Főmenü megnyitása

Lukovszky László (Rákospalota, 1922. április 27.Miskolc, 1981. május 28.) Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikus- és festőművész. Miskolcon alkotott.

Lukovszky László
Született 1922. április 27.[1]
Rákospalota
Elhunyt 1981. május 28. (59 évesen)[1]
Miskolc
Foglalkozása festőművész
Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj

Tartalomjegyzék

Élete, munkásságaSzerkesztés

Lukovszky László Rákospalotán született munkáscsaládban, iskoláit Budapesten végezte. A háborús években, 1943-ban besorozták katonai szolgálatra. Egy év múlva szovjet hadifogságba került, Krasznogorszkba vitték, ahonnan 1946-ban szabadult. A Hadifogoly Szövetség kulturális ügyeit intézte, majd 1948-ban felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Varga Nándor Lajos, Pór Bertalan és Bencze László voltak. A Főiskolát egy-másfél év után elhagyta. 1949-ben megnősült, Feledy Gyula húgát vette el, és kapott egy lakást a Bem rakparton, amelyben kialakította műtermét. Festett, rajzolt, ismertségre tett szert, tanulmányutat tett Erdélyben és Kárpátalján.

1950-ben Sajószentpéterre, majd 1952-ben Feledy Gyula hívására Miskolcra költözött, a régi művésztelepen kapott lakást. Bekapcsolódott a helyi képzőművészeti és közéletbe, részévé vált a miskolci képzőművészet megújulásának, a grafika felemelkedésének. Egyik szorgalmazója volt a Szinyei Merse utcai Művésztelep létrehozásának. Két lánya született, Judit és Ilona, utóbbi szintén művész, bőrműves lett.

A borsodi, Miskolc környéki táj volt ihletője, nem ritkán az ipari környezet. Képeinek gyakori szereplői voltak a sajószentpéteri bányászok és a diósgyőri vasmunkások. Munkás képzőművészeti kört vezetett Diósgyőrben. Mindeközben persze állandó résztvevője volt a helyi, országos és külföldi kiállításoknak, utolsó kiállítására 1979-ben került sor a miskolci Vasas Galériában. 1952-ben és 1962-ben Munkácsy-díjat kapott, 1955-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Díjazottja volt az 1963-as Országos grafikai biennálénak.

Lukovszky elkötelezett szocialista művész volt, de a szovjet típusú sematizmust határozottan és indulatosan elutasította. Egy alkalommal a műtermébe ellátogató hivatalos szovjet művészdelegációval kétnapos nonstop vitába keveredett a témában. Festményeinek tagadhatatlan jellemzője a posztimpresszionista stílushoz kötődés, műveiben sajátos, csak rá jellemző ikonográfiát alakított ki. Grafikáin allegorikus elemeket alkalmazott. Feszültségekkel teli, gyötrődő, érzékeny művész volt, talán ez is volt az okozója a családjában kialakult konfliktusoknak. Előbb hipofízis problémákkal kezelték, majd 1981-ben a műtermében szenvedett tragikus balesetet: koponyasérülése miatt lebénult és pár hét múlva meghalt.

Egyéni kiállításaiSzerkesztés

Válogatott csoportos kiállításaiSzerkesztés

  • 1951–1955 – Borsodi Képzőművészek Kiállítása, Miskolc
  • 1951, 1954, 1960, 1962 – Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1952 – Miskolci festőművészek kiállítása, Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1955, 1966 – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc
  • 1957–1977 – Országos grafikai biennále, Miskolc
  • 1962 – Nemzetközi Grafikai Biennále, Lugano, Svájc
  • 1965 – Intergrafik '65, Berlin, NDK
  • 1968, 1971 – Mai Magyar Grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1969–1979 – Rajzok, Miskolc
  • 1971, 1974, 1975 – Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Salgótarján
  • 1973 – XIV. Szegedi Nyári Tárlat, Szeged
  • 1974 – IV. Országos Akvarell Biennále, Eger
  • 1975 – Magyar kisgrafika, Budapest
  • 1976 – Miskolci Téli Tárlat, Miskolc
  • 1979 – Magyar grafika, Berlin, Potsdam, NDK
  • 1980 – Miskolci grafikusok kiállítása, Vologda, Szovjetunió
  • 1983 – Miskolci Galéria, Miskolc

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

Művei közgyűjteményekbenSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés