Mágor-puszta
Mágor-puszta (másik, ismertebb nevén Vésztő-Mágor) a Körös–Maros Nemzeti Park egyik védett területe Vésztőtől hat kilométerre nyugatra, Szeghalom irányában, a Kis-Sárrét nyugati peremén. A Sebes-Körös holtága fogja közre. Területe 947 hektár, kísérő nélkül is látogatható. Élővilága mellett látványossága az itt felnyitott és múzeummá alakított, nemzetközileg is ritka leleteket rejtő újkőkori kunhalom.
| Mágor-puszta | |
| IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
| Besorolás: történelmi | |
 | |
| A Csolt monostor légi felvételen | |
| Ország |  Magyarország |
| Elhelyezkedése | Vésztő |
| Legközelebbi város | Vésztő |
| Terület | 9,47 km² |
| Felvétel ideje | 1978. |
| Felügyelő szervezet | Körös–Maros Nemzeti Park Magyar Nemzeti Múzeum |
 Mágor-puszta
Pozíció Békés vármegye térképén
| |
 é. sz. 46° 56′ 22″, k. h. 21° 12′ 32″46.939536°N 21.208970°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 22″, k. h. 21° 12′ 32″46.939536°N 21.208970°E | |
| Mágor-puszta weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mágor-puszta témájú médiaállományokat. | |
A Mágor-domb és 13 hektáros környezete 1978-ban került kettős (régészeti és természetvédelmi) védelem alá.[1]
Felszíne, élővilága
szerkesztésMágor-puszta a folyószabályozás előtt a Sebes-Körös ártere volt, amelynek nyomait ma is őrzi (lösz gyepek, bárányparéjos vakszikesek, holtágmedrek, nedves rétek, ligeterdők). A holtágban tömegesen nő az európai vörös könyves sulyom, a szikes, gyepes területeken az erdélyi útifű és a réti őszi rózsa.
Védett növényei közt van az endemikus erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), és a réti őszirózsa (Aster sedifolius).
-
Sulyom -
Nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale) -
Réti őszirózsa
A holtág napos helyein gyakran találkozni mocsári teknőssel, a víz szegélye a vízityúk és a szárcsa, a nádasok a bölömbika (Botaurus stellaris), és a barna rétihéja élőhelyei.
A közeli Fáspusztáról a Mágor-pusztára járnak át táplálékot keresve a szürkegémek (Ardea cinerea), bakcsók (Nycticorax nycticorax) és a kis kócsagok (Egretta garzetta). A magas füvesekben költ a haris (Crex crex) és a fürj (Coturnix coturnix). A pusztás részeket időnként a Dévaványa közelében élő túzok populáció (Otis tarda) egyedei is dürgőhelyül választják.[2]
Mágor-pusztai régészeti feltáróhely
szerkesztésAz alig kiemelkedő kunhalom gyomrában ötezer éves leletek tekinthetők meg: egy szentély istennő szoborral, koporsó, tálkák, edénytöredékek.
A kiállítóteremben, amelyet az 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében rendeztek be, nyomon követhető a hely későbbi történelme is. A kunhalom melletti dombon a 11. században a Vatától származó Csolt nemzetség épített pusztatemplomot, amelyet a kereszténység felvétele miatt kirobbant harcokban leromboltak. A következő évszázadban azonban bencés pusztatemplomot építettek a helyébe.
A kettős domb területén 1968 és 1988 közt Juhász Irén vezetésével folytak ásatások, amelyek újkőkori, rézkori, bronzkori és Árpád-kori leleteket hoztak napvilágra.
Itt létesült a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, mely a kormány 1543/2012 (XII.4.) számú határozatában közzétett döntése szerint a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatja korábbi tevékenységét.[3]
A Mágor-halom közelében parkot alakítottak ki az Alföldhöz kötődő népi magyar írók és költők szobrainak. A szoborparkban megtalálhatók a következő írók és költők szobrai: Németh László, Szabó Pál, Féja Géza, Veres Péter, Sinka István, Kovács Imre mellszobrai.[4]
Irodalom
szerkesztés- Szabó Ferenc (szerk.): Vésztő története (Nagyközségi Tanács, Vésztő, 1982) ISBN 9630313405
- Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig (Akkord Kiadó, 2004) 578. o. („Vésztő” szócikk)
Megjegyzések
szerkesztés- ↑ Mágor-puszta. [2010. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 15.)
- ↑ Vésztő - Turizmus - Természeti értékek
- ↑ MAGYAR KÖZLÖNY • 2012. évi 161. szám (pdf). kozlony.magyarorszag.hu, 2012. december 4. [2012. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 6.)
- ↑ Körös-Maros Nemzeti Park. [2007. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 15.)