A Lancaster Hercegség egyike a két királyi hercegségnek (a másik a Cornwall Hercegség), a brit uralkodó magánbirtoka. A birtok fő célja, hogy független bevételi forrást biztosítson a mindenkori uralkodónak. Lancaster hercege haszonélvezője a hercegség vagyonának, élvezi a hercegség nettó jövedelmét, de nem rendelkezik közvetlen tulajdonjoggal, nincs joga saját hasznára eladni a hercegség vagyonát. A vagyon földeket, ingatlanokat és befektetéseket jelent. A Lancaster hercege angol nemesi cím, amelyet a középkorban háromszor hozták létre, de végül a koronával egyesült, amikor 1413-ban V. Henrik trónra lépett. A hercegi cím továbbra is az Egyesült Királyság uralkodójáé.
A hercegség 184,33 km2 földbirtokból, városi ingatlanokból, történelmi épületekből és néhány kereskedelmi ingatlanból áll Angliában és Walesben, jellemzően Cheshire-ben, Staffordshire-ben, Derbyshire-ben, Lincolnshire-ben, Yorkshire-ben és Lancashire-ben, és még pár megyében és Londonban.[2] A 2022. március 31-én végződő pénzügyi évben az ingatlan értéke 652,8 millió font volt, a nyereség 24 millió font. A hercegség nettó jövedelme Lancaster hercegét, azaz az uralkodót (jelenleg: III. Károly) illeti. Lancaster hercegsége nem adóköteles, bár az uralkodó 1993 óta önkéntesen fizeti a jövedelem- és a tőkenyereség-adót.
Lancaster első urai grófi címet viseltek, a teljesség kedvéért felsoroljuk őket.
Edmund, Lancaster és Leicester első grófja (gróf: 1267–1296)
III. Henrik angol király és nagyhatalmú bárói közötti vita 1262-ben a bárók háborújaként(wd) ismert felkeléshez vezetett. A király győzött. Lefoglalta a lázadók két vezetőjének – Simon de Montfort, Leicester grófja és Robert Ferrers,[3] Derby grófja – birtokait, amelyeket fiának, Edmund Crouchbacknek[4][5] adományozott 1266-ban. 1267. június 30-án Edmundot apja megtette Lancaster grófjának, neki adva Lancaster megyét, várost és a kastélyt. Ez a birtok a Lancaster Hercegség elődje. A birtok ugyanebben az évben tovább bővült a staffordshire-i Newcastle-under-Lyme kastéllyal és uradalmakkal, valamint Yorkshire-i, Myerscough-i és Lancashire-i uradalmakkkal. Édesanyja, Provence-i Eleonóra angol királyné 1284-ben hozományként neki ajándékozta a londoni Savoyai-birtokot. Halálakor a Lancaster, Leicester és Derby grófi címeket birtokolta.
Tamás, Lancaster és Leicester második grófja (gróf: 1296–1322)
Edmund halálával grófság fiára, Tamásra (kb. 1278–1322. március 22.) szállt. Élete végéig folyamatosan gyarapodott birtoka – házasság révén Pontefract (Yorkshire), Halton (Cheshire), Clitheroe (Lancashire) és Bolingbroke (Lincolnshire), földek Leicesterben, Kenilworthben Warwickshire-ben – és megkapta Lincoln és Salisbury grófi címét is, de továbbra is Lancaster és Leicester grófjaként hivatkoztak rá. Eleinte II. Eduárd angol király legfőbb támasza volt, de fokozatosan eltávolodott. Egyik kezdeményezője volt a király kegyencének, Piers Gavestonnak az elítésében és lefejezésében. Az uralkodóval többször kibékült, de végül ellene fordult, a király elfogatta és lefejeztette, birtokait és földjeit pedig elkobozták.
Henrik, Lancaster és Leicester harmadik grófja (gróf: 1322–1345)
Tamás testvére, Henrik nem vett részt ebben a lázadásban, és fokozatosan visszaszerezte a családi vagyont. Henrik kérvényt nyújtott be a királyhoz Lancaster és Leicester grófságáért, valamint testvére birtokaiért. 1323-ban a Leicester grófságát, 1326 decemberében Lancaster kapta vissza a királytól. Házassága révén megszerezte a dél-walesi Ogmore kastélyt.
Henrik Grosmont, Lancaster hercege (kb. 1310-1361), a Térdszalagrend egyik első lovagja1345-ben, amikor Grosmont Franciaországban tartózkodott, apja, Lancaster harmadik grófja meghalt. Részt vett Calais 1347-es ostromában, III. Eduárd angol király jutalmul a frissen alapított Térdszalagrend lovagjává ütötte. 1351. március hatodikán az uralkodó létrehívta országa második hercegségét a Lancaster grófságból és herceggé emelte urát, Henrik lett Lancaster első hercege.[6] (A hercegi cím mellett Henrik volt Derby, Leicester, Lancaster, Lincoln és Moray grófja, angolul earlje. A nemesek általában a legmagasabb címet viselik, bár a többit is bírják.) Az adományozó oklevélben III. Eduárdot Henriknek Lancasterre palatinate jogot adott.[7][8] Ez azt jelentette, hogy a herceg szuverén jogokkal rendelkezett a megyében az igazságszolgáltatás és a közigazgatás területén. A Lancashire-i törvényszék a herceg igazgatása alá tartozott, és ő nevezte ki a seriffet, a bírákat, a békebírókat és más magas rangú tisztviselőket. Mivel Henriknek nem volt fiú örököse, csak két lánya, 1361-es halálával a cím és birtokai visszaszállt a koronára.
Henry of Grosmont fiatalabbik lánya. Nővére, Matilda a Leicester grófi címet örökölte apjától, Blanche a Lancaster grófit, apjuk vagyona megoszlott két lánya között. 1359-ben feleségül ment Genti Jánoshoz.
Genti János, Lancaster első hercege[10] (gróf: 1361–1362, herceg: 1362–1399)
Az 1340-ben született Genti János 1359-ben feleségül vette Blanche-t, Henrik Grosmont lányát, mindketten III. Henrik angol király leszármazottai voltak. 1361-ben apósa halálával János megkapta a Lancaster grófja címet és apósa birtokainak felét.[11] Az örökség második felét 1362. április 10-én kapta meg, amikor meghalt Blanche nővére, Matilda, I. Vilmos bajor herceg felesége. John 1362. november 13-án kapta meg a hercegi címet[12][13] apjától, III. Eduárdtól. Addigra már több mint harminc kastély és a hozzájuk kapcsolódó birtokok voltak ellenőrzése alatt. 1377. február 28-án életre szóló palatinátus jogot kapott a hercegségre[14], amit 1390-ben a király örökletessé tett. (A Lancester hercegi címe mellett Richmond, Leicester, Lancaster és Derby grófja cím is megillette.) Amikor III. Edward 1377-ben meghalt, tízéves unokája, II. Richárd angol király lépett a trónra, a régens Genti János lett. János fia, Henry Bolingbroke szembefordult a királlyal, ezért az uralkodó 1398-ban száműzte az országból. Amikor Genti János egy évvel később meghalt, a király elkobozta a teljes Lancaster-örökséget.
Henrik Bolingbroke, Lancaster második hercege (herceg: 1399)
Bolingbroke gyors bosszút állt. 1399-ben, amikor II. Richárd Írországban tartózkodott, visszatért Angliába, hogy megszerezze az örökségét. Visszavette az irányítást Lancaster felett, és elfogatta II. Richárdot. A király lemondott a trónról. Henrik 1399. februárja és szeptember 30. között viselte a Lancaster hercege címet, trónra léptéig, trónra lépésével a cím visszaszállt a koronára. Henry Bolingbroke-ot 1399. október 13-án IV. Henrik néven angol királlyá koronázták. Egyik első rendelete a Lancaster-örökség fenntartásáról szólt.[15][16]
A charta (törvény) kimondta: ... adja meg, nyilvánítsa ki, rendelje el nekünk és örököseinknek, hogy Lancaster hercegségünket, mint megyét és minden más megyében levő részeit, címeket, kastélyokat, uradalmakat, honoráriumokat, fogadalmakat, birtokokat, járadékokat és uradalmakat, bármit, bárhogyan és bárhonnan származik a királyi méltóság felvétele előtt, örökletes jogon, ősi birtokként, szolgálatért, vagy visszanyerve, vagy bármilyen módon, örökre ránk és az említett örököseinkre marad a fent említett oklevelekben, a fent említett formában; és hogy így és ilyen bölcsen, és ilyen tisztek és hivatalnokok által mindenben úgy kezeljék, kormányozzák és kezeljék őket, ahogyan megmaradtak volna, irányítanák, kormányozták volna és bántak volna velük, ha soha nem vállaltuk volna fel a királyi méltóság zászlóját.[17][18]
Azaz, a Lancaster hercegség azon állapotában és jogaival őrizendő és kezelendő most és az utódok által, amelyben IV. Henrik koronázása előtt volt. Henrik, miután a trónt erőszakkal szerezte meg, attól tartott, hogy azt hasonló módon el is veszítheti. Ezért, hogy a lancasteri birtok ne olvadjon a koronába, ne vesszen el családja számára, rendelte el az örökség elkülönítését.
Monmouth Henrik, Lancaster első hercege (1399–1413)
IV. Henrik király 1399. november 10-én újrateremtette a hercegséget legidősebb fia, Monmouth Henrik, walesi herceg számára. Amikor Henrik követte apját a trónon, a hercegség újra egyesült a koronával, ahol azóta is megmaradt.
Az angliai Lancashire megye történelmi határa pirossal és a mai határ (1974 óta) zölddel. Szintén pontozott zöld színnel láthatók az ceremonial Lancashire mai helyi önkormányzati körzetei és egységes hatóságai.
V. Henriktől kezdve a mindenkori angol uralkodó volt Lancaster hercege is. Ez a szócikk csak a Lancaster hercegséggel kapcsolatos eseményeket mutatja be, az uralkodókról szóló szócikk tárgyalja uralkodói tetteiket.
VI. Henrik angol király uralkodása alatt a hercegség bevételeiből alapították meg 1440-ben az Eton College-t és 1441-ben a címbridge-i King's College-t. Uralkodása vége felé törtek ki a Rózsák háborúja. 1461-ben sokéves háború után a York család feje, IV. Eduárd lett a király. Noha nem tartozott a Lancaster-házhoz, IV. Eduárd megtartotta azt az elrendezést, amely szerint a hercegség elkülönül a korona többi birtokától. A parlamenti törvény értelmében a hercegség birtokait „Lancaster hercegsége” címmel iktatta be, hogy „minden más királyi birtoktól elkülönülten örökre nekünk és örököseinknek, Anglia királyainak legyen”.[19]VII. Henrik angol király 1485-ös oklevélben megerősítette a Lancaster hercegség különálló entitását, amelyet a későbbi uralkodók a korona többi részétől, saját irányításuk alatt élvezhettek. Az oklevélben foglaltakat máig nem módosították. VII. Henrik uralkodása alatt a hercegségből származó bevételekből kórházat épített Londonban a Lancaster hercegséghez tartozó területen. Ennek egyetlen része, a Savoyai kápolna, máig fennmaradt.[20]VIII. Henrik angol király 1534-ben szakított a katolikus egyházzal, a Supremacy Act[21] rendeletben magát az angliai egyház egyetlen és legfőbb fejévé nyilvánította. 1542-ben Anglia megmaradt kolostorait feloszlatták, és vagyonukat a koronára ruházták, ez érintette a Lancaster Hercegséget is – ott a korona helyett a hercegség kapta meg az elkobzott javakat.
I. Erzsébet angol királynő uralkodása (1558–1663) alatt a hercegség kancellári posztját olyan neves személyiségek töltötték be, mint Morus Tamás vagy Francis Walsingham.[22]I. Jakab angol király és utóda, I. Károly királyok a Lancaster hercegség több részét is értékesítették, hogy enyhítsék rossz pénzügyi helyzetüket. Tettük ellentétes volt a korábbi királyi rendeletekkel, melynek értelmében a hercegségnek csak a hasznát élvezhetik, a vagyonát nem csökkenthetik.
1645-ben Joan Blaeu (1598-1673) sikeresen kiadta Anglia atlaszát. Blaeu ezt az atlaszt az angol kollégája, John Speed (1552-1629) által 1611-ben kiadott Theatre of the Empire of Great Britain alapján készítette. Ehhez az atlaszhoz tartozott Lancashire alaptérképe is.
A pazarlás és az ellentmondásos döntések széleskörű elégedetlenséghez vezettek a monarchiával szemben, az Oliver Cromwell vezette angol forradalom (1640–1649) elsöpörte a királyságot, I. Károly 1649-ben történt kivégzését követően Anglia köztársaság lett. A (rump, csonka, rövid) parlament 1649. március 17-én törvényt fogadott el, amely eltörölte a királyságot, megvonta az összes királyhoz kötődő jogot és elvont minden általuk adott címet és földbirtokot. A törvény külön kiemelte a walesi hercegséget, Lancaster és Cornwall hercegségeket, amelyek osztoztak a korona sorsában.[23]
1660. május 8-án a hosszú parlament királlyá kikiáltotta ki II. Károlyt,[24] aki napokon belül visszatért száműzetéséből Angliába és elfoglalta a trónt. A monarchia helyreállítása magában foglalta a Lancasteri Hercegség helyeállítását is. A hercegség nagy részét visszaszerezték,[25] de a hercegség rossz gazdasági állapotban volt. Egy évszázadon át a hercegség szűkös körülmények között volt. II. Károly és III. Vilmos alatt folytatódott a hercegségi földek eladása vagy adományozása.
1702-ben a Anna királynő uralkodásának első évében törvényt fogadtak el, amely megakadályozta a koronaföldek további értékesítését.[26]I. és II. György alatt a hercegség gazdasági helyzete nem javult. Valójában a század első felében a hercegség majdnem csődbe ment. 1760-ban a haszon csak 16 font 18 shilling 4 penny volt (lásd Font sterling a decimalizálás előtt). III. György brit király trónra lépésének évében fogadta el a parlament a Civil List Act (1760) törvényt. A törvény értelmében az uralkodó lemondott az összes örökletes birtokáról és bevételéről (legfontosabb a vám- és jövedéki adó volt), kivéve a Cornwall Hercegséget. Cserébe az elveszett jövedelemért évjáradékot kapott.[27] Ez a törvény, számos módosítással, a mai napig érvényes. A törvény nem tért ki a Lancaster Hercegségre, amely nem volt a korona része, így a hercegség a király magánvagyona maradt – és ez is így van a mai napig. III. György hosszú uralkodása során számos változás következett be a hercegségben. Lord Strange, aki 1762 és 1771 között kancellárként igazgatta a birtokot, fejlesztési programot indított el. Új, a kornak megfelelő földművelési módszereket vezetett be, fokozatosan enyhítette a földértékesítés tilalmat. A hercegség területén csatornákat, vasutakat és utakat építettek. E fejlesztések eredményeként a király bevételei növekedtek.
IV. Vilmos 1830. november 2-i trónbeszédében az új király kijelentette, hogy lemond részéről a korona örökletes bevételeiből.[28] Nagyjából IV. Vilmos uralkodásától kezdődően a parlamentben rendszeresen felvetődött az uralkodó költségei nagyságának vitatása, illetve a Cornwall és Lancaster (királyi) hercegségek adóalannyá tétele. Ezek a viták 2023-ban is részei az angol politikai életnek.
A történelmi Lancashire megye térképe.
Viktória brit királynő uralkodásának kezdetekor, 1837-ben, a pénzügyminiszter fontolóra vette a királyi hercegségek államnak történő átadását. A Hercegség Tanácsa sikeresen érvelt ellene, bizonyítva, hogy a Lancaster Hercegség átruházása messze nem csökkentené a lakosság költségeit. A kritikusok kielégítésére úgy döntöttek, hogy a két hercegség bevételeiről és kifizetéseiről szóló beszámolót a Pénzügyminisztériumnak átadja és bemutatja a Parlament mindkét házának.[29] A hercegség ma is folytatja a teljes pénzügyi jelentés közzétételét. Viktória királynő és férje, Albert herceg személyes érdeklődést mutatott a hercegség fejlődésének előmozdítása iránt. Az 1850-es években a hercegség kancellárja, Lord Granville elkezdte a hercegségi birtokok átalakítását. A sok területen és megyében elterülő birtokok nem voltak hatékonyan kezelhetők, a hercegség tizenhat megyében 38 301 hektár (383 km2) rendelkezett. A hercegségnek korlátozott volt az eladási jogköre, az 1855-ös Lancaster hercegségi földtörvény számos megyében lehetővé tette olyan földek megfelelő feltételekkel történő elidegenítését, amelyeket nem tartottak érdemesnek megtartani. Ez és a jobb adminisztrációs módszerek hatására az uralkodó nettó bevétele növekedett: 1838-as 5000 fontról 1896-ra 60 000 fontra nőtt.[30]
1936-ban az ellenzék vezetője, Clement Attlee olyan módosítást terjesztett elő, amelynek értelmében a hercegségek elvesztették volna státuszukat, cserébe fedezték volna fenntartási költségeiket, de a módosítás elbukott. VI. György brit király alatt a szénipar 1938-as államosítását követően a hercegség ásványokból származó bevétele meredeken csökkent.[31] Ezt ellensúlyozta az államosítás ellenértékével megvásárolt mezőgazdasági birtokokból származó bevétel. A második világháború jobban érintette Lancaster hercegségét, mint az első világháború. A Savoyai kápolnát 1940-ben bomba találat érte, néhány hercegségi ingatlant háborús célokra foglaltak el, és a hercegség erdőinek felét kivágták a háborús erőfeszítések miatt.
A béke visszatérésével modernizációs kezdeményezés keretében újjászervezték a hercegségi birtokokat. A birtokokat csoportokba – Survey – rendezték. Pénzt fektettek be a víz-, villany- és csatornázás javításába. A nagy-londoniEnfield kerület területét megállapodás alapján eladták, hogy az a Nagyvárosi Zöld Gyűrű (Metropolitan Green Belt)[32] része legyen, és a bevételt további mezőgazdasági területekbe fektették be. A vásárlások többnyire a hercegség történelmi birtokainak közelében történtek.
1971-ben a hercegségek államosításáról szóló törvényjavaslat megbukott, de több mint száz képviselő támogatta azt.[33]
A brit kormány a korona részének tekinti a hercegséget, ezért mentes a hercegség társasági adó fizetése alól, az angol parlamentben a hercegség adómentes státuszáról többször folyt vita.[34]
2022. szeptember 8-a óta III. Károly Lancaster hercege.
A Cheshire Survey főként egy nagy vidéki birtokból áll Crewe-től keletre. Az 1522 hektáros birtok középpontjában a Crewe Hall és a Crewe Hall Farm történelmi ingatlanjai állnak, ahol az átalakított mezőgazdasági épületekben keresett irodahelyiségek találhatók. A Crewe birtok tizenegy fő gazdasága nagyrészt tejtermesztéssel, szántóföldi és állattenyésztéssel foglalkozik. A birtokon lovas vállalkozások, erdők és 66 bérbe adható vidéki nyaraló és parasztház áll. A birtok egyik legnagyobb kereskedelmi vállalkozása az M6-os autópálya 16-os csomópontja mellett található út menti szolgáltatási terület.[35]
A Lancashire Survey összesen 3942 hektárra terjed ki, és négy vidéki birtokot foglal magában, középpontjában a történelmi Lancaster kastély áll. A Prestontól északra fekvő Myerscough a XIII. század óta a tulajdonosa. A legnagyobb birtok 2578 hektár a Bowland-erdőben található, a Survey említésre méltó része az Inn at Whitewell Hotel, valamint több mint ötven ház és nyaraló.[36]
A Southern Survey-t 2015-ben jött létre, és magában foglalja a korábban a Cheshire-i birtok mellett kezelt földterületeket, valamint a Lincolnshire-ben nemrég megszerzett földterületeket, összesen 3659 hektárt. A 810 hektáros Northamptonshire-i birtok főleg szántóföldi gazdaságokból áll, de része egy 18 lyukú golfpálya is. Szintén található golfpálya a Dél-walesi 1645 hektáros Ogmore birtokon, amelynek része egy aktív mészkőbánya és az Ogmore vár[37] is. A Lincolnshire-i birtok jelenleg körülbelül 1053 hektárnyi kiváló mezőgazdasági termőföldből áll. Ahogy a másik négy hercegségi gazdaságban, úgy a Déliben (Southern) is jelentős a burgonya- saláta- és gyökérnövény-termelés. A hercegség politikájának része, hogy diverzifikálja mezőgazdasági üzemeit, ezért jó minőséget termelő gabona- és gyökérnövény-gazdaságokba fektet be. További telkeket is szereztek Bickernél. A Southern Survey része a történelmi Bolingbroke-vár – itt született IV. Henrik, ezért nevezték a kor szokása szerint Henry Bolingbroke-nak trónra léptéig.[38]
A 2953 hektáros Staffordshire Survey az egykori Needwood (Need-erdő) területén található. Az ősvadon erdő gazdag volt farkas-, vaddisznó- és dámszarvas-állományokban, mígnem 1803-ban egy parlamenti törvény lehetővé tette az erdészet birtokosainak, hogy bekerítsék a földet és kiirtsák azt. 1805 és 1811 között gyakorlatilag az egész erdőt kivágták, helyén földművelési területeket alakítottak ki. A terület ma vegyesen tartalmaz szántóföldi, tejtermelő, juh- és marhafarmokat, valamint néhány lakó- és kereskedelmi ingatlant. Jelenleg körülbelül ötven bérbe adott ház található a birtokon, valamint különféle kereskedelmi egységek, így fűrészmalom, lovas központok, irodák és egy magánrepülőtér. A hercegség egyik célkitűzése, hogy a meglévő (megmaradt) 500 hektáros erdőterület minőségét javítsa, az erdő részei látogathatók.[39]
A 6117 hektáros Yorkshire Survey több mint felét a nagy kiterjedésű hanga–lápvidék teszi ki (3869 hektár), a Gothland bérlői legeltetéssel foglalkoznak, de fontos a és a nyírfajd vadászat is. A láp számos filmben és televíziós produkcióban is szerepelt, köztük a Harry Potterben is. A Survey további részét egy 974 hektáros – kocsmákkal, étteremmel és harminc lakóházzal – szántós terület, egy másik hasonló nagyságú – állattenyésztésnek is otthont adó – erdős terület, és pár farm és kereskedelmi épület alkotja. A Yorkshire Survey történelmi ingatlanjai közé tartozik a Rózsák háborújában szerepet játszott Pickering és az Angol polgárháborúban többször is megostromolt Pontefract kastély, mindkettő látogatható.[40]
A Lancaster Hercegség jelentős kereskedelmi ingatlanportfólióval rendelkezik Angliában és Walesben, ezek a hercegség jövedelmének jelentős hányadát adják. A londoni Savoy Estate a városi portfólió legnagyobb eleme, amely főleg irodai és kiskereskedelmi helyeket, valamint a Savoyai-kápolnát tartalmazza. Ez London belvárosában található, nagyjából a Strand (út), az Embankment metróállomás, a Temze és a Somerset House. Az ingatlanhoz tartozik a Savoyai-kápolna, a Savoy-hotel és a Wellington House. A 103 hektáros Harrogate-i területen gondozóház, szállodát és iskola, két XVIII. századi, felújított lakóingatlan található. A hercegség emellett raktári/ipari ingatlanok portfóliójával is rendelkezik, amely különösen a főbb agglomerációkra összpontosít, ideértve Nagy-Londont, a Midlands–t és az északnyugatot.[41]
A Foreshore (partszegély) a Lancaster hercegség vízparti területe, a déli határa a Mersey folyó közepe, az északi határa Barrow-in-Furness, a hercegség ősi területe. A XIX. században számos részét értékesítették, köztük a Mersey-folyó dokkjait és Blackpool város sétánya mentén fekvő területeket. A bérbe adott 98 terület közül kiemelkedik a Mersey felett átívelő hatsávos közúti híd[42] által használt bérlemény, a többség kikötőhelyek, csőhidak, kivezető építmények, vadszárnyas–tartási engedély, juhokat és szarvasmarhák legeltetése, tenger alatti csővezetékek és száloptikai kábelek bérlete.[43]
A hercegség kiterjedt bányászati portfólióval rendelkezik, amely Dél-Walestől Észak-Yorkshire-ig terjed. A portfólió mészkő- és homokkőbányákból áll, amelyek az Egyesült Királyság építőiparának szállítanak anyagot, illetve egy gipszbánya, amely a cementiparnak szállít. A Lancaster hercegsége egyetlen hulladéklerakóját 2013-ban bezárták és rekultiválták.[44]
Néhány vár és kastély Lancaster hercegének birtokain.[45]
Savoyai kápolna Londonban
A régi Bolingbroke vár fennmaradt falainak egy része.
Halton Castle, Cheshire, Anglia
Knaresborough várának őrtornya. Yorkshire
Pickering vár, védőfal és torony. Yorkshire
Az Ogmore vár maradványai. Wales
Tutbury várának északi tornya. Staffordshire.
A Chichele College déli és keleti rész maradványai északkeletről nézve. Higham Ferrers, Northamptonshire
Alexander Keirincx festménye a Pontefract várról a XVII. század elejéről. Yorkshire.
A Peveril vár bástyája. Az eredeti burkolat még mindig látható a bal felső sarokban, és képet ad arról, hogyan nézett volna ki a külső megjelenés a jelenlegi durva megjelenése helyett. Derbyshire.
A Lancaster Hercegségből az uralkodónak fizetett nyereség 2009/10 és 2021/22 között – a pénzügyi év fordulónapja március 31., a grafikonon az év a zárás napját jelzi.[46][47]
A grafikon jelenleg technikai problémák miatt nem áll rendelkezésre.
A Lancaster hercegség valójában modern nagyvállalatként működik, de egyes tisztségviselők címe erősen utal a több évszázados múltra. A hercegség irányítását a hercegi tanács (Duchy Council) végzi. A tanács vezetője a kancellár, akit a posztra a miniszterelnök javaslatára a herceg, azaz az uralkodó nevez ki. A kancellár személyesen az uralkodónak tartozik felelősséggel a hercegség ügyeiért, nem pedig a parlamentnek, ám köteles válaszolni a parlamentnek a hercegségi feladatokkal kapcsolatos kérdésekre. A kancellár azonban bizonyos funkciókat, különösen a vagyonkezeléssel kapcsolatos feladatokat a Hercegi Tanácsra ruházta. A kancellár mindig a brit kormány minisztere, rangban közvetlenül a miniszterelnököt követi, megelőzve minden más minisztert. Az ellenzéki árnyékkormánynak is van árnyék–Lancaster hercegségi kancellárja.[48]
A Tanács évente öt alkalommal ülésezik. Két személy tisztségéből adódóan a tanács tagja, egyikük a „hercegségi bevételek igazgatója" (Receiver General of the Duchy), aki a titkos erszény (Privy Purse)[49] őrzője, a másik a „tanács titkára” (Clerk of the Council), aki egyben Lancaster hercegség vezérigazgatója is. A Tanács többi tagját sajátos üzleti készségeik vagy a megyével való kapcsolataik alapján választják ki.[50]
Bona vacantia
A végrendelet vagy azonosítható örökösök nélkül meghalt személyek vagyona, valamint a Lancaster Hercegségben bejegyzett székhelyű, feloszlott társaságokhoz tartozó vagyon a Hercegség részévé lesz. Más megyék esetében a korona az örökös.
A bona vacantia joga két törvényen alapul: az 1925-ös birtokkezelési[51] és az 1985-ös társasági törvényen.[52] Az ilyen módon szerzett bevételek három jótékonysági alapokhoz kerülnek:
Lancaster hercegség jótékonysági alapja – 1993-ban jött létre a Palatinus megyében működő jótékonysági egyesületek és közösségi szervezetek széles körének javára,
Lancaster Duchy Jubilee Trust – 2001-ben jött létre, hogy támogassa a kulturális örökség fenntartását és megőrzését a hercegség birtokaiban,
Duke of Lancaster Housing Trust – 2007-ben alapították, hogy megfizethető lakhatást biztosítson a vidéki közösségeknek.
A Bona vacantia létét és felhasználását folyamatosan vitatják.[53]
Éljen nemes hercegünk!
Lancashire történelmi megyehatárain és a fegyveres erők lancasteri ezredeiben tartott hivatalos vacsorákon szokás volt, hogy az uralkodót "Lancaster királya, hercege" néven ünnepelték. Lancasterben még mindig gyakori, hogy a nemzeti himnuszt a következő sorral éneklik: "Isten őrizze kegyelmes királyunkat, éljen nemes hercegünk!"[54]
Palatio
Angliában és Walesben a megyék száma különböző időkben eltérő volt. E megyék közül hármat, Chester, Durham és Lancaster megyéket palatio megyének neveztek. A két előbbi egyidős a normann hódítással, az utóbbit III. Eduárd király hozta létre Henry Plantagenet, előbb Lancaster grófja, majd hercege javára. A megyék tulajdonosai, Chester grófja, Durham püspöke és Lancaster hercege, a megyékben királyi joggal rendelkeztek éppúgy, mint a király az országban. Megbocsáthatták az árulásokat, gyilkosságokat és bűntetteket, kineveztek minden békebírót és bírót; minden írás és vádirat az ő nevükben történt. Minden vétség az ő uralmuk ellen történt, nem a király ellen – a törvények szerint akinek az udvarában vétkeztek, az ült törvényt. Ezeket a kiváltságokat minden valószínűség szerint eredetileg Chester és Durham megyéket kapták, mert ellenséges országokkal, Walesszel és Skóciával voltak határosak. Volt korábban két másik palatio megye, Pembrokeshire grófság és Hexhamshire – az utóbbi egyesült Northumberlanddal. Pembrokeshire palatio jogállását VIII. Henrik az Egységesítési törvényekben (1535, 1542) megvonta, Hexhamshire palatio jogállását I. Erzsébet 1572-ben megszüntette[55] E három közül Durham megye az egyetlen, amely alattvaló kezében maradt. Chester grófságát III. Henrik egyesítette a koronával.[56]
↑Beceneve, a "Crouchback" valószínűleg a "crossback" elírása. A "kereszteshátú" arra utalna, hogy Edmund részt vett a kilencedik keresztes hadjáratban. Lord Edward keresztes hadjárata, amelyet néha kilencedik keresztes hadjáratnak is neveznek, katonai expedíció volt a Szentföldre 1271–1272-ben.
↑A III. Henrik angol király szócikk Edmundo de Lancaster néven sorolja fel a király gyerekei között. Az adat a Wikidatából származik.
↑Az első hercegség Cornwall Hercegség volt, amelyet szintén III. Eduárd hívott létre fia és örököse, Eduárd, a Fekete Herceg számára 1337-ben. Ezt megelőzően Anglia korai normann királyai Normandia hercegei voltak, de az francia cím volt.
↑A palatinate jog több, mint amit a király hűbérese – legyen az báró, gróf vagy herceg – bír. Az uralkodó saját jogaiból enged át a meghatalmazottnak. A palatinátus olyan terület, amelyet egy főnemes irányít, aki különleges tekintélyt és autonómiát élvez a királyság többi részéhez képest. Az elnevezés a latin palātīnus melléknévből származik, amely „a palotára vonatkozik”, a palátium, „palota” főnévből. Ez kvázi királyi előjog gyakorlását jelenti, vagyis egy gróf (earl) vagy herceg (duke) által irányított joghatóságot. A főnemes hűséget esküdött a királynak, mégis hatalmában áll a megyét a királytól nagyrészt függetlenül irányítani. Ezért meg kell különböztetni a feudális báróságtól, amely nem rendelkezett ilyen független hatalommal. A palatinátus ura létrehozhatta saját hűbéres báróságot, amelynek ő a hűbérura és nem az uralkodó. Általánosságban elmondható, hogy amikor az uralkodó ilyen típusú autonómiát adott, azt a királyság perifériáján lévő terület kapta, vagy amikor a területet fegyveres felkelők fenyegették. A felhatalmazás örökletes volt, néhány terület palatinátus joga jóval a feudális időszak végén is fennmaradt.
↑A különböző fordításokban a palatinate-t a magyar nádorral feleltetik meg, amely más jogot takart. A különböző fordításokban a német palotagróf is előfordul, ezzel a palatine-nek több hasonlósága van.
↑A sorszám független attól, hogy a cím viselője férfi vagy nő.
↑Mind Grosmont Henrik, mind Genti János Lancaster első hercege. Ez azért van, mert a hercegség csak fiú örökölhette, amikor Grosmont Henrik 1361. március 23-án meghalt, a grófság vejére, Gaunt Jánosra szállt, de a hercegség megszűnt. III. Edward 1362. november 13-án új hercegséget hozott létre fia, Gaunt János számára azonos névvel. Ezt nevezik második létrehozásnak. Minden létrehozás után előről kezdődik a cím viselők sorszámozása.
↑A Jure uxoris (a latin kifejezés jelentése: „a felesége jogán”) olyan nemesi címet ír le, amelyet egy férfi használ, mivel a felesége viseli a tisztséget vagy címet suo jure („saját jogán”). Hasonlóképpen az örökösnő férje a földek törvényes birtokosa lehet. Így lett János Lancaster, Derby, Lincoln és Leicester grófja.
↑Baines 144. oldal :: Edwardus, Dei gratiâ, rex Anglie, dominus Hibernie et Aquit,' archiepiscopis, abbatibus, prioribus, comitibus, baronibus, justic,' vic ecomitibus prepositis, ministris, & omnibus ballivis & fidelibus suis, salutem. Sciatis nos, considerant strenuitatem excrescentem & gestum laudabilem, quos in cariss'imo filio ñro Johanne comite Lancastrie vigere conspitimus, ac volentes providè personam suam juxta claritatem generis sui ac morum suorum, merita, ut per ipsius potentiam & prudentiam regale sceptrum fulceatur, ad exaltationem & detentiam status sui honorare; eidem comiti nomen & honorem ducis dedimus, et ipsum in ducem Lancastr' prefecimus, ac de eisdem nomine & honore per cincturam gladii & appositionem cappe suo capiti investimus; habend' & tenend eadem nomen & honorem ducis Lancastrie sibi & heredibus suis masculis de corpore suo legitimè procreatis imperpetuum: Quare volumus & firmiter precipimus, pro nobis & heredibus ñris, quod predictus filius ñr nomen & honorem ducis Lancastrie habeat & teneat sibi & heredibus suis masculis de corpore suo legitimè procreatis imperpetuum, sicut predictum est. Hiis testibus venerabilibus prioribus:
SIMONE archiepiscope Cantuar', totius Anglie primate;
Dat' per manum ñram , inpleno parliamento , apud Westm ', decimo tertio die Novembris,
anno regni ñri tricesimo sexto.
↑Baines 144. oldal az előző lábjegyzet latin szövegének Google fordítása: Edward, Isten kegyelméből, Anglia királya, Hibernia és Aquitánia ura, üdvözli az érsekeket, apátokat, priorokat, grófokat, bárókat és bírókat, az ecomitsokat, prefektusokat, minisztereket és minden végrehajtóját és hívét. Tudassuk velünk, hogy fontolgatjuk azt a növekvő lendületet és dicséretes magatartást, amelyet legkedvesebb fiunkban, Jánosban, Lancaster grófjában virágoznak, és azt kívánják, hogy személyét fajának fényessége és modora szerint érdemekben részesítsék, hogy hatalma és megfontoltsága a királyi pálcát támogatni lehet, államának felemelésére és fogva tartásának tiszteletére; Ugyanannak a grófnak adtuk a vezér nevet és tiszteletet, és Lancaster vezetőjévé tettük, és ugyanazt a nevet és tiszteletet ruháztuk fel vele, kardot övezve és sapkát a fejére helyezve. Lancastrie hercegének ugyanazt a nevét és tiszteletét viseli és viseli magának és örökösnek, örökre törvényesen született férfiúinak: Ezért határozottan megparancsoljuk nekünk és az Ön örököseinek, hogy a fent említett fiú legyen és viselje ezt a nevet és Lancastrie hercegének tisztelete önmagának és örökösei számára, akik törvényesen saját testükből halhatatlanul szaporodtak, ahogy elhangzott. Ezeknek a tiszteletreméltó tanúknak:
SIMON, Canterbury érseke, egész Anglia prímása;
W. WYNTON, kancellár
S. ELIEN' thes' ñris, püspökök;
Richard, Arundell grófja
ROBERT Suff
THOMAS de Veer Oxon kamarás a két grófnak;
EDWARD le Despenser
Ralph de Nevill
Nevill János
JOHANNE atte Lee, a fogadó véne; és mások
Kézzel adva, teljes parlamentben, Westmben, november tizenharmadik napján,
uralkodásának harminchatodik évében.
↑Baines 146. oldal :: Rex omnibus, ad quos, &c. salutem. Sciatis quod si nos, debitâ consideratione pensantes gestus magnificos cunctorum, qui nobis in guerris nostris laudabiliter et strenuè servierunt, ipsos desideramus honoribus attollere, et pro viribus, juxta merita, præmiare; quanto magis filios nostros, quos, tam in sapientiâ quam in gestu nobili, alios præcellare conspicimus, et qui nobis locum tenerunt et tenere poterunt potiorem, nos convenit majoribus honoribus et gratiis prorogare?
Considerantes itaque probitatem strenuam et sapientiam præcellentem, carissimi filii nostri Johannis Regis Castellæ et Legionis, ducis Lancastriæ, qui laboribus et expensis semper se nobis obsequiosum exhibuit, pro nobis pluriès, in necessitatibus, intrepidè se guerrarum discriminibus exponendo;
Et volentes, eo prætextu, ac desiderantes eundem filium nostrum aliquali comodo et honore præsens, licet non ad plenum, prout digna merita exposcunt, remunerare, ex certâ scientiâ nostrâ et læto corde, de assensu prælatorum et procerum, in instanti parliamento nostro, apud Westmonasterium convocato, existentiùm, concessimus pro nobis et hæredibus nostris, præfato filio nostro quod ipse, ad totam vitam suam, habeat, infra comitatum Lancastriæ, cancellariam suam, ac brevia sua sub sigillo suo pro officio cancellariæ deputando consignanda, justiciarios suos, tam ad placita coronæ quam ad quæcumque alia placita communem legem tangentia tenendum, ac cognitiones eorundem,et quascumque executiones,per brevia sua et ministros suos ibidem, faciendum, et quæcumque alia libertates et jura regalia, adcomitem palatinum pertinentia, adeo integrè et liberè sicut comes Cestriæ, infraeundem comitatum Cestriæ, dignoscitur obtinere:
Decimis, quintisdecimis, et aliis quotis et subsidiis, nobis ethæredibus nostris, per communitatem regni nostri, et decimis et aliis quotis, per clerum ejusdem regni, nobis concessis, et imposte-rùm concedendis, aut eidem clero per sedem apostolicam impositis et imponendis; ac pardonationibus vitæ et membrorum, in casu quo aliquis, ejusdem comitatus, aut alius, in eodem comitatu, pro aliquo delicto, vitam vel membrum amittere debeat; ac etiam superioritate et potestate corrigendi ea, quæ incuriis ejusdem filii nostri ibidem erronicè facta fuerint; vel si idem filius noster, aut ministrisui, in justitiâ, in curiis ejusdem filii nostri, inibi faciendâ defecerint, semper salvis:
Et est intentionis nostræ quod idem filius noster, ad mandata nostra et hæredum nostrorum, ad parliamenta et concilia nostra duos milites, pro comunitate comitatûs prædicti, et duos burgenses de quolibetburgo ejusdem comitatus, ad tractandum, cum aliisde communitate dictiregninostri, ad eadem parliamenta et concilia venientibus, de negotiis dicti regni nostri, in eisdem parliamentis et conciliis exponendis, inittere teneatur.
Et quod idem filius noster certos homines, fideles et sufficientes, ad hujusmodi decimas et quintasdecimas, subsidia, et alia quota, quotiens ea nobis seu hæredibus nostris inparliamentis seu conciliis concedi contigerit, colligenda assignet; ita quod nobis et hæredibus nostris de sic concessis respondeatur per eosdem. In cujus, &c.
Teste Rege, apud Westm', xxviii.die Februarii.
Per ipsum Regem de assensu totius parliamenti.
↑‘Carta Regis Henrici quarti de separatione Ducatus Lancastrae a corona Auctoritate Parliamenti’ (Charter of Henry 4 of Separation of the Lands and Possessions of the Duchy of Lancaster from the Crown) IV. Henrik oklevele a Lancaster hercegség földjeinek és birtokainak elválasztásáról a koronától.
↑Baines 168. oldal :: 1 Hen IV :: Act Rendering The Inheritance Of The Duchy Of Lancaster Independent Of The Possession Of The Crown.
↑Baines 173-174. oldal :: An Act For Incorporating And Also For Confiscating The Duchy Of Lancaster To The Crown Of England For Ever.
It isdeclared and adjudged by the assent and advice of the Lords Spiritual and Temporal, and of the Commons, being in this present parliament, and by the authority of the same,that the same Henry,late called King Henry the Sixth, for the considerations of the great, heinous, and detestable matters and offences before specified by him, committed against his faith and ligeance to our said liege Lord King Edward the Fourth, his true, righteous, and natural liege Lord, offended and hurt unjustly and unlawfully the Royal Majesty of our said Sovereign Lord, stand by the advice and assent convicted and attainted of High Treason. And that it be ordained and established by the same advice, assent, and authority, that he the same Henry forfeit unto the same our Liege Lord Edward the Fourth, and to his heirs, and to the said Crown of England, all Castles, Manors, Lordships, Towns, Townships, Honours, Lands, Tenements, Rents, Services, Fee-Farms, Knights'-Fees, Advowsons Hereditaments, and Possessions, with their appurtenances, which he or any other to his use had the third day of March last past, being of the Duchy of Lancaster, or that were any parcel or memberof the same Duchy, or thereunto annexed or united in the first year of the reign of Henry, late called King Henry the fifth, or at any time since. And that it be ordained and established by the same advice, assent, and authority, that the same Manors, Castles, Lordships, Honours, Towns, Townships, Lands, Tenements, Rents, Services, Fee-Farms, Knights'-Fees, Advowsons, Hereditaments, and Possessions, with their appurtenances in England, Wales, and Calais, and the Marches thereof, make, and from the said day of March be to the said Duchy of Lancaster corporate, and becalled the Duchy of Lancaster. And that our said sovereign Lord King Edward the fourth have, seize,take, hold, enjoy, and inherit all the said Manors and Castles, and other the Premisses with their appurtenances, by the same name of Duchy, from all other his inheritances separate, from the said fourth day of March, to him and to his heirs Kings of England perpetually, and that the County of Lancaster be a County Palatine: And that our Liege and Sovereign Lord King Edward the fourth and his heirs have, as parcel of the said Duchy, the same County of Lancaster and County Palatine, and a Seal, Chancellor,Judges,and Officers for the same ; and all manner of Liberties,Customs,Laws Royal, and Franchises in the same County Palatine lawfully and rightfullyused,and over that, another Seal,calledthe Seal of the Duchy of Lancaster, and a Chancellor for the keeping thereof, Officers and Counsellors for the guiding and governance of the same Duchy, and of the particular officers, ministers, tenants and inhabitants thereof, in as great, ample, and large form as Henry, calling himself Henry the fifth, at any time therein had, used, and enjoyed lawfully. And by the same authority the said officers and ministers, and also the said tenants and inhabitants of and in the same Duchy have, use, exercise and enjoy such and all Liberties, Privileges and Customs, as the Officers, ministers, tenants and inhabitants of the same Duchy had, used , exercised or enjoyed lawfully in the time ofthe same Henry, calling himself King Henry the fifth; and that also in the same Duchy be used, had, and occupied all such Freedoms, Liberties, Franchises, Privileges, Customs and Jurisdictions, as were used therein law fully before the said fourth day of March. And the Officers, ministers, tenants, and inhabitants of or in the said Duchy be entreated and demeaned according to the same Freedoms, Liberties, Franchises, Customs, Privileges and Jurisdictions, and not distrained, arcted,nor compelled to the contrary in anywise.
↑A Savoy Chapel (Savoy kápolna) építést az 1490-es években kezdték el és 1512-ben fejezték be. Az építést VII. Henrik kezdte meg. A kápolna a száz ágyas kórház "mellékhajója" volt, a kórházat a XIX. században lebontották. Q64636
↑Francis Walsingham (1532 körül – 1590. április 6.) I. Erzsébet angol királynő főtisztviselője volt 1573. december 20-tól haláláig. Walsingham az ismeretlenségből lett az Erzsébet-korabeli államot irányító, kül-, bel- és valláspolitikát felügyelő kis csoport tagjává. Az 1570-es évek elején angol nagykövetként szolgált Franciaországban, szemtanúja volt a Szent Bertalan éjszakája mészárlásnak. Főtisztviselőként támogatta a felfedezést, a gyarmatosítást, Anglia tengeri erejének felhasználását és Írország ültetvényeinek erőszakkal történő angol tulajdonoshoz juttatását. Dolgozott Skócia és Anglia egyesítésén. Külpolitikája megmutatta Anglia új szerepének megértését interkontinentális kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező tengeri protestáns hatalomként. Felügyelte azokat a spanyol katonai felkészülés elleni kémkedést, hírszerzési információkat gyűjtött Európából, megzavart egy sor Erzsébet elleni összeesküvést, és biztosította I. Mária skót királynő kivégzését.
↑British History Online (1802). „Proclaiming the King.”. Journal of the House of Commons: Volume 8, 1660-1667, London, 16–18. o, Kiadó: His Majesty's Stationery Office. (Hozzáférés: 2023. április 15.)
↑II. Károly a visszatérését lehetővé tevő parlamenti szavazás előtt kiadott "Brédai nyilatkozatban" vállalta, hogy a köztársaság idején adományozott földeket rendezett körülmények között szerzi vissza. :: And because, in the continued distractions of so many years, and so many and great revolutions, many grants and purchases of estates have been made to and by many officers, soldiers and others, who are now possessed of the same, and who may be liable to actions at law upon several titles, we are likewise willing that all such differences, and all things relating to such grants, sales and purchases, shall be determined in Parliament, which can best provide for the just satisfaction of all men who are concerned.
↑Crown Lands Act 1702 (angol nyelven). legislation.gov.uk. (Hozzáférés: 2023. április 17.) „To the end therefore that the Land Revenues of the Crown may be preserved improved and increased for the best Advantage thereof be it enacted and declared by the Authority aforesaid That all and every Grant Lease or other Assurance which from and after the 25th Day of March in the Year of our Lord 1702 shall be made or granted by Her Majesty Her Heirs or Successors Kings or Queens of this Realm under the Great Seal of England Exchequer Seal Seals of the Duchy and County Palatine of Lancaster or any of them or by Copy of Court Roll or otherwise howsoever of any Mannors Messuages Lands Tenements Rents Tythes Woods or other Hereditaments (Advowsons of Churches and Vicaridges only excepted) within the Kingdom of England Dominion of Wales or Town of Berwick upon Tweed or any of them or any part thereof now belonging or hereafter to belong to Her Majesty Her Heirs or Successors or to any other Person or Persons in trust for Her Majesty Her Heirs or Successors in Possession Reversion Remainder Use or Expectancy whether the same be or shall be in Right of the Crown of England or as Part of the Principality of Wales or of the Duchy or County Palatine of Lancaster or otherwise howsoever to any Person or Persons Body Politick or Corporate whatsoever whereby any Estate or Interest whatsoever in Law or Equity shall or may pass from Her Majesty Her Heirs or Successors shall be utterly void and of none Effect unless...”
↑IV. Vilmos: “The King’s Speech on Opening the Session”, vol 1 (1830), cols 8-11 (2 November 1830). angol, 1830. november 2. (Hozzáférés: 2023. április 18.) „“I place without reserve at your disposal my interest in the Hereditary Revenue", and in those funds which may be derived from any Droits of the Crown or Admiralty, from the West-India Duties, or from any casual revenues, either in my foreign possessions or in the United Kingdom. In surrendering to you my interest in revenues which have in former settlements of the Civil List been reserved to the Crown, I rejoice in the opportunity of evincing my entire reliance on your dutiful attachment, and my confidence that you will cheerfully provide all that may be necessary for the support of the Civil Government, and the honour and dignity of my Crown.”
↑William M. Kuhn (1993). „Queen Victoria's Civil List: What Did She Do With It?” (angol nyelven). The Historical Journal36 (3), 645–665. o, Kiadó: Cambridge University Press. (Hozzáférés: 2023. április 18.) „Viktória királynő fontos pénzügyi engedményeket tett a parlamentnek uralkodása során. Kisebb polgári névjegyzéket és kisebb életjáradékot fogadott el hitvesének, mint amit bármelyik elődjének fizettek. Felfedte Lancaster és Cornwall hercegségének beszámolóit, amelyek korábban magántulajdonnak számítottak. Jövedelmét is csökkentette azzal, hogy azt az újonnan bevezetett jövedelemadó alá vetette. Ezen engedmények ellenére sikerült jelentős magánvagyonra szert tennie. Ennek a vagyonnak a fő forrása a két hercegségből származó jövedelmek javulása és a polgári névjegyzék jobb kezelése volt. Mindkét forrás hasznot húzott a herceg hitvese által kikényszerített reformokból. A királynő magánvagyonát használta fel a korábban közpénzből fizetett tárgyak kifizetésére. Házakat épített és emlékműveket állított. Részben fizette az aranyjubileumot, teljes egészében a polgári névjegyzék 1880-tól kezdődő meghibásodása miatt felhalmozódott adósságokat. A parlament pedig a magánvagyonának bizonyítékait használta fel, hogy csökkentse az utódok számára nyújtott állami támogatások méretét és számát. Így a fokozott parlamenti felügyelet és a polgári lista jobb szabályozása javította a királynő magánvagyoni helyzetét, de csökkentette a közterheket is.”
↑Coal Mines Act, 1930 (angol nyelven), 1936. június 24. (Hozzáférés: 2023. április 18.)
↑Térkép, amelyen a Metropolitan Green Belt és Anglia más zöldövezetei láthatók. Pirossal jelzett a londoni zöld gyűrű. A Metropolitan Green Belt zöldövezet Londonban, Angliában. Nagy-London, Berkshire, Buckinghamshire, Essex, Hertfordshire, Kent és Surrey részeiből, Bedfordshire három kerületéből kettőből és a sussexi Copthorne egy kis területéből áll.
↑Public Accounts Committee :: Written evidence from Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. április 6.) „Republic’s view—supported by the evidence below—is quite simple: the Duchy is a legal entity in its own right, separate from the person of the Duke, which operates as a commercial enterprise. There is no good moral or legal reason why the Duchy of Cornwall should not pay Corporation Tax in the same way as any other commercial body generating profits from property and other investments.”
↑The Cheshire Survey (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑The Lancashire Survey (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑Gyalogos átkelő az Ogmore folyón, háttérben a walesi Ogmore kastály romjai.Az Ogmore-kastély (walesiül: Castell Ogwr) ma már kiemelt műemlék várrom, amely Dél-Walesben, Bridgend városától délre Ogmore-by-Sea falu közelében található, az Ewenny és Ogmore folyók összefolyásánál. Építése 1106-ban kezdődött Az Ogmore vár a XII. század elején épült, a XIX. századig számos célra használták, volt bíróság és a börtön, mára már csak jelentős romvár és helyi nevezetesség.
↑The Southern Survey (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑The Yorkshire Survey (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑The Urban Survey (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑Légifelvétel a Mersey-ről. A képen közelebbi híd a Mersey Gateway híd, a távolabbi pedig az Ezüst Jubileumi híd.A Mersey Gateway Bridge díjköteles híd Runcorn és Widnes között az angliai Cheshire-ben, amely a Mersey folyón és a Manchester hajócsatornán ível át. A 2017 októberében megnyílt kereszteződésnek három forgalmi sávja van mindkét irányban, és körülbelül 1,5 km keletre, a folyón felfelé található a régebbi Ezüst Jubileumi hídtól.
↑Foreshore (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑Minerals (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑Historic Properties (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
↑Privy Purse: a Lancaster Hercegségből származó jövedelemre használt kifejezés. Mivel a parlament számára ez sokáig láthatatlan, ellenőrizhetetlen jövedelem volt, ezért nevezték az uralkodó titkos erszényének.
↑The Duchy Council (angol nyelven). Duchy of Lancaster. (Hozzáférés: 2023. április 21.)
,_f.8_-_BL_Stowe_MS_594_(cropped).jpg)
Savoyai kápolna Londonban
A régi Bolingbroke vár fennmaradt falainak egy része.
Halton Castle, Cheshire, Anglia
Knaresborough várának őrtornya. Yorkshire
Pickering vár, védőfal és torony. Yorkshire
Az Ogmore vár maradványai. Wales
Tutbury várának északi tornya. Staffordshire.
A Chichele College déli és keleti rész maradványai északkeletről nézve. Higham Ferrers, Northamptonshire
Alexander Keirincx festménye a Pontefract várról a XVII. század elejéről. Yorkshire.
A Peveril vár bástyája. Az eredeti burkolat még mindig látható a bal felső sarokban, és képet ad arról, hogyan nézett volna ki a külső megjelenés a jelenlegi durva megjelenése helyett. Derbyshire.
.JPG)
.jpg)
