Főmenü megnyitása

Gombaszögi Ella, Grün Erzsébet (Budapest, 1894. december 27.Budapest, 1951. október 12.)[2] magyar színésznő. Gombaszögi Frida, Margit és Irén testvére.

Gombaszögi Ella
Gombaszögi Ella
Gombaszögi Ella
Életrajzi adatok
Születési név Grün Erzsébet
Született 1894. december 27.
Budapest
Elhunyt 1951. október 12. (56 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Házastársa Nágel Pál (1888–?) személyi tőzsdés (h. 1924–1927)[1]
Pályafutása
Aktív évek 19131951

Gombaszögi Ella az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Gombaszögi Ella témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályájaSzerkesztés

Grün József és Weisz Róza leányaként született. A Gombaszögi (Grün) lányok közül négyen színésznők lettek. A fennmaradt legendárium azt tartotta róluk, hogy Margit volt a legszebb, Frida a legelőkelőbb, Ella a legmulatságosabb és Irén élt a legtovább. Heltai Jenő róluk mintázta a "Tündérlaki lányok" c. művét. Első éves volt a Színiakadémián, mikor 1913-ban szerződtette a Vígszínház.[3] 1924. április 17-én Budapesten házasságot kötött a nála hat évvel idősebb Nágel Pál bankárral,[4] akitől 1927-ben elvált.[5] 1924-től 1929-ig a Magyar Színház tagja volt. 1929 és 1939 között szerepekre szerződött. Játszott a Belvárosi Színházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Király Színházban, a Magyar Színházban, a Komikusok Kabaréjában, a Vígszínházban, az Andrássy úti Színházban, a Művész Színházban és a Pesti Színházban. 1939-től 1940-ig a Dunaparti Színház, 1940-től 1941-ig pedig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Zsidó származása miatt nem léphetett színpadra 1941 és 1944 között. 1945 és 1947 között játszott a Fővárosi Operettszínházban, a Royal Revü Varietében, a Vígszínházban, a Belvárosi Színházban, a Medgyaszay Színházban, a Pesti Színházban és a Művész Színházban. 1947-től 1949-ig a Vígszínház, 1949-től - haláláig - 1951-ig a Madách Színház tagja volt. Számos filmben nyújtott felejthetetlen alakítást, leggyakrabban Kabos Gyula partnereként. Első filmszerepe az 1933-ban készült Kísértetek vonata, utolsó filmszerepe pedig az 1951-ben készült Déryné című filmben volt. 1951-ben szereptanulás közben, okuláréval a szemén, otthon érte a halál. Osztrovszkij "Farkasok és bárányok" című drámájának Murzaveckaja szerepével a kezében hunyt el.[6]

 
Gombaszögi Ella sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-1-51/a. Pásztor János alkotása.

Színpadi szerepeiSzerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma, 1946-: 17; ugyanitt húsz színházi felvételen is látható.[7]

Fővárosi OperettszínházSzerkesztés

Kemény Egon - Nóti Károly - Földes Imre - Halász Rudolf: „Fekete liliom” (1946) Romantikus nagyoperett 3 felvonásban. Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1946. december 20. Főszereplők: Karády Katalin, Gombaszögi Ella - Violetta, Fejes Teri, Somogyi Nusi, Latabár Kálmán, Nagy István, Gozmány György, Zentay Ferenc, id. Latabár Árpád. Rendező: Tihanyi Vilmos. Karnagy: Endre Emil. Díszlet: Bercsényi Tibor. Karády Katalin, Fejes Teri, Gombaszögi Ella ruhái a Szitanágay-szalonban készültek. Revükoreográfia: Rudas-fivérek.

„Fekete liliom

Különösen tetszett Kemény Egon szép és ragyogóan hangszerelt muzsikája. Ábrahám Pál legjobb barátja és állandó hangszerelője eddig csak egy saját művel jelentkezett a zenés színpadon, az 1929-ben bemutatott Kikelet utca 3 című darabjával. A Fekete liliom 18 évi szünet után született, és mindenki megállapította, milyen sajnálatos volt ez nagy kimaradás, hiszen Kemény Egon muzsikája lehári s kálmáni nívót képviselt, ugyanakkor magán viselte a modern zenei irányzatok stílusjegyeit.

Rátonyi Róbert: Operett I.-II.”

FilmjeiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Gombaszögi Ella (magyar nyelven). Hangosfilm. (Hozzáférés: 2017. július 10.)
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. I. ker. állami halotti akv. 167/1951. folyószáma alatt.
  3. 110 éve született Gombaszögi Ella
  4. A házasságkötés bejegyezve a Bp. V. ker. állami házassági akv. 216/1924. folyószáma alatt.
  5. Budapesti kir. tszék 39.635/1927. sz. ítélet.
  6. Színészkönyvtár. [2009. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  7. 2012. március 1-i lekérdezés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés