Nemesdicske

Verebély városrésze Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 3.

Nemesdicske (1899-ig Dicske, szlovákul Dyčka) egykor önálló falu, 1975 óta Verebély városrésze[1] Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Kis- és Nagyberény[2] puszta tartozott hozzá.

Nemesdicske (Dyčka)
a dicskei Sarlós Boldogasszony-templom
a dicskei Sarlós Boldogasszony-templom
Közigazgatás
TelepülésVerebély
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Nemesdicske (Dyčka) (Magyarország)
Nemesdicske (Dyčka)
Nemesdicske (Dyčka)
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 14′ 07″, k. h. 18° 17′ 20″48.235400°N 18.288800°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 07″, k. h. 18° 17′ 20″48.235400°N 18.288800°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesdicske (Dyčka) témájú médiaállományokat.

Nyitrától 19 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik. A Zsitva másik, bal partján fekvő Verebély központjától 1,5 km-re délnyugatra található.

Dűlőnevei: Csáky nyitvány, Csücskös rét, Előhegy alatt, Hasáb erdeje, Közép udvarhely (1779), Horhány, Kövecses, Lázony, Nagy Berény, Orotvány, Soósvölgy (1834).[3]

Érinti az Érsekújvár–Aranyosmarót-vasútvonal.

Élővilága

szerkesztés

A fogolyvadászat régóta elterjedt Dicskén, Hinden, Kálazon, Vajkon és Verebélyen.[4]

Története

szerkesztés

Neve a Dics vagy Décs személynévből képződött, amely a Géza névvel rokon.[6] A Nemesdicske formát 1911-ben hirdették ki hivatalosan.[7]

2001-ben egy kora bronzkori edény került elő a területén, a pontos lelőhelye azonban ismeretlen.[8]

1358-ban Dichkei Miklós fia János szerepel egy, a nyitrai káptalan előtt tett örökösödési szerződésben.[9] 1367-ben Dychke-i Mihály fia Miklós igazolta Samchok fia János özvegyét, Bagou személyét, aki Ebedeci Miklós fia Istvánt nyugtatta.[10] a verebélyi érseki szék irataiban.[11]

1429-ben a berényi nemesek, illetve Dychke-i Mihály szerepelnek tanúként.[12] 1448-ban Dénes esztergomi érsek a husziták által Verebélyen, Dicskén, Cétényben és Nemespannon okozott károkra panaszkodott, mivel a husziták feldúlták egyházait és emiatt kérte a király segítségét.[13] 1494-ben Felsewdyszke néven szerepel.[forrás?] 1494-ben berényi és dicskei nemesek szerepelnek tanúként.[14]

1519-ben Felse Dychke, Zeplak és Kewzep Dychke néven szerepel, melyeket a birtokosok verebélyi Bereczk félnemesnek adták el 75 aranyért.[forrás?] 1532-ben az Esztergomi érsekség birtoka, illetve a verebélyi érseki szék része. Hozzá tartozott még Kis- és Nagyberény. 1570-ben 6 házat és 19 férfi embert számoltak össze, 3400 évi átalányadót fizettek.[15] 1571-ben 3 nemesi kúriájában 20 predialista nemes lakott.

Az 1606-os zsitvatoroki béke után török fennhatóság alatt maradt. 1618-ban is hódolt falu volt.[16] 1624-ben is hódolt falu volt, az esztergomi Tatár Ibraim bírta, de kettős adózás alá tartozott, sok más faluhoz hasonlóan. Adójuk a töröknek pénzben és természetben egyaránt folyt.[17] 1664-ben 23 háztartásban 27 fejadófizető személyt írtak össze a törökök.[18] 1680-ban már Nemes Dicskeként szerepel.[19] 1685-ben az érsekség verebélyi uradalmához tartozó része lakatlan volt.[20]

1739-ben 81-en hunytak el a faluból pestisjárvány következtében.[21] 1753-ban említik Felső Udvarhelyt. 1770-ből ismert első urbáriuma.[22] 1780-ban a Nehéz, Komáromy és Rácz családok birtoka.[23]

Vályi András szerint: "DICZKE. v. Ditske. Diczka. Elegyes Magyar, és tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, fekszik Verebélynek szomszédságában, ’s ennek filiája, Zsitva vize mellett, Nyitrától két, és 3/4. mértföldnyire, határja meglehetős termékenységű."[24]

Az 1800-as években kialakult új részt nevezték Kisdicskének.

Fényes Elek szerint: "Dicske, Nyitra m. magyar falu, ut. p. Verebélyhez 1/2 órányira, a Zsitva mellett: 465 kath., 12 zsidó lak. Határa róna, termékeny; buzája, legelője s nádja elég van. F. u. többen."[25]

1868-ban létesült itt az első iskola. 1871-ben új épületet kapott, 1893-ban pedig önálló tantermet.

1871-ben Táncsics Mihály apellált a község lakosainak papibérfizetési ügyében az országgyűlésben.[26] 1876-ban a Zsitva völgyi településeket is árvíz sújtotta, e falu is károkat szenvedett.[27] 1885-ben az itteni zsidóság az ürményi anyakönyvi kerülethez tartozott.[28]

Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Dicske, a Zsitva-folyó jobb partján. Lakosainak száma 396, kik közül 253 magyar, 124 tót. Vallásuk r. katholikus. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. Kath. temploma a XVI. században épült. 1532-ben a község az esztergomi érsek birtokaihoz tartozott."[29]

1902-ben a Búcsi, Sósvölgyi és egy harmadik (Mária) major tartozott hozzá. 1907-ben csatolhatták át Vajkkal együtt a Nyitrai járásból az érsekújváriba.[30] 1913-ban létrehozták az önkéntes tűzoltótestületet.[31] 1914-ben ragadós száj- és körömfájás fertőzte a környék állatállományát, közte a nemesdicskeit is.[32]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1920-ban már volt labdarúgócsapata. Állítólag 1928-tól volt szlovák iskolája.[33] 1935-ben részben bevezették az elektromos áramot. 1936-ban új, kétosztályos iskolaépületet adtak át, több önkéntes színházelőadást tartottak. 1937-ben nem volt magyar nyelvű elemi oktatás a faluban.[34] 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

1957-ben átadták a harangtornyot. A Nemespannra vezető út mellett, a Felső vagy Gési majorban lakóépületek épültek. 1996-ban a Nyitra áradása miatt sár lepte be a vasúti síneket.[35]

2020 januárjában 2 fiatal tragikus autóbalesetet szenvedett a verebélyi úton.[36]

Népessége

szerkesztés

1702-ben 4 udvarhelyén 21 egyházi nemes család lakott.

1784-87-ben 82 házában 108 család lakott. Összesen 471 lakosból 11 volt idegen, további 23 lakos pedig távol maradt.[37]

1812-ben 485, 1828-ban 65 házban 145 (?), 1837-ben 477, 1850-ben 465 római katolikus és 12 zsidó lakosa, 1869-ben 364 és 1898-ban 396 lakosa volt.

1880-ban 384 lakosából 244 magyar, 118 szlovák, 9 német anyanyelvű és 13 csecsemő; ebből 359 római katolikus és 25 zsidó vallású.

1890-ben 396 lakosából 253 magyar, 124 szlovák és 19 német; ebből 380 római katolikus és 16 zsidó vallású volt.

1900-ban 375 lakosából 241 magyar, 127 szlovák és 7 német; ebből 371 római katolikus és 4 zsidó vallású.

1910-ben 421 lakosából 249 fő magyar, 168 szlovák és 4 német volt.

1919-ben 440 lakosából 309 magyar, 123 csehszlovák, 4 német és 4 egyéb nemzetiségű; ebből 429 római katolikus, 7 zsidó és 4 evangélikus vallású.[38]

1921-ben 455 lakosából 147 csehszlovák és 291 magyar volt.

1930-ban 513 lakosából 327 csehszlovák és 167 magyar volt.

1941-ben 536 lakosából 238 szlovák és 292 magyar volt. Ebből 468 szlovák, 338 magyar, 21 német, 8 cigány, 6 francia, 2 cseh, 1 délszláv és 1 fő egyéb nyelvet ismert.

1960-ban 565-en, 1980-ban 541-en, 1985-ben 430-an, 1991-ben 437-en lakták.

1970-ben 598 lakosából 577 szlovák, 15 magyar, 5 cseh és 1 ismeretlen nemzetiségű volt.[39]

2001-ben Verebély 9493 lakosából 8857 fő szlovák és 445 magyar volt.

2011-ben Verebély 8970 lakosából 8318 szlovák és 339 magyar volt.

2021-ben Verebély 8593 lakosából 7705 (+56) szlovák, 205 (+80) magyar, 10 (+5) cigány, 2 ruszin, 72 egyéb és 599 ismeretlen nemzetiségű volt.

Nevezetességei

szerkesztés
  • Sarlós Boldogasszony-temploma a 16. századból származik,[29] Verebély filiája. Barokk és klasszicista stílusban, a 18. század második felében átépítették. 1874-ben felújították és kiegészítették. 1910-ben ismét restaurálták. Nem szerepel a védett műemlékek listáján.
  • A Várady-kúria az 1870-80-as években épült.
  • 1885-ben Kis- és Nagydicske határán fakeresztet állítottak.

Neves személyek

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
  1. Vráble História mesta[halott link]
  2. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 154; Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest[halott link], 152 No. 317-8; Családban marad 2009/2, 50-57. Archiválva 2015. május 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Ethey IX, 21.
  4. Nimrod - Vadászlap 10/12, 4 (1936. június 15.)
  5. Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 243 legkorábbi pecsétjeiről egyelőre nincs információ.
  6. Vö. Györffy György 1970: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. Archaeológiai Értesítő 97, 222.
  7. Hivatalos magyar nevét az 1898: IV. törvénycikk alapján az 1911. évi Belügyi Közlöny (XVI/21, 191; május 21. Nyitra vármegye községei és egyéb lakott helyei neveinek megállapítása) hirdette ki. Lásd még: 16,520/1909. B. M. szám
  8. Nils Müller-Scheeßel – Jozef Bátora – Samantha Reiter – Kai Radloff – Peter Tóth 2016: Prospetion Results in the Žitava Valley (Výsledky prospekcie v povodí rieky Žitava). Študijné zvesti 60, 80.
  9. DLDF 41344; Tasnádi Nagy Gyula 1920: Anjoukori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis VII. Budapest, 252 No. 130.
  10. DLDF 208961; Piti Ferenc 2022 (szerk.): Anjou-kori Oklevéltár LI. 1367. Budapest-Szeged, 128 No. 180.
  11. Reško 2007, 11.
  12. DLDF 59130
  13. Knauz Nándor 1868: A magyar egyház régi szokásai. Magyar Sion VI; Chaloupecký, V. 1937: Středověké listy ze Slovenska. Praha, 29 No. 26.
  14. DLDF 248435
  15. Fekete 1943, 152 No. 316.
  16. Botka Tivadar 1867: Kisfaludy Lipthay Imre Bars és Hont megyék alispánjának és országos törökügyi követnek emlékezete. Pest, 80; Merényi Lajos 1903: Adatok a hódoltság adózása történetéhez. Archiválva 2017. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 10, 18-32. (31)
  17. Merényi 1903, 27.
  18. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 299.
  19. Ethey 1941, 210.
  20. UC 10:2, pag. 63.
  21. Károlyi család levéltára: Pestisre vonatkozó iratok: Megyei összesítések; Dávid Zoltán 1973: Az 1738. évi pestisjárvány pusztítása. In: Antall József (szerk.): Orvostörténeti közlemények 69-70, 121.
  22. Urbárium 1767 NYITRA Dicske
  23. Jozef Novák 2008: Pečate miest a obcí na Slovensku II. N-Z. Krupina, 243.
  24. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  25. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  26. Képviselőházi napló XV. kötet, 341 1871. április 1. 324. ülés.
  27. Alispáni jelentés; Nagy László 2007: Az 1876. évi árvizek. Budapest, 44.
  28. Magyarországi Rendeletek Tára 1885, 2017 - 250. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek 1,924. eln. számú körrendelete és szabályrendelete, az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában.
  29. a b 1899 Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
  30. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944, 1907.06.05.[halott link]; A m.kir.igazságügyminister 1907. évi 23.103. I.M.sz. rendelete
  31. Ladislav Holečka 2017: NŽ I - Župný archivár - Zbierka štatútov 1868-1922. Katalóg. Ivanka pri Nitre, 57 No. 243.
  32. Nyitramegyei Gazda IV. évfolyam.
  33. Darvas János: 178 kisebbségi szlovák iskolát hívott életre a Slovenská Liga 1930-ig Szlovenszkón. PMH 1933. április 16., 23.
  34. PHM 1937. július 11.
  35. Új Szó 49/103, 3 (1996. május 4.)
  36. ujszo.com
  37. Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 104.
  38. 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 53.
  39. Gyurgyík László 2017: Szlovákia lakosságának községsoros nemzetiségi összetétele az 1970. és az 1980. évi népszámlálás alapján. Somorja, 45.
  40. Némethy 1894, 1013.
  41. Szinnyei
  42. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  43. Schermann Egyed 1940: A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend tagjai 1802-1940. Pannonhalma. 26-27.
  44. Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. 496 No. 91.
  45. knihydominikani.sk

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesdicske témájú médiaállományokat.