Balatonakarattya
Balatonakarattya község Veszprém vármegyében, a Balatonalmádi járásban.
| Balatonakarattya | |
 | |
| Vasúti alagút Balatonakarattyánál | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Vármegye | Veszprém |
| Járás | Balatonalmádi |
| Kistérség | Balatonalmádi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Matolcsy Gyöngyi (Fidesz-KDNP)[1] |
| Irányítószám | 8172 |
| Körzethívószám | 88 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1093 fő (2023. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 38,85 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,39 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″ | |
 Balatonakarattya
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |
| Balatonakarattya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonakarattya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése és megközelítése szerkesztés
A Balaton keleti partján, a 71-es főút mentén fekszik. A szomszédos települések Balatonkenese, Balatonfőkajár és Csajág. A 71-esbe Balatonakarattyánál torkollik be a Polgárdiból induló, Fülén és Balatonfőkajáron keresztülhaladó 7205-ös út, de Akarattya elkerülését a 710-es főút lehetővé teszi.
A Balatont Balatonakarattyánál éri el a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal, amelynek két megállója is van a településen, Balatonakarattya megállóhely és Csittényhegy megállóhely. A két megálló között található az említett vasútvonal egyetlen alagútja, amelyet a löszfal megtámasztására 1909-ben építettek,[3] majd 2020-ban felújítottak.[4] Ezen a partszakaszon ugyanis gyakoriak a suvadások, földcsuszamlások, amelyek már több balesetet is okoztak a vasút itteni megjelenése óta.[5]
Történelem szerkesztés
A Csittény-hegy oldalában bronzkori leletek kerültek elő, amelyek az őskor óta kedvelt lakott helynek mutatják e területet. Balatonakarattya több pontján római időkből származó sírokat, leleteket találtak, amelyek azt jelzik, hogy a honfoglalás előtt is lakott hely volt e vidék. 1000 környékén a veszprémvölgyi apácáknak adományozták 7 másik településsel együtt.
A Balaton az első világháborút követően, az adriai nyaralóterületek elvesztése után kezdett népszerű lenni. A Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Balatonakarattya megállóhelyének megnyitásával már 1909-ben könnyebb lett a leutazás Budapestről a Balatonra, s később az akkori módosabb budapesti középosztály az 1928-as parcellázásokkal a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap birtokából vásárolt földekre fürdőtelepülésnek alapította Balatonakarattyát a hajdani római kori Terra Acaratia területe mellé.
A Balaton keleti partján létrejött fürdőtelep kialakulása a balatoni fürdőkultúra 19. századi felvirágzásához kötődik, s szerepet játszott benne a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület is, amely a 20. század közepén megszűnt, majd 1989-ben újra megalakult.
Akarattyapuszta illetve -telep a fellelhető források szerint a 19. század óta mindig Balatonkeneséhez tartozott.[6] A telep népessége az 1910. évi népszámláláskor már 163 fő volt, ami Balatonkenese 1793 lakosának közel egytizedét jelentette.[7]
A település középpontjában állt a 400 éves Rákóczi-szilfa, mely egykor (1950-ig) Zala és Somogy vármegye határát jelölte a tavon halászóknak. A fa, melyhez egy helyi legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte (a valóságban soha nem járt itt), a 20. század második felében száradásnak indult, később ki is dőlt; ma emlékmű. Mellé 2015-ben kis szilfát ültetett a balatonakarattyai önkormányzat.
Vele szemben áll a 2015-ben felújított római katolikus Nagyboldogasszony templom.
A körforgalomnál lévő, vörös kőből faragott Margit-vonal-emlékmű a második világháború itteni ádáz harcaira emlékeztet.
A vasúti alagút közelében létesült a Bezerédj strand.
Az üdülőtulajdonosok és a lakók kívánságára 2005-ben jött létre a balatonakarattyai részönkormányzat, majd 2012. augusztus 5-én egy érvényes és eredményes népszavazáson a szavazók nagy többsége a Balatonkeneséről való leválás mellett voksolt.[8] A köztársasági elnök 13/2013. (I. 8.) KE. határozatával a 2014. évi önkormányzati választás napjával községgé nyilvánította Balatonakarattyát[9]; a részönkormányzat megszűnt, s 2014. október 21-én megalakult az első képviselő-testület, és elkezdte működését az önálló Balatonakarattya község.
Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület szerkesztés
1921-ben indultak megbeszélések az akarattyai parcellázások érdekében. 1928-ban alapították a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesületet, melynek célkitűzése Balatonakarattya fejlesztése volt. Az 1930-as évek elején elkészültek a tervek, amelyek alapján az egyesület intézőbizottsága kimérte a telkeket. 683 telket alakítottak ki a rendelkezésre álló 282 hektár területből, melyet az Akarattyai Villatelkek Intézősége vásárolt meg a Magyar Katolikus Tanulmányi Alaptól. A terveket Péchy Lajos és Lachnitt Károly dolgozták ki. Az első villatulajdonos Karafiáth Jenő országgyűlési képviselő, az Akarattyai Fürdő Egyesület örökös díszelnöke lett. Az egyesület 1948-ig működött, akkor betiltották, majd 1989-ben újjáalakult; ekkor a tagság Balatonakarattya fejlesztését, szépítését, környezetének és tisztaságának megóvását, a balatonakarattyai lakosok és nyaralók életminőségének javítását (kulturális és sporttevékenységek szervezésével és rendezésével), a lakosok és telektulajdonosok érdekeinek egyesült erővel történő képviseletét és védelmét jelölte meg az egyesület céljaként.[10]
Közélete szerkesztés
Polgármesterei szerkesztés
Kultúra szerkesztés
A település többek között arról híres, hogy eleinte nyári lakként, majd később állandó lakásként itt állt egyik háza Kodolányi János Kossuth-díjas regényírónak, aki több művét is itt írta, például az Emese álma című, a honfoglalás korában játszódó történelmi regénytrilógiát vagy az Én vagyok című Jézus-Júdás-regényt.
Népesség szerkesztés
A település népességének változása
| Lakosok száma | 835 | 993 | 959 | 1093 |
| 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 87,6%-a magyarnak, 3,2% németnek mondta magát (11,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,2%, református 14,9%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 13,7% (29,3% nem nyilatkozott).[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Balatonakarattya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Enzsöl Gábor: Balatonakarattya története. Akarattyai Szilfalevél – Balatonakarattya közéleti havilapja, 2014. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Szabó Zoltán: Felújították az észak-balatoni vasút 1909-ben átadott egyetlen alagútját. CsodalatosBalaton.hu, 2020. április 30. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Állj az akarattyai löszfalnak. IHO.hu, 2012. július 26. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Magyarország Helységnévtára 1873., 11. hasáb (a digitalizált dokumentum 232. oldalán)[halott link]
- ↑ A Magyar Korona országainak helységnévtára 1913., 36. oldal (a pdf fájl 66. oldalán)[halott link]
- ↑ valasztas.hu - összesítő jegyzőkönyv (PDF). [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 13.)
- ↑ Magyar közlöny (PDF). akarattyainfo.hu, 2013. január 8. [2013. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
- ↑ Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület https://akarattyafurdo.wordpress.com/ 20170620
- ↑ Balatonakarattya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonakarattya Helységnévtár
További információk szerkesztés
- Hivatalos honlap
- Akarattyai hírek Archiválva 2014. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Akarattyai Facebook csoport
- alapítványa: Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány[halott link]
- alapítvány újságja: Szilfalevél
- Ötvös Zoltán: "Balaton öble az akarattyai partokkal, 1885" Mészöly Géza neohollandi löszrealizmusa DLA értekezés, 2010 Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2013. szeptember 9.)
