Nartai-lagúna
A Nartai-lagúna (albán Laguna e Nartës) az Adriai-tenger délkeleti medencéjének egyik lagúnája Albánia délnyugati partvidékén, a Karavastai-lagúna mellett Alacsony-Albánia legnagyobb állóvize 44 km²-es felületével.
| Nartai-lagúna | |
 | |
| A Nartai-lagúna látképe nyugat felől a zvërneci földnyelvvel | |
| Ország(ok) |  Albánia |
| Hely | Balkán-félsziget |
| Típus | lagúna |
| Felszíni terület | 44 km2 |
| Átlagos mélység | 1,26 m |
| Legnagyobb mélység | 2,08 m |
| Települések | Narta, Zvërnec |
| Elhelyezkedése | |
 Nartai-lagúna
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 40° 32′ 11″, k. h. 19° 25′ 29″Koordináták: é. sz. 40° 32′ 11″, k. h. 19° 25′ 29″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nartai-lagúna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Földrajza szerkesztés
A lagúna egy egykori folyóvölgy szinklinálisában kialakult, mára lefűződött tengeröblözet. A holocénban a Vjosa folyó hordalékából épült turzások rekesztették el az Adriai-tengertől, de a lagúna két mesterséges csatornán keresztül továbbra is kapcsolódik a tengerhez. Vize sós, helyenként brakkvíz, a víz sótartalma a nyári évnegyedben 78‰.[1] Az állóvíz felülete a csapadékosság és a széljárás függvényében változik, medencéje 44 km²-es területet foglal el. Természetes élővíznek azonban csupán mintegy 29 km²-nyi területe számít, északi harmadán ugyanis az 1950-es években Albánia egyik legnagyobb sópárló telepét alakították ki. A lagúna átlagos mélysége 1,26 méter, legmélyebb pontja 2,08 méter.[2] Délnyugati részén kisebb szigetcsoport található, tagjai közül legnagyobb a 8,5 hektáros, ciprusokkal benőtt, gyaloghídon át megközelíthető, a középkori Szűz Mária-kolostornak otthont adó Zvërneci-sziget. A déli parton a 6-8 méteres magasságot is elérő homokdűnék sorakoznak.[3] A lagúna partján fekvő fontosabb települések a névadó Narta mellett Zvërnec és Panaja.
-
Kisvíz a lagúnában, a háttérben a Zvërneci-sziget (2017) -
A lagúna déli kijárata az Adriai-tengerre (2016)
Élővilága szerkesztés
A lagúna a 19 738 hektáron elterülő Vjosa–Narta Tájvédelmi Körzet (Zona e Peizazhit të Mbrojtur Vjosë–Nartë) része, sós- és brakkvizes vízi élőhelyekkel. A Természetvédelmi Világszövetség V. kategóriájába tartozó védett táj mintegy kétszáz madárfaj gyakran 80 ezres állományának biztosít fészkelő- vagy áttelelőhelyet. Közülük említésre érdemes a borzas gödény, a rózsás flamingó, a széki lile, az ezüstlile, a korallsirály, a bütykös ásólúd, a cigányréce, a kerceréce, a nyílfarkú réce és a kékcsőrű réce, a veszélyeztetett ragadozó madárfajok közül megtalálható a rétisas, a fekete sas és a fehérkarmú vércse. Évente átlagosan 630-830 madárpár – széki lile, gólyatöcs, gulipán stb. – költ a lagúna területén. A jellemző halfajok az aranydurbincs, a farkassügér, az európai angolna, a nagyfejű tengeri pér és az Atherina nem tagjai. A lagúna délnyugati partján 1200 hektárt borítanak erdőfoltok, melyek fő állományalkotói a ciprusfélék mellett a tengerparti fenyő és az örökzöld pisztácia.[4]
-
Kis kócsag a lagúna fölött -
Tarisznyarák a lagúna déli kijáratánál
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Somogyi 1955 :180., 182.; Nagel 1989 :103.; Vjosa–Narta 2005 :24.; Sheme & Mara 2017 :114.
- ↑ Nagel 1989 :103.; Vjosa–Narta 2005 :24.; Sheme & Mara 2017 :68., 116.
- ↑ Vjosa–Narta 2005 :47.; Dienes 2017 :73.
- ↑ Vjosa–Narta 2005 :33., 47., 50–51., 76–78.; Sheme & Mara 2017 :79., 129.; Përshkrimi i rrjetit aktual të zonave të mbrojtura. www.mjedisi.gov.al arch
Források szerkesztés
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
- ↑ Somogyi 1955: Somogyi Sándor: Albánia természeti földrajza. Földrajzi Közlemények, LXXIX. évf. 2. sz. (1955) 167–188. o.
- ↑ Vjosa–Narta 2005: Management plan: Vjose–Narta Landscape Protected Area. vinc.s.free.fr (2005) (Hozzáférés: 2019. május 9.)
