Szentmártonkáta

magyarországi nagyközség Pest vármegyében

Szentmártonkáta nagyközség Pest vármegyében, a Nagykátai járásban.

Szentmártonkáta
Szentmártonkáta címere
Szentmártonkáta címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásNagykátai
Jogállásnagyközség
PolgármesterDr. Boér Imre Hunor (független)[1]
Irányítószám2254
Körzethívószám29
Népesség
Teljes népesség4883 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség92,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület52,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 27′, k. h. 19° 42′47.450000°N 19.700000°EKoordináták: é. sz. 47° 27′, k. h. 19° 42′47.450000°N 19.700000°E
Szentmártonkáta (Pest vármegye)
Szentmártonkáta
Szentmártonkáta
Pozíció Pest vármegye térképén
Szentmártonkáta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmártonkáta témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Alföld és a Gödöllői-dombság találkozásánál meghúzódó Tápió-vidék települése, Budapest központjától 55 km-re.

Megközelítése

szerkesztés

Közúton elérhető a 31-es főúton; vasúton a Budapest–Újszász–Szolnok-vasútvonalon.

Története

szerkesztés

Szentmártonkáta a Káta nemzetség ősi birtoka volt. Első okleveles említése 1349-ből való.

Neve 1426-ban Zentmarthonkatha, 1467-ben és 1474-ben possessio Zenthmarthonkathaya alakban fordult elő.

A 1617. században a Kátay család volt a birtokosa.

A Tápió-vidék többi településeivel ellentétben a török hódoltság alatt sem néptelenedett el.

1663-ban, Kátay Ferenc halálával gróf Keglevich Miklósra szállt és az ő birtoka volt még 1675-ben is.

A település legrégibb ismert pecsétje 1700-ból való.

A Rákóczi-szabadságharc idején nagy kuruc tábor volt a községben. Az első hazai hírlap, a Mercurius Veridicus 1710. február 8-án tudósított a táborról, majd innen írta négy nappal később egyik levelét a fejedelem is, aki már 1704-ben is járt itt. A község 15 katonát adott a kuruc seregnek. A 18. században a Battha család segítette az iskolai oktatást, erre a célra még épületet is adományoztak.

1715-ös összeíráskor 78, 1720-ban pedig 107 magyar háztartást vettek föl e helységben.

Az 1754-ben végzett vármegyei nemesi összeírás szerint Prónay Gábor, Battha István, Fegyverneky Pál, Némedy István idősb Némedy István ifj. Dinnyés János és Dinnyés Mihály, 1848 előtt pedig báró Prónay Albert, gróf Keglevich Gábor és Battha Sámuel voltak a helység földesurai.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Battha Sámuelt Kossuth Lajos kormánybiztosává nevezte ki. Kossuth a tápióbicskei csata után a Battha-kúriában szállt meg. Emlékét sokáig őrizte – a már kivágott – „Kossuth-fa”.

A falut 1839-ben földrengés rázta meg, 1875-ben tűzvész pusztította. Lakossága a 19. század második felétől kezdődően szépen gyarapodott. 1870-ben 2438, 1960-ban 4734 lakost írtak össze.

Szentmártonkátához tartoztak Szunyogos és Tamáskáta puszták, valamint Forró, Homokerdő, Homokimajor, Középerdő és Székes lakott helyek is.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Karai István (VP)[3]
  • 1994–1998: Karai István (LPSZVP)[4]
  • 1998–2002: Karai István (független)[5]
  • 2002–2005: Karai István (független)[6]
  • 2005–2006: Fodor Zoltán (független)[7]
  • 2006–2010: Fodor Zoltán (független)[8]
  • 2010–2014: Fodor Zoltán (független)[9]
  • 2014–2019: Fodor Zoltán (független)[10]
  • 2019–2024: Dr. Boér Imre Hunor (független)[1]
  • 2024– :

A településen 2005. május 29-én időközi polgármester-választást kellett tartani,[7] az előző polgármester halála miatt.[11]

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
4905
4888
4810
4802
4872
4883
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,8% németnek, 0,3% románnak mondta magát (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 32,4%, református 25%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,4% (29,7% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 85,9%-a vallotta magát magyarnak, 0,8% cigánynak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,1% szerbnek, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (14% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21,4% volt római katolikus, 17% református, 0,5% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,9% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 10,5% felekezeten kívüli (48,5% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

szerkesztés

Az iskola épülete 1983-ban Hofer Miklós tervei alapján épült.

A kastély

szerkesztés

Az 1782-ben bárói rangra emelkedett Prónay család 1810 körül építtette a klasszicista stílusú szentmártonkátai udvarházat. A Dessewffy család tulajdonába a századfordulón került. A második világháború végéig pedig a Polgár család lakott itt. 1945 után gépállomás működött benne. Később irodákat és lakásokat alakítottak ki az épületben.

Téglány alaprajzú, földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett épület. A falsíkból alig előrelépő sarok- és középrizalittal. A középrizalitot háromszögű oromzat hangsúlyozza. Homlokzatát lapos lizénák tagolják. Tengelykiosztása 1+3+1+3+1.

Hátsó homlokzatán négy oszlopra támaszkodó, timpanonos rizalit áll, melynek bal oldalán öt pillérre támaszkodó tornác húzódik. A kastélyt az 1980-as évek végén felújították és átalakították.

  1. a b Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 10.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
  5. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  6. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  7. a b Szentmártonkáta települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005. május 29. (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  8. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
  9. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  10. Szentmártonkáta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  11. Időközi önkormányzati választások 2005-ben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2005 (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  12. Szentmártonkáta Helységnévtár
  13. Szentmártonkáta Helységnévtár

További információk

szerkesztés