Az Európai Unió bővítése

Az Európai Unió bővítése az Európai Unió növekedése a hat alapító tagtól a 27 jelenlegi tagállamig (Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország, Dánia, Írország, Görögország, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Finnország, Svédország, Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Horvátország). A bővítési folyamatot szokták európai integrációnak is nevezni.

A csatlakozni kívánó tagállamoknak bizonyos gazdasági és politikai feltételeknek kell megfelelniük (koppenhágai kritériumok), valamint minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a csatlakozási kérelmet.

Története

Kezdetek

1950. május 9-én a német származású francia külügyminiszter, Robert Schuman bemutatta előterjesztését az egyesült Európáról, amit Schuman-deklarációként ismerünk. Ezt tekintjük a mai Európai Unió kezdetének.
1951-ben az EU előfutárát, az Európai Szén- és Acélközösséget alapították meg a Benelux államok (Belgium, Hollandia, Luxemburg), az NSZK, Franciaország és Olaszország.
1958-ban a hat ESZAK-tagállam létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget, a későbbi Európai Közösséget.

Bővítések

1973-ban Dánia,^[1] Írország és az Egyesült Királyság^[2] csatlakozott (első bővítés).
1981-ben Görögország csatlakozott (második bővítés).
1985-ben Grönland a hat évvel korábban Dániától kapott önrendelkezési jogával élve népszavazást követően kilépett az EK-ból.
1986-ban Spanyolország és Portugália csatlakozott (harmadik bővítés).
1990-ben Németország újraegyesült, ezzel a volt NDK területe és lakossága is uniós taggá vált.

A vasfüggöny és a berlini fal megszűnése 1989-ben történelmi lehetőséget adott a későbbi bővítésekre. Az Európai Közösség gyorsan kiépítette diplomáciai kapcsolatait a közép- és kelet-európai államokkal. (Magyarország már 1988-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat az Európai Gazdasági Közösséggel.) A Phare-program pénzügyi segítséget nyújtott a jövőbeni csatlakozóknak a gazdasági reformjaik végrehajtására.

1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozott (negyedik bővítés).
2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott (ötödik bővítés, első rész).
2007. január 1-jén Bulgária és Románia, miután 2005. április 25-én aláírták a csatlakozási szerződést, az Európai Unió teljes jogú tagjává váltak (ötödik bővítés, második rész).
2013. július 1-jén csatlakozott Horvátország.^[3]
2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból.

Tervek

Jelenlegi tagok

Tagjelöltek

Lehetséges pályázók

Tagjelöltek

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, bár csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.

Észak-Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalások elindítását a Görögországgal való rendezetlen viszonya (elsősorban a korábbi „Macedónia” név miatti vita) okán az utóbbi ország sokáig blokkolta,^[4] amihez 2012 decemberében Bulgária is csatlakozott.^[5] Miután a névvita 2019-ben megoldódott, a felvételi folyamat is folytatódott.^[6] A csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be csatlakozási kérelmét, 2010. október 25-én pedig az EU külügyminiszterei felkérték a Bizottságot a tárgyalások megkezdésére, ami november 24-én meg is kezdődött.^[7] A tagjelölti kérelmet 2012 márciusában fogadták el.^[8] A tárgyalások 2014. január 21-én kezdődtek.

Montenegró 2010. december 17-én vált tagjelöltté.^[9] A tárgyalások 2012. június 29-én kezdődtek.

Albánia 2014 júniusától hivatalos tagjelölt, a csatlakozási tárgyalásokat 2022. július 19-én nyitották meg.

Ukrajna 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Moldova 2022. június 23-án megkapta a tagjelölti státuszt.

Bosznia-Hercegovina 2022. december 15-én megkapta a tagjelölti státuszt.^[10]

Potenciális tagjelöltek

Grúzia és Koszovó^[11] beadta a csatlakozási kérelmet.

További országok

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.

Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Az Egyesült Királyság 1973. január 1-jén csatlakozott az Unió elődjének számító Európai Gazdasági Közösségbe, majd 2020 január 31-én kilépett.

Jegyzetek

↑ beleértve Grönlandot is
↑ beleértve Gibraltárt is
↑ Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)
↑ Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
↑ Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)
↑ Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.
↑ Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)
↑ Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)
↑ Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)
↑ Európai Tanács: Tagjelölti státuszt kapott Bosznia-Hercegovina (magyar nyelven). Napi.hu. (Hozzáférés: 2022. december 16.)
↑ Zrt, HVG Kiadó: Koszovó EU-csatlakozási kérelmet nyújt be (magyar nyelven). hvg.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

Kapcsolódó szócikkek

Külső hivatkozás

Az európai uniós csatlakozás folyamata lépésről lépésre, 2020. október (angolul) – doi:10.2775/91859

[1] értve Grönlandot is

[2] értve Gibraltárt is

[3] Croatia joins the EU (angol nyelven). Európai Unió, 2013. július 2. (Hozzáférés: 2013. július 2.)

[lemara-4] Bizottsági lajstrom a tegjelöltekről (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)

[5] Sinisa Jakov Marusic: Bulgaria’s Brussels Blockade Leaves Macedonia Bitter (angol nyelven). BalkanInsight, 2012. december 14. (Hozzáférés: 2012. december 14.)

[6] Mostantól nincs olyan ország, hogy Macedónia, Észak-Macedónia van helyette – 444.hu, 2019. február 12.

[7] Az Európai Unió és Szerbia kapcsolata (magyar nyelven). Euractiv.hu. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 9.)

[8] Szerbia Európának gondolja magát (magyar nyelven). Index, 2011. december 9. (Hozzáférés: 2011. december 9.)

[9] Montenegro - EU Montenegro relations (angol nyelven). Európai Bizottság, 2011. január 25. [2011. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 17.)

[10] Európai Tanács: Tagjelölti státuszt kapott Bosznia-Hercegovina (magyar nyelven). Napi.hu. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

[11] Zrt, HVG Kiadó: Koszovó EU-csatlakozási kérelmet nyújt be (magyar nyelven). hvg.hu, 2022. december 14. (Hozzáférés: 2022. december 16.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]