Balatonakarattya
Balatonakarattya község Veszprém vármegyében, a Balatonalmádi járásban. 2014-ben lett önálló település, addig közigazgatásilag a szomszédos Balatonkeneséhez tartozott.
| Balatonakarattya | |
 | |
| Vasúti alagút Balatonakarattyánál | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Közép-Dunántúl |
| Vármegye | Veszprém |
| Járás | Balatonalmádi |
| Kistérség | Balatonalmádi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Matolcsy Gyöngyi (Fidesz-KDNP)[1] |
| Irányítószám | 8172 |
| Körzethívószám | 88 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1093 fő (2023. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 38,85 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,39 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Balatonakarattya
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 05″, k. h. 18° 09′ 28″ | |
Balatonakarattya
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |
| Balatonakarattya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonakarattya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése, földrajza szerkesztés
A Balaton keleti partján helyezkedik el, a szomszédos helységek Balatonkenese, Balatonfőkajár és Csajág. A 71-es főút mentén fekszik, ide torkollik be a Polgárdiból induló, Fülén és Balatonfőkajáron keresztülhaladó 7205-ös út; a település elkerülését a 710-es főút teszi lehetővé. A Balatont itt éri el a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal, amelynek két megállója is van a településen, Balatonakarattya megállóhely és Csittényhegy megállóhely. A két megálló között található az említett vasútvonal egyetlen alagútja, amelyet a szakadó löszfal megtámasztására építettek 1909-ben,[3] majd 2020-ban felújítottak.[4] Ezen a partszakaszon ugyanis jelentős suvadások, földcsuszamlások jellemzőek, amelyek a vasút itteni megjelenése óta több alkalommal is balesetet okoztak.[5]
Történelem szerkesztés
A Csittény oldalában bronzkori leletek kerültek elő, melyek az őskor óta kedvelt lakott helynek mutatják Csittényt. A település több pontján római időkből származó sírokat, leleteket találtak, melyek azt jelzik, hogy a honfoglalás előtt is már lakott volt ez a vidék. 1000 környékén a veszprémvölgyi apácáknak ajándékozták 7 másik településsel együtt. Az első világháború utáni adriai nyaralóterületek elvesztése után kezd népszerű lenni a Balaton, a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonal Balatonakarattya megállóhelyének 1909-es megnyitása után könnyebb lett a leutazás Budapestről a Balatonra, így az akkori módosabb budapesti középosztály 1928-as parcellázásokkal a Magyar Katolikus Tanulmányi Alap birtokából vásárolt földterületekből megalapította fürdőtelepülésnek Balatonakarattyát a római kori Terra Acaratia mellett.
A Balaton keleti területén létrejött fürdőtelep kialakulása a balatoni fürdőkultúra 19. századi felvirágzásához kötődik, és szerepet játszott benne a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület is, mely a 20. század közepén megszűnt, majd 1989-ben újra megalakult. Akarattya puszta illetve telep a fellelhető források szerint a 19. század óta mindig Balatonkeneséhez tartozott.[6] A telep népessége az 1910. évi népszámláláskor már 163 fő volt, ami Balatonkenese 1793 lakosának közel a tizedét jelentette.[7]
A település középpontjában állt a 400 éves Rákóczi-szilfa, mely egykor (1950-ig) Zala és Somogy vármegyék határát jelölte a tavon halászóknak. A fa, melyhez egy helyi legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte (bár a valóságban soha nem járt itt), a 20. század második felében száradásnak indult, később kidőlt; ma emlékmű. Mellé kis szilfát ültetett 2015-ben a balatonakarattyai önkormányzat.
Vele szemben található a balatonakarattyai Nagyboldogasszony templom, amelyet 2015-ben újítottak fel. A körforgalomnál található a vörös kőből készült Margit-vonal emlékmű a második világháború itteni ádáz harcainak emlékére. A vasúti alagúttól nem messze található a Bezerédj strand.
2005-ben hozták létre a balatonakarattyai részönkormányzatot az üdülőtulajdonosok és a lakók nyomására, majd 2012. augusztus 5-én érvényes és eredményes népszavazást tartottak, melyen a szavazók nagy többsége a Balatonkeneséről való leválás mellett voksolt.[8] A köztársasági elnök 13/2013. (I. 8.) KE. határozatával a 2014. évi önkormányzati választás napjával községgé nyilvánította Balatonakarattyát.[9] Ennek következtében a részönkormányzat 2014-ben megszűnt, 2014. október 21-én megalakult az első képviselő-testület, és elkezdte működését az önálló Balatonakarattya község.
Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület szerkesztés
1921-ben indultak megbeszélések az akarattyai parcellázások érdekében. 1928-ban alapították a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesületet, melynek célkitűzése Balatonakarattya fejlesztése volt. Az 1930-as évek elején elkészültek a tervek, amik alapján az egyesület intézőbizottsága kimérte a telkeket. 683 telket alakítottak ki a rendelkezésre álló 282 hektár területből, melyet az Akarattyai Villatelkek Intézősége vásárolt meg a Magyar Katolikus Tanulmányi Alaptól. A terveket Péchy Lajos és Lachnitt Károly dolgozták ki. Az első villatulajdonos Karafiáth Jenő országgyűlési képviselő, az Akarattyai Fürdő Egyesület örökös díszelnöke lett. Az egyesület az 1948-as betiltásáig működött, majd 1989-től újjáélesztették; ekkor a tagság Balatonakarattya fejlesztését, szépítését, környezetének és tisztaságának óvását, a balatonakarattyai lakosok és nyaralók életminőségének javítását (kulturális és sporttevékenységek szervezésével és megrendezésével), a lakosok és telektulajdonosok érdekeinek egyesült erővel történő képviseletét és védelmét tűzte ki a szervezet céljaiul.[10]
Közélete szerkesztés
Polgármesterei szerkesztés
Kultúra szerkesztés
A település egyebek között arról híres, hogy Kodolányi János egyik háza állt itt, amely eleinte nyári lakként, majd állandó lakásként szolgált. Kodolányi jó néhány fontos művét itt írta, mint az Emese álma regény-ciklust, vagy az Én vagyok c. művet.
Népesség szerkesztés
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 835 | 993 | 959 | 1093 |
| 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 87,6%-a magyarnak, 3,2% németnek mondta magát (11,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,2%, református 14,9%, evangélikus 2,6%, görögkatolikus 0,9%, felekezeten kívüli 13,7% (29,3% nem nyilatkozott).[12]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Balatonakarattya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Enzsöl Gábor: Balatonakarattya története. Akarattyai Szilfalevél – Balatonakarattya közéleti havilapja, 2014. augusztus 17. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Szabó Zoltán: Felújították az észak-balatoni vasút 1909-ben átadott egyetlen alagútját. CsodalatosBalaton.hu, 2020. április 30. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Állj az akarattyai löszfalnak. IHO.hu, 2012. július 26. (Hozzáférés: 2020. július 24.)
- ↑ Magyarország Helységnévtára 1873., 11. hasáb (a digitalizált dokumentum 232. oldalán)[halott link]
- ↑ A Magyar Korona országainak helységnévtára 1913., 36. oldal (a pdf fájl 66. oldalán)[halott link]
- ↑ valasztas.hu - összesítő jegyzőkönyv (PDF). [2014. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 13.)
- ↑ Magyar közlöny (PDF). akarattyainfo.hu, 2013. január 8. [2013. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 8.)
- ↑ Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület https://akarattyafurdo.wordpress.com/ 20170620
- ↑ Balatonakarattya települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonakarattya Helységnévtár
További információk szerkesztés
- Hivatalos honlap
- Akarattyai hírek Archiválva 2014. november 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Akarattyai Facebook csoport
- alapítványa: Balatonakarattya Fejlődéséért Alapítvány[halott link]
- alapítvány újságja: Szilfalevél
- Ötvös Zoltán: "Balaton öble az akarattyai partokkal, 1885" Mészöly Géza neohollandi löszrealizmusa DLA értekezés, 2010 Archiválva 2014. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2013. szeptember 9.)
