Szénavár

község Szlovákiában

Szénavár (1891-ig Szenográd, szlovákul: Senohrad) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Szénavár (Senohrad)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rangközség
Első írásos említés1135
PolgármesterOľga Bartková
Irányítószám962 43
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámKA
Népesség
Teljes népesség728 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság589 m
Terület15,20 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 27″, k. h. 19° 11′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 27″, k. h. 19° 11′ 50″
Szénavár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szénavár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Korponától 15 km-re keletre, 592 m magasan fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Neve a hangzása ellenére nem várnévből ered, hanem a szláv senorog (= szénazug) névösszetételből.

Története szerkesztés

1135-ben "Zenerag" néven említik először. Eredetileg királyi birtok, melyet Kálmán király 1116 előtt Zalard fia Mihálynak adományozott. Később a család 1 ekével és 1 családdal a bozóki premontrei apátságnak ajándékozta. 1779-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész falu leégett. Lakói híres csipkeverők és hímzők voltak. A falunak egykor ásványvize is volt, melyet a falu fuvarosai – a visszaemlékezések szerint – Nagyszombatig szállítottak és árultak.

Vályi András szerint "SZENNOGRÁD. Szennohrád. Tót falu Hont Várm. földes Ura a’ Tudom. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Bozókhoz 1 3/4 mértföldnyire, ’s a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik; határja középszerű, legelője, fája elég van."[2]

Fényes Elek szerint "Szenográd, tót falu, Honth vmegyében, Zólyom vmegye szélén, 1131 kath., 4 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésü, de hegyes, kősziklás. Erdeje roppant. Legelője elég, s rajta sok juh legel. Van egy vendégfogadója és több vizimalma. F. u. a bozóki uradalom. Ut. p. Selmecz."[3]

Hont vármegye monográfiája szerint "Szénavár, azelőtt Szenográd, a zólyomi határnál, a Litva patak eredeténél, magas fensíkon fekvő tót kisközség, 163 házzal és 1254 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Korpona, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. Legrégibb okleveles adatok szerint, Kálmán király itt birtokot adott bizonyos Szalárd nevű nemesnek, a ki két ekényi földet és egy jobbágy-családot Mihály nevű fiának adományozott; Mihály e birtokrészt az anyjának adta, a ki viszont a bozóki prémontrei zárdának ajándékozta azt. A bozóki prépostságnak 1135-ben megerősített adományai között Zenarag alakban szerepel a község neve. Később a bozóki egyházi rend megszerezte az egész községet, melyet a mohácsi vészig meg is tartott, mígnem Balassa Zsigmond elhódította és az őr révén a Fánchyak lettek az urai, kik után egyideig a jezsuiták jutottak a birtokba. Szénavár községnek is szerepe volt abban a két századon át húzódott pörben, melyet az egyház a bozóki uradalom visszaszerzéseért indított; a pör végeztével a birtok egy részét az esztergomi papnevelő, másik részét az egyetemi alap nyerte el, a mult század elején azonban az egész jószágot a papnevelő szerezte meg és ma is azé. A falu szép temploma, az ú. n. Sion-hegyen, 1768-ban épült. E templomon kívül kisebb kápolna is van a faluban; ezt 1748-ban építették."[4]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1910-ben 1296, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 759 lakosából 729 szlovák volt.

2011-ben 772 lakosából 737 szlovák.

Neves személyek szerkesztés

  • Itt volt plébános Andrej Kmeť botanikus, régész, etnográfus.
  • Itt az iskolában tanított Jozef Cíger Hronský szlovák író.
  • A falu nevezetes emberei még Štefan Popálený a helyi régészeti emlékek gyűjtője és Juraj Zábojník egyházi költő.

Nevezetességei szerkesztés

  • A falu népművészete rendkívül gazdag. A szlovákiai csipkeverés és hímzés egyik legnagyobb központja, szép népviselettel, fejlett háziiparral, gazdag néprajzi gyűjteménnyel.
  • A faluban a népi építészet 19. századi fennmaradt alkotásai láthatók: kőkeretes ablakú, nyitott kéményű házakkal, magtárakkal, pajtákkal.
  • Szent Imre tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1768-ban épült. Keresztelőkútja a 15. századból származik.
  • A falu közepén egy 1748-ban épített barokk-klasszicista kápolna is áll, benne 15. századi késő gótikus madonnaszoborral.
  • A faluban két forrás, a Královka és a Belovka is ered, ahol a hagyomány szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülve megpihent és vízükből ivott.
  • A falu határa a foltos szalamandra élőhelye.

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Hont vármegye.

Külső hivatkozások szerkesztés