Főmenü megnyitása

Csörgő-forrásbarlang

barlang Szögligeten

A Csörgő-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Csörgő-forrásbarlang
A barlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
A barlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
Hossz120 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság187 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-30
Elhelyezkedése
Csörgő-forrásbarlang (Magyarország)
Csörgő-forrásbarlang
Csörgő-forrásbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő-forrásbarlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

Szögliget északkeleti szélén, a katolikus templom mögött, hegyoldalban, a Csörgő-forrás felett, a Táncsics Mihály utcában, a vízmű védterületén, a kerítéssel elkerített vízmű épülete mellett, sziklafalban van a mesterséges, lejtő tengelyirányú, íves, kapuval lezárt, másfél méter széles és 2,5 méter magas bejárata. Néhány turistatérkép jelöli a helyét. A bejárati része egy táró. Körülbelül a középső triász, steinalmi és a wettersteini mészkő határán keletkezett a kifolyó víz és a karsztvízszint alatti oldódás következtében. A Csörgő-forrásnak az árvízi forrásszája. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Perkupán belül a Jósvafő-Aggtelek vasútállomást is a forrás látja el ivóvízzel.

Egyszerű térformájú. Lejtős és lépcsős lejtésviszonyú. 70 méter a vízszintes kiterjedése. Cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés figyelhető meg benne. Ülepítő medence, világítás, lépcső, járda, vasrácsból készült híd, vízvezeték, gát, tolózár, három darab szivattyú és vízhozammérő található a víznyerés miatt nagyon átalakított barlangban. A végponti részei maradtak meg természetes állapotban. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, előzetes egyeztetés alapján és kutatási céllal látogatható a barlangjáró alapfelszereléssel járható és magánterületen nyíló barlang. Előfordul, hogy nem járható a nagy víz miatt. Az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű kezeli és hasznosítja.

A forrásbarlang felső hidrológiai rendszeréhez tartozik víznyomjelzéssel bizonyítottan a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang, a Hangyás-nyelő, a Frank-barlang, az Acskó-forrás és az Acskóréti-nyelő. Sásdi László szerint a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg.

Elbeszélések szerint a korábban intenzíven kutatott barlang hírhedt volt a nagyon sáros, szűk és vizes járatai miatt. A nem nagyon hosszú barlang bejárása több óráig tartott. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik, a másik kettő a Csempész-barlang és a Pérecs-nyelő.

Előfordul az irodalmában Árvizi-forrásszáj (Házi 1978), Csörgő árvizi-forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő-árvizi forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő árvizi forrásszáj (Dénes 1961), Csörgő-árvízi-forrásbarlang (Székely 1979), Csörgő-barlang (Székely 1980), Csörgő-forrás barlang (Bertalan 1976), Csörgő-forrás barlangja (Házi 1980), Csörgő-forrás felső időszakos árvizi forrás (Kőrösi 1968), Csörgő-forrás kürtője (Dénes 1968), Csörgő-forrás ősi szája (Dénes 1966), Csörgő-forrás rendszere (Házi 1977), Csörgő-forrás rendszerének felső árvizi szája (Házi 1976), Csörgő-lyuk (Dénes 1966) – ez a névváltozat a neve a Csörgő-lyuknak is –, Csőrgő-forrás barlangja (Vlk 2019) és Szögligeti Árvizi-forrásbarlang (Házi 1978). A Csörgő-forrásbarlang név először 1967-ben jelent meg az irodalmában (Dénes 1967).

KutatástörténetSzerkesztés

1958 nyarán kezdte el kutatni a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport. A Csörgő-forrás régi, eltömődött kitörési helyén lévő üregben, bontással néhány métert előre tudtak jutni. 1961. április 6. és április 9. között a Vörös Meteor TE Barlangkutató Szakosztálya fenntartási munkákat végzett az árvízi forrásnál. Az 1961-ben kiadott „Aggtelek és környéke” útikalauzban az olvasható, hogy a Csörgőnek nevezett forrás felett körülbelül 50 méterrel, egy sziklafal oldalából, 10–20 évente nagy mennyiségű víz tör elő és ennél az árvízi forrásszájnál a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport munkahelyet létesített. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent Dénes György tanulmány szerint a Papkerti-forrás árvízi forrása a Csörgő és a Csörgőnek is van egy nagyon ritkán működő, árvízi forrása. 1964 márciusában, hóolvadáskor a Hangyás-nyelő sóval jelzett vize az Acskó-forrásból volt kimutatható és a forrásból az Acskó-réten található víznyelőbe befolyt, sóval megjelölt víz a Csörgő-forrásban jelent meg. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Papkerti-forrás és az árvízi forrásszájai az Acskóréti-nyelővel vannak hidrográfiai kapcsolatban és elképzelhető volt a Szúnyogos-nyelővel való kapcsolatuk is. 1964 nyarán folytatták a csoport tagjai a Csörgő-forrás árvízi forrásának a feltárását.

1965-ben Révész István vezetésével bontották a barlangot. Ezzel egyidőben Simsa Péter és társai felmérték a járatait és elkészítették a barlangtérkép-vázlatát. 1966-ban ellenőrző bejárások és állagfenntartási munkák történtek benne. 1967 nyarán a VM Titán Barlangkutató Csoport a Csörgő-forrás felső, időszakos, árvízi forrását bontotta, de eredménytelenül. 1968-ban a Titán Barlangkutató Csoport tagjai a Csörgő-forrás mögött, a forrás középső, időszakos, árvízi forrásánál aknát mélyítettek, amellyel elérték a töredezett szálkövet és a forrás vizét. A kibontott aknát dúcolással biztosították és lefedték. 1969. február 22-én nátronlúgos fluoreszceinnel lett kimutatva az Acskó-forrással és közvetve a Csörgő-forrással való hidrológiai összefüggése a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlangnak. Ezzel a vizsgálattal a Csörgő-forrás víznyomjelzéssel megállapítható vízgyűjtő területe nagyon megnőtt. 1969 márciusában fluoreszcein alkalmazásával bizonyosodott be az Acskóréti-nyelő és a Csörgő-forráscsoport hidrográfiai összefüggése.

Az 1970. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy Lakatos László részt vett a Csörgő-forrás melletti üregek feltárásában. 1976-ban a VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Csörgő-forrás feltárásához. 1976-ban a csoport bontotta a Csörgő-forrás felső árvízi száját és öt méter mélységet ért el 2×1 méteres szelvényben egy benzinmotoros bontókalapács segítségével, valamint Gyuricza György szerkesztett egy hidrológiai térképet a Papkerti-forrás környékéről. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban két külön barlangként van leírva, Csörgő-forrás barlang (80. számú cédula) és Csörgő-lyuk (81. számú cédula) néven. A kézirat szerint a Csörgő-forrás barlang három irodalmi hivatkozás alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé, körülbelül 50 méterre, mesterségesen lett kibontva és időszakos, árvízi forrásbarlang. A kézirat szerint a Csörgő-lyuk két irodalmi hivatkozás alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé, körülbelül 100 méterre és fosszilis, száraz forrásbarlang. 1977. augusztus 15-én sikerült bejutni egy majdnem 100 méter hosszú barlangrészbe, amelyben hallani lehetett az alatta folyó vizet. Ekkor az Időszakos-szifonig tudták bejárni. Ebben a hónapban Bakos István, Domokos Tibor, Kubassek János és Németh Zoltán felmérte a barlangot és a felmérés alapján Domokos Tibor szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét, valamint a kiterített, hossz-szelvény barlangtérképét. A csoport 1977. évi jelentésébe bekerült egy Dénes György által szerkesztett rajz is a Csörgő-forrás karszthidrográfiai rendszeréről. A barlangtérképek és a rajz közlésre kerültek az 1977. évi MKBT Beszámolóban.

1978-ban a barlangba bevezették az áramot a munka megkönnyítése miatt. Így sikerült átjutni augusztus 18-án a végponti, második számú agyagszifonon és új részeket felfedezni. A végponton először Végh Miklós jutott keresztül. Az új szakaszban két termet is találtak, amelyek hat–hét méter szélesek és négy–öt méter magasak, de az aktív, patakos járatot nem érték el. A végpont ekkor az Agyag-szifon volt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1978. évi fényképpályázatán Bakos Istvánnak a „Cseppkőzászlók a szögligeti Csörgő-árvízi-forrásbarlangban” című fényképe a harmadik lett. 1979-ben lett elérve szifonok járhatóvá tételével az aktív, patakos járat. Az addig feltárt részt 100 méter hosszúnak becsülték. Az 1979. évi MKBT Beszámolóban megjelent, Kubassek János által írt tanulmány szerint a barlang kialakulásában nagy szerepe volt a tektonikának, a bejárat utáni, első kiöblösödés a Tölcsér-terem, több, recens cseppkőlefolyás és függőcseppkő található a barlangban, nincsenek szinlők benne, a járatokból üledékmintákat és kőzetmintákat gyűjtöttek, valamint kúszójáratok és néha teljesen vízzel töltött szifonok kötik össze a termeket. Az íráshoz mellékelve lett egy 1979. évi felmérés alapján szerkesztett, alaprajzi barlangtérkép-vázlat, amely tartalmazza a barlang névanyagát is és amelyhez a barlangot a Vass Imre Barlangkutató Csoport mérte fel.

1980-ban a Tektonik Barlangkutató Csoport is részt vett a barlang bontására szervezett táborban. 1980-ban a Vass Imre Barlangkutató Csoport a barlang feltárásáért és dokumentálásáért 1000 forint jutalmat kapott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól. A csoporttagok tavasszal az első szifon medrét mélyítették. 1980 nyarán a csoport négy tagja, Bakos István, Cseri Béla, Kubassek János és Rózsa Géza szalmiákszesszel hígított, fluoreszceinnel jelzett vízzel kimutatták a Frank-barlang és az Acskó-forrás hidrológiai kapcsolatát. A barlangon átfolyó vizet 16 óra elteltével, a kevesebb mint 200 méterre fakadó Acskó-forrásban sikerült észlelni, majd később a Frank-barlang vize a Csörgő-forrásban is felbukkant. Hidrometeorológiai adatgyűjtés és kőzetmintagyűjtés történt. A kőzetminták a Magyar Állami Földtani Intézet Észak-Magyarországi Osztályának lettek elküldve elemzésre. 1980-ban Kubassek János megjelentetett egy publikációt a barlang feltárásáról a debreceni Egyetemi Élet című kiadványban. 1982-ben a Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a forrásbarlang rendszerének a kutatásához. 1983-ban is foglalkoztak a Csörgő-forrás barlangrendszerének a feltárásával, de eredmény nélkül. Októberben megpróbálták a patakos járat felszíni kijelölését, de ez sem sikerült. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve.

Az 1990. évi Karszt és Barlang 1. félévi füzetében megjelent tanulmányában Sásdi László megállapította, hogy a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Az 1998–1999. évi Karszt és Barlangban arról lehet olvasni, hogy Dénes György nagy körültekintéssel jelölte ki a Csörgő-forrás lehetséges, árvízi forrásszájait a Csörgő-forrásbarlang feltárásakor. Ebben a kiadványban megjelent, Móga János által írt tanulmány szerint a Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja is az Acskó-forrásba adja le a vizét. Ezt a megállapítást azonban nem támasztják alá a megfigyelések.

2010. augusztus 21-én emléktáblát avattak a bejárata mellett. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2016 májusában Borzsák Sarolta, egy korábbi barlangtérkép alapján megszerkesztette az alaprajzi barlangtérkép-vázlatát, amelyen be vannak rajzolva a mesterséges létesítmények. A barlangtérkép-vázlat szerint a barlang 120 méter hosszú. A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található egy ismeretlen készítési idejű és ismeretlen szerkesztőjű, alaprajzi barlangtérkép helynevekkel és hossz-szelvénnyel. A hossz-szelvény a barlangot az Időszakos-szifonig ábrázolja. Egy másik, ismeretlen készítési idejű és ismeretlen szerkesztőjű barlangtérkép is van a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon, amelyik csak alaprajzot ábrázol.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés