Főmenü megnyitása

A visszatérő láz (febris recurrens) egy Borrelia okozta, emberről emberre kullancs vagy ruhatetű által terjesztett fertőző betegség. Egyik fő jellemzője a periodikusan visszatérő, akár napokig is eltartó, majd hirtelen megszűnő láz. Ismerték már az ókori egyiptomiak és a görögök is. A betegség évszázadokon át súlyos járványokat okozott. Az 1917. októberi oroszországi forradalom utáni években pusztító élősködők által okozott járványok kapcsán mondta Lenin: „…vagy a tetvek pusztítják el a szocializmust, vagy a szocializmus pusztítja el a tetveket.[forrás?]

Tartalomjegyzék

EtiológiaSzerkesztés

A visszatérő láz okozója a Borrelia recurrentis (obermeyeri) spirochaeta. Hosszúsága 10-20 mikrométer. Több változata is szóba jöhet, a tetűk és a kullancsok okozta betegségnél más-más Borreliákat írtak le kórokozóként. (pl. B. hermsii, B. parkeri)

Patogenezis, patológiaSzerkesztés

A lázas szakaszban a beteg vérében megtalálhatóak a Borreliák, amelyeket a lázas szak végén feltehetőleg antitestek pusztítanak el.

A korbonctani eltérések elsősorban a lépre és a májra lokalizálódnak, ritka a vese, a szív vagy az idegrendszer károsodása. Egyes szervekben vérzések, elhalások jelentkezhetnek. A halál rendszerint szövődmény következménye, legtöbbször pneumonia a kiváltója.

EpidemológiaSzerkesztés

 
Ruhatetű (var capitis)

Terjesztésében két vektor játszik szerepet: a ruhatetű (Pediculus humanus humanus) és a trópusokon az Ornithodoros génuszba tartozó óvantag fajok.

A ruhatetvesség olyankor terjed, mikor az emberek nem képesek ruházatukat rendszeresen tisztára váltani, pl. hajléktalanság, nyomor, vagy háborúk esetén. A fertőzés forrása az ember a tetű táplálkozása során fertőződik meg. Az élősködőben elszaporodik a kórokozó, majd a következő vérszívással kiváltott vakarózás segítségével jut a szívócsatornán keresztül a fogékony egyénbe. A fertőzött tetű pár napon belül elpusztul.

A Ornithodoros-fajok által terjesztett betegség endemiás vagy sporadikus jellegű. Ebben az esetben a vérszívó fertőzöttsége évekig tart, sőt, azt az utódainak is átadja (transovarialisan fertőződnek). A kórokozó kétféle úton kerülhet át az emberre:

1. A coxalis folyadékot a bőrbe dörzsölve.

2. Egyes fajoknál már a csípés közben, nyál útján.

Az emberből táplálkozó óvantagok (Ornithodorosok) a trópusokon jellemzően vályogházak repedéseiben rejtőznek, éjszaka táplálkoznak és táplálkozás befejezése után azonnal elhagyják az embert. A fertőzést kisemlősökből viszik át az emberre.

A fő gócpont Afrika trópusi területein van, kisebb területeken előfordul Elő-Ázsiában, Észak-Afrikában, Dél-Európában, Közép- és Dél-Amerikában, valamint Kanada és az USA nyugati területein is. A Közel-Keleten a kórképet „karavánszeráj-láznak” is nevezik. Hazánkban a második világháború alatt fordult elő nagyobb számban.

KlinikumSzerkesztés

A lappangási idő 3 és 15 nap között változik, leggyakrabban 8 nap. Hirtelen magasra szökő láz az első tünet. A betegnek fejfájása, szédülése, izomfájdalma, gyakori hányása is lesz. A bőr vörösessé, majd sárgássá válik. A máj és a lép megduzzad. Az első láz idején a nyakon és a mellkason kiütés jelenhet meg.

Az első lázas szakasz 4-5 napig tart, majd a láz kritikusan szűnik meg. Ezután 3-10 napos láztalan időszak következik, ezalatt teljesen panaszmentes a beteg. A láz kritikus esésével hypotonia és shock alakulhat ki. Újabb lázas relapsus következik, tünetei megegyeznek az előzővel, de lefolyása általában enyhébb. A betegség kezelés nélkül 4-5 lázas roham után szűnik meg, ritkán akár 10 lázas periódus is kialakulhat. A lejegyzett maximális relapsus 13 volt. A betegség súlyossága igen változó, a halálozás 2-10%, de egyes tetű által terjesztett járványokban akár 50%-os is lehet. Az epidémiás formában kevesebb a relapsus, de nagyobb a halálozás.

DiagnózisSzerkesztés

A klinikai kép jellegzetesnek mondható, de nem könnyű elkülöníteni a maláriától, a sárgaláztól vagy a hepatitis infectiosától. A legbiztosabb diagnózis a kórokozó kimutatása, de ez csak a lázas szakaszban lehetséges. A kórokozó kimutatható vérkenetben vagy a natív vér sötétlátószeres vizsgálatával. A süllyedés extrém gyorsult, leucocytosis törvényszerű. Gyakran végeznek kb. 1 milliliternyi vérrel állatoltást, patkányban és egérben a kórokozó jól szaporodik, könnyen kimutatható.

SzövődményekSzerkesztés

TerápiaSzerkesztés

 
Tetvészkedés

Korábban kezelésére arzénkészítményeket használtak, azóta az antibiotikumos kezelés javasolt korábban penicillinnel, napjainkban tetraciklinnel. Az epidémiás formát egyszeri adagban alkalmazott 500 mg tetraciklinnel kezelik; az endémiás forma terápiájához 4×500 mg 5–10 napos kezelés szükséges. Gyors eredmény akkor várható, ha a kezelést a lázas szakaszban kezdik. A sikert a láz gyors csökkenése és a kórokozó eltűnése a vérből jelzi.

PrevencióSzerkesztés

A betegség tetű által terjesztett változata tetűirtással felszámolható.

A kullancsok útján történő terjedés meggátolása nehezebb. Ilyenkor a lakóhelyéül szolgáló épületek felégetése és a modern építőanyagok használata vezethet tartós eredményre.

A betegség bejelentési kötelezettség alá esik.

IrodalomSzerkesztés

  • szerk.: Binder-Budai-Kátay-Nyerges: Fertőző betegségek, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981 ISBN 963-240-693-1

Külső hivatkozásokSzerkesztés