Sárközy Soma

Sárközy Soma, született Sárközy Sámuel Károly (Alsódabas, 1821. november 24. – Pest, 1853. március 3.) ügyvéd, az 1848–49-es szabadságharc hadnagya, a világosi fegyverletételt követő függetlenségi szervezkedések egyik vértanúja.

Sárközy Soma
Született	1821. november 24. Alsódabas
Elhunyt	1853. március 3. (31 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Sárközy József, Simon Éva
Foglalkozása	jogi képviselő
Halál oka	akasztás
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Sárközy Soma témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sárközy neve a kerepesi temetőben emelt síremléken

Életútja

Református kisnemesi családja a 18-19. század fordulóján települt Alsódabasra. Apja Sárközy József, anyja Simon Éva.

Pesten végzett jogi tanulmányokat, majd ügyvédi diplomát szerzett. 1848 őszén a Lenkey János vezetésével, báró Lo Presti Lajos szabadcsapatából szervezett 13. Hunyadi huszárezredben szolgált őrmesteri rangban. 1849. június 12-től a 17. Bocskai huszárezred hadnagya lett. A világosi fegyverletételt követően, 1850. február 2-án az osztrákok büntetésből közlegényként kényszersorozták. 1852-ben csatlakozott a Noszlopy Gáspár-féle gerillamozgalomhoz.

Tevékenysége a függetlenségi szervezkedésben

A Pestre visszatért nőtlen Sárközy Somát Horváth Károly földbirtokos nyerte meg 1852 nyarán a Mack József által szervezett, az egész országot átfogó felszabadítási akcióra, és hozta össze a dunántúli szervezéssel foglalkozó Noszlopy Gáspárral, aki ismertette vele célját: „Magyarországra… egy nevezetes fegyveres erővel megjövendő Kossuth Lajos…” számára alakít itthon gerillacsapatot, amely támogatja a kormányzót. Augusztus közepén a Tolna vármegyei Gerjenbe mentek, majd augusztus 20-án néhány napra a Bakonyba, ahol azonban a toborzás és a pénzgyűjtés nem hozta meg a várt eredményt, úgy döntöttek, hogy a szabadcsapatok felállításához szükséges pénzt a hazaárulóktól, a megszállókkal együttműködőktől fogják megszerezni. Sárközy visszatért Gerjenbe, a helyi tanítónál és a lelkésznél lakott. A szabadcsapat 1852. november 10-én Puszta-Tengelicen megpróbálta kirabolni a császárhű Gindly Antal földbirtokost, aki ellenállt, ezért lelőtték.

Pest rendőrfőnökének (Josef Prottmann) 1852. november 30-i, Albrecht főhercegnek tett jelentése szerint Sárközy Sámuelt – akinek kiderült kapcsolata a gerillákkal és akiről a dunaföldvári bíró azt állította, hogy részt vett a Gindly-féle rablógyilkosságban – november 26-án, a Noszlopyhoz köthető 14 személy közül utolsóként tartóztatták le, és állították elő az Újépületbe, vizsgálatra. A vádirat elkészülte előtt Noszlopy és Sárközy ügyét a bécsi hadbíróság elé utalták, s mindkettőjüket – kellő őrizet mellett – Bécsbe szállították. Sárközynél a gerillacsapatban, illetve a Gindly-ügyben való részvételt vették felségárulásnak, amiért 1853. február 27-én a Mária Terézia-féle katonai fenyítő eljárás 61., illetve a haditörvényszék 5. cikkelye alapján Noszlopyt „büntettbeni bűntársaként” ítélték halálra. Ugyanekkor és ugyanitt kapott halálos ítéletet Noszlopy Gáspár, valamint Jubál Károly és Andrásffy Károly is. Másnap mind a négyüket visszaszállították vonattal Pestre az ítélet végrehajtására. Március 1-jén Noszlopynak és Sárközynek kihirdették az ítéletet, majd 3-án Jubál Károllyal együtt mindhármukat kéz- és lábbilincsben, zárt kocsikban, hatalmas biztonsági készültség mellett a város szélén, az Üllői út mellett felállított akasztófához vitték. Itt, nagy tömeg jelenlétében két felállított zászlóalj biztosította az ítéletvégrehajtást. Hármójuk közül Sárközyt akasztották elsőként; Noszlopynak végig kellett néznie társai halálát. A kivégzetteket a régi ferencvárosi temető árkába kaparták el.

Özvegy Damjanich Jánosné kezdeményezésére 15 évvel később exhumálták és a Kerepesi temetőbe szállították további nyolc társával együtt. Földi maradványaik fölé 1870. november 1-jén síremléket állítottak, amelyre azonban keresztnevét tévesen Sándornak írták.

Emlékezete

• 1870. november 1-jén emlékoszlopot állítottak a „kilenceknek” a Kerepesi temetőben, amelyen azonban keresztneveként Sámuel helyett Sándor szerepel.
• A három áldozat emlékét a Ludovika udvarának burkolatában elhelyezett, a bitófák helyét jelképező keresztbetét örökíti meg.
• Noszlopy Gáspárral és Jubál Károllyal együtt emléktábla őrzi emlékét Budapest IX. kerület Telepy utca 2/C. számú ház falán, ahol egykor a régi ferencvárosi temető árkában elföldelték őket.
• Dabason, a Kossuth Művelődési Központ falán 2002. március 15-én helyeztek el emléktáblát; alkotója Gáspár Pál Szilveszter, restaurátora Pataki Miklós.
• Három vörösmárvány padlótömb, amelyek az 1853-ban kivégzett három mártír (Noszlopy Gáspár, Jubál Károly és Gasparics Kilián) bitófáinak helyét jelölték.

Források

• Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár (1820-1853). Somogyi Almanach, 43–44. sz. (1987) arch ISSN 0560-8260 Hozzáférés: 2018. július 5.
• Kapui Ágota: 160 éve végezték ki Sárközy Somát. Dabasi Újság, XIII. évf. 3. sz. (2013. március) 11. o. arch ISSN 2063-1693 Hozzáférés: 2018. július 5.
• Valentyik Ferenc: Sárközy Soma szerepe a Noszlopy-féle felkelésben. (Települési Értéktár Bizottság {TÉB} nyilvántartás) dabas.hu. Dabas Város Önkormányzata (2016. május 3.) (Hozzáférés: 2018. július 5.) arch
• —á—r—: A „kilencz" közös sírja. Vasárnapi Ujság, XVII. évf. 45. sz. (1870. november 6.) 579–580. o. arch Hozzáférés: 2018. július 5.

További információk

• Halottak napján temették újra az 1849-es megtorlás mártírjait, mult-kor.hu
• A titokban ünnepelt március 15-ék története, mult-kor.hu