Szent István Koronájának Országai

az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában a magyar rész területeinek összefoglaló megnevezése (1867–1918)
(A Magyar Szent Korona országai szócikkből átirányítva)

A Szent István Koronájának Országai (más néven Transzlajtánia, a dualizmus alatt megegyezik a Magyar Szent Korona Országaival) az Osztrák–Magyar Monarchia horvát és magyar területei voltak. Az ország 1867. március 30. és 1918. november 16. között állt fenn, amely feloszlatását (Őszirózsás forradalom) követően szétesett. A név Magyarország történelmi koronaékszerére, a Magyar Szent Koronára utal, amelyet Szent István király koronájaként ismernek és amely szimbolikus jelentőséggel bír a Magyar Királyság számára.

Szent István Koronájának Országai
Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik állama
Magyar Szent Korona Országai
Zemlje krune svetog Stjepana
Земље круне Светог Стефана
Krajiny Svätoštefanskej koruny
Țările Coroanei Sfântului Ștefan
18671918
A Magyar Királyság és a Horvát-Szlavón Királyság címere
A Magyar Királyság
és a Horvát-Szlavón Királyság címere
A Magyar Királyság és a Horvát-Szlavón Királyság zászlaja
A Magyar Királyság
és a Horvát-Szlavón Királyság zászlaja
A Magyar Királyság, a Horvát-Szlavón Királyság és a Boszniai Kondomínium (közösen kormányzott terület az Osztrák Császársággal)
A Magyar Királyság, a Horvát-Szlavón Királyság és a Boszniai Kondomínium (közösen kormányzott terület az Osztrák Császársággal)
Mottó: Regnum Mariae Patrona Hungariae[1]
Nemzeti himnusz: Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból
Általános adatok
Fővárosa Budapest
(Magyar Királyság)
Zágráb
(Horvát-Szlavón Királyság)
Terület325 411 km² (1910)
Népesség20 886 487 fő (1910)
Népsűrűség64 fő/km² (1910)
Hivatalos nyelveklatin
német
magyar
horvát
(Horvát-Szlavón Kir.)
olasz (Fiume)
Vallásrómai katolikus, kálvinista, lutheránus, ortodox, uniátus, unitárius, zsidó
Nemzeti ünnepáprilis 11. (Az áprilisi törvények emlékünnepe)
március 15. (Az 1848-as forradalom ünnepe)
augusztus 20. (Szent István emlékünnepe)
Pénznemosztrák–magyar forint (1867–1892)
osztrák–magyar korona (1892–1918)
Történelem---- Kiegyezés
1867. március 30.

Magyar–horvát kiegyezés
1868. június 25.

Annexiós válság
1908-1909

Szarajevói merénylet
1914. június 28.

Hadüzenet Szerbiának
1914. július 28.

A Monarchia felbomlása
1918. október 31.

Trianoni békeszerződés
1920. június 4.
Kormányzat
ÁllamformaAlkotmányos monarchia
UralkodóI. Ferenc József
(1867-1916)
IV. Károly
(1916-1918)
DinasztiaHabsburg–Lotaringiai-ház
Államfőkirály
Államfő-helyettesNádor (Magyar Kir.)
Bán (Horvát-Szlavón Kir.)
Kormányfőminiszterelnök
ElődállamUtódállam
 A Magyar Királyság a kora újkorbanMagyar Népköztársaság (1918–1919 és 1919–1920) 
 Horvát KirályságSzlovén–Horvát–Szerb Állam 
Fiumei Szabadállam 
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent István Koronájának Országai témájú médiaállományokat.

Az 1868-as horvát–magyar kiegyezés első cikkelye szerint ezt a területet, amelyet Magyar Birodalomnak is neveznek (a középkori latin szóhasználat szerint Archiregnum Hungaricum), hivatalosan „a Magyar Királyság és a Háromegy Királyság államszövetségeként” határozták meg. Háromegy Királyságot a Horvát Királyság, Szlavónia és Dalmácia alkotta. Bár Dalmácia valójában Szent István Koronájának Országain kívül terült el, a Monarchia osztrák felének, Ciszlajtániának a részeként, a Háromegy Királyság létrejöttét célzó hosszú politikai kampány miatt mégis felvették a nevébe, amely az eredeti területekből állt.

A Magyar Korona országai szerkesztés

Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után Transzlajtánia a Magyar Királyságból állt (amely magában foglalta az egykori Erdélyi Fejedelemség ( vagy Erdélyi Nagyfejedelemség) és az egykori Temesvári Bánság területeit is), de hozzá tartozott a belsőleg önállóan kormányzott Horvát-Szlavón Királyság és Fiume szabad kikötője is. A Katonai Határőrvidék 1873–1882-ig külön igazgatás alatt állt, majd megszűnt, és a tulajdonképpeni Magyarországhoz és a Horvát-Szlavón Királysághoz került.[2]

Térkép Név Vezető
 
  Magyar Királyság
Király
 
  Horvát-Szlavón Királyság
Bán
 
  Fiume város
Kormányzó
 
  Bosznia-Hercegovinai Kondomínium
(Az Osztrák Császársággal közösen)
Kormányzó
Térkép Név Vezető

 

  Szent István Koronájának Országai
Király

Korábbi, később megszűnt országok szerkesztés

Térkép Név Megszűnés Utódállam
 
  Erdélyi Nagyfejedelemség
1867. július 28. Magyar Királyság
 
  Szerb Vajdaság és Temesi Bánság
1860. december 27.
 
  Horvát Királyság
1868. június 25. Horvát-Szlavón Királyság
 
  Szlavón Királyság

Közigazgatás szerkesztés

Hadsereg szerkesztés

Magyar Korona Országainak hadserege a Osztrák–Magyar Hadseregbe tartozott. A Magyar Királyságnak volt saját, a Közös hadseregtől elkülönülő fegyveres ereje, a Magyar Királyi Honvédség. A Horvát-Szlavón Királyságnak is volt hadsereg, mely szintén a Monarchia hadseregének és a Magyar Kir. Honvédség egyik ága volt. A Horvát-Szlavón Landwehr felet közvetlenül Horvátország és Szlavónia területi épségéért. Fiumének nem volt saját hadserege. A Bosznia-Hercegovinai Kondomínium pedig mivel közösen tartozott mind a Magyar Királysághoz, mind az Osztrák Császársághoz, a Közös hadsereg tartotta ellenőrzés alatt.

Neve szerkesztés

  • Magyarul: Szent István Koronájának Országai, Szent Korona Országai, a Magyar Korona Országai, a Magyar Szent Korona Országai
  • Horvátul: Zemlje Krune svetog Stjepana
  • Németül: Länder der heiligen ungarischen Stephanskrone
  • Csehül: Země Koruny svatoštěpánské
  • Szlovákul: Krajiny Svätoštefanskej koruny, Krajiny uhorskej koruny
  • Szerbül: Земље круне Светoг Стефана
  • Románul: Țările Coroanei Sfântului Ștefan
  • Ukránul: Землі корони Святого Стефана
  • Ruszinul: Землї короны Сятого Іштвана
  • Oroszul: Земли кoроны Святого Иштвана

Transzlajtánia szerkesztés

Transzlajtánia (más néven Lajtántúl) volt a Szent István Koronájának Országai nem hivatalos elnevezése. Transzlajtánia elnevezés onnan ered, hogy az osztrák–magyar határon folyt a Lajta, így az attól nyugatabbra fekvő területek (Osztrák Császárság) lettek a Lajtán innen, a folyótól keletebbre fekvő kerületek (Magyar Királyság) pedig nem hivatalosan a Lajtántúl elnevezéseket kapták. E terület a mai Szlovákia területén található Kárpátoktól Erdélyig, majd délen az Adriai-tenger horvát partjáig terjedt. Transzlajtánia fővárosa Budapest volt.[3]

Történelem szerkesztés

Az 1867-es kiegyezés, amely létrehozta a Monarchiát, nagyobb irányítást biztosított a magyar kormány belügyei felett, mint amennyivel a mohácsi csata óta bármikor rendelkezett. Az új kormány azonban súlyos gazdasági problémákkal és az etnikai kisebbségek növekvő nyugtalanságával szembesült. Az első világháború végül az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásához vezetett, majd a háborút követően kormányok sora – köztük egy kommunista rezsim – vette át a hatalmat Budapesten.

Alkotmány szerkesztés

A Liberális párt szerkesztés

Társadalmi változások és a kisebbségek helyzete szerkesztés

Politika az első világháború alatt szerkesztés

A Magyar Korona Országainak vége szerkesztés

Az első világháború végén Transzlajtánia is mint sok más állam eltűnt a térképekről. A horvátok, más délszláv nemzetekkel az unió kezdete óta8 óta saját államot, valamint az osztrákokkal és a magyarokkal egyenlő jogokat akartak a Monarchiában. Számos próbálkozás után, amelyeket a magyar fél mindig elvetett, a Magyar Minisztertanács Wekerle Sándor magyar miniszterelnök és Tisza István gróf vezetésével végül 1918. október 22-én, egy nappal IV. Károly király után aláírták a trialista kiáltványt.[4][5] Mivel túl késő volt az osztrák és magyar irányítású Monarchiát megreformálni, 1918. október 29-én a Zágrábi Parlament egyesítette a horvát területeket, megszüntette az uniót és minden kapcsolatot Ausztriával és Magyarországgal és úgy döntött, hogy csatlakozik a Szlovének, Horvátok és Szerbek Államtanácsához (1918. december 1-jén létrejött a Szlovén–Horvát–Szerb Állam). Fiume városa rövid életű szabad városállammá vált, egészen 1924-ig, amikor átengedték Olaszországnak, de a szabadállam létezését a nagyhatalmak egyáltalán nem ismerték el.

IV. Károly elkeseredettségében Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek, aki Ausztria és Magyarország kapcsolatának lazítását javasolta. Károlyi buzdítására a Magyar Parlament 1918. október 31-ével felmondta az osztrák–magyar Kiegyezést.

Károly november 13-án bejelentette, hogy elfogadja Magyarország államforma-meghatározási jogát, és lemond arról, hogy részt vegyen a magyar politikában. Felmentette a Monarchia magyar felében a tisztségviselőket is a neki tett hűségi eskü alól. Károlyi és kormánya nem volt hajlandó várni és november 16-án kikiáltották a Magyar Népköztársaságot. IV. Károly király soha nem mondott le, sőt megpróbálta újra megszerezni a magyar trónt (visszatérési kísérletek) és 1920-tól 1944-ig Horthy Miklós kormányzóként irányította a visszaállított Magyar Királyságot.

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lands of the Crown of Saint Stephen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Adeleye, Gabriel G.. World Dictionary of Foreign Expressions (angol nyelven). Bolchazy-Carducci Publishers Inc. (1999). ISBN 0-86516-422-3. 
  2. Aldásy, Antal. Katolikus Enciklopédia (magyar nyelven) (1913) 
  3. Encyclopedia Britannica
  4. Budisavljević, Srđan. tvaranje Države SHS (horvát nyelven) (1958) 
  5. Dr. Aleksandar, Horvat. Povodom njegove pedesetgodišnjice rodjenja (horvát nyelven). Hrvatsko pravo 

Források szerkesztés

  • Lucas, James. Az Osztrák–Magyar Hadsereg harcoló csapatai 1868–1914 (magyar nyelven). Spellmount Ltd., Tunbridge Wells (1987). ISBN 0-946771-04-9 
  • Hrvatska Država újság. Public proclamation of the Sabor (horvát nyelven). Hrvatska Država (1918) 

További információ, kapcsolódó lapok szerkesztés