöke volt, mely tisztségéről 1875 szeptemberében mondott le.[10][11] A balközép párt vezérkarához tartozott, ami pártköre a Váci utca 28. szám alatti házában működött. 1875 januárjában csődbe jutott.[12] A csődeljárást 1882. május 25-én szüntették meg ellene.[13]

Vagyoni körülményei miatt az 1870-es évek közepén visszahúzódott, Párizsba ment, ahol Rothschild báró pénzügyi titkára lett. Ez időben a festészettel is foglalkozott és a Műcsarnokban álnév alatt több csendéleti festményt, többnyire lőtt szárnyasokat, állított ki. Tisza Kálmán hazahívatta és 1886-ban Heves vármegye főispánjává nevezte ki; de csak két és fél évig viselte e hivatalt és lemondott. Ennek hátterében az Eger és a Pesti Hírlap korabeli cikkei szerint az volt, hogy az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság Bécsben tartott közös igazgatótanácsi ülésén, a magyar vonalainak államosítása ügyében a magyar kormánnyal összeütközésbe jött kérdésében nem követte azon magyar igazgatótanácsosok példáját, kik tartózkodtak a szavazástól, s midőn az együttes igazgatótanács elhatározta, hogy Baross Gábor kereskedelmi miniszter óhajával szem­ben fönntartandónak vélt a társaság uradalmai igazgatásának közös jellegét, a kor­mány által képviselt álláspont el­len szavazott, sőt, mint tag, őt kérték fel ennek képviseletére is.[14][15] Ezt követően már csak vasúti társaságoknál és pénzintézeteknél töltött be előkelő állásokat; a politikával nem foglalkozott. Utolsó éveiben a katonai szolgálat esetére biztositó tár­saságnak volt vezérigazgatója.

1896. november 13-án este 9 órakor, Zöldfa utcai lakásán hunyt el. A Budapesti Hírlap megemlékezésében ez állt: „Valamikor leghíresebb legény voltszéles Magyarországban. [...] Az utóbbi években már alig vett részt a közéletben, legföljebb egy-egy nagyobb, rendsze­rint jótékony célú vállalatnak kölcsönözte oda nevét. De a főváros főúri társaságának életében annál tevékenyebb részt vett, s ott mindig szíves-örömestlátták a daliás, elegáns urat.” Illetve a Vadász- és Versenylap újságírója ekképp fogalmazott: „kiváló sportsman és vadász volt lóháton, épúgy mint gyalog: hogy fiatal éveiben (a régi pesti versenytéren) s a vidéki úrlovasok közt ö is lovagolt versenyekben, hogy egy időben a 70-es évek elején versenyistállót is tartott, [...] A lővadászat pedig amint életének előbbi szakában (a hires Szilvássy vadasterületnek első regenatora ö volt) úgy egész utolsó évéig állandó passiója volt.” Földi maradványait Szent-Márton Kátára vitették és az ottani családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.[16][17]

Arany János így írt róla egyik jegyzetében: „bár gazdag arisztokrata család tagja, s korán szerepet kapott a közéletben, egy ideig anyagi okokból Franciaországban élt, Rothschild bankár titkáraként. Ekkor s már előbbi külföldi útjain mecénás és műkedvelő hajlamok fejlődtek ki benne. Maga is festett, s sokféle művészi megmozdulásban, egyletalapításban vett részt”.[18] Még műkedvelő előadás szereplője is volt.[19]

1860. augusztus 16-án a ferenc rendiek templomában vette feleségül az akkor 18 éves Batthyány Ilona gófnőt, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök és gróf Zichy Antónia lányát.[20] Egy fiúgyermekük született, ifj. Keglevich Béla (1862–1924). Mivel házasságuk megromlott, a grófnő 1869-től „ágytól-asztaltól elválasztva” élt,[21][22] majd 1879-ben unitárius hitre térve törvényesen is elvált tőle, és feleségül ment volt férje nővérének, Keglevich Stefánia fiához.[23][24][25]

Írásai szerkesztés

Cikkei a Vadász- és Versenylapban (1862. A szalonkaidényre vonatkozó jóslat), a Honban (1865-1869. vezérczikkek); az Ellenőrben megjelent cikke a bankkérdésről nagy feltűnést keltett, mert Keglevich kimutatta, hogy a bécsi nemzeti bank a dualizmus alapján szerveztessék; az Erdészeti és Gazdászati Lapokban (1867. Elnöki beszéde az országos erdészeti egyesület közgyűlésén és Bérczy Károly nekrologja), az Erdőszeti Lapokban (1874. Elnöki beszéde az országos erdészeti egyesület kalocsai közgyűlésein, A m. kir. tudományegyetemeken leendő erdészeti tanszékek felállítása ügyében).

Munkája szerkesztés

  • A beteg parlament. Budapest, 1891. (Ism. Budapesti Szemle LXVIII.)

Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Erdészeti lapok 150. évf. 12. sz. (2015. december)
  2. a b Budapest IX. kerületi állami halotti anyakönyv 6699/1896.
  3. Heves megye helyi jelentőségű védett természeti értékei Készült a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld Forr ás pályázat Eger, kaptarko.hu - 2012.
  4. F-s A-t.: Horváth Mihály (arcképpel), Magyarország és a Nagyvilág 2. évfolyam 10. szám, 1866. márc. 11. (arcanum.com)
  5. Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai, Vác, 1917. (arcanum.com)
  6. Radisics Elemér: A Képzőművészeti Társaság jubiláris kiállítása — 1861—1901. —, Budapesti Hírlap 42. évfolyam 105. szám, 1922. május 9. arcanum.com
  7. Szépirodalmi Figyelő 2. évfolyam 22-23. szám, 1862. ápr. (arcanum.com)
  8. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 34. (1899-1900), MTA, Franklin-Társulat Magyar Irod. Inténzet és Könyvnyomda, real-j.mtak.hu/ - 1901.
  9. Jókai hírlapjai és a balközép (arcanum.com), Balközépi néplapok (mek.oszk.hu); Szabolcsi Miklós (főszerk.): A magyar sajtó története, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége; Akadémiai K., 1979-1985 helytelen ISBN kód: 963 05 1772
  10. Az orsz. erdészeti egyesületidei közgyűlése , Földmivelési Érdekeink 2. évfolyam 39. szám, 1875. szept. 27. arcanum.com
  11. Király Pál: Az Országos Erdészeti Egyesület története 1866-1966-ig Függelék - Időrendi áttekintés (291-296. o.), Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei Különszám, epa.oszk.hu - 1966.
  12. Kozári Mónika: A Balközép Párt válsága 1867–68-ban (Tisza Kálmánnak Ghyczy Kálmánhoz írt levelei valamint „A Hon” és a „Hazánk” sajtóvitája alapján), Századok – 1997 arcanum.com
  13. Budapesti Közlöny 17. évfolyam 231. szám, 1883. október 10. arcanum.com
  14. Gr. Keglevich Béla, Eger - hetilap 28. évf. 50. szám, library.hungaricana.hu - 1889. dec. 10.
  15. Gróf Keglevich Béla lemondásának oka. Pesti Hírlap 11. évfolyam 347. szám, 1889. december 17. arcanum.com
  16. Buzini gróf Keglevich Béla Vadász- és Versenylap 40. évfolyam 93. szám, 1896. nov. 20.
  17. Keglevich Béla gróf. Budapest, nov. 14., Budapesti Hírlap 16. évfolyam 315. szám, 1896. november 15. (arcanum.com)
  18. Németh G. Béla - Keresztury Dezső (szerk.): Arany János összes művei XII. - Prózai művek 3. - Glosszák/Szerkesztői üzenetek/Szerkesztői megjegyzések/Előfizetési felhívások, core.ac.uk - 1963.
  19. Gr. CsekOllicsné Fővárosi Lapok 10. évf. 77. szám 1873. április 3. (arcanum.com)
  20. Különfélék Pesti Napló 11. évfolyam 3155. szám - 1860. augusztus 17. (online: adtplus.arcanum.hu)
  21. Basa László: Az elsőszülött úrfi tragikus halála. Tárpió Kultúra, 2013. február 26. (Hozzáférés: 2017. március 3.) (magyarul)
  22. Nagy Sándor: A házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a 19. században értekezés, ELTE, doktori.hu - 2012.
  23. Gróf Batthyányi Lajosné leánya A Hon 17. évfolyam 183. szám - 1879. július 30. (online: adtplus.arcanum.hu)
  24. Batthyány Ilona (PDF). Unitarius.hu. [2017. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 2.) (magyarul)
  25. Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5.III. Jog és társadalom, library.hungaricana.hu - 2018.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Az ellenzéki képviselők életrajza: Keglevich Béla (arcképpel), Igazmondó 3. évfolyam 46. szám. books.google.hu - 1870. november 13.
  • Négy új főispán (arcképpel), Ország-Világ 7. évfolyam 51. szám, 1886. dec. 18. [1]
  • Magyarország főispánjainak albuma. Szerk. Somogyi Zsigmond. Szombathely, 1889. Bertalanffy József ny.
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Bp., 1990-1999.
  • Toth, Adalbert: Parteien und Reichtagswahlen in Ungarn 1848-1892. München, R. Oldenburg Verlag, 1973.


Elődje:
Beöthy Lajos
Heves vármegye főispánja
1886. szeptember 26.1889. december 1.
 
Utódja:
gr. Cziráky Béla