A Tatra T4 a csehszlovák ČKD Tatra által gyártott villamos, a Tatra T3 modell kisebb szélességű változata. A Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Romániába és a volt Jugoszláviába is nagy mennyiségben szállítottak belőle. Minden országba más típusjelzéssel használták, az egyes változatok között kisebb eltérések voltak. Az alkalmazó országok szerint a T4D, a T4SU, a T4R és a T4YU változatokat gyártották. 1958-ban kezdték el gyártani. A továbbfejlesztett, illetve lemásolt változatait a mai napig is készítik.

Tatra T4
Gyártási adatok
Gyártó ČKD
Méretek
Hossz14 000 mm
Szélesség2200 mm
Magasság3063 mm
Nyomtávolság1000 mm
Műszaki adatok
Engedélyezett sebesség65 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Tatra T4 témájú médiaállományokat.
Tatra T4R Bukarestben

Típusváltozatok szerkesztés

T4D szerkesztés

 
T4D Drezdában

Németországban kezdetben négy volt tartományi városban, Drezdában, Haalében, Lipcsében és Magdeburgban vezették be. Egy kocsiban 26 ülő és 88 állóhely volt. Utóbbit jócskán optimistának szokták tartani, mivel négyzetméterenként 8 utasra számolták. 1968 és 1986 között összesen 1766 motorkocsit szállítottak le. A motorkocsik B4D típusú pótkocsikat vontathattak, melyekben kettővel több ülőhely volt. A német városokba összesen 789 pótkocsit szállítottak le.

Akár több kocsit is egymás után lehetett kötni. Ezt nevezték "Großzug"-nak ("nagy vonatnak") és általában két motorkocsi és egy pótkocsi volt csatolva. A német újraegyesítés után elkezdték modernizálni a T4D kocsikat. A modern változatok jelzete T4D-C (Halle), T4D-M (Lipcse), T4D-MS vagy T4D-MT (Drezda). Azokat a T4 kocsikat, melyeket nem újítottak fel, kivonták a forgalomból. Magdeburg Nagyváradnak és Kolozsvárnak értékesítette a használt kocsikat. A halléi példányokat Kalinyingrádban, Aradon, Jászvásárban, Belgrádban és Szófiában, a Lipcsében, valamint Drezdában leselejtezett egységeket pedig Phenjanban és Rosztovban használják. Később a drezdai és magdeburgi felújított példányok is kelet-európai városokba kerültek (Nagyvárad, Botosani).

Néhány városban, így Drezdában is, később a felújított szerelvényeket alacsony padlós járművekre cserélték ki. Biztonsági okokból éjszaka csak ezek az újabb típusok közlekednek. Mivel a motorkocsik helyét is alacsony padlós gyártmányok vették át, ezért Lipcsében is megnőtt az ilyen kocsik aránya. A T4 részben azért maradt emlékezetes, mert a későbbi doboz vagy modern formájú kialakításoktól eltérő stílusban tervezték ezeket.

T4SU szerkesztés

 
T4SU Lvivben

Kelet-Németországhoz hasonlóan a Szovjetunióban is voltak olyan hálózatok, ahol a legnagyobb engedélyezett szélesség 2,2 m volt. Mivel ez túl szűknek bizonyult a T3 számára, és Gothában a gyárban abbahagyták ennek a gyártását, keletre a T4 T4U típusát szállították. A többi CSU-márkához hasonlóan itt is megtalálható egy kicsi, zárt vezetői fülke. Nem használtak vontató szerelvényt.

T4R szerkesztés

A román és a szovjet típus között sem technológiai, sem építésbeli különbség nem mutatható ki. A kisebb testnek köszönhetően jobban illeszkedtek a román hálózatok által támasztott követelményeknek, mint a T3 változat, s emiatt sokkal többet is használtak belőle.Bukarest kivételével az összes városban felhagytak a javításokkal, és a legtöbbet kivonták a forgalomból.

1998-ban a RATB nekiállt a T4R modernizálásának, és két kocsiból egy hatszögletű autót alakított ki. Az új jármű neve "Bucur" lett. A projekt pénzügyi nehézségek miatt csak nagyon lassan haladt előre, és bizonytalan, hogy hány ilyen új járatot tudnak kialakítani majd. Az eredeti tervek szerint mind a 130 T4R-ből összesen 65 modern kocsit hoztak volna létre.

A Bukarestbe érkező kocsik számozása 3301-től 3431-ig tartott, de összesen 130 darab került leszállításra. A 3339. sorszámú kocsi soha nem érkezett meg. Egy városi legenda szerint a CKD rossz számot nyomtatott ki, és a RATB logójával felszerelt kocsit rossz helyre szállították le, és így lett az utolsó kocsi sorszáma 3431.

T4YU szerkesztés

 
T4YU Zágrábban

A T4 jugoszláv termékvonalának gyártása 1967-ben indult meg. A fővárosba, Belgrádba leszállítottak két olyan villamost, melyekben a T4D motorja és elektronikája volt beszerelve. Röviddel később az egyiket visszaküldték Prágába, ahol városnéző villamosnak használták. A másikat átépítették vontató autónak, és Haaléba szállították. 1972-ben 20, szovjet eszközökkel felszerelt villamost küldtek Belgrádba. Ezeket a ’90-es évek elejéig folyamatosan használták is. A horvátok központjába, Zágrábba 1977 és 1983 között 95 autót rendeltek, melyeket még sokkal később is használtak. A zágrábi szerelvények a némethez hasonló felszereltséggel készültek.

Gyártás szerkesztés

1967 és 1987 között összesen 3509 villamos készült el, melyeket a következő helyekre szállítottak le:[1]

Város Év T4D B4D T4SU T4R T4YU B4YU Összesen
  Románia Arad 1974–1981 0 0 0 100 0 0 100
  Szerbia Belgrád 1967/1972 0 0 0 0 22 0 22
  Románia Brăila 1978 0 0 0 10 0 0 10
  Románia Bukarest 1973–1975 0 0 0 131 0 0 131
  Németország Drezda 1967–1984 572 250 0 0 0 0 822
  Románia Galați 1978 0 0 0 10 0 0 10
  Németország Halle 1968–1986 323 124 0 0 0 0 447
  Románia Jászvásár 1978–1981 0 0 0 70 0 0 70
  Oroszország Kalinyingrád 1971–1979 0 0 223 0 0 0 223
  Németország Lipcse 1968–1987 597 273 0 0 0 0 870
  Lettország Liepāja 1976–1979 0 0 15 0 0 0 15
  Ukrajna Lviv 1972–1979 0 0 73 0 0 0 73
  Németország Magdeburg 1967–1986 274 142 0 0 0 0 416
  Észtország Tallinn 1973–1979 0 0 60 0 0 0 60
  Ukrajna Vinnicja 1971–1979 0 0 42 0 0 0 42
  Horvátország Zágráb 1976–1983 0 0 0 0 95 85 180
  Ukrajna Zsitomir 1977–1979 0 0 18 0 0 0 18
Összesen 1766 789 431 321 117 85 3509

Fényképek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Tatra T4 production list. Strassenbahnen-Online. (Hozzáférés: 2007. december 10.)