Folytassa, Henry!

1971-es angol filmvígjáték, rendezte Gerald Thomas

Folytassa, Henry!, későbbi alternatív címén Folytassa, Henrik!, eredeti angol címén Carry On Henry vagy Carry On Henry VIII, 1971-ben bemutatott brit (angol) filmvígjáték, történelmi paródia, a Gerald Thomas által rendezett Folytassa… filmsorozat 21. darabja. Főszereplői a sorozat rendszeres sztárjai, Sidney James, Kenneth Williams, Charles Hawtrey, Joan Sims, Barbara Windsor, Terry Scott és Kenneth Connor. Kenneth Williams és Kenneth Connor hét év szünet után itt játszott ismét együtt az 1964-es Folytassa, Kleo! óta. A film további címváltozata: Folytassa Henry – avagy ne veszítsd el a fejed (Carry On Henry – or Mind My Chopper).

Folytassa, Henry!
(Carry On Henry)
1971-es brit film
Alternatív cím: Folytassa, Henrik!
RendezőGerald Thomas
ProducerPeter Rogers
Műfaj
ForgatókönyvíróTalbot Rothwell
Főszerepben
ZeneEric Rogers
OperatőrAlan Hume
VágóAlfred Roome
Gyártás
Ország Egyesült Királyság
Nyelvangol
Forgatási helyszínPinewood Studios,
Windsor, Berkshire
Iver Heath, Buckinghamshire,
Farm, Datchet, Buckinghamshire
Játékidő89
Költségvetés223 000 GBP
Forgalmazás
ForgalmazóRank Organisation
BemutatóEgyesült Királyság 1971. jún. 3.
USA 1972. márc. 17.
NDK 1989. dec. 30.
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott
Kronológia
ElőzőFolytassa a szerelmet!
KövetkezőFolytassa, amikor Önnek megfelel!
További információk
SablonWikidataSegítség

A film Charles Jarrott angol rendező 1970-ben bemutatott, Oscar-díjas történelmi filmdrámájának, a Richard Burton és Geneviève Bujold főszereplésével készült Anna ezer napjának (Anne of the Thousand Days) paródiája. Egyik első alternatív címe Anne of a Thousand Lays lett volna, de ezt ejtették. A paródia főszereplői az eredeti Anna-film jelmezeit viselik.

Cselekmény szerkesztés

„Sokáig úgy vélték, csak Cromwell találta ki, hogy VIII. Henriknek volt még két felesége. Azonban előkerült William Cobbler kézirata, amely e feltevést minden kétséget kizáróan bizonyítja. A film eme nemrég megtalált kéziraton alapul.”

VIII. Henrik király (Sidney James) alig tudja kivárni, hogy előző feleségének (Patsy Rowlands) feje a porba hulljon, máris rohan az oltárhoz feleségül venni Normandiai Marie-t (Joan Sims), I. Ferenc francia király unokanővérét (vagy unokahúgát, szinkrontól függően). A házasságot Thomas Cromwell kancellár, főpecsétőr, főminiszter (Kenneth Williams) és a buzgó Thomas Wolsey bíboros, lordkancellár, York érseke (Terry Scott) hozták tető alá, francia–angol politikai szövetséget remélve. A nászéjszaka előtt Sir Roger de Lodgerley kamarás (Charles Hawtrey) szerelmi jótanácsokkal készíti fel a királynét, de Marie biztosítja, hogy „igen jól feküdt” a francia udvarnál. Ősi normandiai szokás szerint Marie fokhagymát eszik, ami fokozza a szexuális étvágyat, és „szaga távol tartja a németeket”. Sajnos, a szag távol tartja a királyt is, aki elmenekül Marie közeléből. Wolsey megkísérli lebeszélni a királynét a fokhagymaevésről, de ő megmakacsolja magát. A király Cromwellt és Wolsey-t teszi felelőssé a helyzetért, és utasítja őket: fővesztés terhe mellett azonnal szabadítsák meg a királynétól.

A szexre éhező Henrik vadászni indul, valami „harapnivalóra”. Sir Roger de Lodgerley bemegy a királynéhoz, és mint királyi főkóstolómester, megteszi, ami a király dolga lett volna. A vadászkompánia sikeresen felhajt Henriknek egy parasztlányt, akit a király rangrejtve egy pajtában magáévá akar tenni, de a lány apja vasvillával rájuk tör és a trágyadombba buktatja az úri vadászt. A palotában a vacsorát senki sem tudja megenni, mert a szakács a királyné utasítására mindent fokhagymával készített. Henrik követeli Marie szélnek eresztését vagy kivégzését, de Cromwell és Wolsey nem mernek ujjat húzni a francia király hatalmával. „Kapcsolatépítést” azaz szeretőt javasolnak Henriknek, aki ezt felháborodva elutasítja, az ősi családi címer jelmondatára mutatva: „Non crapito suum januum”, azaz „Ne köpj saját küszöbödre”. (szinkrontól függően félrefordítva: „saját levesedbe”). Mivel a házasság felbontásának egyetlen esélye, ha nem hálják el, Henrikkel egyetértésben tervet kovácsolnak, hogyan tarthatnák távol őfelségét a veszedelmes hitvesi hálószobától.

Megbízzák Lord Hampton of Wicket (Kenneth Connor), hogy látszólag rabolja el a királyt a hálószobából és vigye biztos helyre, távol a királynétól. Lord Hampton of Wick azonban valóban Henrik király megdöntését tervezi bűntársaival, köztük Guy Fawkesszal együtt. Gyűléseiket gobelin-hímző szakkörnek álcázzák. Cromwell titokban megegyezik Hamptonnal, hogy eltávolítja a testőrséget, és a megrendezett emberrablás során a királyt akár „baleset” is érhetné. Az összeesküvők betörnek a hálószobába, Henrik készségesen velük menne, de a szerelmes Marie királyné egy tepsivel elűzi őket. Henrik kihasználja az esélyt és elmenekül Marie közeléből. A magára maradt királynét ismét Sir Roger de Lodgerley vigasztalja.

Wolsey fogadja a Vatikán küldöttét, Pisa grófját (Conte di Pisa, némely szinkronban „herceg”). Pisa tolmácsolja a pápa mélységes erkölcsi felháborodását a királyi frigy felbontásának kérelme miatt, és azt is, hogy 5000 arany lefizetése fejében megfontolás tárgyává tenné a kérést. Wolsey közli Cromwellel, hogy a válás elintézéséért a Vatikán 10 000 aranyat kér. Cromwell a királytól 20 000 aranyat kér, Henrik ennyit nem tud felhajtani, Cromwell rögtön kitalálja az „SZÉA”-t, a „Szex Élvezeti Adót”, amit hetenkénti bevallás alapján vetne ki.

A frusztrált királyné emlékezteti Cromwellt első szerelmes légyottjukra a Hampton Court-i labirintusban, de a király rájuk nyit, mire Marie elájul. Henrik mérgelődik: „Mikor végre elhatározom, hogy kivégeztetem, mindig így reagál.” Az orvos megállapítja, a királyné várandós. Cromwell máris új tervvel áll elő: a királyné hűtlensége miatt kell kimondani a válást. A királynét és Sir Roger de Lodgerley-t a Towerbe viszik. Marie-t a „pokoli toronyba” zárják,[1] Sir Rogertől a kínzókamrában igyekeznek a királyné elleni vallomást kicsikarni. Marie ráveszi Wolsey bíborost, vigyen segélykérő levelet unokafivérének, a francia királynak. A szigorú biztonsági intézkedések miatt Wolsey csak az anusában tudja kicsempészni a tekintélyes méretű papírtekercset.

A nyújtó megtörte Sir Roger ellenállását, a két méternél immár magasabb lovag aláírja a terhelő vallomást. Közben megérkezik a francia király követe, Poncenay hercege, gratulál a születendő trónörököshöz, 50 000 aranyat hoz ajándékba, de látnia kell a királynét. Ezért az összegért Henrik kihozatja Marie-t a Towerből, sajátjának mondja a gyereket, hűséget ígér Marie-na. Sir Rogert ismét kínpadra vonják, hogy visszavonja vallomását. Az udvari bálon azonban Henrik meglátja Sir Charles-t, Bristol hercegét (Peter Butterworth) és leányait. A butus-bögyös Bettinának (Barbara Windsor) rögtön udvarolni kezd, de ő csak akkor engedi magához, ha a király előbb feleségül veszi. Henrik dönt: mégis el akar válni a királynétól, a hűtlenségét bizonyítani kell. Sir Roger visszavont vallomását Henrik összetépi: mégis kell apasági nyilatkozat, a hűtlenség bizonyítására.

Marie királyné ismét a Towerbe kerül, Wolsey ezúttal csak szóbeli üzenetet visz a francia királynak. A király és Bettina tűkön ülve várják a hűtlenség bizonyítékát. Sir Roger kinőtte a nyújtót, a vasszűzbe teszik, két hét után szitává lyuggatva aláírja a vallomást. A felajzott király kijelenti: „elváltam!”, egyedül elhadarja az esküvőt és ágyba viszi Bettinát. Lord Hampton összeesküvői elindulnak, hogy a királynét kiszabadítsák a Towerból, a királyt lemondassák és Marie-t tegyék a helyére. Éjszaka megérkezik Ferenc francia király (Peter Gilmore), és azonnal látni akarja unokanővérét, akit gonosz pletykák szerint a Towerben tartanak fogva. A vele jött tekintélyes hadsereg láttán Henrik azonnal a Towerbe küldet Marie-ért. Az összeesküvők közben Guy Fawkes puskaporával felrobbantják a Towert, kiszabadítják a királynét és a palotába indulnak vele.

Henrik hálószobájában Ferenc király rátalál a butuska Bettinára, aki bizonygatja, hogy ő az igazi királyné, mert Marie-t a Towerbe zárták. Kitör a botrány, Ferenc háborúval fenyegetőzik. Hampton és az összeesküvők behozzák Marie-t és le akarják mondatni Henriket Marie javára. Henrik gyorsan lekenyerezi Hamptont, lovaggá üti, Berkshire hercegévé nevezi ki és magas évjáradékot is fizet neki. A „kilóra megvett” Hampton alázatosan kezet csókol a királynak. A cserben hagyott királynénak csak annyit mond: „Non fatum contra tornitrum”, azaz „széllel szemben nem lehet (sic!) zongorázni”. Cromwell hozza Sir Roger újabb beismerő vallomását a királyné hűtlenségéről. Henrik felháborodva összetépi és Cromwellt, mint árulót a Towerbe viteti. Hűséget fogad Marie-nak, gyermekét magáénak ismeri el és megígéri, hogy sok fokhagymát fog enni. A háború veszélye elhárult, Ferenc király elégedetten távozik. Biztos, ami biztos, Marie elküldi vele Bettina kisasszonyt is.

A trónörökös megszületik, Henrik boldog, de a szobából kilépve meglát egy új udvarhölgyet, Catherine Howardot. Siet a vesztőhelyre, ahol Cromwell és Wolsey lenyakazására készülnek. Kegyelmet ajánl nekik, ha elválasztják feleségétől. Mindketten nemet intenek, ebből elegük volt, a tőkére hajtják a fejüket, és utasítják a bakót, tegye a kötelességét…

Szereposztás szerkesztés

Szerep Színész[2] Magyar hangja
(1. szinkron)[3]
Magyar hangja
(2. szinkron)[4]
Magyar hangja
(3. szinkron)[5]
VIII. Henrik angol király Sidney „Sid” James Szatmári István Gruber Hugó Sztankay István
Thomas Cromwell főpecsétőr Kenneth Williams Tahi Tóth László Kárpáti Tibor Benedek Miklós
Sir Roger de Lodgerley Charles Hawtrey Gera Zoltán Soós László Tahi Tóth László
Marie angol királynő Joan Sims Hacser Józsa Győry Franciska Pécsi Ildikó
Wolsey bíboros, lordkancellár Terry Scott Szilágyi Tibor Beregi Péter Balázs Péter
Bettina Barbara Windsor Schütz Ila Papp Ági Tóth Ildikó
Lord Hampton of Wick Kenneth Connor Zenthe Ferenc Balázsi Gyula Szervét Tibor
Sir Thomas Julian Holloway Koroknay Géza Balázsi Gyula Háda János
Ferenc francia király Peter Gilmore Sztankay István Balázsi Gyula Kassai Károly
Poncenay herceg Julian Orchard(wd) Márton András Juhász Tóth Frigyes(wd) Kassai Károly
Bidet (ejtsd [bidé]) Gertan Klauber Koroknay Géza Juhász Tóth Frigyes Várkonyi András
Domo őrnagy David Davenport
Testes lány a pajtában Margaret Nolan Sáfár Anikó Papp Ági
Dr. Findlay, udvari orvos William Mervyn Gruber Hugó
Első összeesküvő Norman Chappell
Farmer, lányos apa Derek Francis Juhász Tóth Frigyes
Guy Fawkes Bill Maynard Kaló Flórián Várkonyi András
Második összeesküvő Douglas Ridley
Szakállas kínzó David Prowse
Catherine Howard Monika Dietrich
Felszolgálólány Marjie Lawrence
Királyné a vérpadon Patsy Rowlands Papp Ági
Őr Billy Cornelius
Philippo, Pisa grófja Alan Curtis Velenczey István Juhász Tóth Frigyes Orosz István
Kínzómester Leon Greene Balázsi Gyula
A király szabója John Bluthal Balázs Péter Juhász Tóth Frigyes Háda János
Charles, Bristol grófja Peter Butterworth (kámeaszerep) Makay Sándor Juhász Tóth Frigyes Gruber Hugó
Továbbiak Képessy József
Verebély Iván
Juhász Tóth Frigyes

Zene szerkesztés

A főcímzene a közismert Greensleeves melódia feldolgozása, amelyet a legendák szerint maga VIII. Henrik írt volna, amikor még csak udvarolt leendő második feleségének Boleyn Annának. Az adaptációt Eric Rogers zeneszerző készítette és hangszerelte.[6]

A cselekmény viszonya a történelemhez szerkesztés

A vígjáték szabadon kezeli Anglia történelmének eseményeit és szereplőit. A kitalált krónikás, William Cobbler („Vilmos, a foltozóvarga”) és a légből kapott „két plusz királyné” mellett más ütközések is felfedezhetők:

Jegyzetek szerkesztés

  1. Utalás Irwin Allen 1974-es katasztrófafilmjére, az 1974 utáni magyar szinkron leleménye.
  2. Szereposztás az IMDb.com szerint
  3. Folytassa, Henry! (1971) 1. szinkron, 1980, Pannónia Filmstúdió, megrendelő: Magyar Televízió az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  4. Folytassa, Henry! (1971) 2. szinkron, Magyar Szinkron- és Videovállalat, megrendelő: Mokép az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  5. Folytassa, Henry! (1971) 3. szinkron, R.D.I. (Stúdió), megrendelő: Duna TV, Fantasy Film (DVD) az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  6. Peter Edwards: The Music of the „Carry On” Films 1958-78. Robert Farnon Society (Rfsoc.org.uk), 2011. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. február 1.)

További információ szerkesztés