Szalay Sándor (nyomdász)

(1896-1981) magyar könyvkiadó, nyomdász

Szalay Sándor (Kaposvár, 1896. április 17. – Budapest, 1981. július 20.) nyomdász, könyvkiadó, könyvkereskedő, munkásmozgalmi aktivista, eszperantista és antifasiszta ellenálló volt. Ez utóbbiként az ő kezdeményezéséből fejlődött ki a Bajcsy-Zsilinszky Endre fémjelezte ellenállási csoport.

Szalay Sándor
Született 1896. április 17.
Kaposvár[1]
Elhunyt 1981. július 20. (85 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Házastársa Weisz Erzsébet
Gyermekei három gyermek:
Szalay Kálmán, Szalay László, Szalay Piroska
Foglalkozása

Korai éveiSzerkesztés

Szalay Sándor 1896. április 17-én született Kaposváron, Szalay Sándor és Szalay Erzsébet első gyermekeként. Apja tényői születésű volt és katonaidejét a pápai 7. Honvéd Huszárezrednél szolgálta le huszárként, majd feleségül vette a kaposvári születésű unokatestvérét és a kaposvári rendőrség kötelékébe lépett. Később a Kaposvár Vármegyeháza őrségének vezetőjeként szolgált.

Iskolai tanulmányait Kaposváron, a MÁV Meggyes utcai internátusában kezdte, Vajthó Jenő tanítónál, majd a belvárosi polgári iskolában folytatta, Csukly Gyulánál. A következő osztályait az Anna utcai, majd a Petőfi utcai iskolákban végezte. Ezután visszatért a belvárosi polgári iskolába, ahol 12. éves koráig tanult. 1908. június 16-án lett nyomdászinas a kaposvári vármegyeháza nyomdájában. Itt ismerkedett meg Erényi Ferenccel, aki megismertette a munkásmozgalommal és a szocialista eszmével.

1912. augusztus 15-én lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba.[2]

Az első világháború alattSzerkesztés

1914-ben sorozási írnok volt. 1915. május 23-án behívták sorozásra, de alkalmatlannak találták. Fél év múlva, 1915. december 24-én újra sorozásra hívták és ezúttal alkalmasnak is találták, így bevonult tüzérnek a 7. komáromi vártüzérekhez. A kiképzés után a komáromi Spitzer nyomdába irányították külső munkára. 1916. június 2-án Dél-Tirolba vezényelték. Bécsen, Sankt-Pöltenen, Amstettenen, Salzburgon és Innsbruckon át Trento-ba négy nap alatt jutottak el vasúton. Innét gyalogosan meneteltek a frontra a Via Judicarián Roncone-ba. Augusztus 19-én a tiszti szállás sziklából kivájása közben, csákánnyal egy fel nem robbant töltetet tartalmazó sziklát megütve, a szikla felrobbant és ő súlyosan megsérült. Nozzolo Grando-n látták el a sérüléseit és Trentóban, majd Bolzano-ban lábadozott. Végül Innsbruckban szedték ki a köveket a szemeiből. Innét szeptember 12-én bocsátották haza és a győri evangélikus szeretetkórházban lábadozott. Október közepén érkezett vissza korábbi állomáshelyére, Komáromba. Itt a következő tavaszig főleg őrszolgálatot teljesített, majd május 23-val ismét kivezényelték a Spitzer nyomdába külső szolgálatra. Itt egészen 1918. március elejéig dolgozhatott, amikor visszavezényelték az olasz frontra. Cavaleseben aknavető-kiképzésen vett részt, ahol maláriában megbetegedett. Ismét Bolsanoban kezelték, majd Sankt-Johann in Tirol-ban. Innét először Mosonmagyaróvárra küldték lábadozni, majd visszavezényelték az ezredéhez Komáromba. Itt egy kisebb megszakítással augusztusig maradt, majd augusztus 16-án visszavezényelték Trentoba. Ezúttal a lába dagadt be néhány nappal az érkezés után, így ismét kórházba került. Gyógyulása után Ravinában tüzérségi távírász tanfolyamra osztották be. Itt is maradt egészen november 2-ig, amikor először Trentoba meneteltették őket, majd egyszerűen ott helyben feloszlatták és szélnek eresztették a századát. Nyolc nap alatt jutott haza Kaposvárra.[2]

Az Őszirózsás Forradalom és a Tanácsköztársaság alattSzerkesztés

A fosztogatások miatt, a kaposvári kereskedők polgárőrséget szerveztek, amibe ő is belépett. Itt ismerte meg későbbi feleségét Weisz Erzsébetet, aki ezidőtájt kalapos-segédként dolgozott és akit 1919. április 6-án jegyzett el. A Károlyi-kormány rendeletére újra bevonult, ezúttal a kaposvári 19. honvéd gyalogezredhez. Májusban besorozták a Vörös Hadseregbe, tüzérként Hajmáskérre vezényelték, ahol azonban lovásznak osztották be. Később írnok lett, majd a csehek ellen vezényelték őket, de miután a cseheket nem találták, Budapestre indították. Innét Törökszentmiklósra, majd Karcag felé meneteltek, de a román előretörés elől visszavonultak Szolnok felé. Szolnokról Budapesten át Hajmáskérre tértek vissza. Augusztus 2-án szabadságra hazautazott Kaposvárra. Itt érte a hír a Tanácsköztársaság bukásáról.[2]

A Horthy korszakSzerkesztés

Augusztus 6-án házasodott össze Erzsébettel. A választását a szülei (kimondatlanul a felesége zsidó származása miatt) ellenezték, de később nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttük és menyük, ill. annak családja között.

Néhány hónappal később valaki feljelentette "vörös könyvek birtoklása" miatt, ezért házkutatást tartottak az otthonában és több vörös kötésű könyv társaságában letartóztatták. Másnap a rendőrfőnök közbenjárására elengedték. Néhány héttel később több barátjával elhatározták, hogy újraalakítják az MSZDP kaposvári szervezetét. Az alakuló ülésen beválasztották a vezetőségbe.

1920. tavaszán újra behívták katonának. A hajmáskéri E-74-es tüzérosztály írnoka lett, majd visszavezényelték Kaposvárra, az ezred nyomdájába műszaki vezetőnek. Októberben szerelt le.

1923-ban lemondott az MSZDP kaposvári elnökségének tagságáról, hogy egy új munkásotthon építésének koordinálására tudjon koncentrálni. Jótékonysági rendezvényekből és önkéntes felajánlásokból, valamint a szervezett munkások "otthon-fillérjeiből" 1924. nyarán készült el a városvezetéstől kapott telken. Ennek a munkásotthonnak a választmányában, - melynek Szalay Sándor volt az elnöke - kezdte magyarországi politikai pályafutását Nagy Imre későbbi miniszterelnök.

A következő évben beválasztották a Somogy-megyei Munkások Fogyasztási Szövetkezete igazgatóságába, de az érintettek érdeklődésének hiánya elkedvetlenítette és Kálmán fia születése után inkább a saját boldogulására akart koncentrálni. Elhagyta Kaposvárt és főleg az apósa által, annak házára felvett 10 millió korona kölcsönből Bátaszéken könyv- és papírkereskedést nyitott. Bár az első hónapokban szinte semmit sem adott el, három évvel később, a hitel visszafizetése után egy jól prosperáló üzletet tudott eladni 4000 pengő készpénzért. Közben, 1927-ben megszületett László fia is.

1929. novemberében 8000 pengőért nyomdát, papír- és könyvkereskedést vásárolt Kiskőrösön dr. Bíró Bálint ügyvédtől. 1931-ben megszületett Piroska lánya és mivel a vállalkozás kereskedés oldala nem ment valami fényesen, továbbá helyi nyomdai megrendelés is nagyon kevés volt, így pontosan három év után ismét költözött a család, ezúttal Budapestre, ahonnét a család megélhetését biztosító szinte összes megrendelés származott. Nyomdáját először a józsefvárosi Tavaszmező u. 1. szám alá költöztette, majd innét átellenbe a 8. szám alá. Főleg hírlapokat és periodikus kiadványokat nyomtatott megrendelésre, de a könyv- és papírkereskedést kénytelen volt bezárni.

1934-ben elvállalta a Vasas c. újság nyomását, de a kefelenyomatot csak azután továbbította az ügyészségnek engedélyeztetésre, amikor a kinyomtatott példányokat már elvitték. Néhány óra múlva nyomozók jelentek meg és a kész lapot keresték. Mivel azt nem találták, megelégedtek a kéziratokkal és a szedés megrongálásával. Mivel egyéb retorzió nem érte, felbátorodva több hasonló kiadványt is elvállalt, amiket hasonló módon intézett az ügyészséggel és a rendőrséggel. Július 10-én azonban letartóztatták és vizsgálati fogságba helyezték. Mint kiderült, a "Vasas" c. lapban "Készül az új háború, fokozzuk ellene a védekezést!" címmel megjelent cikk miatt, kémkedés címén egy év fogházra ítélték. Ekkor került politikai okokból először börtönbe. 1935. július 9-én szabadult. Szabadulása után a "Vadászat" és a "Nimród" lapok nyomásával is megbízták és más, nagyobb volumenű munka mellett eszperantó nyelvű könyveket kezdett nyomtatni, majd kiadni.

1939. szeptember 3-án ismét behívták. Ezúttal a rákospalotai 201. légvédelmi üteg írnoka lett. 1943. végéig szolgált itt, majd rendelkezési állományba helyezték.[2]

A Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító BizottságaSzerkesztés

HadifogságSzerkesztés

1945. január 16-án a Barcsay utcai gimnáziumból kilépve, az akkor 17 éves László fiával együtt elfogták az oroszok és a foksányi fogolytáborba hurcolták őket. Itt hamarosan kinevezték a 15. barakk vezetőjévé ("propagandista"), aminek következményeként valamivel jobb ellátmányt kapott és ez a fia életét is megmentette, aki röviddel érkezésük után megbetegedett. Április elején, az akkor már gyógyult és megerősödött fiát továbbvitték a Szovjetunióba, őt magát pedig 30-án hazaengedték. Egy két napos zagyvarékasi megállóval, összesen nyolc nap alatt jutott haza.[2]

A Kommunisták börtönében, közben államosításSzerkesztés

1946. tavaszán több társával röplapot írt, szerkesztett és nyomott, amely felszólította a béketárgyalásokon résztvevő politikusokat, hogy etnikailag igazságosabb határokért küzdjenek. Miután 1947. karácsonyán több barátját is elhurcolták, elköltözött otthonról és egy ismerősénél bujkált márciusig. Ezután hazatért és újra dolgozni kezdett a nyomdájában, ahonnét szeptember végén vitték el az Andrássy út 60-ba. Több heti kínvallatás után izgatással vádolták meg az ekkor már kétéves röplap miatt, amiért végül jogerősen kettő év börtönt kapott. Ekkor volt harmadszorra politikai fogoly, ezúttal a másik ("saját") oldalon. A szegedi Csillagból 1950. november 18-án szabadult. Amíg ő börtönben volt, az Auróra u. 39. szám alatt található nyomdáját kártalanítás nélkül államosították és felszámolták.

Ezután több nyomdában is dolgozott és a Fővárosi Nyomdaipari Vállalattól ment nyugdíjba korrektorként 1963. május 31-én.[2] 1981. július 20-án hajnalban hunyt el a Vas utcai kórházban szívelégtelenségben, miután előző reggel szívinfarktuson esett át.

EszperantistaSzerkesztés

1910. nyarán dr. Marich Ágoston a kaposvári városházán tartott ismertető előadást az eszperantó nyelvről, ami nagy hatást tett Szalay Sándorra.

1919. őszén dr.Takács József felajánlotta, hogy ingyenes eszperantó nyelvtanfolyamot tartana a munkásoknak Kaposváron. A tanfolyamot Szalay Sándor szervezte meg és a 130 jelentkező egyikeként maga is részt vett rajta. Gyakorlásképpen hamar levelezni kezdett. Első levelező partnere Holger Hansen dán tanító volt.

1932-ben belépett a Katolikus Eszperantó Egyesületbe, aminek később főtitkára lett.

1935-től nyomdájában eszperantó nyelvű könyveket és egyéb kiadványokat nyomtatott, melyek egy részének ő volt a kiadója is.

A Budapest, józsefvárosi Kender utcát (ma Auróra u.), ahol a 39. szám alatt nyomdája is volt, kezdeményezésére 1939-ben Eszperantó utcára nevezték át.

1945-ben a foksányi fogolytáborban Dr. Kussinszky Kornéllal eszperantó nyelvtanfolyamot szervezett a hadifoglyoknak.

Egyéni tagja volt az Eszperantó Világszövetségnek és tagja volt a Magyar Eszperantó Szövetségnek.

KitüntetéseiSzerkesztés

A Magyar Szabadság Érdemrend (1946. augusztus 26. Nagy Ferenctől)

CsaládjaSzerkesztés

Fiai gyermekkoruk óta a nyomdában foglalatoskodván, mindketten a nyomdászatot választották hivatásul. Az idősebbik Kálmán a Dabasi Nyomda főmérnöke, majd vezérigazgatója volt nyugdíjazásáig. László a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 10. sz. gyáregységének volt az igazgatója. Ebben a Király (Majakovszkij) utcai nyomdában nyomták az összes fontosabb sport- és kulturális esemény plakátját és belépőjegyét. László emellett nemzetközi röplabda játékvezető volt, aki ebben a minőségében, majd sportvezetőként 1964. és 1992. között a magyar küldöttség tagjaként minden olimpián és világbajnokságon részt vett. Lánya Piroska könyvelőként dolgozott, majd az Órások Szövetkezetétől pénzügyi csoportvezetőként és főpénztárosként ment nyugdíjba. Szeretett felesége 1969. májusában rákban hunyt el.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2021. január 6.)
  2. a b c d e f Szalay Sándor. Mérföldkövek, állomások, események életem oszágútján - Szalay Sándor emlékiratai. Budapest: magánkiadás [1974]. Hozzáférés ideje: 2021. március 4. 

Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. 355. o. ISBN 963-05-6422-X