Borvendég Béla

magyar építészmérnök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 12.

Borvendég Béla (Szeged, 1931. október 6.2014. február 1.[1][2]) Kossuth-díjas magyar építészmérnök.

Borvendég Béla
Született1931. október 6.
Szeged
Elhunyt2014. február 1. (82 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaépítészmérnök,
építészeti szakíró
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Borvendég Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
Borvendég Béla gondolatai az építészetről
A puszta építés olyan, mint a flaszter beszéde. Az építészet mint a szép és értelmes szó. Ami tehát mindenki számára kötelező (volna), aki a nyilvánosságot akarja megszólaltatni. Az építőművészet pedig? Mint a költészet! A kiválasztott üzenete ama kevesek számára, akik (még mindig) képesek és szeretnek rácsodálkozni a szépségre. Jó és használható házat csinálni! Ez az építészet erkölcsi kötelessége. Az építőművészet a boldogságos ráadás. A kegyelem ritka konstellációja.[3]

Tanulmányait 1942–1950 között a budapesti Árpád Gimnáziumban, [4][5]kitűnő tanuló volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán (1950–1955) végezte.

Számos tanulmányi úton vett részt Bulgáriában, Csehszlovákiában, Észak-Koreában, Jugoszláviában, Kubában, Lengyelországban, Mongóliában, Német Demokratikus Köztársaságban, Romániában, a Szovjetunióban, Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Cipruson, Dániában, Egyiptomban, Finnországban, Franciaországban, Görögországban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban, Argentínában, Mexikóban, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban.

1955-től a Délmagyarországi Tervező Vállalatnál (DÉLTERV) dolgozott. Itt tervező, majd műteremvezető, 1961-től 1962-ig a londoni County Council Architects Departement (Nagy-Londoni Tanács építészeti osztályának) munkatársa. 19621965 között vállalati főépítész, 1965-től műszaki igazgatóhelyettes, 19651987 között főmérnök, 1987–1989 között főépítész, 1995-ben a b+e Építészeti és Városfejlesztési Bt. ügyvezető igazgatója.

1964-től a Magyar Építészek Szövetségének vezetőségi tagja, 19821990 között elnöke, 1999-től a Magyar Építőművészek Szövetségének örökös tiszteletbeli elnöke.

1985-től a BME címzetes egyetemi tanára.

1990-ben az MDF szegedi polgármesterjelöltje. 1991-től a szegedi városi közgyűlés városfejlesztési bizottságának elnöke volt.[6]

2001-től az Architeca Hungarica főszerkesztője.

Lakásokat és középületeket tervezett, részt vett az 1950-es évek nagyszabású városrendezési pályázatain (Ózd, Szolnok, Gyöngyös).[7] A 2000-es évek végén Budapestre költözött.[8]

Pályázatok (válogatás)

szerkesztés
 
Sellő ház, Szeged, 1961
 
Égő Arany ház, Szeged, 1973

Főbb művei (válogatás)

szerkesztés

Írásai (válogatás)

szerkesztés

Elismerések, kitüntetések (válogatás)

szerkesztés

Irodalom (válogatás)

szerkesztés
  • Az építőipar és építőművészet másfél évtizedének eredményeiről, Magyar Építőművészet, 1960/2.
  • Südi E.: Szeged, Ravatalozó a belvárosi temetőben, Magyar Építőművészet, 1961/6.
  • Kőhalmi József: Lakóépület, Szeged, Korányi rakpart, Magyar Építőművészet, 1962/4.
  • Major M: Az Építészet új világa, Budapest, 1969.

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés