Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal

vasútvonal Olaszországban
(Róma-Nápoly nagysebességű vasútvonal szócikkből átirányítva)

A Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal egy 204,6 km hosszú, kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Róma és Nápoly között Olaszországban. A vonal része a transzeurópai vasúthálózatnak.

Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal
A vonal
A vonal
Hossz:204,6 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:25 kV 50 Hz ~
Maximális emelkedés:18
Legkisebb ívsugár:5450 m
Maximális sebesség:300 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal témájú médiaállományokat.
Róma
Tovább Pisa felé
Firenze felé (nagysebességű és hagyományos vonal)
Nápoly felé Formián át
Pescara felé
29,9 A Colli Albani alagútjának (6625 m) északi bejárata
Nápoly felé Cassinón át
36,5 A Colli Albani alagútjának déli kijárata
63,4 Frosinone északi elágazás
143,6 Cassino déli elágazás
178,0 Caserta északi elágazás
183,9 Volturno viadukt (1632 m)
196,6 Gricignano elágazás
Caserta felé
Róma felé Formián át
Aversa
A1-es autópálya
Napoli Afragola
Nápoly–Salerno nagysebességű vasútvonal
Rómából Cassinón át
Nápoly–Salerno nagysebességű vasútvonal
A1-es autópálya
Salerno felé
Nápoly

Története szerkesztés

Az Olasz Államvasút úttörő szerepet vállalt a nagysebességű vasúti közlekedés megindításában Európában. Az FS 16000 km-es vasúti hálózattal rendelkezik, amelyből 6200 km kétvágányú. Ebből az utasok zöme 6600 km-t vesz igénybe rendszeresen, és ezen utasok 45%-a a Torino - Velence, illetve a Milánó - Nápoly fővonalon utazik.

Az Európai Unió irányelveiben az Olasz Államvasutat a következő európai tranzit útvonalak érintik:

A felsorolt útvonalakon az irányelv szerint nagysebességű vasúthálózatot kell létesíteni, amely nagy utasforgalmi kapacitást biztosít, továbbá kb. 1500 km-es távolságig versenyképes utazási alternatívát jelent a fajlagosan ötszörös energiafelhasználással üzemelő légi közlekedéssel szemben. Az uniós elvárásoknak megfelelően az olasz állam prioritást biztosított a TorinoNovaraMilánóBolognaFirenzeRóma – és Nápoly közötti nagysebességű vonal kiépítésére, és ennek keretében került sor a Róma-Nápoly közötti nagysebességű vonalszakasz üzembe helyezésére.

Az Olasz Államvasút úttörőszerepet vállalt az európai gyorsvasúti hálózat kialakításában. Róma és Firenze között 1970-től 1976-ig tartott az un. „Direttissima” építése, amelyen Európában először 250 km/h sebességű személyszállító vonatok közlekedtek, és világelső volt a rendszer 3 kV-os, egyenáramú kialakítása. Ezzel azonban olyan probléma jelentkezett, hogy mind a közlekedő vonatok teljesítményfelvételét, mind a vonali kapacitást korlátozni kellett energiaellátási nehézségek miatt. Ezt ismerték fel a franciák és a japánok, akik ezért a Kandó rendszert (25 kV, 50 Hz) választották. Biztosítóberendezési szempontból a Direttissima vonalán automatikus blokkrendszert alkalmaztak, amely 4x1350 m-es blokkok alkalmazásával 5400 m-en belül megállította a nagysebességű szerelvényeket.

Újabb mérföldkőhöz érkezett az olasz vasúti közlekedés 2006 decemberében, amikor megnyitották a Róma - Nápoly összekötő nagysebességű vasútvonalat, amelyen már 300 km/h sebességgel haladhatnak az ETR 500 típusú, nagysebességű Eurostar szerelvények.

Itt már az ERTMS-ETCS 2 rendszert alkalmazták, amely már nem tartalmaz vizuális jelzőberendezéseket, és amely már az Európai Unió vasúti interoperabilitásra vonatkozó irányelvének megfelel. Ennek egységes alkalmazása az uniós tagországokban lehetővé teszi a vasutak biztonságának és versenyképességének fenntartását, illetőleg annak növelését. Az ERTMS-ETCS 2 rendszer kifejlesztését az Olasz Államvasút vállalta, és az első kísérletek 2000-ben és 2001-ben zajlottak le a Nemzetközi Vasútegylet (UIC) illetékeseinek bevonásával a FirenzeArezzo közötti vonalszakaszon. A rendszernek vannak mozgásérzékelő, kommunikációs és kitérő érzékelő behatási pontjai. Ezek a kitérők a pálya menti települések vasúti kiszolgálását, a régi vonalra való áttérést és más, üzemviteli célokat szolgálnak. 24 km-ként lehetővé teszi két vágány között az áttérést, 48 km-ként pedig vonatelőzés is lehetséges.

A vasútvonal szerkesztés

A vonal normál nyomtávú, végig villamosított, hossza 204,6 km. Az új vonal főbb műszaki jellemzői a következők:

  • maximális sebesség: 300 km/h
  • minimális követési idő: 5 perc
  • max. megengedett oldalgyorsulás: 0,6 m/s²
  • maximális tengelyterhelés: 18,5 t (nagysebességű szerelvények), 21,5 t (tehervonati szerelvények)
  • forgalom jellege: vegyes (személy és teher)
  • nyomtáv: 1435 mm
  • vágánytengely távolság: 5 m
  • minimális ívsugár: 5450 m
  • a megengedett legnagyobb emelkedő, illetve lejtő: 18 ezrelék
  • alagutak keresztmetszete: körszelvény: 82 m², négyszögszelvény: 100 m²
  • sín típusa: UIC 60 (60 kg/m)
  • felépítmény típusa: előfeszített betonaljak rugalmas, osztott leerősítéssel
  • kitérők típusa: 5000/7000 m kitérő ívsugarú, 9 helyen fölszerelt csúcssín rögzítő berendezéssel

Energiaellátás szerkesztés

Az energiaellátás 2x25 kV-os, 50 Hz-es rendszerben történik. A 48 km-ként létesített transzformátorállomások 150 / 25 kV-os, 60 MVA-es transzformátorokkal vannak felszerelve. Erősáramú szempontból egyébként több újdonságot is bevezettek ezen a vonalon. Ennek az egyik legfontosabb elve a legkorszerűbb, könnyített szerkezetű felsővezetéki rendszer alkalmazása. Az oldalkarok alumíniumból, a tartóoszlopok pedig horganyzott acélból készültek. A műanyag szigetelők általános alkalmazása is súlycsökkentő hatással járt. A 150 mm² keresztmetszetű munkavezeték tartósodronyául 120 mm²-es bronzsodronyt alkalmaznak. A munkavezeték sínkorona fölötti magassága 5,3 m. Ugyancsak újdonságot jelentett elektrotechnikai szempontból a 3 kV-os egyenáramú és a 25 kV-os váltakozó áramú rendszer villamos szétválasztása. Erre részben a 25 kV-os váltakozó áramú rendszer indukciós hatása, részben pedig a két rendszer áram-visszavezetési tulajdonságaiban rejlő különbségek miatt van szükség. A megoldást rendszerelválasztó, földelt fázishatárok kiépítésével oldották meg. A földelt szakaszon csak leeresztett áramszedővel és lekapcsolt főmegszakítóval haladhatnak át a szerelvények. A szétválasztás részeként 25 kV-os oldalon egy elválasztó transzformátort, a 3 kV-os oldalon pedig egy felharmonikus szűrőt építettek be. A 3 kV-os oldalon ezen kívül 3 km-es körzetben megnövelték 50 Hz-ről 83,3 Hz-re a biztosítóberendezés célját szolgáló sínáram frekvenciáját. Az országos energiaellátó hálózat szimmetriájának és egyenletes igénybevételének biztosítása érdekében 48 km-ként más – más fázisról történik az energiaellátás. Itt is fázishatárokat alkalmaznak, amelyek azonban földeletlenek. Ezeken a szerelvények áramszedőjét nem engedik le, csak a főmegszakítót kapcsolják le.

Forgalomirányítás szerkesztés

A központi forgalomirányítás és a biztosítóberendezés az ERTMS-ETCS 2. szintjén alapszik, fényjelzések nélkül a pálya mentén és GSM-R (globális vasúti mobiltelefon rendszer) hálózatot használó vonatközti kommunikációt felhasználva. Eurobalíz típusú jeladók látják el a vonatokat a következő adatokkal: a vonal jellemzői, a feszültségváltás, fázisváltás, alagút bejárat, stb. pontjaihoz való közelítés, és biztosítja a fedélzeti számítógép újraindítását.

A vonat helyzete 1800 méteres szakaszokból álló digitális hangfrekvenciás sínáramköröket felhasználva pozicionálható. A sínáramkörök, jelzőpontok és más nyíltvonali berendezések adatai a PPF adatrögzítő központokban gyűlnek, amelyek 12 kmes szakaszokat felügyelnek és irányítanak. A PPF adatrögzítőket az ACS rendszer felügyeli, és egyben irányítja a vonalhálózatot. Optikai kábelek segítségével kommunikál szomszédos PPF-ekkel, illetve az irányító központban található biztosítóberendezési rádiós egységgel (RBC), amelyhez továbbít minden olyan adatot, amely lényeges a vonatok helyzetének meghatározásához. Ugyanakkor egy számítógépes rendszeren keresztül az RBC kiszámolja a vonatok közötti távolságot, és engedélyezi nekik az indulást.

Az RBC és a vonatok közötti kölcsönös kommunikáció optikai kábel segítségével a vonal mentén egymástól 3 km-es távolságban található adattovábbítókon (BTS) keresztül, illetve a BTS és a vonat és között GSM-R hálózat segítségével történik. Mindegyik vonalat lefed egy vagy több RBC, amelyek 70 km hatósugárral részben a szomszédos szakaszokat is átfedő módon felügyelik a vonali hálózatot. Az RBC-k folyamatosan továbbítanak forgalmi információkat a vonatok fedélzetén elhelyezett ETC egységekbe. Ezeket, miután feldolgozta az adatokat az európai központi számítógép (EVC) megjeleníti mozdonyvezető előtt elhelyezett képernyőn, amely szintén európai szinten szabványosítva van. Így a vezető minden információt megkap a megengedett sebességről, amely számos tényezőtől függ, ezek közül a legfontosabb az előtte haladó vonatoktól való biztonságos követési távolság és/vagy a vonal mentén történő munkálatok miatti korlátozások.

Az irányító központból lehetőség van a forgalom irányítására és felügyelésére, illetve az infrastruktúra és berendezések állapotának ellenőrzésére. A központi irányító központ kezelői részére sok funkció áll rendelkezésre, mint például forgalomirányítás, műszaki diagnosztika és karbantartás, villamos vontatás, távközlés, videokamerás biztonsági figyelőrendszer. Az irányító központból a forgalmat az egy központi rendszeren keresztül irányítják, amelynek kezelőit számítógépes hálózat segíti a döntéshozatalban. Más munkaállomások célja a nem nagysebességű, hagyományos vasúti hálózattal egybefüggő forgalom koordinálása, és a rendkívüli helyzetek kezelése. Egy ezzel megbízott munkahelyről a vonal menti munkálatokat és a fontos sebesség korlátozásokat illető információt betöltik az RBC-be. A villamos vontatási berendezések irányítását és felügyeletét egy speciális irányító központ végzi, amely kapcsolatban áll az RBC-vel és forgalomirányító központtal. Egy másik munkaállomásról ellenőrizni és felügyelni lehet a távközlő berendezéseket, különös tekintettel a GSM-R rendszerre. Az egyéb, diagnosztikai és felügyelő berendezésekből származó adatokat a többi munkaállomások gyűjtik, többek között a infrastruktúra koordinátor, a biztosítóberendezési diagnosztikai központ, és egyéb berendezések diagnosztikai központja (különös tekintettel a 25 kV-os tápvezeték által nyújtott kisegítő szolgáltatásokra), valamint az üzem épületek és a vasútüzemi szempontból kritikus pontok vonalmenti videó megfigyelő központja.

Minden új, aktiválásra kész szakaszon számos tesztet és mérést hajtanak végre európai interoperabilitási tanúsítvány megszerzése érdekében.

Minden egyes alrendszernél a következőket kell ellenőrizni:

  • az infrastrukturális szempontból a kerék és a sín kölcsönhatását kell vizsgálni 300 km/h sebességig,
  • az energiaellátás szempontjából, a 25 kV-os elektromos vontatási rendszeren kívül, az áramszedő és a felsővezeték kölcsönhatását kell megvizsgálni szintén 300 km/h sebességig,
  • A irányító és felügyelőközpont az ERTMS GSM-R-rel bővített 2. szintjét teljes egészében le kell tesztelni és igazolni kell a legmagasabb elvárt sebességen,
  • A gördülőállománynál, a fedélzeti ERTMS helyes működésének ellenőrzésén kívül, a mozgás közbeni kényelmet és a sín, illetve kapcsolati pontokkal való kölcsönhatás minőségét is ellenőrizni kell.

A max. 200 km/h-s tesztek esetén a vonathoz két áramrendszerű FS E402 sorozatjelű mozdonyt használnak, míg magasabb sebességek esetén ETR 500 villamos motorvonatokat használnak, mindkettő el van látva ERTMS biztosítóberendezéssel.

Amellett, hogy a tesztek a jármű és sínekkel, illetve a felsővezetékkel való kölcsönhatását hivatottak ellenőrizni, az ETR 500-as szerelvényekhez különleges mérőkocsikat kapcsoltak, amelyek mind elektromos, mind mechanikai mérések lebonyolítására alkalmasak. A Róma-Nápoly vonalon történt meg az első teszt-sorozat az ERTMS-ETCS rendszer ellenőrzésére. 2004. január 13-án az ERTMS-ETCS rendszert eleinte 150 km/h sebesség mellett tesztelték. Február 20-án elérték a 200 km/h-t az ERTMS felhasználó vasutak képviselőinek jelenlétében. Március 25-én túllépték a 230 km/h-t az Európai Bizottság illetékes képviselőinek jelenlétében. Április 14-én több kísérletet végrehajtottak 270 km/h-s sebesség mellett, végül 2007. április 23-án először lépték túl a 300 km/h-s sebességhatárt teljes egészében működőképes és bekapcsolt ERTMS mellett.

Az ERTMS gyökeresen megváltoztatja a vasúti közlekedés menedzselését, illetve a vonat vezetési stílusát. Köszönhetően a fedélzeti képernyőre megjelenített információnak, a mozdonyvezető egyéb feladatokra is figyelhet, miközben a vonat vezérlésének biztonságát garantálja az ERTMS rendszer automata sebességellenőrzése.

Lásd még szerkesztés

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Róma–Nápoly nagysebességű vasútvonal témájú médiaállományokat.

Források szerkesztés