Főmenü megnyitása

Váradi Katalin (Budapest, 1948. január 8.2015. szeptember 24.) karmester, zongoraművész és -tanár. Női dirigensként úttörő volt Magyarországon. Hosszú időn át a Fővárosi Operettszínház klasszikus repertoárjának „gondozója”, majd jelentős szerepet vállalt a miskolci operajátszás újjászervezésében.

Váradi Katalin
Életrajzi adatok
Született 1948. január 8.
Budapest
Elhunyt 2015. szeptember 24. (67 évesen)
Gyermekei Bánhegyi András (* 1986)
Szülei Váradi József
Farkas Klára
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1967–73)
Pályafutás
Műfajok operett, balett, opera, musical
Aktív évek 1972—2015
Hangszer zongora
Díjak Hevesi Sándor-díj (2009)
Déryné-díj (2012)
Tevékenység karmester
zongoraművész
korrepetitor
A Wikimédia Commons tartalmaz Váradi Katalin témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A Zeneakadémián 1967-től Wehner Tibornál tanult zongorázni, 1969 és 1973 között Kórodi András növendékeként elvégezte a karmesterképzőt.

1972-ben kezdett tanítani a Bartók Béla Konzervatóriumban, 1975 és ’77 között a Zeneakadémián volt óraadó. Az oktatással párhuzamosan 1973-tól az Operaházban dolgozott vezénylő korrepetitorként. 1980-ban Vámos László hívására a Fővárosi Operettszínház tagja lett, ahol főként a klasszikus repertoár műveit dirigálta, 1984-től első karmesterként. 1988-ban mutatták be Szép primadonna, csodál a világ című, saját koncepciója alapján örökzöldekből készült estjét. Évekig vezette a Tatabányai Szimfonikus Zenekart is.

Fővárosi állását feladva, 2004-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 2009-től már az intézmény zeneigazgatója volt egészen 2012-es elbocsájtásáig. A borsodi megyeszékhely színházánál jelentős zenekarnevelő tevékenységet folytatott, vezetésével ismét nívós operaelőadások tartottak a városban. Miskolc után Pécsett, Szegeden, Veszprémben és Zalaegerszegen vezényelt operett- és musicalelőadásokat. 2014-ben autóbalesetet szenvedett, de néhány hónap kihagyás után ismét dirigált.

Rendszeresen vezényelt az Operettszínház külföldi turnéin, önállóan 2001-től visszajáró vendége volt a japán operettbarát társaságnak. Az ázsiai szigetországban operastúdióban is tanított. Pianistaként a belgrádi szonátaversenyen I. helyet, karmesterként a sanremói Gino Marinuzzi emlékversenyen VI. helyet ért el, és három különdíjat kapott.

VezényléseiSzerkesztés

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés