Wikipédia

Görömbölytapolcai-kőfülke

A Görömbölytapolcai-kőfülke Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között van. A Bükki Nemzeti Park területén lévő Miskolcon található. Régészeti leletek kerültek elő belőle. Turista útikalauzokban is ismertetve van.

Görömbölytapolcai-kőfülke
Hossz27 m
Mélység0,5 m
Magasság7,6 m
Függőleges kiterjedés8,1 m
Tengerszint feletti magasság170 m
Ország Magyarország
TelepülésMiskolc
Földrajzi tájBükk-vidék, Keleti-Bükk
Típuslangyos és meleg karsztvíz hozta létre
Barlangkataszteri szám5392-32
Lelőhely-azonosító16770

Leírás szerkesztés

A Miskolctapolcai-tavasbarlang felett lévő Vár-hegy meredek oldalának sziklái között, az erdőben található vízmű zárt területén helyezkedik el a barlang. Sziklás rész aljában, a hegy K-i kinyúlásának letörési pereme közelében van a vízszintes tengelyirányú főbejárata. Négy bejárata létezik. Van egy lejtő tengelyirányú és két függőleges tengelyirányú bejárata is. Ez utóbbiak a barlang felszínre nyíló kürtői.

Az elágazó és kétszintes barlang felső triász mészkőben jött létre. A barlang falán látható az egykori kitöltési szintet jelölő festett vonal. A Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek a barlang felső rétegeiben talált bükki kultúrájú cseréptöredékek és kovapengék. A zavart helyzetben lévő késő jégkori üledékekből 3 kisméretű penge és 3 átfúrt szarvasszemfog került elő, amelyeket a kutatók a késő aurignaci kultúrába, vagy máshol a gravetti kultúrába tartozónak ismertetnek. Az alsó rétegekben talált gerezdkaparó és néhány szilánk a Moustier-kultúrába sorolható.

A különlegesség egy 70×80 mm-es emberi tarkócsont-darab. Thoma Andor végezte el a lelet antropológiai feldolgozását. Az agylenyomatból megállapította, hogy a 20 éves korában elhunyt nő balkezes volt. A csontdarab a formája, kövesedettsége és vastagsága alapján a mai ember (Homo sapiens) ősi, archaikus formájához tartozik. Szénizotópos kormeghatározással megállapítva kora i. e. 28 500 év. Rituális kannibalizmusra utalnak az öreglyuk kitágításának kétségtelen nyomai.

1976-ban volt először Görömbölytapolcai-kőfülke néven említve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang Görömbölyi-kőfülke (Kordos 1984), Görömbölyi kőfülke (Kadić 1952), Görömböly-Tapolcai barlang (Vértes 1965), Görömböly-tapolcai-kőfülke (Kordos 1984), Görömböly-Tapolcai kőfülke (Vértes 1965), Görömbölytapolcai kőfülke (Schőnviszky 1937), Görömbölytapolcai-sziklaüreg (Dely 1970), Görömböly-tapolcai-sziklaüreg (Ringer, Regős 2008), Görömböly-Tapolcai sziklaüreg (Jakucs, Kessler 1962), Görömböly–Tapolcai sziklaüreg (Mottl 1939), Miskolctapolcai-kőfülke (Dely 1970), Száraz-barlang (Bertalan 1976), Szentkereszthegyen lévő kis barlang (Bertalan 1976), Tapolcai sziklafülke (Regős 2002) és Tapolcavárhegyi kőfülkés zsombolyok (Regős 2002) neveken is az irodalmában.

Kutatástörténet szerkesztés

Az 1929. évi Turistaság és Alpinizmusban közölve lett, hogy Tapolca-fürdő felett a mészkőben Pollaágh Béla vendéglős eddig ismeretlen barlangra akadt. A barlangot Megay Géza, a Miskolci Múzeum kiküldöttje is bejárta és őskori cserepeket, valamint emberi csontokat talált benne. Eddig nem történt szakszerű kutatás a barlangban. Az 1934. évi Barlangvilágban az olvasható, hogy 1931-ben a Borsod-Miskolci Múzeum megásatta Görömbölytapolcán, a Szentkereszt-hegy gerince alatt lévő barlangot. Az üreg jégkori rétegéből előkerült kőeszközök Hillebrand Jenő és Leszih Andor szerint a későaurignaci és a protosolutréi korra utalnak. Egy emberi nyakszirtcsont is előkerült a jégkori rétegből, amelyet valószínűleg Bartucz Lajos vizsgál.

A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában meg van említve, hogy a Görömbölytapolcai kőfülke Görömbölytapolcán, közvetlenül a tavas barlang egyik kürtője mellett található. Néhány paleolit kőeszköz került elő a jelentéktelennek tűnő üregből. Az 1938. évi Geologica Hungarica Series Palaeontologica című kiadvány szerint a miskolci múzeum 1931. évi ásatásai emberi csontleletet eredményeztek. Ekkor Megay Géza zavartalan diluviális rétegben emberi nyakszirtcsont pikkelyének (squama occipitalis) nagyobb darabjára bukkant. A nyakszirtcsontdarab, amelyet Bartucz Lajos is vizsgált, patinája és megtartási állapota alapján is diluviálisnak tűnik. Régiek sérülései. A pikkely felső (interparietalis) része feltűnően alacsony, görbült, viszonylag keskeny, tehát hosszúfejű (dolichocephal) koponyához tartozik. Primitív jellegű a felső tarkóvonal (Linea nuchae sup.). A kultúrréteget késői aurignaciennek tartja Hillebrand Jenő.

A Kadić Ottokár által írt, 1952-ben készült kéziratban röviden ismertetve van Görömbölyi kőfülke néven a barlang, amely a görömbölytapolcai fürdőtelep területén, a tavasbarlang egyik kürtője mellett helyezkedik el. A jelentéktelennek látszó kőfülke ásatásakor néhány paleolit kőeszközt találtak. Az 1961-ben napvilágot látott Lillafüred barlangjai szerint világviszonylatban is ritka leletek a pleisztocénből származó és a barlangok kitöltésében megőrzött emberi csontok. Ilyen csontleletet találtak a kutatók a Miskolc-tapolcai Kőfülke nevű barlangban. A lelet egyetlen, vaskos, nagyon kövült ősemberi nyakszirtcsont. Ez átfúrt, ékszerként használt szarvasfogakkal és pattintott kőeszközökkel került elő, és az aurignaci kultúrába tartozik. Megay Géza feltárása.

Az 1962-ben megjelent, A barlangok világa című könyvben meg van említve, hogy a bükki Görömböly-Tapolcai sziklaüregből is előkerültek barlangi-gravetti eszközök. Az 1962-ben kiadott Bükk útikalauzban az van írva, hogy a miskolctapolcai sziklaüregből aurignacien kormeghatározó leletek kerültek elő. 1964-ben az MKBT Bibliográfiai Szakbizottság összeállította a Miskolc-, (Görömböly) tapolcai kőfülke irodalomjegyzékét. A Vértes László által írt, 1965-ben napvilágot látott könyv szerint a Suba-lyuk Moustier-kultúrájával azonos jellegű a Kecskés-galyai-barlang és a Farkas-kői-sziklaüreg leletanyaga, valamint átmeneti vadásztanyák lehettek ezek a helyek. Valószínűleg ide sorolható a Görömböly-Tapolcai sziklaüreg moustieri rétege. A mai Miskolctapolcán, a tavasbarlang felett lévő kisméretű fülkét a Borsod-Miskolci Múzeum tárta fel 1928 és 1931 között. Megay Géza lett megbízva a munka vezetésével.

Nem lettek publikálva az eredmények, de Hillebrand Jenő összefoglaló munkájában megemlítette a sziklaüreget. Egy emberi koponya kis töredékéről és késői aurignaci kultúráról számolt be. Említette a hiénát, a szarvast, a barlangi medvét és a tarándszarvast a faunából. Budapestre küldte megvizsgálni Megay Géza az ásatáskor gyűjtött rétegmintákat. Ezeket Vértes Lászlóék figyelme elkerülte 1962-ig, ekkor vették észre, hogy az anyagminták között csontmaradványok és régészeti anyag is van. A fauna vizsgálata szerint a barlangban egy korai posztglaciális vagy késői glaciális réteg alatt volt egy idősebb réteg is. Ide tartozik egy jellegzetes gerezdkaparó, és a miskolci gyűjteményben található anyagból néhány bulbusos szilánk is. 1942-ben Mottl Mária a késői aurignacienbe sorolta a kőfülkét.

A Herman Ottó-barlang felső, fiatalabb ipara, ha külön lehetne választani az idősebbtől, valószínűleg a Görömböly-Tapolcai barlang és a Diósgyőr-Tapolcai barlang felső, megközelítőleg barlangi gravettiként meghatározható eszközalakjaival egyeznék. Az újonnan előkerült faunában Megaloceros, Bufo, hiéna és barlangi medve mutatja az alsó réteg korát, amely a W 1-re helyezhető. Nem alkalmasak közelebbi besorolásra a moustieri leletek, és csak a gerezdkaparó alapján azonosíthatók a bükki késői Moustier-kultúrával. Nyilván felső, meghatározhatatlan korú, sárga rétegéből került elő 3 kisméretű, de nem törpe penge és 3 átfúrt szarvasszemfog. Egy tarkócsontot írt le innen Thoma Andor, amely a Homo sapiens csoporthoz tartozik.

Kőzettani adatok nincsenek. A faunisztikai adatok Kretzoi Miklóstól származnak. Sárga réteg: Pomatia sp., Glis glis, Vulpes vulpes és Martes martes. Barna réteg: Bufo bufo, Avis sp. (kis gázló?), Avis sp. (nagy ragadozó), Lepus timidus, Canis spelaeus, Vulpes vulpes, Ursus spelaeus, Crocotta spelaea, Lynx lynx és Megaloceros sp. Jánossy Dénes kiegészítése: Coelodonta antiquitatis, Bison seu Bos és Equus sp. A könyv 23. tábláján megfigyelhető a Görömböly-Tapolcai barlangból előkerült gerezdkaparó, egy hasítóeszköz és egy széles, bulbusos szilánk. A 70. táblán 3 átfúrt tarándszarvas fog látható, amelyek a Görömböly-Tapolcai kőfülke kitöltéséből kerültek elő.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Miskolcon található a Görömbölytapolcai kőfülke, amelynek további nevei Száraz-barlang, Görömbölyi kőfülke és Szentkereszthegyen lévő kis barlang. Közvetlenül a Miskolctapolcai-tavasbarlang egyik kürtője mellett helyezkedik el. Ősemberi nyakszirtcsont került elő belőle. A kézirat barlangra vonatkozó része egy publikáció alapján lett írva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Bükk hegységben lévő barlang Görömbölytapolcai-kőfülke néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 11 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1977-ben kiadott Bükk útikalauz szerint a Miskolctapolcai-tavasbarlang feletti hegyoldalban, közel a tavasbarlang felszínre nyíló egyik kürtőjéhez helyezkedik el a Görömbölytapolcai-sziklaüreg, másik nevén Miskolctapolcai-kőfülke. Megay Géza itt végzett ásatásakor az alsó, ősi kultúrrétegből barlangi medve, bölény és barlangi kutya csontmaradványai mellől késő moustieri kőeszközök, a felső, fiatalabb, minden bizonnyal felső paleolit kultúrrétegből három kőpenge és egy emberi tarkócsontdarab került elő. Talált három átfúrt szarvasfogat is, amelyeket régen valószínűleg ékszerként használtak. Néhány lelet a gravetti kultúrába sorolható. A tarkócsont Homo sapiens jellegű, tehát már a ma élő ember alakköréhez tartozik.

Az 1984-ben napvilágot látott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Görömböly-tapolcai-kőfülke néven Száraz-barlang, Görömbölyi-kőfülke és Szentkereszthegyen lévő kis barlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A kiadványban meg van említve, hogy a suba-lyuki típusú kultúrához, illetve tágabb értelemben a bükki középső-paleolitikumhoz tartozik pl. a Görömbölytapolcai-kőfülke szórványlelete is. Juhász Márton 1985-ben felmérte a barlangot, majd a felmérés felhasználásával megszerkesztette a barlang alaprajz térképét és 2 keresztszelvény térképét. Az 1990. évi Karszt és Barlangban publikálva lett, hogy Görömbölyön, Tapolcától É-ra fekszik egy meredek kősziklából és több üregből álló hegy, amelynek neve Kis Köves.

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Görömbölytapolcai kőfülke Miskolctapolcán van és a barlangfürdő mögött emelkedő Vár-hegy védett természeti értéke. Főbejárata 2 m magas, 3,5 m széles és 170 m tszf. magasságban helyezkedik el. 27 m hosszú a triász mészkőben lévő barlang. 1888-ból származik első említése. A Megay Géza által 1929–1931-ben végzett ásatáskor talált emberi tarkócsont a felső paleolitikumból származik. A Hellebrand Magdolna által 1977-ben végzett kutatások anyagának többsége pedig a Kyjatice-kultúra hagyatékába sorolható.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben elhelyezkedő és 5392/32 kataszteri számú Görömbölytapolcai-kőfülke, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang. A Ringer Árpád és Regős József által írt, 2008-ban kiadott tanulmányban van egy térkép, amelyen a Bükk hegység fontosabb régibb kőkori lelőhelyeinek, pl. a Görömbölytapolcai-kőfülke földrajzi elhelyezkedése látható. A barlang az egyik jelentős barlangi lelőhely, amelyben a térkép szerint előfordul tipikus moustieri és aurignaci kultúra. A térképet Ringer Árpád és Regős József adatainak felhasználásával Ludányi Csaba készítette.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5392-32 kataszteri számú Görömbölytapolcai-kőfülke, 2012. február 25-től, a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint, megkülönböztetetten védett barlang. 2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei, miskolci, 5392-32 barlangkataszteri számú és 16770 lelőhely-azonosítójú Görömbölytapolcai-kőfülke régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Nyírő Ádám Artúr 2015. évi szakdolgozatában meg van említve, hogy a Görömbölytapolcai-kőfülke azok közé a barlangok közé tartozik, amelyekről a szakirodalom alapján egyértelműen nem megállapítható, hogy késő bronzkori lelőhelyek-e, de eldönthetnék a kérdést további kutatások.

Irodalom szerkesztés

További irodalom szerkesztés

  • Bartucz Lajos: Der Urmensch der Mussolini-Höhle. Geologica Hungarica Series Palaeontologica 14. Fasc. (1939.) 55. o.
  • Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 68. o.
  • Erdey Gyula: Bükk portyavezető. Budapest, Sport, 1954. 76. o.
  • Erdey Gyula: Bükk útikalauz. Budapest, Sport, 1956. 177. o.
  • Hillebrand Jenő: Magyarország őskőkora. Archaeologica Hungarica, 1935. (17. köt.) 24. o.
  • Illyés Bertalan szerk.: Miskolc (Görömböly) Tapolca-fürdő és környéke. Miskolc, 1948. 3. o.
  • Kadić Ottokár: Csonkamagyarország barlangjai. Kézirat. Budapest, 1951. 34. o.
  • Kessler Hubert – Megay Géza: Lillafüred barlangjai. Miskolc, 1955. 42. o.
  • Kessler Hubert – Megay Géza: Lillafüred barlangjai. (Harmadik, átdolgozott kiadás.) Miskolc, 1963.
  • Komáromy József: Megay Géza (1904–1963). Borsodi Szemle, 1964. (8. évf.) 1. sz. 72. o.
  • Megay Géza: A Turista Szakosztály Barlangkutató Szakbizottságának, valamint a barlangokat felkereső turistáknak feladatai. Diósgyőri Vasas Turisták Túrakönyve, Miskolc, 1950. 71. o.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. (Hozzászólásokkal.) Beszámoló a Magyar Királyi Földtani Intézet vitaüléseinek munkálatairól, 1941. (3. évf.) 1. füz. 12., 23. o.
  • Mottl Mária: Az interglaciálisok és interstadiálisok a magyarországi emlősfauna tükrében. A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, 1941. (35. köt.) 3. füz. 38. o.
  • Mottl Mária: Die Interglazial und Interstadialzeiten im Lichte der ungarischen Säugetierfauna. Mitteilungen aus dem Jahrbuch der kgl. ung. geologischen Reichsanstalt, 1941. (35. köt.) 3. füz. 11., 23. o.
  • Mottl Mária: Das Aurignacien in Ungarn. Quartär, 1942. (4. köt.) 103. o.
  • Péchy-Horváth Rezső: A kőkorszakbeli ember óriási földvárának bástyafalaira bukkantak a tapolcai Várhegyen. Magyar Jövő, 1931. október 21. (13. évf. 235. sz.) 3. o.
  • Péchy-Horváth Rezső: Újabb értékes leleteket fedeztek fel a tapolcai őskori barlangban. Magyar Jövő, 1931. november 4. (13. évf. 246. sz.) 2. o.
  • Saád Andor: A miskolckörnyéki ősemberkutatásokról. Természet és Technika, 1951. 11. sz. 701. o.
  • Saád Andor: A Bükk-hegység ősembere és az avasi probléma. Borsodi Szemle, 1956. (1. évf.) 2. sz. 105. o.
  • Szeghalmy Gyula: Felvidék. Budapest, 1940. 79–101., 102–140. o.
  • Vértes László: Paläolithische Kulturen des Würm I/II-Interstadials in Ungarn. Acta Archaeologica, 1955. (5.) 3–4. füz. 265. o.
  • –: Tapolca egyik vendéglőse állítása szerint Harsányig elnyúló barlangot fedezett fel. Magyar Jövő, 1928. szeptember 2. (10. évf. 197. sz.) 2. o.
  • –: Meglepő leletek a tapolcai 10 kilométeres barlangban. Magyar Jövő, 1928. október 6. (10. évf. 225. sz.) 3. o.
  • –: Őskori földvárat ástak ki a Tapolca-fürdő feletti Szent-kereszt hegy tetején. Miskolci Napló, 1931. október 19. (29. évf. 27. sz.) 2. o.
  • –: A jégkorszakbeli ősember számos eszközére bukkantak az egyik tapolcai barlangban. Magyar Jövő, 1931. október 25. (13. évf. 239. sz.) 3. o.
  • –: Tovább folytatják a tapolcai ásatásokat. Magyar Jövő, 1931. november 5. (13. évf. 247. sz.) 4. o.
  • –: A Görömböly-tapolcai sziklakápolnából... Országjárás, 1940. (6. évf. 35. sz.) 5. o.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Görömbölytapolcai-kőfülke&oldid=25721868”