Szív szútra

Mahayana buddhista buddhista írások
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 25.

A Szív szútra (szanszkrit: प्रज्ञापारमिताहृदय, Prajñāpāramitāhṛdaya) a mahájána buddhizmus egyik híres szútrája, amelynek a szanszkrit címe Pradzsnyápáramitáhrdaja, amelynek szó szerinti jelentése a „megértés tökéletességének a szíve”. A Szív szútra összességében az egyik legismertebb[1] és legnépszerűbb buddhista szöveg,[2][3] amely viszonylag rövid terjedelmű. Általánosságban úgy tartják, hogy Kínában írták, a Mahá-pradzsnyá-páramitá-szútra fordításának egy töredékéből.

A Szív szútra szanszkrit nyelvű szövege sziddhám írással – a 6. századi kézirat pálma levélre írt másolata, amelyet a Hórjúdzsi templomban (梵本心経并尊勝陀羅尼) őriznek
A Szív szútra kínai nyelvű szövege a Jüan-dinasztia idejéből

A Szív szútra, a Gyémánt szútrával együtt, a mahájána irányzat tudatosan összefüggőnek szánt tökéletes bölcsesség szútrái közé tartozik.[4]

A szanszkrit Szív szútra hosszú verziója egy 280 szavas prózai mű. A Hszüan-cangnak tulajdonított rövid, kínai verzió 260 kínai írásjegyet tartalmaz.[5] A magyar fordítások közé tartoznak Bánfalvi András[6], Pressing Lajos[7], Agócs Tamás[8], Dobosy Antal[9], a sambhala fordítóműhely[10] és Terebess Gábor fordításai.[11] A mintegy százezer soros tökéletes bölcsesség szútrák gyűjteményében a Szív szútra az egyik legrövidebb szútra.

A Bölcsesség szútra essenciája (Szív szútra) sokkal rövidebb a tökéletes bölcsesség szútráinál, azonban – explicit vagy implicit módon – mégis tartalmazza a hosszabb szútrák teljes jelentését.[12]

Edward Conze szerint ez a szútra a tökéletes bölcsesség szútrák fejlődésének négy időszaka közül a harmadikra tehető, jóllehet tartalmaz egy bizonyos mantrát (úgy is nevezik, hogy dháraní, mantrához hasonló, rituális példázat), amely egybe esik a negyedik időszakkal, a fejlődés tantrikus időszakával, és ezáltal szerepel a tibeti buddhista kánon részét képező Kandzsúr egyes kiadásainak tantra részében. Conze becslése szerint a szútra keletkezésének ideje i.sz. 350 körülre tehető, mások két évszázaddal későbbre helyezik.[13] A modern tudományos vizsgálatok nem találtak a szútra létezésére bizonyítékot a 7. századnál korábbról.[14]

A csan (zen/thiền/szon) iskolákban gyakran kántálják helyi nyelven a szútra kínai verzióját szertartások során Kínában, Japánban, Koreában és Vietnámban. Alapvető fontosságúnak számít a szútra a japán singon buddhista iskola számára, amelynek alapítója, Kúkai szövegmagyarázatot készített a műhöz. A különböző tibeti buddhista iskolák tudományos tanterveinek alapvető részét képezi a Szív szútra, amely hatalmas tananyagot jelent.

Ezt a szútrát nem tulajdonítják a történelmi Buddhának (Sákjamuni). A szöveg néhány változatában – kezdve a 735-ből való Fa-jüe verzióval[15] – Buddha elismerően szól Avalókitésvara szavairól, azonban ez nem szerepel a Hszüan-cang-féle eredeti kínai változatban. A tibeti kánonban a hosszabb verzió szerepel,[16] pedig keretszöveg nélküli tibeti fordításokat találtak Tunhuangban. A kínai buddhista kánonban hosszú és rövid változat is szerepel, ahogy szanszkrit nyelven is.[17]

Eredete és korai fordításai

szerkesztés

A Szív szútra legkorábbi, fennmaradt, pálma levelekre írt kéziratait a japán Hórjúdzsi templomban őrzik. Ez a szöveg 609-ben keletkezett.[18]

Egy Hszüan-cang-nak tulajdonított kínai szöveg 649-ből származik és a kínai Tripitakában kapott helyet. Léteznek kétes értékű történetek korábbi szövegek létezéséről. Edward Conze például elfogadja, hogy a Kumáradzsívának tulajdonított szöveg valójában a tanítványától származik, ugyanis nem szerepel az 519-ben írt önéletrajzi írásában.[19] John McRae és Jan Nattier szerint ezek a fordításokat mástól származnak, sokkal későbbről. A fordításhoz Kumáradzsíva Nagy szútra című művét használták fel.[20] Csi Csien verziója a feltételezések szerint 200-250 között keletkezett, de Hszüan-cang idejére eltűnt, aki ezt 649-ben pótolta. Ez nagyjából egybe esik a Kumáradzsívának tulajdonított változat keletkezési idejével.[21] Hszüan-cang használt legelőször a „Szív szútra” (心經 hszin-csing) címet[22], amelynek jelentése Fukui Fumimasa szerint valójában dháraní írás.[23][24] Huili életrajzi írása alapján Hszüan-cang egy szecsuani lakostól tanulta a szútrát, amelyet azután vész esetén kántált nyugati utazásai során.[25]

Szövegkritikai kiadások

szerkesztés

A Szív szútra szanszkrit nyelvű szövegének több szövegkritikai kiadása is megjelent, de a legáltalánosabban elfogadott kiadást a mai napig a Conze változat jelenti, amelyet először 1948-ban adtak ki, 1967-ben nyomtak újra, majd az átnézett változat 1973-ban jött ki. Conze tizenkét nepáli, hét kínai és két japán kézirathoz fért hozzá, valamint felhasználta a kínai kánon több fordítását illetve egy tibeti szöveget is.[26][27] A kéziratokon szereplő címek és a mangala versek rendkívül különbözőek és eltérések vannak magában a szövegtestben is. Sok a hamis vagy figyelmetlenül másolt kézirat is.

A Nattier-féle elmélet

szerkesztés

A Szív szútra és a Mahá-pradzsnyá-páramitá-szútra szanszkrit és kínai változatainak szövegmintáira alapozva Jan Nattier arra a következtetésre jutott, hogy a Szív szútra legkorábbi (legrövidebb) verzióját valószínűleg Kínában írták, kínai nyelven Kumáradzsíva A bölcsesség nagy tökéletessége szútra (Takaysu 2007, 64. o.) és egyéb alkotásainak keverékéből. Később ezt a szöveget fordították le szanszkrit nyelvre (vagy visszafordították, ahogy a szútrák többségét). Nattier szerint a szöveg legnagyobb részét Kumáradzsíva A bölcsesség nagy tökéletessége szútra című műve alapján készítették, amely indiai szanszkrit eredetű, viszont a keretszöveget feltehetően egy kínai szerző tehette hozzá, amelyet alapvetően dháraní-nak szántak inkább mint szútrának.[28][29][30] A Szív szútra kínai változatának lényegi része (például a rövid változat) szinte teljesen megegyezik a Nagy szútra egyik részével, írásjegyre pontosan, azonban a szanszkrit szövegben más szavakat használnak – bár jelentése azonos.[31] Ezentúl, Nattier szerint nincs bizonyíték (például szövegmagyarázat) szanszkrit nyelvű változatra a 8. századnál korábbról.[32] Emiatt Nattier a 7. századra teszi a kínai szöveg keletkezését. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a kínai változat legalább egy évszázaddal a szanszkrit előtt keletkezett.[33] Ezzel az elmélet elfogadottá vált tudományos körökben. Kivételnek számít Red Pine, aki szerint, bár bizonyítékok nincsenek rá, léteztek az elveszett korábbi kéziratok.[34]

A Csi Csien verzió címe Po-cso po-lo-mi sen-csou i csuan[35] (pl. 般若波羅蜜神咒一巻) vagy Pradzsnyápáramitá mantra egy kötetben.[36] A Kumáradzsíva verzió címe Mo-ho po-cso po-lo-mi sen-csou i csuan[37] (pl. 摩訶般若波羅蜜神咒一巻) vagy Maháradzsnyápáramitá mantra egy kötetben. Hszüan-cang fordításának címében szerepelt először a , hszin („szív”) kifejezés.[38]

Az általánosan használt Szív szútra cím ellenére a szútra szó nem szerepel a szanszkrit kéziratokban, amelyek egyszerűen a pradzsnyápáramitáhrdaja címet használják. Legelőször Hszüan-cang adta hozzá a címhez a szútra szót is.[39]

Csi Csien és Kumáradzsíva egyes idézetei adták hozzá a 摩訶, moho (amely szanszkrit nyelven mahá) szót a címhez. Egyes tibeti változatban a bhagavatí („Győzedelmes”) tulajdonnév szerepel.[40]

A tibeti szövegben először a szanszkrit majd a tibeti cím szerepel:

  • szanszkrit: Bhagavatīprajñāpāramitāhṛdaya
  • tibeti: བཅོམ་ལྡན་འདས་མ་ཤེས་རབ་ཀྱི་ཕ་རོལ་ཏུ་ཕྱིན་པའི་སྙིང་པོ, wylie: bcom ldan 'das ma shes rab kyi pha rol tu phyin pa'i snying po

Más nyelveken leginkább a Szív szútra cím szerepel:

  • kínai: (pore) Hszin-csing (般若心经 / 般若心經)
  • japán: Han-nja Sin-gjó (はんにゃしんぎょう / 般若心経)
  • koreai: Panja Simgjong (반야심경 / 般若心經)
  • vietnámi:Bát-nhã tâm kinh (chữ Nho / 般若心經)

Magyar nyelvű címei:

 
A Szív szútra szanszkrit nyelvű kézirata

Egyes verziók számozott részekre osztják a szöveget, amely röviden arról szól, hogy Avalókitésvara, az együttérzés bodhiszattvája hogyan jellemzi a megvilágosodás élményét, amelyet mély meditáció általi belátással nyert és amely lehetővé tette a pradzsnyá (bölcsesség) spirituális képességét. A belátás a jelenségek alapvetően üres természetének és az emberi létezés öt aggregátumának (szkandha) megértését jelenti: forma (rúpa), érzés (vedaná), szándékok (szankhára), észlelések (szamdzsnyá) és tudatosság (vidzsnyána).

A felsorolt koncepciók meghatározott sorrendje a 12-20 sorokban („...az ürességben nincs forma-érzékelés, érzés, ... sem megvalósítás, sem meg nem valósítás”[45]) megegyezik a szarvásztiváda Szamjukta-ágama sorrendjével, de különbözik a más szekták által használt sorrendtől. Ebből kiindulva Red Pine arra a következtetésre jutott, hogy a Szív szútra kifejezetten a szarvásztiváda tanításra reagál, abban az értelemben, hogy az érzékelés jelenségei vagy annak összetevői valóságosak.[46] A 12-13 sorok felsorolják az öt szkandhát, a 14-15 sorokban szerepel a tizenkét érzéktartomány (ájatana).[47] A 16. sor utalást tesz a 18 dhátura (a tudatosság elemeire) az első és az utolsó elem említésén keresztül.[48] A 17-18 sorok a tizenkét nidána ürességét írják le, amely a függő keletkezés oksági láncolatának a tana.[49] A 19. sor a négy nemes igazságra vonatkozik.

Avalókitésvara Száriputtának intézi ezt a beszédet, aki a szarvásztiváda és más korai buddhista iskola szövegei szerint az abhidharma tanítások hirdetője.[50] Avalókitésvara egyik híres állítása, hogy a "forma üresség (súnjatá), az üresség forma". Ugyanígy üresként jellemzi a szkandhákat, amelyek más okok függvényeiként keletkeztek csupán, ezért önálló, minden mástól független létezésük nincsen. Ezután következnek sorban a buddhizmus alapvető tanításai, mint például a négy nemes igazság, amelyek természetét szintén üresnek nevezi. Ezek a két igazság tanára vonatkoznak, amely különbséget tesz konvencionális és legvégső valóság között. A mahájána irányzatban a bodhiszattva a fogalmi gondolkodáson túli tökéletes bölcsességen keresztül látja a valóságot. A tökéletes bölcsességet egy összesűrített mantra is tartalmazza, amely egyben a szútra legutolsó közlése.

  • magyarul: bölcsesség, átmenet, átment, át a túlsó partra, megérkezett a túlsó partra. Szváhá![51]
  • szanszkrit: gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá, गते गते पारगते पारसंगते बोधि स्वाहा
  • burmai:ဂတေ ဂတေ ပါရဂတေ ပါရသံဂတေ ဗောဓိသွာဟာ။
  • kínai: 揭谛,揭谛,波罗揭谛,波罗僧揭谛,菩提萨婆诃 / 揭諦揭諦,波羅揭諦,波羅僧揭諦,菩提薩婆訶
  • pinjin: jiēdì, jiēdì, bōluó jiēdì, bōluósēng jiēdì, pútí sàpóhē (csieti, csieti, poluo csieti, poluoszeng csieti, puti szápohö)
  • vietnámi: Yết đế, yết đế, Ba la yết đế, Ba la tăng yết đế, Bồ đề tát bà ha
  • japán: ぎゃてい ぎゃてい はらぎゃてい はらそうぎゃてい ぼじ そわか – Gjatei Gjatei Haragjatei Haraszógjatei Bodzsi Szovaka
  • koreai: 아제 아제 바라아제 바라승아제 모지 사바하 , Adzse adzse para-adzse paraszung-adzse modzsi szabaha
  • tibeti: ག༌ཏེ༌ག༌ཏེ༌པཱ༌ར༌ག༌ཏེ༌པཱ༌ར༌སཾ༌ག༌ཏེ༌བོ༌དྷི༌སྭཱ༌ཧཱ།, wylie: Gate gate pāragate pārasaṃgate bodhi swāhā
  • Szív szútra. Mahájána buddhista szentiratok / Szív szútra; ford. Bánfalvi András / Lankávatára szútra; összeáll. Daisetz Teitaro Szuzuki, ford., bev. Migray Emőd; Farkas Lőrincz Imre, Bp., 2001
  1. Pine 16. o.
  2. Pine 18. o.
  3. Nattier 153. o.
  4. Skilton 89. o.
  5. Taisó Tripitaka Vol. T08 No. 251 Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, amelyet Hszüan-cangnak tulajdonítanak.
  6. Tendzin Gyaco (2010) 150-151. o. - Szív szútra
  7. Tendzin Gyaco (2010) 152-154. o. - A transzcendens felismerés szíve szútra
  8. Tendzin Gyaco (2010) 155-157. o. - Szív szútra - Az önfelülmúló megismerés szíve
  9. Tendzin Gyaco (2010) 158-159. o. - A szív szútra - A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra
  10. Tendzin Gyaco (2010) 160-162. o. - Szív szútra
  11. a b A szív szútra. Terebess.hu. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
  12. Heart of Wisdom: An Explanation of the Heart Sutra, Tharpa Publications (4. kiadás, 2001), 2. o., ISBN 978-0-948006-77-7
  13. Lopez 5. o.
  14. Nattier 153. o.
  15. Pine 26. o.
  16. Tibetan Version of the Heart Sutra (English). Dharmaweb, 2005. október 29. [2013. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  17. Nattier 153. o.
  18. Bühler (1881: 90)
  19. Conze (1967) 154. o.
  20. Nattier 184-189. o.
  21. Pine 22-26. o.
  22. Pine 8. o.
  23. Fukui
  24. Nattier 175-176. o.
  25. Nattier 179-180. o.
  26. Conze (1948) 49-50. o.
  27. Conze (1967) 154. o.
  28. Nattier 153. o.
  29. Buswell 314. o.
  30. Pine 23. o.
  31. Nattier 167. o.
  32. Nattier 173. o.
  33. Nattier 174. o.
  34. Pine 25. o.
  35. Nattier 183. o.
  36. Pine 20. o.
  37. Nattier 183. o.
  38. Pine 36. o.
  39. Nattier 200. o.
  40. Pine 35. o.
  41. Tendzin Gyaco (2010) 150-151. o. - Szív szútra
  42. Tendzin Gyaco (2010) 152-154. o. - A transzcendens felismerés szíve szútra
  43. Tendzin Gyaco (2010) 155-157. o. - Szív szútra - Az önfelülmúló megismerés szíve
  44. Tendzin Gyaco (2010) 158-159. o. - A szív szútra - A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra
  45. Tendzin Gyaco (2010) 155-157. o. - Szív szútra - Az önfelülmúló megismerés szíve
  46. Pine 9. o.
  47. Pine 100. o.
  48. Pine 105-6. o.
  49. Pine 109. o.
  50. Pine 11-12, 15. o.
  51. Tendzin Gyaco (2010) 150-151. o. - Szív szútra

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés