Szárd Királyság

	Szárd Királyság
	Az Aragón Korona országa; (1324–1708; 1717–1720); A Habsburg Birodalom része; (1708–1717);
	Regnum Sardiniae (latin); Reino de Cerdeña (spanyolul); Regno di Sardegna (olaszul) 1297 – 1861
; A Szárd Királyság címere	; A Szárd Királyság zászlaja
	Nemzeti himnusz: ; S'hymnu sardu nationale; (A szárd nemzeti himnusz);
	Általános adatok
Fővárosa	Cagliari; (1324–1720; 1798–1814); Torino; (1720–1798; 1814–1861)
Beszélt nyelvek	szárd, korzikai, katalán, spanyol, olasz, francia, piemonti, ligur, okcitán, frankoprovanszál
Államvallás	római katolikus
	Kormányzat
Államforma	abszolút monarchia; (1324–1849); alkotmányos monarchia (1849–1861)
Uralkodó	szárd király; (1324–1720); szárd–piemonti király; (1720–1861)
Dinasztia	Barcelonaiak, Trastámarák, Habsburgok, Savoyaiak
Elődállam	Utódállam
←	→
←
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd Királyság témájú médiaállományokat.

A Szárd Királyság (latinul: Regnum Sardiniae, spanyolul: Reino de Cerdeña, olaszul: Regno di Sardegna, vagy a Savoyai-időszakot követően 1847-től Szárd–Piemonti Királyság, egykori történelmi itáliai állam Dél-Európában, amely a középkortól a korai újkorig állt fenn. 1847 előtt tulajdonképpen csak Szardínia képezte a királyságot, amelyet egyesítettek a Savoyaiak kontinentális birtokaival (Savoyai Hercegség, Piemonti Fejedelemség, Nizza tartomány, Genova és mások). A perszonálunió kikiáltását követően az újonnan létrejött szárd–piemonti monarchia hivatalos megnevezése Őfelsége, Szardínia királyának állama volt.^[1]^[2]^[3]^[4] Innen indult 1859-ben a Risorgimento II. Viktor Emánuel király vezetésével, így az ország közvetlenül az Olasz Királyság elődállamának számít.

A királyságot kezdetben Szardínia szigete alkotta, amely 1324-től, II. Jakab aragóniai király által az Aragón Korona befolyása alá került. Az aragóniai és a kasztíliai korona egyesülését követően a virágzó Spanyol Birodalom része lett a Habsburgok uralma alatt. A spanyol örökösödési háború során Ausztria kezébe került, ám 1720-ban VI. Károly császár Szardíniát átengedte II. Viktor Amadé savoyai hercegnek. A Savoyaiak idővel egyesítették birtokaikat, ezzel létrehozva a szárd–piemonti királyi címet.

A Savoyai-ház uralma alatt az ország kormányzata, uralkodó osztálya, valamint kulturális központja átkerült a piemonti régióba. Innentől Szardínia szigete másodlagos lett a monarchia szempontjából, igazgatását alkirályok intézték, akiknek de jure székhelye Cagliari volt. Az ország hivatalos fővárosa 1814-től a már korábban is a hatalom de facto központjának számító Torino lett. A krími háború idejére az ország jelentős hatalommá nőtte ki magát, ami a szárd–francia–osztrák háborún keresztül végül Itália egyesítéséhez és az Olasz Királyság kikiáltásához vezetett. Ezzel a Szárd–Piemonti Királyság számít az Olasz Királyság elődállamának, amely pedig a mai Olaszország jogelődje.^[5]

Története

Itália 1499-ben

A Szárd Királyság területe 1839-ben

Savoya hercege, II. Viktor Amadé 1713-ban a spanyol örökösödési háborút lezáró utrechti békeszerződésben megkapta Szicília királyának címét, erről azonban 1718-ban a londoni szerződés értelmében le kellett mondania a spanyol király javára.

1720-ban Viktor Amadé (aki Savoya hercegeként a Német-római Birodalom hűbérese volt) kárpótlásul megkapta a Habsburg Birodalomhoz tartozó Szardínia szigetét VI. Károly német-római császártól, aki elismerte őt Szardínia királyának. Az új állam, a Szárd Királyság ekkor a Savoyai Hercegség, Piemont, Nizza és Szardínia tartományokból állt. Fővárosává a piemonti Torinót tették meg. Szardíniát alkirály igazgatta helytartóként, ezért az államot – megkülönböztetésül a korábbi szardíniai királyságoktól – Szárd–Piemonti Királyságnak is nevezték.

1792-ben a forradalmi Franciaország csapatai megszállták a királyság egy részét. 1796-ban a győzelmesen bevonuló Napoléon Bonaparte tábornok III. Viktor Amadé királyt Nizza és a Savoyai Hercegség átadására kényszerítette, majd 1802-ben Piemontot is Franciaországhoz csatolta. A bécsi kongresszus 1814-ben helyreállította az állam területi egységét, és hozzácsatolta a Genovai Köztársaság területét is.

A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc (risorgimento) vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák–olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Benso di Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.

1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Parma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.

1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Re d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.

Jegyzetek

↑ Stobbs, Christopher (2000), Belton, Adrian & Frigo, Daniela, eds., Savoyard diplomacy in the eighteenth century (1684-1798), Cambridge Studies in Italian History and Culture, Cambridge: Cambridge University Press, pp. 210–253, ISBN 978-0-511-52329-8, <https://www.cambridge.org/core/books/politics-and-diplomacy-in-early-modern-italy/savoyard-diplomacy-in-the-eighteenth-century-16841798/2294875305E40614DA05EC1B2C9548C2>. Hozzáférés ideje: 2023-05-10
↑ Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700). Penn State University Press. DOI: 10.5325/j.ctv1c9hnc2.7 (2013. november 12.). ISBN 978-1-61248-094-7
↑ Vester, Matthew. Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700) (angol nyelven). Penn State Press, 261. o. (2013. március 25.). ISBN 978-0-271-09100-6
↑ Kalinowska, Anna. Power and Ceremony in European History: Rituals, Practices and Representative Bodies since the Late Middle Ages (angol nyelven). Bloomsbury Publishing (2021. szeptember 9.). ISBN 978-1-350-15219-9
↑ (2011) „L'organizzazione dello Stato unitario” (olasz nyelven). Rivista trimestrale di diritto pubblico, 47–49. o. (Hozzáférés: 2013. március 19.)

Kapcsolódó szócikkek

Szardínia királyainak listája

Történelemportál
Olaszország-portál

[:2-1] Stobbs, Christopher (2000), Belton, Adrian & Frigo, Daniela, eds., Savoyard diplomacy in the eighteenth century (1684-1798), Cambridge Studies in Italian History and Culture, Cambridge: Cambridge University Press, pp. 210–253, ISBN 978-0-511-52329-8, <https://www.cambridge.org/core/books/politics-and-diplomacy-in-early-modern-italy/savoyard-diplomacy-in-the-eighteenth-century-16841798/2294875305E40614DA05EC1B2C9548C2>. Hozzáférés ideje: 2023-05-10

[2] Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700). Penn State University Press. DOI: 10.5325/j.ctv1c9hnc2.7 (2013. november 12.). ISBN 978-1-61248-094-7

[3] Vester, Matthew. Sabaudian Studies: Political Culture, Dynasty, and Territory (1400–1700) (angol nyelven). Penn State Press, 261. o. (2013. március 25.). ISBN 978-0-271-09100-6

[4] Kalinowska, Anna. Power and Ceremony in European History: Rituals, Practices and Representative Bodies since the Late Middle Ages (angol nyelven). Bloomsbury Publishing (2021. szeptember 9.). ISBN 978-1-350-15219-9

[A.Sandulli,_G.Vesperini-5] (2011) „L'organizzazione dello Stato unitario” (olasz nyelven). Rivista trimestrale di diritto pubblico, 47–49. o. (Hozzáférés: 2013. március 19.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]