Főmenü megnyitása

Várkert sétány (Brassó)

brassói sétány

A Várkert sétány vagy Graft-menti sétány (románul: Aleea După ziduri, németül: Hinter der Graft) Brassó északnyugati, jórészt épen fennmaradt várfalát és a Graft folyását követő promenád, mely a történelmi központ megkerülésével köti össze Bolgárszeget a Postaréttel. A városiak és a turisták egyik kedvelt kikapcsolódó helye; korábbi magyar elnevezései Árokmente és Kovács Antal sétány.[1]

Várkert sétány
(După ziduri)
Ro Brasov Dupa Ziduri.jpg
Közigazgatás
Ország Románia
Település Brassó
Városrész Belváros
Létrejötte 1575
Korábbi nevei Árokmente
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság595 m
Hossza0,6 km
Távolság a központtól0,4 km
Elhelyezkedése
Várkert sétány (Brassó belváros)
Várkert sétány
Várkert sétány
Pozíció Brassó belváros térképén
é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 36″, k. h. 25° 35′ 15″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Várkert sétány
témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A Graft-csatornát a 14. században alakították ki, és a város egyik legelső védművének számított. A 15. században emelt, nyolc toronnyal ellátott várfal kezdetben még messze volt a patak medrétől. Ugyancsak a 15. században emelték a pataktól északnyugatra húzódó, meredek Bácsélen (a Warthe-domb délkeleti oldalán) a Fekete tornyot és a Fehér tornyot, a városerőd részeiként. A Graft-bástyát a 16. század elején építették; a várfalból kiékelődve, egy mozgóhídon keresztül biztosított összeköttetést a Fehér toronnyal.[2]

1545–1550 között egy további várfalat is emeltek, sokkal közelebb a Graft-csatornához, tornyok nélkül, két végén egy-egy bástyával: az északkeleti végén volt a Szíjgyártók bástyája, a délnyugatin pedig a Kovácsok bástyája. A régi és új várfal közötti teret több részre osztották fel; itt voltak a szíjgyártók, jegyzők, kesztyűkészítők, és mészárosok zwingerei.[2] A várfal és a patak közötti gyalogos utat, a mai Várkert-sétány elődjét 1575-ben alakították ki. Az átjárót veszély esetén, továbbá a „csempészet megakadályozásának érdekében” a Fekete toronyból leengedett háromszáz kilogrammos lánccal lehetett lezárni (a lánc jelenleg a Takácsok bástyája udvarán tekinthető meg). Ezzel a szászok arra kényszerítették a bolgárszegi román kereskedőket, hogy bármerre is induljanak, átmenjenek a városerődön, és így vámot fizessenek.[3] A korai újkorban erről vicc is született: „Melyik Erdély legvadabb városa? Brassó, mert vasláncon tartják.[4]

A jó rálátás és a terület jobb védelme végett a Bácsél oldalát a 17. században megtisztították a fáktól. A domb német neve, Raupenberg (Hernyó-hegy) nagy valószínűséggel népetimológiás: régi formája Ruppin Berg, mely a latin rupes, azaz szikla szóból származik.[5] Alatta alagútrendszer húzódik, mely összeköti a várat a tornyokkal.[6] A Fekete és Fehér torony közötti domboldalt Rámahegynek (Romuri, Rahmenberg) is nevezték, ugyanis a két torony között 1850 után egymás mellé, több sorban 137 állványt állítottak fel, amelyeken a posztót szárították és a vásznat fehérítették. A rámákat az 1886 és 1891 közötti osztrák–magyar–román vámháborúig használták.[7]

1887–1888-ban erdeifenyővel ültették be az addig csupasz domboldalt, mely már korábban is népszerű sétálóhelynek számított, és az oldal tetején létrehozták az úgynevezett Királyi-sétautat (Promenada Regală, Königsweg), melyet az 1960-as években elpusztítottak a DN1E főút építése során.[8][9]

A Várkert sétány szintén a 19. században nyerte el mai formáját, mikor részben feltöltötték a Graft medrét, és a Kovácsok bástyája melletti részt kiszélesítették. A század végén a Szíjgyártók bástyáját és a várfalak egy részét lebontották, később itt építették fel a Római Katholikus Főgimnázium központi épületét. Mellette több Kolostor utcai épület hátsó bejárata van: itt volt az egykori Európa Szálló nyárikertje (később a Corso mozi kijárata) és a Spitz-palota hátsó szárnya (jelenleg itt működik a Vöröskereszt). Egy további falszakasz lebontásával, a Graft-bástya közelében építették fel Friedrich Czell iparos házát (a főtéri Czell-palota mögött).[2][10]

1920–1945 között a Várkert sétány Vasile Conta román antiszemita filozófus nevét viselte.[1] 1928-ban a csatorna északi végét befedték, és parkolót alakítottak ki rajta. 1968–1969 között a várfalat és a sétányt helyrehozták és felújították.[2] A közelmúltban többször tervezték, hogy megszüntetik, és autók által járható utcává alakítják át.[8]

LeírásaSzerkesztés

A Várkert sétány a középkori városerődöt megkerülve a Bolgárszeg szélén álló Kovácsok bástyájától az Óbrassót határoló Postarétig húzódik. Az árnyékos, falakkal és fákkal határolt, patak csobogásától hangulatos hely[11] Teofil Mihăilescu műépítész szerint „a kamaszkori titkolózások helye, a kissé rejtett sétáké, a csendes útrövidítés a Postarét és a Bolgárszeg között, ha egy percre szabadulni akarsz a város zajától [...] és csak saját gondolataiddal foglalkozni. A várfal, a sziklák és patakmeder világa pontosan az a hely, ahol a világok közötti átmenet megtörténik: [...] ahogy a Bolgárszeg olyan, mint kis házak, keskeny és kanyargós utcák, apró kertek vízesése, úgy a Postarét mintha tág sugárutak, nagy épületek és széles sétautak zuhataga lenne”.[12]

A városiak és a turisták egyik kedvelt kikapcsolódó helye, olyan látványosságokkal, mint a Graft-bástya, a Fehér torony, és a Fekete torony. A bástyában kiállítás tekinthető meg, a tornyoktól kiváló rálátás nyílik a városra. A sétány északkeleti végén található az Áprily Lajos Főgimnázium és a helyi vöröskereszt épülete.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Pavalache 488. o.
  2. a b c d Nussbächer 38–45. o.
  3. Pavalache 194. o.
  4. Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen - Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 77. o. (2010). ISBN 9783412206024 
  5. Toma, Ion. 101 nume de locuri (román nyelven). Bukarest: Humanitas, 248. o. (2015). ISBN 9789735047306 
  6. Dan, Sebastian. „Tunelurile și grotele secrete ale Brașovului”, Adevărul, 2015. március 25. (Hozzáférés ideje: 2018. június 15.) 
  7. Kovács Lehel István. Térben és időben - Barangolás a Barcaságon (magyar nyelven). Négyfalu: Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, 247. o. (2017). ISBN 9789730258783 
  8. a b Iliescu, Mariana. „Brașov: zona După Ziduri”, Dilema Veche, 2014. május 8. (Hozzáférés ideje: 2018. június 15.) 
  9. Pavalache 434. o.
  10. Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International, 164–165. o. (2016). ISBN 9789737706416 
  11. Epuran, Gheorghe. Țara Bârsei (román nyelven). Bukarest: Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport, 32–34. o. (1962) 
  12. Mihăilescu, Teofil. Brașov: Atmosferă, arhitectură și spațiu urban. Brassó: Libris, 78. o. (2014). ISBN 9786061904006 . Magyarra fordította Andreea Biro, Ana-Maria Biro, Csortán Ferenc.

ForrásokSzerkesztés

  • Nussbächer: Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus (2016). ISBN 9789737822949 
  • Pavalache: Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International (2015). ISBN 9789737706355