Főmenü megnyitása

Európai árfolyam-mechanizmus

(Európai Árfolyam Mechanizmus szócikkből átirányítva)
Az eurózóna és az ERM II 2015. január 1-jén
  Eurózóna
  ERM II (Dánia)
  Eurótól független nemzeti fizetőeszközt használó EU-tagállamok

Az európai árfolyam-mechanizmus (angolul European Exchange Rate Mechanism, ERM) az Európai Közösség által 1979 márciusában az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System, EMS) részeként abból a célból létrehozott rendszer, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozására, illetve az euró bevezetésére való felkészülés jegyében csökkentse az árfolyamingadozást és közelebb vigyen a pénzügyi stabilitáshoz a Közösség (a majdani Európai Unió, EU) tagállamaiban.

Jelenlegi egyetlen tagja Dánia, amely nem tervezi bevezetni a közös európai valutát: a dánok 2000-ben egy népszavazáson elvetették az euró bevezetését.

Az euró bevezetésére végül 1999. január 1-jén sor került, de nem az akkori 15 EU-tagállam mindegyikében. Az ERM ezután is fennmaradt, mint „az euró előszobája”, amelyben az euró bevezetésére készülő bármely EU-tagállamnak legalább két évig tartania kell saját fizetőeszközét.

Magyarország nem tagja az ERM-nek, az ERM-éhez hasonló sávos árfolyamrendszerről 2008 februárjában tért át a lebegő árfolyamrendszerre. (A magyar valuta, a forint jelenleg az amerikai dollárhoz van rögzítve.) A szomszédos EU-tagországok közül Ausztria, Szlovákia és Szlovénia már bevezette az eurót – Ausztria az eurózóna alapító tagállama, 1999 óta fizetőeszköze az euró. Szlovénia 2007-ben, Szlovákia 2009-ben vezette be az eurót. Románia – Magyarországhoz hasonlóan – az ERM bevezetéséhez szükséges gazdasági stabilitás megteremtésének szakaszában van, Horvátországban pedig még a gazdaság piaci átalakításának problémáival vesződnek.

Azonban az euró is veszített vonzerejéből: a 2012-es görög pénzügyi válság megmutatta, hogy nem feltétlenül jár több előnnyel az euróövezeti tagság, mint amennyi hátrányt okoz, ha egy ország lemond az önálló monetáris politikáról.

Tartalomjegyzék

MűködéseSzerkesztés

Az ERM köztes árfolyamrendszerű, melyben az árfolyam megengedett mozgásának szélső értékeit meghatározzák, de ezek közt az árfolyam szabadon mozoghat. Az euró bevezetése előtt az árfolyamokat az ECU-höz kötötték, amelynek értékét a tagországok devizáinak súlyozott átlagaként állapították meg.

Az ECU-ben meghatározott központi rátája körül minden egyes ERM-tag deviza 2,25%-ot erősödhetett, vagy gyengülhetett. (Az olasz líra kivételével, amelynek szélesebb, 6±%-os lebegtetési sávot engedélyeztek.) A meghatározottnál nagyobb esetleges árfolyammozgásokat piaci beavatkozások, illetve hitelügyletek voltak hivatva megakadályozni.

MegrázkódtatásaiSzerkesztés

Az ír font/font sterling szakításSzerkesztés

1979-ben, röviddel az ERM-hez való csatlakozása után Írországnak meg kellett szüntetnie az ír font rögzítését a font sterlinghez, amely nem volt tagja az ERM-nek, s úgy megerősödött az ERM-devizákkal szemben, hogy a rögzítés megtartása az ERM-ben meghatározott sávon kívülre vitte volna az ír fontot.

A font sterlinget kiütik az ERM-bőlSzerkesztés

Végül 1990-ben az Egyesült Királyság is belépett az ERM-be. Nem tölthetett azonban túl sok időt az árfolyamrendszerben: 1992-ben el kellett hagynia, mert a Soros György és mások indította árfolyamspekuláció hirtelen óriási, rémületet okozó nyomás alá helyezte a font sterlinget. Az állam több mint 6 milliárd font sterlinget költött arra, hogy a szűk árfolyamsávon belül tartsa a font sterlinget, hiába. Az összeomlás napját, 1992. szeptember 16-át azóta is Fekete Szerda néven emlegetik a pénzpiacokon. A font sterling azóta sem tagja az ERM-nek és az árfolyamrendszer kikényszerített elhagyását azóta sokan átértékelték, még olyanok is akadtak, akik „Fehér Szerda” névre keresztelték át. Az 1990-es évek elején ugyanis a brit gazdaság recesszióban volt, 1992 után azonban jól teljesített. (Emiatt egyesek „Európai Recessziós Mechanizmus” gúnynéven értelmezték újra az ERM betűszót).

Kiszélesítik a sávotSzerkesztés

1993-ban kényszerűen ±15%-ra szélesítették ki az ERM árfolyamsávját, hogy elkerüljék a font sterling katasztrófájának megismétlődését, miután spekuláció indult a francia frank és más ERM-tag devizák ellen.

Az euró és az ERM IISzerkesztés

1998. december 31-én az eurózóna tagországainak ECU-árfolyamait befagyasztották, s ezzel létrehozták a másnapi hatállyal az ECU örökébe lépő, euróval szembeni átváltási árfolyamokat is.

1999 másik jelentős változása, hogy az ERM-et az ERM–2 (vagy ERM II) váltotta fel. Az új rendszerben, mint a régi ERM-ben is, a tagdeviza a belépéskor meghatározott, de indokolt esetben változtatható központi árfolyam körül ±15%-os sávban mozoghat. „...az ERM II segít annak biztosításában, hogy az ERM II-ben részt vevő, euroövezeten kívüli tagállamok politikáikat a stabilitás irányába orientálják, támogatja a konvergenciát, és ezáltal hozzájárul az euró bevezetésére e tagállamok által kifejtett erőfeszítésekhez” – fogalmaz az EU egyik hivatalos dokumentuma.[1] Az ERM II-tagok számára az Európai Központi Bank hozzáférést biztosít egy külön megállapodásban rögzített maximum összegű rövidtávú támogatási kerethez arra az esetre, ha az árfolyamsávot védeniük kellene. (Ilyen felső összeget a nem ERM-tag EU-tagok központi bankjai számára is meghatároznak.)

Későbbi változásokSzerkesztés

Mivel az eredeti ERM tagjai közül csaknem minden ország az eurózónába lépett tovább, az ERM II-ben csak Görögország és Dánia maradt. 2001-ben azonban Görögország is bevezette az eurót, így a dán korona maradt az egyetlen ERM II-tag. A korona esetében Dánia az ERM II kereteinél szigorúbb lebegtetési szabályt vállalt: a Danmarks Nationalbank, a dán jegybank az euró ellen 7,46038 dán koronában meghatározott központi árfolyamhoz képest ±2,25%-os sávban tartja az ország fizetőeszközét. (A valóságban azonban a korona még ennél is sokkal szűkebb sávban mozgott.)

 
A cél: az euró

Az EU új tagállamai vállalták, hogy bevezetik az eurót (azaz előtte legalább két évvel belépnek az ERM II-be is), csatlakozási szerződéseik azonban erre nem jelöltek meg határidőt. A 2004-es (és a 2007-es) EU-bővítés során az Európai Unióba lépő országok számára irányelvként szintén szűkebb lebegési sávot határozott meg az Európai Bizottság az euró bevezetésének feltételeként: a központi árfolyam körüli ±2,25%-ot. Nyilatkozataikban azonban az EU hivatalnokai azt is sugallták, hogy az eurózónába való döntés meghozói az adott deviza erősödését megengednék, s a szűk sávra vonatkozó szabály csak a gyengülésre vonatkozik. Ezt tükrözte az is, hogy Szlovákiának az ERM II-ben töltött 15 hónap után engedélyezték, hogy 2007 márciusában 8,5%-kal, 35,4424-re értékelje fel a szlovák korona euró elleni központi árfolyamát.

Az ERM II tagországainak körében a 2004-es EU-bővítési kör óta annyi változás történt, hogy 2007-ben Szlovénia, 2008-ban Ciprus és Málta, 2009-ben Szlovákia, 2011-ben Észtország, 2014-ben Lettország és 2015-ben pedig Litvánia is átlépett az ERM II-ből az eurózónába.

Az ERM II-ből az eurózónába való átlépésnek nem csak árfolyamfeltételei vannak. Ezeket az államháztartási hiányra, az inflációra, a hosszú távú állampapírkamatokra és az államadósságnak a GDP-hez viszonyított arányára vonatkozó feltételeket a maastrichti kritériumok foglalják össze. Magyarország volt az egyetlen az új EU-tagországok közül, amely éveken keresztül a belépés egyetlen kritériumát sem teljesítette.[2] Magyarország az előzetes várakozások alapján 2009-re teljesíthette volna a fogyasztói árindexre (inflációra) vonatkozó, valamint a GDP-arányos államháztartási hiányra (3%) vonatkozó kritériumokat, s így azon év végén megkezdődhettek volna az ERM-csatlakozási tárgyalásai.[3] A 2008-ban csúcsosodó gazdasági világválságtól nyilván nem függetlenül, ezeket a feltételeket még 2012-ben sem tudja teljesíteni Magyarország.

ÁrfolyamsávokSzerkesztés

Elméletben az ERM II-n belül minden deviza a megállapított központi árfolyamhoz képest lefelé és felfelé is 16%-ot ingadozhat. A valóságban a dán korona árfolyama alig mozog a sávközéphez képest, általában kevesebb, mint 1 százalék az eltérés.

Belépés időpontja Ország Deviza 1 € Sáv Megjegyzés
A szabály szerint A valóságban
1999. január 1.   DEN Korona 7,46038 2,25% <1% A dán korona 1999-ben, az euró bevezetéskor lépett az ERM II-be.
1999. január 1.   GRE Drachma 353,109 15% Ismeretlen
2004. június 28.   SLO Tolár 239,64 15% 0,16%
2005. május 2.   CYP Font 0,585274 15% 2,1%
2005. május 2.   MLT Líra 0,4293 15% 0%
2005. november 28.   SVK Korona 38,455 15% 12%
2004. június 28.   EST Korona 15,6466 15% 0%
2005. május 2.   LAT Lat 0,702804 15% 1% Lettország valutatanácsot alkalmaz, amelyben a latot kezdetben az SDR-hoz, 2005. január 1-től pedig az euróhoz rögzítették. 2014. január 1-től az ország fizetőeszköze az euró lett.
2004. június 28.   LTU Litas 3,4528 15% 0% A litván litas 2002. február 2-áig az amerikai dollárhoz volt rögzített, ezután pedig az euróhoz. 2015. január 1-jén felváltotta az euró.

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés