Főmenü megnyitása

Keglevich Gábor (főispán)

politikus

Gróf buzini Keglevich Gábor (Pest, 1784. szeptember 19.Egreskátapuszta, 1854. június 16.) politikus, nagybirtokos, jogász, a Magyar Tudós Társaság igazgatósági tagja. A reformkor jeles konzervatív politikusa, 1842 és 1848 között tárnokmester, 1827 és 1848 között Nógrád vármegye főispánja volt.

Keglevich Gábor
Keglevich Gábor Illustrierte Zeitung (Lipcse), 1847
Keglevich Gábor
Illustrierte Zeitung (Lipcse), 1847
A Magyar Királyság
tárnokmestere
Hivatali idő
1842 1848
Előd Eötvös Ignác
Utód nem volt (a tisztség megszűnt)

Született 1784. szeptember 19.
Pest
Elhunyt1854. június 16. (69 évesen)
Nagykáta

Gyermekei Keglevich Béla
Foglalkozás politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Keglevich Gábor témájú médiaállományokat.

Keglevich Béla (1833–1896) főispán, országgyűlési képviselő apja.

ÉletútjaSzerkesztés

Nagy múltú, Pest vármegyei nagybirtokos nemesi család leszármazottja volt. 1805-ben a pesti tudományegyetemen szerzett jogtudományi oklevelet. 1806-tól 1824-ig a Magyar Királyi Helytartótanács tisztviselője volt, előbb mint tiszteletbeli fogalmazó, 1809-től titoknoki, 1817-től pedig tanácsosi beosztásban. 1821 után a helytartótanács szervezeti keretén belül az adó- és katonai ügyekkel foglalkozó Tartományi Bizottság alelnöki tisztét töltötte be. 1824-ben Csongrád vármegye főispáni helyettesévé, 1827-ben pedig Nógrád vármegye főispánjává nevezték ki, a hivatalt két évtizeden keresztül, 1848-ig látta el. Ezzel párhuzamosan 1830–1831-ben a bécsi Magyar Udvari Kancellária referenseként is tevékenykedett, 1831–1832-ben pedig ismét a helytartótanácsnál töltött be tanácsosi tisztséget. 1832-től a budai Magyar Királyi Kamara alelnöke, 1836-tól elnöke volt.

A reformkor évtizedeiben részt vett az országos politika alakításában is. Az udvarhoz hű, aulikus nemesemberként, valamint az 1832 és 1848 közötti pozsonyi országgyűlések főrendi táblájának tagjaként a konzervatív párt jeles alakja volt. Az udvar megbecsülte szolgálatait, 1831-ben valóságos belső titkos tanácsosi és koronaőri címmel ruházták fel. 1842-ben koronaőri címét visszaadta, s 1848-ig a főtárnokmesteri címet viselte. 1845-ben az uralkodó a Szent István-rend középkeresztjét adományozta neki, emellett a pápai Krisztus Lovagrendje is tagjává fogadta.

Az 1848–1849-es szabadságharc során a háttérbe húzódott, de számos jelét adta annak, hogy hajlandó azonosulni a forradalmi Batthyány-kormány törekvéseivel. Az V. Ferdinánd által törvénysértő módon magyar miniszterelnökké kinevezett Récsey Ádám perbe fogásakor az eljáró bíróság egyik tagja volt. A mind hevesebbé váló harcok kibontakozásával nagykátai kastélyában a sebesült honvédeket ellátó hadikórházat rendezett be. A szabadságharc után teljes visszavonultságban élte életét.

Élete során – kapcsolatokkal rendelkező emberként – sok, később nagy hírre jutó ember útját egyengette: gyámja volt az árvaságra jutott, később sportemberként és az „Ördöglovas”-ként elhíresült Sándor Móricnak, taníttatta és mentorálta a történész Horváth Mihályt, hivatali útját egyengette Klauzál Gábornak és Trefort Ágostonnak. Közeli kapcsolatban állt Széchenyi Istvánnal, s támogatta a nemzeti haladást ösztönző terveit. Közreműködött a jelentős társadalmi szerepet betöltő Pesti Casino (későbbi nevén Nemzeti Casino) 1827. évi megalakításánál, 1830-tól igazgatósági tagja volt a Magyar Tudós Társaságnak, s első elnöke lett az 1844-ben szervezett Gyáralapító Társaságnak.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Beszéd, melyet mélt. buzini gróf Keglevich Gábor., Csongrád vármegye fő ispányi hivatalhelytartója... 1825. Sz. Iván hava 13-ik napján Szeghvár helységében helytartói hivatala elfoglalása alkalmával mondott. Szeged. 1825.
  • Beszéd, melyet mélt. buzini gr. Keglevich Gábor mint ns. Nógrád vármegyének főispánja, ugyanazon ns. megyénekf. eszt. mind-szent hava 8. Balassa-Gyarmaton tartott tisztválasztó széke alkalmával azon ns. megye státusaihoz és rendeihez intézett. Pest. 1828.

ForrásokSzerkesztés