Wikipédia

Koldusopera (Brecht)

Bertolt Brecht és Kurt Weill operája
Ez a szócikk Brecht művéről szól. Hasonló címmel lásd még: Koldusopera (egyértelműsítő lap).

A Koldusopera (Die Dreigroschenoper) Bertolt Brecht 1928-ban írt tandrámája, ami egyszerre opera, musical, operett és mindezek paródiája. Brecht 1927-ben kezdett a marxista eszmék iránt érdeklődni, művében a londoni szegények világát választotta cselekmény helyszínéül. A mű három felvonásból, felvonásonként három jelenetből áll.

Koldusopera (Die Dreigroschenoper)
Az első kiadás
Az első kiadás
Adatok
SzerzőBertolt Brecht
Kurt Weill
Műfajzenés dráma
Eredeti nyelvnémet
FordítóHeltai Jenő (1930); Vas István (1945); Blum Tamás (1958); Eörsi István (1993); Ungár Júlia (2022)
Szereplők
  • Macheath, másképpen Penge Mackie, magyarul Bicska Maxi
  • Jonathan Jeremiah Peachum, a „Koldusbarát” cég tulajdonosa
  • Celia Peachum, a felesége
  • Polly Peachum, a lánya
  • Brown, London rendőrfőkapitánya
  • Lucy, a lánya
  • Kocsma Jenny
  • Smith Kimball, lelkész
  • Filch, egy vásári énekes
  • A banda, koldusok, utcalányok, rendőrök
Cselekmény helyszíneLondon, Soho
Themze part
Cselekmény ideje19. század vége, 20. század eleje
Premier dátuma1928. augusztus 28.
Premier helyeBerlin, Theater am Schiffbauerdamm
Kapcsolódó művekJohn Gay - Johann Christoph Pepusch: Koldusopera
A Wikimédia Commons tartalmaz Koldusopera témájú médiaállományokat.

A mű keletkezése szerkesztés

John Gay 18. századi Koldusoperáját 1920-ban sokadszor játszani kezdték Londonban, a darabra 1927-ben figyelt fel Elisabeth Hauptmann, aki lefordította németre Brecht számára. Brecht megmutatta az elképzeléseit Ernst Josef Aufricht színésznek, aki éppen egy új darabot keresett induló színházi vállalkozásához. A zenét Kurt Weill írta. 1928-ban Berlinben mutatták be – kirobbanó sikerrel – a Theater am Schiffbauerdammban.

1931-ben Brecht valamennyire átdolgozta a darabot. Általában ezt a változatot játsszák mind a mai napig.

Cselekmény szerkesztés

Előjáték szerkesztés

Vásár van a Sohóban. Ismert és félt bűnözőkről dalolnak a vásári rigmusmondók. Mint minden vásárban, itt is vegyes a nép, de főleg koldusok, tolvajok és utcalányok a szereplők.

„
Ha a cápa szája tátva,
Bárki látja fogsorát,
Ámde Bicska Maxi rejtve
Tartja kését s pisztolyát.
 ”
– Blum Tamás fordítása

Első felvonás szerkesztés

J. Peachum (a kolduskirály) üzletemberként – a növekvő nyomor láttán – boltot nyit, amelynek neve: Jonathan Jeremiah Peachum koldusruhatára. A Sohóban Penge Mackie (másik fordításban Bicska Maxi) menyegzőjét üli Pollyval, a kolduskirály lányával. A kolduskirály úgy érzi, hogy lánya elvesztésével tönkremegy az élete. Ellenzi a házasságot, de Polly hajthatatlan.

Második felvonás szerkesztés

Penge Mackie a London környéki (highgate-i) mocsarakba menekül apósa elől. A közjátékból kiderül, hogy már a rendőrök is üldözik Penge Mackie-t. Közben – egy csütörtöki napon – megkezdődik az uralkodó koronázási ünnepsége. Az ünnepség alatt Penge Mackie a turnbridge-i utcalányoknál keres menedéket, ám azok elárulják őt. Penge Mackie börtönbe kerül, ahol Polly és Lucy meglátogatja. Kiderül róla, hogy bigámista. Mac megtagadja Pollyt, aki anyja nyomására meghátrál, és otthagyja őt. Penge Mackie megszökik a börtönből, így Polly apja hiába megy a kitűzött 40 fontos vérdíjért.

Harmadik felvonás szerkesztés

A kolduskirály Peachum – pénteken – tüntetést szervez, hogy megzavarja a többnapos koronázási ünnepségeket. Polly meglátogatja Lucyt Old Bailey-ben, és megköveti előző napi viselkedéséért. Mackie-t újra elfogják, s a rendőrök börtönbe vetik. Készülnek a kivégzésére, Polly gyászruhát ölt. Felállítják az akasztófát, és Penge Mackie a bitófa alá kerül. A hosszas búcsúzkodásnak, szertartásos beszédeknek azonban véget vet a király lovasfutárja, aki a királynő nevében az elítéltnek kegyelmet, nemességet, birtokot és évjáradékot, a jegyespároknak szerencsekívánságot hoz.

Finálé szerkesztés

 Végül mindez egy csapásra
 Jóra válik – így szokás.
 Minden jó, ha jó a vége
 Ehhez pénz kell, semmi más.

 És ha véget ér a játék
 Összefér a Kunz s a Hinz
 S a szegények kenyeréből
 Együtt esznek majd megint.

 Mert sötétben él az egyik
 És a másik fényben él
 És a fény, az messze látszik
 Ám nem látható az éj.
1930

Dalok, balladák, kórusok szerkesztés

 
A berlini Theater am Schiffbauerdamm
Előjáték
Vásári rigmus Penge Mackie-ről
Első felvonás
  • Első jelenet
Peachum reggeli korálja
Hecc-dal
  • Második jelenet
Nászdal egyszerűbb embereknek
Kocsma Jenny
Ágyú-dal
Második felvonás
  • Negyedik jelenet
Közjáték
Ballada a nemi rabszolgaságról
  • Ötödik jelenet
Striciballada
  • Hatodik jelenet
Ballada a kellemes életről
Féltékenységi duett
Második koldusfinálé
Harmadik felvonás
  • Hetedik jelenet
Dal az emberi nagyratörés elégtelenségéről
Salamon-dal
  • Kilencedik jelenet
Ballada, amelyben Macheath mindenkitől bocsánatot kér

Magyarországi bemutatók szerkesztés

A darabot Magyarországon először 1930. szeptember 6-án mutatták be a Vígszínházban, Heltai Jenő fordításában és átdolgozásában, Szabolcs Ernő rendezésében A koldus operája címmel, Jávor Pál (Bicska Maxi), Gaál Franciska (Polly), Mály Gerő (Peacock), Gombaszögi Ella (Peacockné), Sárossi Andor (Tigris Brown), Simon Gizi (Lucy) főszereplésével. Az első magyar bemutató rendhagyó előadásnak számít, mert Heltai összevonta John Gay eredeti operáját és Brecht adaptációját, a zenei részekben pedig szintén összekapcsolta Johann Christoph Pepusch eredeti zenéjét és Weill songjait. Ez volt az első Brecht-darab, amit Magyarországon bemutattak. A magyar ősbemutató mégis megbukott, emiatt sokáig nem vették elő.

Második magyar bemutatója 1945-ben volt, a Szabad Színház társulatának előadásában, a Zeneakadémia Solti György teremében. Az előadást Rácz György rendezte, a szöveget Vas István fordította, ám ez az előadás sem lett sikeres.

A darab első igazán sikeres előadására 1958-ban került sor a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeinek előadásában, a Katona József Színházban. A darabot Szinetár Miklós rendezte, Blum Tamás fordításában, Fonyó József (Peacock), Fülöp Zsigmond (Bicska Maxi), Margitai Ági (Polly), Pásztor Erzsi (Peacockné) és Szabó Ildikó (Lucy) főszereplésével. Ez az előadás nagy sikert aratott és elkezdődött a darab magyarországi sikerútja.

1965-ben a Madách Színházban Ádám Ottó rendezésében mutatták be, Pécsi Sándor (Peacock), Gábor Miklós (Bicska Maxi), Psota Irén (Polly), Kiss Manyi (Peacockné) és Vass Éva (Polly) főszereplésével.

A darab következő fontos előadása 1981-ben volt a Nemzeti Színházban Háromgarasos opera címen, a híres orosz rendező: Andrej Ljubimov rendezésében, Garas Dezső (Peacock), Ujlaki Dénes (Bicska Maxi), Udvaros Dorottya (Polly), Törőcsik Mari (Peacockné) és Ronyecz Mária (Lucy) főszereplésével. Az előadást végig egy lerobbant emeletes buszban és körülötte játszották.

A darabot bemutatták Filléres opera címmel is.

Nyomtatásban először a Színművek című drámagyűjteményben jelent meg a darab A világirodalom klasszikusai című sorozatban az Európa Könyvkiadónál, 1961-ben.

Magyarul szerkesztés

  • Háromgarasos regény; ford. Erdődy János; Népszava, Budapest, 1945
  • A háromgarasos regény; ford. Faludy György; Európa, Budapest, 1957
  • A koldusopera; ford. Vas István; in: Színművek. Válogatás; vál., előszó Vajda György Mihály; Európa, Budapest, 1961 (A világirodalom klasszikusai)
  • A háromgarasos regény; ford. Fáy Árpád, utószó Németh G. Béla; Európa, Budapest, 1970 (A világirodalom remekei)
  • Bertolt Brecht–Kurt Weill: Koldusopera; ford. Blum Tamás, rend. Sándor Pál; Szigligeti Színház–Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok, 1981 (A Szolnoki Szigligeti Színház műhelye)
  • Koldusopera; ford. Vas István; Interpopulart, Budapest, 1995 (Populart füzetek)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Koldusopera_(Brecht)&oldid=25887230”