Százd
Százd (szlovákul Sazdice) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában.
Százd (Sazdice) | |||
Százd látképe | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Nyitrai | ||
Járás | Lévai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1261 | ||
Polgármester | Zoltán Srna | ||
Irányítószám | 935 85 | ||
Körzethívószám | 036 | ||
Forgalmi rendszám | LV | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 465 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 26 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 134 m | ||
Terület | 18,24 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 05′, k. h. 18° 48′48.083333°N 18.800000°EKoordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 18° 48′48.083333°N 18.800000°E | |||
Százd weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Százd témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nevének eredete
szerkesztésSzázd neve a "száz" számnév "d" képzős változata, hasonlóan Árpád nevünkhöz, amely az "árpa" "d" képzős változata, és jelentése "árpácska". Ezek szerint Százd nevének jelentése "százacska".
Fekvése
szerkesztésIpolyságtól 13 km-re nyugatra, a Búr patak partján, az azonos nevű völgyben fekszik. A szép fekvésű település a Morda "hegy" aljában fekszik.
Élővilága
szerkesztésSzázdon 2022-ben 1, 2023-ban 2, 2024-ben 4 gólyafiókát számolták össze.[2]
Története
szerkesztésA premontreiek a 13. század elején kolostort építettek ide. Ennek romjai a templom körül és részben alatta a 19. század végén kerültek napvilágra. A 13. században Hont várának tartozéka volt, a tatárjárás következtében azonban a régi falu elpusztult. Írott forrásban 1261-ben "terra Zazd" alakban említik először. Szent Miklós temploma a 13. század második felében épült. 1352-ben "possessio Zazd" alakban említi okirat. 1388-ban vásártartási jogot kapott. A török a falut teljesen elpusztította, 1685-ben a puszta helyek között említik. A 18. század elején főleg szlovákokkal telepítették újra, akik azonban időközben elmagyarosodtak. 1715-ben 27, 1720-ban 32 háza volt. Gazdasági telepeit, Felső- és Alsómajort Hellenbach György báró létesítette a 18. század második felében. 1828-ban 98 házában 591 lakos élt. Ekkor már a Steinlein, majd az Ivánka család birtokolta. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak.
Fényes Elek szerint "Százd, (Saztice), tót-német falu, Honth vmegyében, Ipolysághoz nyugotra 1 1/2 mfd., 406 kath., 170 evangel., 3 ref. lak. Evang. templom. Gazdag határ. Bor, gyümölcs, dinnye, fa elég. F. u. gr. Steinlein stb."[3]
Hont vármegye monográfiája szerint "Százd, búrmenti magyar és részben tót kisközség, 94 házzal és 689 róm. kath. és ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, távirója és postája Ipolyszakállos. A község eredetéről nincsenek adataink; némelyek szerint szászok voltak az alapítói, a mire neve is következtetést enged. Oklevél említi a nevét, Possessio Zaazd alakban, 1352-ben; a későbbi századokban azonban kevés följegyzés emlékezik meg róla. A török hódoltság korában sokat szenvedtek a lakosai, míg végtére is kivándoroltak és Százd 1685-ben az elpusztult helységek között szerepel; 1720-ban azonban újra benépesült. A mult század elején a gróf Steinlein család volt a földesura; jelenleg gróf Steinlein Ottónak és Ivánka Lászlónak van itt nagyobb birtoka. Az itteni katholikus templom építési kora a XVI. század elejére tehető; a templom dombja alatt sokfelé ágazó pinczére akadtak, faragott polczokkal, bejáratánál pedig kőoszloppal körülvett kúttal. Az ág. h. ev. templom 1855-ben épült. Százd községhez tartoznak a Galagonyás, Ivánka, Kakasdomb, Paula és Szellővár nevű puszták."[4]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Népessége
szerkesztés1880-ban 562 lakosából 361 magyar és 172 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 639 lakosából 573 magyar és 62 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 683 lakosából 623 magyar és 55 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 691 lakosából 664 magyar és 25 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 692 lakosából 588 magyar és 72 csehszlovák volt.
1930-ban 718 lakosából 539 magyar és 169 csehszlovák volt.
1941-ben 767 lakosából 619 magyar és 134 szlovák volt.
1970-ben 621 lakosából 412 magyar és 206 szlovák volt.
1980-ban 579 lakosából 389 magyar és 174 szlovák volt.
1991-ben 483 lakosából 328 magyar és 148 szlovák volt.
2001-ben 439 lakosából 270 magyar és 160 szlovák volt.
2011-ben 484 lakosából 238 magyar és 234 szlovák volt.
2021-ben 465 lakosából 208 (+11) magyar, (+9) cigány, 223 (+3) szlovák, 6 (+1) egyéb és 28 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
szerkesztés-
Középkori freskók
- Szent Miklós tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 13. század második felében épült. A 15. században késő gótikus stílusban átépítették, ekkor épült tornya is. A hajó és a szentély falain még láthatók a gótikus freskók maradványai. A képeket feltételezés szerint 1380 körül festhette Nicolo di Tomasso itáliai mester.
- evangélikus temploma 1885-ben épült.
- A falu elején állt a 18. században épített, eredetileg barokk Hellenbach-kúria, melyet a 19. században klasszicista stílusban alakítottak át.
- A két világháború százdi hősi halottainak emlékműve.
- A községnek országos hírű citera-együttese van. Vezetője: Borka László.
- A faluban számos 19. századi, népi építésű lakóház és a Morda-hegy oldalában számos borospince található.
- Az erdőben máig látható a "kőlyuk", ami feltehetően a török elleni menedékként épült, és több borospincében is van kijárata, sőt, állítólag még a római katolikus templomba is vezet egy elágazása.
- Néprajzi kiállítás.
- Babamúzeum[6]
Híres emberek
szerkesztés- Itt született 1946-ban Turcsan László grafikus, festőművész, több szlovákiai magyar könyv illusztrátora.
- Gyermekkorában itt lakott egy ideig Pajor István (1821–1899) költő, szabadságharcos, Petőfi barátja.
- A temetőben, a családi kápolnában nyugszik dr. tahvári és tarkői Tahy László (Eperjes, 1881. május 16. – Budapest, 1940. március 4.)[7] diplomata, egykori isztambuli követ, a rodostói emlékhelyek felkutatója.[8][9] A kápolnát 2002-ben felújították, és szentmise keretében felszentelték.
Külső hivatkozások
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Babagyűjtemény. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
- ↑ Tóth Endre:Az első kétoldalú tárgyalások Csehszlovákia és Magyarország között (1921)-Bruck an der Leitha (I. rész)
- ↑ Magyar emlékhelyek Törökországban. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ Nagy Ferenc: Egy sajátos kultúrdiplomácia: a rodostói (Tekirdağ) Rákóczi-ház megmentése
Források
szerkesztés- Kostol sv. Mikuláša v Sazdiciach - Talianske fresky v Honte
- Henrieta Žažová - Martin Bóna - Danieličová, Tatiana - Ukrop, Milan 2021: Kostoly demandickej farnosti. Sazdice
- Bendíkné Szabó Márta 2015: Százd szakrális kisemlékei. Acta Ethnologica Danubiana - Az Etnológiai Központ Évkönyve 17.