Zajta

magyar település

Zajta (németül: Saiten)[3] község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a Fehérgyarmati járásban.

Zajta
Zajta vasútállomás
Zajta vasútállomás
Zajta címere
Zajta címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
MegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásFehérgyarmati
Jogállás község
Polgármester Kosztya Zoltán Pál (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám 4974
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség441 fő (2017. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség47,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület9,19 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zajta (Magyarország)
Zajta
Zajta
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 54′ 29″, k. h. 22° 47′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 29″, k. h. 22° 47′ 49″
Zajta (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
Zajta
Zajta
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
Zajta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zajta témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Csengertől 14 km-re északkeletre a román határ mellett fekszik. A község vasútállomása (a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal végállomása) az ország legkeletibb vasúti állomása. A vasút egykor Szatmárnémeti és Fehérgyarmat között épült ki, azonban a trianoni határ kettévágta, így Zajta lett a magyar oldalon a végállomás. A Romániához került vonalszakaszt a II. világháború után felszedték. A vasútvonalon a 2009. december 13. és 2010. decembere között szünetelt a személyforgalom.

Nevének eredeteSzerkesztés

Neve a régi magyar Zah személynévből származik, ennek eredete pedig a héber eredetű latin Zacheus személynév.

TörténeteSzerkesztés

1314-ben Zalyta néven említik először, mint a Gutkeled nemzetség birtokai közé tartozó települést.

Területe ősidők óta lakott, északi határában újkőkori lakógödröket és kézműves tárgyakat találtak.

1314-ben a Gutkeled nemzetséghez tartozó Tiba fia Mihály mester, az Apagyi család őse testvéreivel Lászlóval, Jánossal és Tamással megosztoztak öröklött birtokaikon. Zajta ekkor Tamásnak jutott.

1461-ben nevét már Zaytha-ként írták, birtokosai ekkor a Bekcs és az Atyai családok birtoka volt.

1462-ben Atyai András fiú utód nélkül halt meg, birtokát a Rozsályi Kúnok kapták meg, akik 1476-ban megvásárolták a Gacsályi család birtokrészeit is, és ettől kezdve a rozsályi uradalomhoz tartozott, s végig annak sorsában osztozott.

1671-ben császári csapatok, s Karl von Strassaldo szatmári főkapitány pusztították el, lakói elmenekültek és 1767-ig területe lakatlan puszta volt.

Ekkor Erdőd környékéről németeket telepítettek ide, akik a romos templomot újjáépítették.

Az 1800-as években elején a település birtokosai a Maróthy, Becsky, Morvay, Osváth és Pongrácz családok, majd a későbbiekben az Ujhelyiek is.

Időközben lakosai elmagyarosodtak, így az 1945 utáni kitelepítés csak 26 személyt érintett.

1910-ben 608, túlnyomórészt magyar lakosa volt. Ekkor Szatmár vármegye Szatmárnémeti járásához tartozott.

Zajta Trianont követően pár hónapig Romániához tartozott. Vitéz Gaál Lajos helyi iskolaigazgató, kántortanító észlelte, hogy a kihirdetett trianoni diktátum és a megállapodáson megrajzolt térkép nincs összhangban. Vitéz Gaál Lajos diplomáciai készségének, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a falu visszakerült Magyarországhoz.[4]

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

NépcsoportokSzerkesztés

2001-ben a település lakosságának 95%-a magyar, 5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[16]

LátnivalókSzerkesztés

Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma 15. századi gótikus eredetű, 1789-ben újjáépítették.

TestvértelepülésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2018. szeptember 10.)
  3. Magyarország németlakta települései magyarul és németül (Hozzáférés 2013 január 21). [2014. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 21.)
  4. Vitéz Gaál Lajos Közhasznú Kulturális Egyesület, zajta.hu
  5. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. A megválasztott polgármesterek megyénkben (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1990. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 1.) == Kelet-Magyarország, 1990. okt. 3. 4. p.
  7. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  8. A helyi választások végeredménye : A polgármester-jelöltek sorrendje (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1994. december 13. (Hozzáférés: 2020. február 1.) == Kelet-Magyarország, 1994. dec. 13. 11. p.
  9. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  10. Megyénk új polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 1998. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 1.) == Kelet-Magyarország, 1998. okt. 21. 7. p.
  11. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  12. Községeink és nagyközségeink polgármesterei (magyar nyelven) (html). Hungaricana, 2002. október 21. (Hozzáférés: 2020. február 1.) == Kelet-Magyarország, 2002. okt. 21. 7. p.
  13. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  14. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  15. Zajta települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 1.)
  16. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Németh Péter: A középkori Szatmár vármegye települései a XV. századig ISBN 978-963-7220-63-0

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés