Rábakeresztúr

község Ausztriában, Burgenland tartományban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 30.

Rábakeresztúr (németül: Heiligenkreuz im Lafnitztal, szlovénül: Sveti Križ) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Gyanafalvi járásban.

Rábakeresztúr (Heiligenkreuz im Lafnitztal)
Rábakeresztúr délnyugat felől
Rábakeresztúr délnyugat felől
Rábakeresztúr címere
Rábakeresztúr címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományBurgenland
Rangmezőváros
JárásGyanafalvi járás
Alapítás éve1427
PolgármesterAnton Györy
Irányítószám7561
Körzethívószám03325
Forgalmi rendszámJE
Népesség
Teljes népesség1231 fő (2018. jan. 1.)[1]
Népsűrűség54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság243 m
Terület23,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 59′ 18″, k. h. 16° 15′ 36″46.988333°N 16.260000°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 18″, k. h. 16° 15′ 36″46.988333°N 16.260000°E
Rábakeresztúr weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábakeresztúr témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Németújvártól 13 km-re délnyugatra, a Szentgotthárd belvárosától 2 km-re északra, Rábafüzestől 1 km-re nyugatra. Ipari parkja határokon átnyúlóan összeépült a Szentgotthárdi Ipari Parkkal. Vasútvonala csak a Szombathely–Szentgotthárd-vasútvonalról kiágazó, az ipari területeket feltáróan van. Az osztrák B7-es főút mellett fekszik, amely része az E66-os tranzit útvonalnak. A település határában fog végződni az S7-es autóút, csatlakozva a magyar M8-as autóúthoz.

Hozzá tartozik még Patafalva (Poppendorf im Burgenland).

A kataszteri közösségek Heiligenkreuz im Lafnitztal és Patafalva.[2]

Története

szerkesztés
 
Rábakeresztúri táj

Területe ősidők óta lakott, határában ismeretlen eredetű halomsírok vannak. A római korban itt vezetett át a borostyánút, a Rómát a Balti-tengerrel összekötő kereskedelmi útvonal. A néphagyomány úgy tartja , hogy sok száz évvel ezelőtt az akkor erdővel sűrűn borított területre bajor és sváb telepesek érkeztek. Arra a helyre ahol most a plébániatemplom áll vaskeresztet állítottak és a település erről kapta volna a nevét.

A települést 1427-ben "Kerezthwr" alakban említik először, de közvetett utalás már 1157-ből van rá. A középkorban vámszedőhely volt, a németújvári uradalomhoz tartozott.[3] 1428-ban "Keresthwr" alakban szerepel abban az oklevélben, melyben Luxemburgi Zsigmond király Cseh Pétert erősítette meg a németújvári uradalom birtokában. 1459-ben Hunyadi Mátyás az uradalommal együtt hívének Újlaky Miklós erdélyi vajdának adta, majd 1524-ben az Újlakyak kihalásával II. Lajos király Batthyány Ferencnek adományozta.

1549-ben 57, 1568-ban 72, 1576-ban 35, 1588-ban 51, 1599-ben 51, 1634-ben 66 portát számláltak a településen. 1605-ben Bocskai hajdúi égették fel, 1622-ben Bethlen Gábor hadai pusztították el. 1643-ban 74 házában 482 lakosa élt. 1664-ben temetőjében hantolták el a szentgotthárdi csata török halottait. 1662-ben a Batthyányak közötti birtokmegosztás során a hercegi ág birtoka lett. 1691-ben 95 háza volt 500 lakossal. A 18. század elején súlyos pestisjárvány pusztított, melynek itt is sok halálos áldozata volt. Temploma 1712-ben épült. 1668-ban mát létező plébániájához tartozott Patafalva, Rábafüzes és Jakabháza is. 1720-ban 81, 1744-ben 94 házat számláltak a településen. A 18. század közepén Rábaresztúr már fontos település, Szentgotthárdnak elővárosa. Postaállomás is működött itt, mely a légrégebbi volt a mai dél-burgenlandi térségben. Első ismert postamestere Psorner József volt. Ebben az időben tűnnek fel az első cigány családok is, a Horváthok, a Baranyaiak és a Sárköziek. 1779-ben lakói közül 499 katolikus és 208 luteránus volt. 1787-ben 175 háza volt 791 lakossal. 1796-ban a templom renoválása során egy 16 éves lány lezuhant a toronyból és meghalt. 1824-ben nagy tűzvész pusztított a településen. 1828-ban 144 házat és 970 lakost számláltak itt. 1876-ban 900 katolikus, 296 luteránus és 7 zsidó lakója volt. 1880-ban kegyura a Draskovich család volt. 1917-ben egy tűzvészben a település 16 háza leégett.

Vályi András szerint „KERESZTÚR. Tót Keresztúr. Népes falu Vas Várm. földes Ura több Urak, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Sz. Gothárdhoz 3 mértföldnyire, határja középszerű, javai külömbfélék, de földgye nagyobb részén sovány.”[4]

Fényes Elek szerint „Rába-Keresztúr, (Heiligenkreuz), német falu, Vas vmegyében, közel a stájer szélekhez, saját postahivatallal és váltással Fürstenfeld stájerországi, és Rába Sz.-Mihály vasmegyei helységek közt. Van 650 kath., 240 evang. lakosa, kath. paroch. temploma, nagy vendégfogadója, termékeny róna határa. Birja h. Batthyáni Filep.”[5]

Vas vármegye monográfiája szerint „Rába-Keresztúr nagy kiterjedésü község, 197 házzal és 1274 r. kath. és ág. ev. vallású, németajkú lakossal. Postája helyben van, távírója Szent-Gotthárd. A mult századbeli anyakönyvek szerint e község már akkor a vidék legnépesebb helye volt, 1100 lakossal. Postája már akkoriban virágzott és ez volt Stájerország felől az első nagy postaállomás. Plébániája és temploma 1688-ban már fennállott. Kegyura Draskovich Dénes gróf. Temetőjében hantoltatta el Montecuccoli a szt.-gotthárdi csatában elesett törökök egy részét. A lakosok aggharczos-egyletet, önsegélyező-egyletet tartanak fenn; tüzoltóegyletük is már nagyon régi. A község határában kunhalom alaku mesterséges halmok vannak, melyek még nincsenek átkutatva.”[6]

1910-ben 2010 lakosából 1832 német, 102 magyar, 17 horvát, 59 egyéb nemzetiségű lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. A békeszerződések mint németajkú települést Ausztriához csatolták. Az osztrák csendőrség 1921. augusztus 29-én vonult be településre. A következő éjszaka azonban Szentgotthárd irányából magyar szabadcsapatok tűzharcban visszaszorították őket. Rábakeresztúr csak november 28-án került végleg osztrák kézre. A második világháború végén a település ismét hadszíntér lett. Az orosz csapatok 1945. március végén hatoltak be először a területére. A harcok tíz napig tartottak, melyek során Rábakeresztúr hatszor cserélt gazdát. A település 75 százaléka romokban hevert, ezzel Burgenland legjobban elpusztított települése volt. A károk helyreállítása a háború után rögtön megindult, de csak 1969-ben épült fel újra a háborúban lerombolt utolsó ház is. 1969-ben és 1970-ben Rábakeresztúr a tartomány legvirágosabb településének címét nyerte el. 1971-ben mezővárosi rangot kapott és közigazgatásilag hozzácsatolták Patafalva községet. Fontos határátkelőhelye miatt Kelet-Európa kapujának is nevezték.

Az ipari parkban, a magyar határtól és Szentgotthárdtól néhány száz méterre az osztrák BEGAS AG (Burgenländische Erdgasversorgungs-AG, Burgenlandi Földgázszolgáltató Rt.) hulladékégetőt tervezett építeni, ám 2012 májusában az osztrák közigazgatási bíróság visszavonta az építési engedélyt.[7]

2001-ben 1242 lakosa volt, melyből 1212 német, 22 magyar, 8 egyéb nemzetiségű volt.

 
Templom

Nevezetességei

szerkesztés
  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1712-ben építették.
  • Szent Kereszt kápolna.
  • Világháborús emlékmű a főtéren.
  1. Einwohnerzahl 1.1.2018 nach Gemeinden mit Status, Gebietsstand 1.1.2018. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
  2. Katastralgemeindenverzeichnis, www.bev.gv.at
  3. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Vas vármegye
  7. Nem lesz szemétégető Szentgotthárdnál – Index, 2012. május 23.

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Rábakeresztúr témájú médiaállományokat.