Főmenü megnyitása

Longjumeau (kiejtése IPA:lɔ̃ʒymo, lon(g)zsümó, Loudspeaker.svg kiejtése) egy francia város 18 kilométerre délnyugatra Párizstól Essonne megyében, Île-de-France régióban. A Longjumeau-i kanton székhelye és a Longjumeau-i katolikus dékánság központja.

Longjumeau
A Szent Márton templom
A Szent Márton templom
Longjumeau címere
Longjumeau címere
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióÎle-de-France
Megye Essonne
Kerület Palaiseau
Kanton[[Longjumeau (kantonközpont) kanton|Longjumeau (kantonközpont)]]
Településtársulás Europ’Essonne településtársulás
Polgármester Sandrine Gelot (2013. február 25. – )
INSEE-kód91345
Irányítószám 91160
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség21 724 fő (2015)[1] +/-
Népsűrűség4444 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság40-93 m
Terület4.84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Longjumeau (Franciaország)
Longjumeau
Longjumeau
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 41′ 39″, k. h. 2° 17′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 41′ 39″, k. h. 2° 17′ 45″
Longjumeau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Longjumeau témájú médiaállományokat.

Az Yvette patak völgyében létesített egykori gall–római villa rusticából fejlődött ki, a PárizsOrléans útvonalon. 1790-től kantonközpont, és később fontos joghatósági szerepe volt Seine-et-Oise megyében. A megye 1968-as felosztása után az újonnan kialakított Essonnes megyéhez került, a környező településekkel együtt. Az 1960-as és 1970-es években demográfiai robbanás történt a településen, aminek következtében a lakosság az 1954-es 3637-ről az 1975-ös 18170-re nőtt. Jelenleg Longjumeau egészségügyi központ, kórházzal, magánklinikával, emellett megközelíthető közúton és vasúton is. A lakosság növekedésének gyors üteme a 60-as és 70-es években különösen a város déli lakótelepein éreztette negatív hatását, melynek megújítása jelenleg is folyik.

A város lakosai Longjumelloisnak[2] nevezik magunkat.

Tartalomjegyzék

FöldrajzaSzerkesztés

ElhelyezkedésSzerkesztés

 
Longjumeau helye Essonne megyében.

Longjumeau egy a párizsi agglomerációba közvetlenül tartozó város, mely Île-de-France régióban helyezkedik el, Essonne megye északi részén. Egykor a Hurepoix régióba tartozott. Területe közelítőleg « L » alakú, mely három kilométer hosszan húzódik 484 hektáros területtel. A Francia Földrajzi Társaság az alábbi koordinátákat adta meg Longjumeau elhelyezkedésére: 48°41'51" északi szélesség és 02°17'49" keleti hosszúság területének középpontja alapján.[3] Területének közel 75%-a városi jellegű, 60% beépített, területének csak 28%-a földterület, melyből 110 hektár a mezőgazdasági föld, főleg a terület középső és keleti részén, valamint 12 hektár erdő a terület délkeleti részén, melyet a Templomosok erdejének (forêt des Templiers) neveznek. A várost nyugat–keleti irányban keresztezi az Yvette patak, amelybe annak jobb partja felől a város keleti felén (Gravigny és Balizy városrészek között) belefolyik előbb egy holtág, majd a Rouillon csermely. Az Yvette a Saulx-les-Chartreux-i tó mellett halad el, melynek környéke kedvelt kirándulóhelye a környékbelieknek. A város központjától nyugatra halad el az N20-as nemzeti autóút, mely Párizst köti össze Toulouse-zal, Orléans-on keresztül. A várost hasonló módon kerüli ki északkeleti irányban az A6-os autópálya, mely Wissous-ban ágazik el és Párizst köti össze Lyonnal. A városba Champlan irányából érkezik be a D117-es megyei út, mely Épinay-sur-Orge felé folytatódik, miközben áthalad a történelmi városközponton (mely így északnyugat - délkeleti irányultságú), valamit hasonlóan áthalad a városközponton a D118-as megyei út, mely Saulx-les-Chartreux-től Chilly-Mazarin irányába megy, délnyugat - északkelet irányban. A település területének északi és keleti részén halad át a párizsi „Nagy öv”, mely a párizs körüli külső vasútvonal, mely Versailles-től Juvisy irányában haladt, jelenleg az Île-de-France megyei HÉV C vonala (RER C) használja. Ennek a vonalnak Longjumeau területén két vasútállomása is van, az egyik a Longjumeaui vasútállomás, a másik Gravigny-Balizy vasútállomása. A város viszonylag alacsony fekvése mutatja, hogy egy völgyben fekszik, mely észak felől az Orly-fennsíkkal (a tengerszint feletti magasság a városnak ezen a részén 40 méter), dél felől a Hurepoix-fennsíkkal határos (90 méter). Gravignyvel és Balizyvel együtt Longjumeaunak 11 településrésze van.

A város a párizsi nagy agglomerációban fekszik, ezen agglomeráció széle felé, mintegy 18 kilométerre délnyugatra a párizsi Notre-Dametól, melynél Franciaország 0-s kilométerköve található. Longjumeau 13 kilométerre északnyugatra fekszik Évrytől, négy kilométerre délkeletre Palaiseau-tól, 16 kilométerre északnyugatra Corbeil-Essonnes-tól, 31 kilométerre északkeletre Étampes-tól, 6 kilométerre északkeletre Montlhérytől, 12 kilométerre északkeletre Arpajontól és 24 kilométerre északnyugatra La Ferté-Alais-tól, 28 kilométerre északkeletre Dourdantól és 35 kilométerre északnyugatra Milly-la-Forêt-tól.

VízrajzSzerkesztés

 
A Rouillon patak a templomosok erdejében.

Longjumeau városa az Yvette völgyének szélén fekszik, kicsivel az Orge-zsal történő összefolyása előtt, egy kis része a folyó bal oldalán (északon), nagyobb része azonban a folyó jobb oldalán (délre) helyezkedik el és ezen déli irányban enyhe emelkedőt mutat Ballainvilliers irányába, a Courtabœuf-fennsík felé. A város területének nyugati végén található a Saulx-les-Chartreux-i tó, amelybe belefolyik az Yvette két kanálisa, illetve később a tóból származó holtág (Morte Eau) visszaömlik az Yvette-be, a város központjánál. Nem sokkal a Nagy utca (régen: Grand rue, ma: rue du Président François Mitterrand) után az Yvette megint kettéágazik, a főág észak felé veszi az irányt, míg a Holt patak (Rivière Morte) délkelet felé, keresztülfolyik a longjumeau-i mezőkön, majd a Gravigny-Balizy-i vasútállomás közelében újracsatlakozik az Yvette-hez. Délkeletről Ballainvilliers határától folyik a Rouillon patak, amely a folyó jobb oldalról folyik az Yvettebe nem sokkal a Gravigny-Balizy-i vasútállomás után. Egy kis mesterséges tó található a kastélyparkban is, mely mellett egy nyilvános mosdó is van.

Domborzat és geológiaSzerkesztés

Eredetileg Longjumeau egy völgyvonalban feküdt, az Yvette folyó völgyének keleti szélén, mely egy kissé mély völgy északról az Orly-fennsíkkal és délről a Hurepoix-val határolva, a Szajnai peneplén közvetlen közelében. A város növekedésével fokozatosan népesültek be az északi és déli lejtők, melynek értelmében a település legkisebb magassága 40 méter, a legnagyobb 93 méter. A Francia Földrajzi Társaság által elhelyezett földrajzi jelzőkövek segítségével tanulmányozható a város domborzata. A folyó egy enyhe emelkedőn megy át, ahogyan azt tanúsítja egy útikő a város Saulx-les-Chartreux-höz közeli nyugati határánál (46 méteres magasság), illetve egy másik útikő a város keleti határánál Épinay-sur-Orge-zsal (42 méteres magasság). A város déli szélén Ballainvilliers-vel és Saulx-les-Chartreux-val való határ közelében, a nemzeti N20 autóúton található útikő 92 méteres magasságról tanúskodik. A város északi szélén, a Chilly-Mazarinnal való határ mentén, az ipari parkban található útikő 95 méter magasságban fekszik. Az emelkedés dél felé gyorsul, a Nagy út Yvette-hídja és a kastély között mintegy 20 métert nő. Majd további 400 métert nő. Ennek következtében mintegy 700 métert tesz meg, hogy közel azonos magasságra érjen, mint amilyen magasság van a Longjumeau-i vasútállomás mellett északon. Ahogyan a párizsi medence egésze, a föld Fontainebleu-i homok rétegeiből áll, melyben meulière kövek vannak, emellett márgát és gipszet, mely előre vetíti a mészköves alapot.

Közeli községekSzerkesztés

Longjumeau-nak hosszú határa van északon a szomszédos községgel Chilly-Mazarin-nal, kezdve az északi ipari területtel (Vigne aux Loups). A határ egy részét az Yvette jelöli ki. Északkeletre, a corbeil-i út választja el Morangistól, majd keletre van egy rövid határ Savigny-sur-Orge-zsal. Délkeletre hosszan határos Epinay-sur-Orge-zsal, melyet részlegesen egy lovasút jelöl ki, egészen dél, délnyugatig, a Rouillon patak választja el Ballainvilliers falutól. Nagyjából az N20-as nemzeti út az, ami a Saulx-les-Chartreux-val közös nyugati határt jelöli ki. Északnyugatra található Champlan falu.

ÉghajlatSzerkesztés

Longjumeau Île-de-France megyében helyezkedik el, óceáni éghajlata van. Éves átlagban a hőmérséklete 10,8 °C, 15,2 °C-os maximális átlaghőmérséklettel és 6,4 °C-os minimális átlaghőmérséklettel. Év közben júliusban van a legmelegebb átlagban 24,5 °C-kal, januárban a leghidegebb 0,7 °C-kal. Középhőmérséklete 2 °C-kal kevesebb, mint Párizsé, ami a népsűrűség különbségével magyarázható a főváros és az agglomeráció között. A kontinentális éghajlat extrém rekordokat generál, melyek közül a legalacsonyabb -19,6 °C (1985. január 17-én mérték), illetve a legmagasabb 38,2 °C (1952. július 1-jén mérték). A napsütéses órák száma éves átlagban 1798 óra, mely a Loire völgy északi felével vethető össze. A csapadék egyenletesen oszlik el az év folyamán, átlagban havonta 50 milliméter esik, éves összesítésben 598,3 milliméter. Esőzési rekord 1970. június 17-én volt, amikor 78,9 milliméter esett 48 óra alatt.

Longjumeau éghajlata (forrás: A Brétigny-sur-Orge-i mérőállomás havi éghajlati feljegyzései 1948 és 2002 között,[4][5])

Hónap Jan Feb Már Ápr Máj Jún Júl Aug Sze Okt Nov Dec Év
Átlagos min °C 0,7 1,0 2,8 4,8 8,3 11,1 13,0 12,8 10,4 7,2 3,5 1,7 6,4
Átlagos °C 3,4 4,3 7,1 9,7 13,4 16,4 18,8 18,5 15,6 11,5 6,7 4,3 10,8
Átlagos max °C 6,1 7,6 11,4 14,6 18,6 21,8 24,5 24,2 20,8 15,8 9,9 6,8 15,2
Napsütéses órák h 59 89 134 176 203 221 240 228 183 133 79 53 1798
Csapadék mm 47,6 42,5 44,4 45,6 53,7 51,0 52,2 48,5 55,6 51,6 54,1 51,5 598,3

KözlekedésSzerkesztés

 
A longjumeaui vasútállomás.

A két fő útvonal, mely elhalad Longjumeau mellett az N20-as nemzeti autóút a községtől nyugatra és az A6-os autópálya északkeletre. Ezen két út gyors összeköttetést tesznek lehetővé a fővárossal, az Orléans-i kapun (Porte d’Orléans) mindkettő és az Olasz kapun (Porte d’Italie) keresztül. Két megyei út fut a településen keresztül, az RD 117-es, mely Bièvres-t és Saint-Vraint köti össze, illetve az RD 118-as út, Les Ulis és Athis-Mons között.

Longjumeau északi részén halad a párizsi HÉV C (RER C) vonalának C8-as ága, mely a településtől nyugatra található Massy-Palaiseau-i vasútállomás (a HÉV B /RER B/ vonalának B4-es ága kapcsolüdik itt a C8-as ággal, valamint TGV állomás is van itt) és keletre található Juvisy-sur-Orge-i vasútállomás (a RER D a D4-es és D6-os ága, a RER C C4-es és C6-os ága) vasúti csomópontokkal kapcsolja össze a várost. Ezen a vonalon, melynek régi neve: A nagy öv, Longjumeaut két vasútállomás is kiszolgálja: a Longjumeau-i vasútállomás, mely a Vigne aux Loups ipari terület szélén fekszik és a Gravigny-Balizy-i vasútállomás. A város egy része azonban könnyebben elérhető a Chilly-Mazarin-i vasútállomásról. Ezen vasútvonalat 2017-ben felváltja egy vasút-villamosvonal, melye Massy és Évry között fog közlekedni, ennek vonala előreláthatólag egészen a Savigny-sur-Orge-i vasútállomásig a mai vasútvonallal azonos lesz.[6]

A várostól hét kilométerre északkeletre található a Párizs-Orly repülőtér, mely az Orlyval metróvonallal érhető el legegyszerűbben, a RER C C8-as ágán Massy-Palaiseauba menve, majd onnan a RER B B4-es ágán Antonyba. Antony az Orlyval végállomása. További lehetőség a 91.06-os busz, mely Massy-Palaiseau TGV állomása mellől indul és az Orly reptérre szállít. A Charles de Gaulle repülőtér, mely mintegy 40 kilométerre van északkeletre szintén a RER B-re történő átszállással érhető el közleítőleg 2 óra alatt. Üzleti és magán repülőjáratokat fogad a Toussus-le-Noble repülőtér is, mely 15 kilométerre van északnyugatra Longjumeautól.

A buszközlekedést az RATP (Párizsi közlekedési vállalat) 199-es[7] (Massy-Palaiseau vasútállomás és a városi líceum között jár. A városon belül 7 megállója van), 297-es[8] (mely napközben Antony vasútállomásról, esténként Párizsból indul és a Charles Steber téren van a végállomása Longjumeauban, 6 állomása van a városon belül), a Daniel Meyer buszhálózat négy vonala: a DM12-es[9] (Massy-Palaiseau-ig megy Saulx-les-Chartreux és Villebon-sur-Yvette érintésével), a DM151-es (a párizsi Orléansi kapu (Porte d’Orléans) és Arpajon között közledik érintve a longjumeaui kórházat), a DM152-es (a párizsi Orléansi kapu (Porte d’Orléans) és Nozay között közlekedik szintén a kórház érintésével) és a DM153-as (Massy-Palaiseau és Arpajon között közlekedik),[10] az Optile hálózat Sénart buszainak 55-ös vonala, mely Massy TGV-állomását (Massy-Palaiseau-i vasútállomás mellett) köti össze Lieusaint - Moissy vasútállomásával, mely az RER D vonalán fekszik, Longjumeau területén 2 megállója van,[11] végül a CEAT buszhálózat három busza, melyek a párizsi Denfert-Rochereau vasútállomásra mennek, a 10.07-es[12] La Ferté-Alais-ről, 3 megállóval a városon belül, a 10.20-as és a 10.21-es[13] Angerville-től és Méréville-től, 3-3 megállóval a városon belül.

2010. május 2-tól a longjumeaui, ballainvilliers-i és morangisi városi tanács 5 helyi buszjáratot indított el, melyek a három település és Gravingny-Balizy városrészeken közlekednek.[14]

Településrészek, területek és egyéb területekSzerkesztés

A település három jól elkülönülő városrészre oszlik, a város területének nyugati része maga Longjumeau városa, annak régi és újabb részével. Ezt a területet mezőgazdasági föld választja el az északkeletre fekvő Gravigny és a keleten fekvő Balizy falucskáktól, melyeket egymástól az Yvette folyó választ el. Balizy egykor a Templomos lovagrend kommendája volt. A város növekedésével fokozatosan új területek keletkeztek különösen az utóbbi két területen: Fontaine des Joncs (nádasszökőkút), Graviers (föveny), Vignes (szőlő) és Bief (kanális-szakasz) Gravignyban, Porte Jaune (sárga kapu), Chevauchée (lovaglás), Clos de la Commanderie (a kommenda földje), Champtier du Rouillon, Pommiers (almás) és Croix-Rouge (vörös kereszt) Balizyban. A városközpont mellett, Longjumeau több negyedre oszlik, közöttük az ipari területek: Vigne aux Loups a vasútállomástól és a városközponttól északra, a Lumière testvéreké nyugatra, a Parc de Saint-Éloi (Szent Eligiusz park) és a Moulin de Saint-Éloi (Szent Eligius malom) kertvárosi lakónegyedek, melyek a város Chilly-Mazarinnal alkotott határán találhatóak. A várostól délre, az N20-as nemzeti út és a megyei D117-es út között is egy nagy terület található, mely Ballainvilliers határáig terjed. Északról dél felé haladva itt találhatóak az alábbi városrészek: Clos d’Eau (vizes föld), Prairie (mező), Coteaux, Saint-Martin (Szent Márton) és Porte d’Orléans (Orléansi kapu) és a Cerisaie (cseresznyés). Jelenleg ezen déli területek urbanisztikai megújítása folyik.[15][16]

A helynév eredeteSzerkesztés

A város neve feltehetőleg a latin novio magos kifejezésből származik, mely új földterületet jelent,[17] vagy a Noviomellum kifejezésből, mely egy új méztermelő vidékre utal és ez a kifejezés deformálódhatott a Noniumeau alakra.[18]

1217-ben említik először a várost a Longumel néven. César-François Cassini de Thury francia térképész 18. századi térképén a Lonjumeau néven szerepel, a « g » betű nem jelenik meg a névben. Egy nem bizonyított elmélet a Lug gemellum-tól történő származtatást feltételezi. ennek értelmében a város neve Lug kelta istentől származik, mivel a gemellum ikret jelent (ahogyan a francia jumeau is), ezért ezen elmélet hiányossága a másik hely, ahol Lugot tisztelték.

TörténeteSzerkesztés

Az eredetSzerkesztés

A város központjában végzett ásatások segítségével megállapítható, hogy éltek itt emberek már a Római Birodalom alatt, ekkor egy villa rustica nyomára bukkantak, melyben használati tárgyakat találtak, pénzérméket a Krisztus előtti 1. századból.[19] A villa rustica a rómaiak útja mentén feküdt, Lutétia (ma: Párizs) és Cenabum (ma:Orléans) között. Az 1970-es években a merovingek idejéből a 4. századból találtak egy nekropoliszt, melyben egy kagylókat tartalmazó mészkövet is találtak, az egykori plébánia közelében.

A település első említése a 12. századból származik, akkori nevén Nogemel, amely francia királyi birtok volt, VI. Lajos francia király terjesztette ki.

A kereskedőváros változó uraiSzerkesztés

 
A longjumeaui postamestert megörökítő szobor.

A vikingek inváziójával a 9. században megerősítették a települést. Később az utak biztonságának javulásával a kereskedelem is felvirágzott. Longjumeau a kocsik számára az utolsó útszakasz elérését jelentette Párizsig. Ez (posta)kocsik emlékét örökítette meg Adolphe Adam az 1836-os A lonjumeau-i postakocsis operájában. A város neve az opera címében régies írásmóddal rendelkezik. A plébánia létéről a legkorábbi adat a 13. századból származik, mely a Párizsi Főegyházmegye poliptichjében (francia egyházi urbárium) került megemlítésre.

1211 és 1226 között a Longemel plébániája került megemlítésre a Szent Mór Apátság chartulariumában. 1359-ben a Saint-Denis-székesegyház krónikája egy leprozóriumot (leprásoknak fenntartott kórház) említ meg Longjumeauban. Ebben az időben 1250 körül kezdték el építeni a Szent Márton templomot. A templom kegyurai kezdetben Dreux grófjai és Marche grófjai közül kerültek ki. VI. Kövér Lajos Longjumeau és Chilly (ma: Chilly-Mazarin) egyesített uradalmát fiára, I. Dreux Róbertre hagyományozta.

1234-ben Dreux János (német alakban: Johann von Braine) egy Szent Eligiusz tiszteletére zárdát alapított itt, nem sokkal azelőtt, hogy IX. Lajos francia király az uradalmat Bretagne hercegeinek adományozta. 1293-ban Montfort Anasztázia birtokolta a területet. Szép Fülöp uralkodásának idején ismét királyi birtok lett. Ő volt az, aki a Templomosoknak adományozta a Balizy-i kommendát és rájuk bízta a Szent János ispotály kezelését, itteni birtokát kancellárjának Enguerrand de Marignynek adományozta. Halála után V. Fülöp francia király ajánlotta fel Longjumeaut XXII. János pápa unokaöccsének.

A százéves háború alatt III. Eduárd angol király felégette a helyi templomot, melyben így több száz lakos bennégett[20] 1320-ban Longjumeaut eladja Pierre du Vic V. Fülöp francia királynak, 1325-ben Burgundiai Johanna birtokolja, 1331-ben pedig Valois Fülöp, aki azt Chillyvel együtt átengedte Bretagnei III. Jánosnak, Saint-James (ejtsd: szen zsam) kastélyáért cserébe.[21] Utódai, Montfort János és Blois Károly konfliktusa következtében, Károly lányának, Blois-Châtillon Máriának Anjou I. Lajos kötött házassága révén az Anjoukhoz került.

1438-ban az Yvette felett egy homokkő hidat építettek, amely így a Nagy utca része lett. 1481-ben Anjou V. Károly, Kalábria hercege akaratának megfelelően Longjumeaut és Chillyt visszaadta a királynak, XI. Lajosnak. Halála után fia, VIII. Károly francia király Longjumeau-t Chillyvel együtt Armagnaci Lajosnak, Nemours hercegének adja. II. René, Lotaringia hercege törvénytelenül elfoglalja, majd eladja Gaillard IV. Mihály királyi generálisnak. Az egész uradalom végül 1499-ben került a Gaillardokhoz, amikor azok kifizették a Armagnaci Lajost. A Gaillard család teljes felújítást végeztetett a Szent Márton templomon.

A reneszánsz és a stabilitásSzerkesztés

 
Lonjumeau és környéke Cassini 18. századi térképén.

1562-ben a városban megjelentek a protestánsok, amely a helyi közösség megosztódását okozta, az Hugenották (ügenották) romoblásai miatt. 1568. március 23-án a Delpfin szállóban írták alá a Longjumeau-i békét, mely véget vetett a 2. francia vallásháborúnak (1567-1568). 1596-ban Martin Ruzé de Beaulieu vásárolta meg Chilly és Longjumeau földjét, majd 1624-ben Antoine Coëffier de Ruzé d'Effiatra, későbbi francia marsallra hagyta. Antoine lánya, Marie Coëffier de Ruzé d’Effiat feleségül ment Charles de La Porte márkihoz és fiuk, Armand-Charles de La Porte de La Meilleraye lett később Chilly márkija (marquis de Chilly), Longjumeau grófja (comte de Longjumeau) és Massy bárója (baron de Massy). Armand-Charles de la Porte 1661-ben feleségül vette Hortense Mancinit, aki Jules Mazarin bíboros unokahúga volt, ennek következtében Armand-Charles Mazarin hercege is lett. Ebben az időben épült meg a plébánia is.

1785-ben megépült a Szent Márton malom. Ezen család építette fel a 18. században a Nativelle kastélyt (akkoriban Szent Cirusz telek - Le clos Saint-Cyr). Louise d'Aumont esküvőjével IV. Honoré monacoi nagyherceggel, aki így Longjumeau utolsó tényleges ura volt. A francia forradalomban a nemesi kiváltságokat megszüntették. 1790-ben Longjumeau-t kantonközponttá tették, melyhez eredetileg 10 község tartozott, 1800-tól pedig 25.[22] Ebben az évben épült fel a Chambourg kastély is.

Jelenkori történelemSzerkesztés

 
Az egykori Longjumeau-i villamosmegálló (a Párizs-Arpajoni vonal egyik megállója volt Longjumeau.

1874-ben a községi tanács helyiséget jelölt ki a községi tanítónak és az osztályoknak. 1883-ban az iskolát visszavette a plébánia és 1887-ben a Versaillesi Jóléti Társasághoz csatolták, aki kiépítette a későbbi Szent Anna iskolát (école Sainte-Anne).[23] 1883-ban elkészült a „Nagy öv”, mely Longjumeau-n keresztül összekötötte Versailles-t Juvisy-sur-Orge-zsal. 1893-ban üzembe helyezték az arpajoni villamost, mely Longjumeaun át kötötte össze Arpajont Párizzsal. 1897. május 23-án a községi tanács Adolphe Adam A lonjumeau-i postakocsis operájának díjazásáért felavatták a szerző bronzszobrát.[24]

Mivel a lakosság gyors ütemben nőtt, 1908-ban új Posta- és Telekommunikációs Épületet alapítottak. 1909-ben történt a legsúlyosabb baleset az arpajoni villamosvonalon, mintegy 12 ember halt meg és 40 megsérült. 1911. májusától augusztusig Vlagyimir Iljics Lenin számüzetésének idején Longjumeau-ban lakott a Nagy utca 91-ben (ma: François Mitterrand elnök útja - Rue du président François Mitterrand).

1938-ban Maljean orvos, a párizsi előkelő Lutetia Szálló tulajdonosa, megvásárolt a Saint-Cyr ingatlant (vagyis a Nativelle kastélyt), majd eladta azt Claude-Adolphe Nativellenek.[25] 1941-ben a Harmadik Birodalom katonái elfoglalják a Szent Anna iskolát, ahol parancsnokságot rendeztek be. A várost a 2. fegyveres hadosztály szabadította fel 1944. augusztus 24-én, a szövetségesek ellenőrzőpontot állítottak fel itt. Alekszandr Vasziljevics Kolcsak felesége, Szófia Kolcsak, miután elmenekült Szevasztopolból, Párizsban élt és a longjumeau-i kórházban halt meg 1956-ban.

1954-ben befejeződött az N20-as nemzeti autóút építése, mely már nem haladt keresztül a városon, így jelentősen tehermentesítve a központot. 1953-ban elkezdik az A6-os autópálya építését, melyet 1960-ban adnak át a forgalomnak. A 60-as éveket a francia gazdasági és demográfiai növekedés (az 1945-1975 közötti időszak, francia nevén „Trente Glorieuses” vagyis a harminc dicsőséges esztendő), valamint a gyarmatbirodalom felbomlásával kezdődő immigrációs hullám (a „feketelábúak exodusa”) jellemezte. Elsősorban az egykor gyarmatokon élő és visszatelepült franciáknak kezdték építeni 1960-ban a Villa Saint-Martin, 1963-ban a Lacroix-Breton, 1965-ben a Côteaux, 1967-ben a Bel-Air és at Arcades és végül 1968-ban a Rocade lakóterületeket.[26] 1965-ben építették az Yvette klinikát, melyet 1968-ban, 1982-ben és 1991-ben bővítettek. 1967-ben átadták a zeneiskolát.

1972-ben a város megvette a Nativelle kastélyt, eredetileg azért, hogy ott rendezze be városházát, valamint egy új postahivatalt is építettek. 1997-ben a kastély lett a városi könyvtár, miután az új városháza megépült. 1974-ben az Emmaüs közösség megszerezte a Chambourg kastélyt, ahol berendezték a saját termeiket.[27] 1978-ra épült meg a Jacques Prévert Líceum.[28] 1979-re épült meg a színház.[29]

1997-ben adták át a Történeti és Régészeti Múzeumot, az egykori Delpfin Szállóban. 2010. július 25-én a községben indult a Tour de France 2010-es versenyének az utolsó szakasza.[30]

Legendák, anekdotákSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Recensement de la population 2015, 2017. december 27.
  2. A városnevekből származtatott melléknevek a www.habitants.fr-en Elérhetőség 05/04/2009.
  3. Longjumeau bejegyzése a lion1906.com Elérhetőség 26/06/2009.
  4. A Brétigny-sur-Orge mérőállomás havi feljegyzései a lameteo.org oldalon Archiválva 2009. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. augusztus 9.
  5. A Brétigny-sur-Orge mérőállomás havi feljegyzései a infoclimat.fr oldalon Elérhetőség 2009. augusztus 18.
  6. A STIF (Île-de-France-i Közlekedési Szövetség) leírása a projektről az internetes oldalukon. Archiválva 2011. május 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  7. Az RATP 199-es járatának térképe az RATP honlapján. Elérhetőség 2009. június 25.
  8. Az RATP 297-es járatának térképe az RATP honlapján. Elérhetőség 2009. június 25.
  9. A DM12-es vonal fájlja a cég honlapján. Archiválva 2009. április 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  10. A DM151, DM152, DM153 vonalak menetrendje a Daniel Meyer buszhálózat honlapján. Archiválva 2010. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010. szeptember 13.
  11. Az 55-ös vonal fájlja a Sénart buszhálózat honlapján. Archiválva 2008. december 21-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  12. A 10.07-es busz fájlja a www.transport-idf.com honlapon Archiválva 2009. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  13. A 10.20-as és a 10.21-es buszok fájlja a www.transport-idf.com honlapon Archiválva 2009. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  14. A városi tanács 5 ingyenes buszvonalának menetrendje és térképe a Europ’Essone településtársulás honlapján Archiválva 2012. január 14-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010. szeptember 13.
  15. Program a terület megújítására. Elérhetőség 2009. június 25.
  16. Program a terület megújítására. Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  17. Az Île-de-France-i települések helynevei.
  18. Longjumeau bejegyzése a Quid honlapon. Archiválva 2009. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. június 25.
  19. Beszámoló az ásatások menetéről, amely a Corbeil-i úton történt, a városi tanács hivatalos oldalán. Elérhetőség 2009. július 7.
  20. Longjumeau a megye turisztikai hivatalának honlapján. Archiválva 2009. július 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 8.
  21. Dictionnaire historique des environs de Paris du docteur Ermete Pierotti (Párizs környékének történeti szótára Ermete Pierotti alapján)
  22. A település története a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 7.
  23. A longjumeaui Szent Anna iskola története az iskola honlapján. Elérhetőség 2009. július 7.
  24. Az opera oldala a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2009. július 7.
  25. A Nativelle kastély története a topic-topos.com oldalon Archiválva 2009. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben. Elérhetőség 2009. július 7.
  26. A déli városrészek bemutatása a városháza hivatalos honlapján. Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség: 2009. július 7.
  27. A városi műemlékekbemutatása a Polgármesteri Hivatal oldalán. Elérhetőség 2009. július 7.
  28. Longjumeau bejegyzése a Quid oldalon. Archiválva 2009. szeptember 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség: 2009. július 7.
  29. Philippe Schmit hozzászólása a városi tanács ülésén. Elérhetőség 2009. október 6.
  30. A Tour de France 2010 20. szakaszának bemutatása a hivatalos honlapon. Archiválva 2010. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben Elérhetőség 2010.január 20.

ForrásokSzerkesztés

  • Théodule Pinard: Histoire, Archéologie, Biographie du Canton de Longjumeau (A Longjumeaui kanton története, régészete és leírása), Auguste Durand, 1864 (ISBN 9782843736674); A British Library utánnyomása, 2010, Lexington
  • F.-L. Meaulle: Le Chauffeur de Longjumeau (A longjumeaui sofőr), Librairie Gedalge, 1890
  • Adolphe Adam: Le Postillon de Longjumeau (A longjumeaui postamester), Éd. des Annales, 1897
  • Gérard Amaury: Foires et marchés anciens de Longjumeau : Essais et recherches (Régi vásárok és piacok Longjumeauban: esszék és kutatás), Association Renaissance et culture, 1977
  • Auguste Gilles: Un forgeron dans la cité des rois, Longjumeau, Saint-Denis (Egy kovács a királyi városokban, Longjumeau, Saint-Denis), Éd. des Halles de Paris, 1986 (ISBN 9782904957048)
  • René Nicot: Histoire et évolution d’un fief royal : Chilly-Mazarin, Longjumeau (Egy királyi hűbérbirtok története és fejlődése: Chilly-Mazarin, Longjumeau), Soleil Natal, 1986 (ISBN 9782905270061)
  • René Nicot: Longjumeau et ses Environs (Longjumeau és környéke), Soleil Natal, 1989 (ISBN 9782905270146)
  • Gérard Amaury: Longjumeau de nos Aïeux (Elődeink Longjumeauja), Amatteis, 1992 (ISBN 9782868491237)

{{

  • Seine-et-Oise
  • Essonne

}}