Homoszexualitás

romantikus vagy szexuális vonzódás, viselkedés két azonos nemű személy között
(Homoszexuális szócikkből átirányítva)

A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. Személyek szexuális irányultságát, szexuális tevékenységét és/vagy identitását egyaránt jelentheti. Homoszexualitásnak nevezik az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet abban az esetben is, amikor az a szexuális irányultságtól függetlenül jön létre.[1][2]

A biszexualitás és a heteroszexualitás mellett a homoszexualitás a szexuális irányultságok harmadik fő kategóriája. Bár gyakran különböző kategóriaként említik őket, néhány kutató (például Kinsey) szakmai körökben közismert, népszerű és egyben vitatott elmélete szerint minden ember szexuális irányultsága a hajlam szintjén biszexuálisnak tekinthető azaz mindenki valahol a heteroszexualitás-homoszexualitás skálán helyezkedik el.[3][4]

Ugyan a szakmai körökben egyetértés van abban, hogy az emberi fejlődés során a szexuális irányultság kialakulásában általánosságban melyek a meghatározó tényezők, de arra nincsen tudományos bizonyíték, hogy bármelyik tényező kiemelkedő volna ezek közül, mindenesetre szakmai körökben általánosan az a nézet terjedt el, hogy a legmeghatározóbb szerepe az idegrendszeri fejlődésnek (bevésődés) van. Legalábbis ha a szexuális vágy fiatal korban "felébred" az egyénben és az (jellemzően rövid idő alatt) szexuális fantázia formájában megerősítést nyer, akkor a szexuális vágy rögzül, azaz a vágyat meghatározó agyi és idegrendszeri kapcsolatok létrejönnek és egy életen át megmaradnak. Ezen a ponton a folyamat (a kialakult vágyak és vonzódások szintjén) már nem visszafordítható.

Más széles körben elterjedt vélemény szerint nincsen egyetlen kiemelkedő tényező, mely más tényezőknél meghatározóbb volna, sokkal inkább a különféle tényezők (például a genetikai és hormonális tényezők valamint a környezeti – kulturális – hatások), illetve azok komplex együttes összjátékáról van szó.[5][6][7][8] Ugyanakkor a kutatások szerint a kulturális hatások; az egyén szexualitásra vonatkozó döntéseinek, vagy vallási-politikai nézeteinek szerepe önmagában kevésbé meghatározó.[5][6][9] Jelenleg nem áll rendelkezésre semmilyen olyan komoly bizonyíték, ami alátámasztaná, hogy a szigorú nevelés vagy a kora gyerekkori élmények illetve a tiltó vagy elfogadó, illetve liberális környezet jelentős befolyással volna a szexuális irányultság (valamely irányba történő) fejlődésére.[10][11]

Bár vannak, akik szerint a homoszexualitás természetellenes,[12] ennek némileg ellentmond az a tény, hogy jelenléte a természetben (az állatvilágban) is megfigyelhető. Bizonyos tudományos kutatók nézete szerint a homoszexualitás nem csak az állatvilágban, de az emberi társadalmakban is úgy tekintendő, mint a szexualitás egy normális és természetes változata, amely önmagában nem betegség.[3][13]

A homoszexuális férfiakra leggyakrabban a meleg, nőkre a leszbikus kifejezést szokták használni. (A magyar köznyelvben a homoszexuális – vagyis leszbikus – nőkre is elterjedt a diszkrét hangzású meleg szó használata.)[14][15] Hogy az emberek mekkora hányada homoszexuális, vagy mekkora hányadának volt szexuális tapasztalata azonos neműekkel, csak becsülni lehet a felmérések alapján. Egyes becslések szerint a homoszexuális irányultsággal rendelkezők aránya a lakosság tíz százaléka körül van a nyugati társadalmakban. A felmérések pontosságát nehezíti, hogy a homoszexuálisok közül sokan nem vállalják fel a nemi irányultságukat; ennek egyik feltételezett oka a pszichológusok és a homoszexuálisok jogait védő aktivisták véleménye szerint jellemzően a homofóbia és heteroszexista diszkrimináció.[16]

Toulouse-Lautrec festménye

A kifejezés eredeteSzerkesztés

A homoszexualitás műszót Kertbeny Károly író, műfordító alkotta meg az „azonos” jelentésű görög homo- előtag és a „nemiség” jelentésű latin sexus szó összevonásával. Nyomtatásban (mint homosexualität) először 1869-ben névtelenül közreadott, német nyelvű pamfletjében fordult elő.[17] Kertbeny olyan nevet akart alkotni, amely tárgyszerűen, semlegesen utal a jelenségre, és nem minősíti. Használják a tudományos és jogi nyelvben, valamint a médiában is. A médiában a múltban néha az „azonosneműek" vagy „egyneműek szerelmének" is nevezték.[forrás?]

A homoszexuális férfiakat nevezik melegnek,[* 1] a nőket pedig leszbikusnak is, mely utóbbi megnevezés a Görögországhoz tartozó Leszbosz szigetéről ered, ahol Szapphó ókori költőnő élt és alkotott, s aki verseinek többségét nőkhöz írta.

Régi korokban, morálisan elítélő jelentéstartalommal gyakran nevezték pederasztiának, a homoszexuális életmódot folytatókat pedig szodomitáknak. A Biblia bizonyos magyar fordításaiban fajtalanságként is hivatkoznak rá.

Pszichiátriai és pszichológiai értékeléseSzerkesztés

A fejlett nyugati társadalmakban a pszichiátria és a pszichológia szakmák egységes véleménye szerint nem minősül betegségnek. A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a homoszexualitást 1973-ban a III. kiadással vette ki. A homoszexualitás BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódját 1990-ben törölte a WHO.

Feltételezett okaiSzerkesztés

A tudományos világ a homoszexualitás eredetére vonatkozólag számos elmélettel rendelkezik. A különféle eredetmagyarázatok között a hormonális, biológiai, genetikai, neuro-hormonális, neuro-pszichológiai, az egyszerű és többlépcsős szocializációs elméletek is napvilágot láttak,[19][20] de jelenleg nincsen mindent elsöprő bizonyíték egyik elmélet (a többi elmélettel szembeni) egyeduralkodó voltára sem.

Neuro-pszichológiai elméletSzerkesztés

A neuro-pszichológiai elméletek szerint, a homoszexualitást kis mértékben határozza csak meg a hajlam, nagy mértékben a neuronháló "beidegződése".[21] A neuro-pszichológiai vagy más néven az idegi bevésődés elmélete szerint a homoszexualitás oka az idegi bevésődéssel van összefüggésben. Kialakulása úgy történik, hogy a fiatalkori szexuális érés során az első szexuális vágy felébredésekor az (véletlenszerű, vagy pszichológiai okok miatt) egy azonos nemű személy felé nyilvánul meg, majd annak kielégítése, (a maszturbációs fantáziák) során kerül megerősítésre, és ekkor alakulnak ki azok az idegpályák, amelyek lehetővé teszik a homoszexuális ingerekre való választ, így megalapozzák a későbbi homoszexuális viselkedésre való képességet is. Az így kialakult idegpályák és bevésődött hajlam az idegrendszerből utólag „nem törölhetők, és nem módosíthatók.”

Genetikai elméletSzerkesztés

1993-ban Dean Hamer mikrobiológus olyan gént talált az X-kromoszóma egyik végszakaszán (Xq28), amely kutatásai szerint a homoszexualitásért felelős.[22][23] Azonban a tanulmány sok módszertani problémától szenvedett (pl. kis mintaméret, nem véletlenszerű mintavétel), s más kutatók nem tudták megismételni, így megerősíteni sem az eredményeit.[24]

Az egypetéjű ikervizsgálatok során már kiderült, hogy ha az egyik testvér homoszexuális, akkor ötven százalék valószínűsége van annak, hogy a másik is az. Azonban nagyobb mintán ez az arány csak 11 %-nak bizonyult.[25] A kétpetéjűeknél, akik genetikailag nem azonosak, ez az arány csak 15%.[26][27]

Dr. Neil Whitehead több egypetéjű ikervizsgálat eredményeit elemezve (Ausztrália: 1991,2000; USA: 1997,2000; Skandinávia) arra jutott, hogy statisztikailag ha egy egypetéjű ikerpár egyike homoszexuális, akkor férfiaknál 11%, nőknél 14% az esélye, hogy a másik is az. 2002-ben az Egyesült Államokban végzett Bearman–Brueckner-kutatás több tízezer serdülő gyermek vizsgálata során pedig arra jutott, hogy a fiúknál 7,7%, a lányoknál 5,3% az esély arra, hogy egy egypetéjű ikerpár mindkét tagja homoszexuális legyen, amely egy elég magas arány, és arra utal, hogy a genetika szerepe ugyan nem 100%-ban, és nem kizárólagosan meghatározó, de szerepe nem elhanyagolható a homoszexualitás kialakulásában, melyben egyéb tényezők is szerepet játszanak.[28]

Falus András genetikus (az általánosan elterjedt nézetekkel egyező) véleménye szerint a homoszexualitásra hajlamosító gének létezése egyértelműen bizonyított, de azok hatása nem olyan domináns, hogy önmagában meghatározó szerepe volna.[29]

Neurológiai és hormonális elméletSzerkesztés

Magnus Hirschfeld német orvosprofesszor 1920-ban felvetette, hogy a férfi és női nemi hormonok arányának (a normális aránytól történő) eltérése okozza a homoszexualitást. Férfiak esetében elsősorban a tesztoszteron alacsony szintjére gyanakodtak és a férfi nemi hormon pótlásával próbálták gyógyítani a "betegeket". A kezelés sikertelen volt, ugyanis a páciensek nemi vágya fokozódott ugyan, de annak tárgyai változatlanul az azonos neműek maradtak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a tesztoszteronra a magzati fejlődés egy adott szakaszában van szükség ahhoz, hogy a nemi identitást meghatározó agyi struktúrákat befolyásolni tudja.

Az 1970-es években Günther Dörner német orvoskutató a homoszexualitást a „központi idegrendszer pszeudohermafroditizmusa”-ként fogalmazta meg.[30] Dörner és munkatársai szerint, ha az anyát (terhességének ideje alatt) sok stressz éri, akkor a gyerek nagyobb valószínűséggel lesz homoszexuális. Ezt a tényt igazolják azok az adatok, melyek szerint a második világháború alatt és közvetlenül utána sokkal több homoszexuális személy született.[31] Egy későbbi vizsgálat lényegében igazolta ezeket a következtetéseket: a homoszexuális személyek anyáinak 75%-a élt át valamilyen stresszt a terhessége alatt, míg ez az arány a heteroszexuálisok anyáinál csak 10%-nak bizonyult.[32] Dörnerhez hasonlóan számos kutató feltételezte azt, hogy a magzati korban ért hormonális hatások összefüggésbe hozhatók a homoszexualitás kialakulásával, ezért számos kutató próbálkozott állatok magzati korában történő hormonális kezelésével. A legismertebbek mindközül a berlini Dörner kísérletei, aki patkánymagzatok agyába injekciózott ellenkezőnemű hormonok hatását vizsgálta. Ezen injekciók hatására később az ellenkező nemre jellemző viselkedés halmozott megjelenését figyelte meg a kifejlett egyedeken.[33]

A patkánykísérletekkel (léziós vizsgálatok) sikerült meghatározni,[forrás?] hogy a hímek heteroszexuális viselkedéséért a hipotalamusz egy jól körülhatárolható területe felel.[34] A hipotalamuszban található egyik mag a 3. életévtől 2-3-szor nagyobb férfiakban, mint nőkben és homoszexuális férfiakban, és rengeteg tesztoszteron receptort tartalmaz.[forrás?] A kísérletek során az is kiderült, hogy az agyi struktúrák eltéréseit a magzati hormonszint különbségei okozzák.[forrás?] Az agy tehát nemi differenciálódáson megy át: fiúknál az eredendően női jellegű agyat a magzati időszakban a tesztoszteron maszkulinizálja oly módon, hogy az ún. aromatáz enzim hatására ösztrogénné alakul, és ennek hatására alakulnak ki a férfiakéra jellemző sajátosságok, többek között a hipotalamuszban is. Ez a folyamat homoszexuálisoknál zavart szenved.[forrás?] A nőies vonások másik neurológiai jele, hogy a homoszexuális férfiak agyában az ún. anterior comissurák, akárcsak a nőknél, vastagabbak.[35][36]

Pszichoszociális elméletekSzerkesztés

A férfi szerepmodellek hiányaSzerkesztés

A felmérések szerint számos homoszexuális élettörténetében megtalálhatóak azok a körülmények amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a pozitív férfi szerepmodellel való azonosulás nem vált lehetővé a gyermek számára. A homoszexuálisok gyermekkorában a családjában gyakori az apa hiánya vagy az olyan apa jelenléte, „aki lélektani szempontból távol volt a gyermektől”.[37]

A fiatalkori hatások és a kultúra szerepeSzerkesztés

Egy (a közhiedelem tárgykörébe tartozó) elterjedt nézet szerint a homoszexualitást az okozza, hogy fiatal korban molesztálták vagy megrontják az adott egyént, a felmérések azonban azt mutatják, hogy a gyermekkori homoszexuális bántalmazás, vagy a fiatalkori homoszexuális tapasztalat önmagában nem okoz homoszexualitást. Egy 2008-ban publikált kutatás során a papok által kiskorúak sérelmére elkövetett fizikai és szexuális bántalmazás szerepét vizsgálták. A kutatás összefoglalója szerint a feltételezett "anekdotikus összefüggések" meglétére (mely összefüggést feltételez a szexuális bántalmazás és a későbbi szexuális identitás kialakulása között) jelenleg nincsen tudományos bizonyíték.[38]

A homoszexuális élmények szerepének csekély voltát igazolni látszik Ford, Beach és mások kutatásain alapuló eredményei is, melyek szerint a természeti népeknél számos törzsben a fiúk beavatási szertartásának egyik állomása az idősebb férfiakkal végzett homoerotikus, vagy homoszexuális kontaktus, máshol természetes, hogy a fiatalabb fiúk szexuális partnerei az idősebbeknek, de mindez ellenére ezek a (homoszexuális tapasztalatokat átélt) fiatalok nem csak hogy nem lesznek mind homoszexuálisok, de (az ilyen társadalmakban jellemzően) még a kizárólagosan homoszexuális kapcsolatok is ritkán fordulnak elő, és akik gyakorolják, a homoszexuális mellett gyakran heteroszexuális kapcsolatokat is fenntartanak.

A kutatók mindebből arra következtetnek, hogy az ilyen kultúrákban a gyermekkori és serdülőkori élmények nem befolyásolják jelentős mértékben a később kialakuló szexuális irányultságot, mely jellemzően az átélt egyéb élmények hatása ellenére is heteroszexuális lesz. Ezek a kutatási eredmények továbbá cáfolni látszanak azokat a véleményeket, és hiedelmeket is, amely szerint a homoszexuális kultúra elfogadása, tolerálása (homoszexuális rendezvények engedélyezése, vagy a jogaik támogatása) a homoszexualitás terjedését eredményezi ugyanis a homoszexualitást elfogadó természeti népeknél paradox módon kevesebb (kifejezetten ritka) a kizárólag homoszexuális életmódot folytatók száma.[39]

Kulturális materialista elméletSzerkesztés

A kulturális materialista elmélet abból az evolúcióhoz kapcsolódó elméletből indul ki, amely szerint ha a fajok hosszútávú fennmaradásában a homoszexualitás hátrányokkal járt volna, akkor az évmilliók során a homoszexualitást lehetővé tevő géneknek ki kellett volna szelektálódniuk. E szerint az elmélet szerint a homoszexualitás egy a természet kínálta megoldás a természetben előforduló szűkös nősténykínálat okozta problémára, melynek funkciója a nőstényekért való küzdelem miatti egyedveszteség csökkentése volt, így a fajfennmaradást szolgálta.[40][41] Az állatvilágban nem ritka, hogy a nőstényekért való küzdelemben egy faj bizonyos egyedei elpusztulnak, például az oroszlánoknál figyelték meg, hogy a korábban elzavart fiatal hímek amelyek csoportban élnek, később, miután megerősödtek megtámadják az oroszláncsapatok idősebb hímjeit, és ha sikerül megölniük őket akkor átveszik a helyüket.[42] Mivel (állatok esetében) a nőstényekért való küzdelemben a domináns hímek sok esetben teljesen kizárják a küzdelemben alulmaradt egyedeket a párosodás lehetőségéből, az így alulmaradt egyedek számára a homoszexualitás megoldást kínál a szexuális ösztönökből eredő szükségletek levezetésére. A homoszexualitásra képtelen egyedek, a nőstényekért való küzdelemben gyakrabban megsérülhettek, nagyobb eséllyel pusztulhattak el, míg a homoszexualitásra képes egyedek túlélési esélyét növelhette a homoszexuális viselkedésre való képesség, ezért ez a homoszexualitást lehetővé tevő gének átörökítését segítette elő.

Ezt az elméletet az ősi embertársadalmakra vonatkoztatva gyakran úgy értelmezik, hogy a nőkért való sok esetben életre-halálra szóló küzdelemben, a kizárólag heteroszexuálisok nagyobb eséllyel, és gyakrabban haláloztak el, mint a homo- és biszexuálisok. Ezek a körülmények, a homo- és biszexuálisok túlélési esélyének növekedését, a homoszexuális viselkedést lehetővé tevő gének nagyobb eséllyel történő átörökítését okozta, illetve a nőnemű egyedek alacsony száma esetén is lehetővé tette a közösségek nagyobb létszámbeli növekedését, és így közvetve a csoport túlélését szolgálta, fennmaradásához járult hozzá, továbbá a csoport túlélési esélyeinek ilyen módon, (a homoszexualitás által) történő növekedése is hozzájárult a homo- és biszexualitást lehetővé tevő gének átörökítéséhez, fennmaradásához.[40][41]

Szociológiai/szociálpszichológiai megközelítésSzerkesztés

A szociálpszichológiai megközelítés szerint érdekes, hogy a homoszexuális viselkedés széles körben való elterjedtsége ellenére, csak kevesen vallják magukat homoszexuálisnak. Alfred Kinsey és munkatársainak adatai szerint a férfiak egy harmada és a nők 13-%-a számol be arról, hogy életében legalább egyszer átéltek azonos nemű partnerrel orgazmust. Kinsey felmérésében és a serdülőkori szexuális viselkedés újabb kutatásainak is sokkal magasabb azoknak a száma akik arról számoltak be, hogy életük során részt vettek homoszexuális kapcsolatban, mint azok akik homoszexuálisként írták le önmagukat.[43]

 
Két homoszexuális férfi egy római szarkofágon

Megjelenési formái különféle kultúrákbanSzerkesztés

A nyugati kultúráktól eltérően sok más kultúrában a serdülőkori homoszexualitást nem tekintik a szexuális identitás életre szóló kifejezésének. (Gonsiorek, Weinrich 1991) Vagy úgy tekintik, mint a fiatal férfiak, szexuális tréningjének, a nemek elválasztottságához vezető út egy fázisát és annak módját, ami a férfivá válás szertartásának része. Vagy mint túl sok szexuális energiával rendelkező fiatal férfiak, szexuális késztetéseinek játékos levezetését. Ezért számos kortárs kutató fontosnak tartja e miatt három dolog egymástól való elkülönítését a homoszexualitással kapcsolatosan:

  1. homoszexuális irányultságot, mely a saját nembeliek felé irányuló szexuális vagy erotikus érzelmek, gondolatok, fantáziák túlsúlya
  2. a homoszexuális viselkedést, és gyakorlatot, mely a saját nembeliekkel folytatott szexuális érintkezést jelenti
  3. valamint a homoszexuális identitást, mely az egyén saját maga számára megfogalmazott, homoszexuális irányultságával, és/vagy a homoszexuális közösség azonosságtudatával való tartós azonosulás

A nyugati társadalmakban a fenti három jelenség különféle variációi, kombinációi figyelhetőek meg. Pl.: lehet valakinek homoszexuális viselkedése, homoszexuális identitás nélkül, vagy lehet homoszexuális identitása (fő irányultságával, vonzalmaival azonosulva) melynek ellenére nem viselkedik homoszexuálisként stb.

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszaiSzerkesztés

Számos kutató egyetért abban,[forrás?] hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, különbözőség érzéseSzerkesztés

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül,[forrás?] sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízisSzerkesztés

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalásaSzerkesztés

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módokon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak, akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációjaSzerkesztés

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

A megfigyelések szerint a középkort elérő homoszexuális egyén külső és belső személyisége olyan jól integrálttá válhat, hogy ennek következtében homoszexualitása már nem játszik központi szerepet életében és identitásában.[44]

A homoszexualitás négy típusaSzerkesztés

Kenneth Plummer a modern nyugati kultúrán belül a homoszexualitás 4 típusát különböztette meg:

  1. Alkalmi homoszexualitás: Olyan futó homoszexuális érintkezést jelent, amely nem hat ki az egyén általános szexuális életére.
  2. Helyzettől függő tevékenység: Azokra a körülményekre utal, amelyek közepette rendszeresen kerül sor homoszexuális tevékenységre, miközben azok nem válnak az egyén elsődleges preferenciáivá. Ilyen a zárt intézményekben például börtönökben élők heteroszexuálisok között (ellenkezőnemű partner híján) létesített homoszexuális kapcsolat. Ilyen esetben a kényszerítő körülmények megszűnése esetén az érintett egyének jellemzően az eredeti szexuális preferenciáikhoz térnek vissza még abban az esetben is, ha a homoszexuális kapcsolatokat hosszú éveken át folytattak. Mivel a bevésődött szexuális orientáció fiatalkorban oly mértékben rögzül, hogy később még a hosszú ideig tartó homoszexuális tapasztalat sem képes megváltoztatni az egyén heteroszexuális orientációját.
  3. Megszemélyesített homoszexualitás: Olyan egyének, akik a homoszexualitás tevékenységét preferálják, de elszigetelten élnek olyan csoportoktól, amelyek könnyedén elfogadják az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot.
  4. Mint életforma: Életük meghatározó részévé tették a hasonló szexuális szokásokkal rendelkező egyénekkel való kapcsolatok fenntartását. Ezek az egyének általában „meleg” szubkultúrához kapcsolódnak.

Megítélésének történeteSzerkesztés

A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása különféle korokban eltérő. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.

Egy etnográfiai atlasz, az ún. Murdoch-atlasz négyezer egykori és mai társadalom legfontosabb jellemzőit mutatja be tömören. A homoszexualitás a társadalmak 60%-ában elfogadott, a kultúrába valamilyen módon beépült. A társadalmak 30%-a toleráns, tehát nincs beépülve a kultúrába, de nem csinálnak belőle gondot. Végül 10%-ot tesznek ki azok a társadalmak, amelyek tiltják a homoszexualitást, és különféle rendszabályokat hoznak ellene. Az utóbbi csoportba tartozik a zsidó-keresztény kultúra is.

ÓkorSzerkesztés

 
Ábrázolás Nianhhnum és Hnumhotep ókori egyiptomi férfiak közös sírjából. Ölelkezve látjuk őket, orruk pedig összeér, ami a csók jelképe. Valószínűleg ők a történelem első ismert homoszexuális párja; az i. e. 25. században éltek

.

Az ókori görögöknél a homoszexualitás neve pederasztia volt, amikor felnőtt férfiak kamasz fiúkat választottak ki nevelésre, amelybe a szexuális kapcsolat is beletartozott. A pederasztia kifejezést a modern időkben is gyakran használták, de mára kikopott, mivel asszociál a pedofíliára, amelynél a vonzalom tárgya kiskorú. Az ókori rómaiaknál ennek megfelelője az efebofília (latinul: ephebophilia) volt. – Az ókori Görögországban az ilyen homoszexuális kapcsolatok a szabad emberek körében igen elterjedtek, szinte általánosak voltak.[39] Előfordult, hogy a spártai katonák párban harcoltak, és kapcsolatuk hozzájárult a hatékonyabb hadviseléshez.

A rómaiak kezdetben kevésbé voltak toleránsak a homoszexuálisokkal, mint a görögök, de ez az elutasítás később jócskán megenyhült. Hadrianus császár (Kr. u. 76-138) már nyíltan élt együtt szerelmével, a görög Antinousszal, akinek halála után várost alapított emlékére, az egyiptomi Antinopoliszt.

A IV., V. századi vallási kultúra hatásaSzerkesztés

A kereszténység, az iszlámhoz hasonlóan, átvette a zsidó Ószövetség homoszexuálisokat elítélő felfogását (pl: „Férfival ne hálj úgy, ahogyan asszonnyal hálnak. Utálatosság az.” 3Móz. 18.22.), emiatt a középkortól napjainkig e három vallás felemás módon – inkább elítélően – viszonyul a homoszexualitáshoz. A katolikus egyház a IV és az V. századi zsinatain ítélte el a homoszexualitást.

KözépkorSzerkesztés

A középkor (különösen a középkor utolsó szakasza) volt az az időszak melyben a homoszexualitás megítélése és bűntetése (a korábbi korokhoz viszonyítva) különösen szigorúvá vált.[37] A homoszexuális kapcsolatot létesítő egyéneket akár meg is kövezték, máglyán égették meg, vagy egyéb kivégzési módokat alkalmaztak. A legújabb kortól kezdve a nyugati, szekularizálódó, de még mindig keresztény dominanciájú civilizációban az ilyen radikális hozzáállás eltűnőben van, de a muszlim országokban (például Iránban) ma is jelen van. Természetesen ezen egyházak nem a homoszexualitásra való hajlamot, csak ennek tettleges megnyilvánulási formáit tartják bűnnek.

1900-as évek elejeSzerkesztés

Az 1900-as évek elején enyhülés következett be a homoszexualitás megitélésében a fejlett nyugati társadalmakban ezt valamint a homoszexuális viselkedés mindinkább felszínre kerülését a kutatók a városiasodás, és a polgáriasodás jelenségével hozzák összefüggésbe.[37]

1930-as, 40-es évekSzerkesztés

Az 1900-as évek elején bekövetkező enyhűlés a fasizmus megjelenésig tartott, a fasizmus, majd később a hidegháborús korszak újra szigorúvá tette a homoszexualitás megitélését.[37] A második világháború idején a nácik a zsidók, a cigányok, a kommunisták, és Jehova tanúi mellett a nyíltan homoszexuálisokat is deportálták, és végeztek ki, (a zsidók sárga csillagához hasonlóan a homoszexuálisok megkülönböztető jelzésként rózsaszínű háromszöget viseltek).

Az elítélés és üldöztetés miatt a homoszexuális lét megélése különböző társadalmi problémákhoz és személyes bajokhoz vezetett. Például, felhasználták személyes és politikai támadásokra, lejáratásra, gyakran fonódott össze a bűnözéssel, vagy alakultak ki az ilyen beállítottságú személyeknél különböző lelki zavarok (diszharmonikus személyiségfejlődés, frusztráció, depresszió, neurózis, szexuális aberráció, paranoia stb.).

1950-es, '60-as évekSzerkesztés

A fasizmus és a kommunista diktatúrák során kialakult szigorú társadalmi megítélés változásában az '50-es évek jelentett fordulópontot. Melynek okai a köveztkezők voltak:

  • A polgári liberalizációs törekvések.
  • A szexualitás körüli tabuk oldódása (melynek kapcsán a szexalitással kapcsolatos témáival szabadabban lehetett foglalkozni, mint korábban).
  • Kinsey kutatásai amelyek azt igazolták, hogy tiszta heteroszexualitás nem létezik, a hajlam tekintetében mindenki biszexuális és elvileg képes bármely nemű személlyel szexuális kapcsolatot létesíteni, csak valamely nem felé eltolódik az irányultság dominanciája, és a homoszexualitás és a heteroszexualitás közötti határvonal nem olyan éles, ugyanis a heteroszexuálisok közül is sokan szoktak időnként homoszexuális vonzalmat érezni vagy ilyen gondolatokkal foglalkozni. Illetve sokuk ki is próbálja azt, például kényszerítő körülmények között amikor nincs lehetőség heteroszexuális kapcsolat létesítésére. Kinsey és munkatársainak kutatása szerint a férfiak 37%-a jut el élete során orgazmusra homoszexuális inger (például homoszexuális fantázia) hatására annélkül, hogy különösebb nyomot hagyna benne ez az élmény.[37][45]
  • A törvények megváltoztatása. Az 1950-es évektől kezdődően a büntető törvénykönyvekben a homoszexualitásra vonatkozó részeket számos országban megváltoztatták. Kinsey kutatásainak nagy szerepe volt ebben, ugyanis kutatásainak eredményei alapján (mely nagy nyilvánosságot kapott) sokan úgy gondolták, hogy a törvény betűjének szellemében csaknem minden embert meg lehetne illetve meg kellene bűntetni valamilyen szexuális szabálysértés miatt és „a lakosság nagy hányada szenvedne jogi következményeket homoszexuális cselekmény miatt”.[37]

A második világháború, de főleg az 1968-as diáklázadások után a homoszexuálisok is megindították saját felszabadító, jogvédő harcukat. Miután a jogszabályok lehetővé tették a szerveződést, a közvélemény felvilágosítására különböző kampányok indultak, és ezeknek köszönhetően a társadalom hozzáállása lassan kezdett megváltozni.

 
A Stonewall Inn melegbár New Yorkban

A homoszexuálisok diszkriminációellenes harcának mérföldköve 1969. június 27., amikor a New York Greenwich Village városrészében (Christopher Street 57.) található Stonewall Inn nevű szórakozóhelynél a homoszexuálisok szembeszálltak az őket zaklató rendőrökkel („Tactical Patrol Force”), és napokig tartó zavargások következtek, amelynek során autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, és sokan sebesültek meg mindkét részről.

Melegek a mai társadalombanSzerkesztés

A homoszexuálisok manapság a melegmozgalmakhoz tartozó szervezetek segítségével küzdenek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásáért és a melegeket által elszenvedett egyenlőtlenségek megváltoztatásáért.

 
Két férfi csókolózik

Melegjogi mozgalmak tevékenységeSzerkesztés

Ma már a homoszexuálisok több világvárosban rendeznek éves rendszerességgel ún. büszkeségnapi felvonulásokat. A melegfelvonulások közül a legnagyobb a brazíliai Sao Pauló-i (2008-ban például 3,5–5 millió résztvevővel[46]), a leghíresebb pedig a Mardi Gras (New Orleans), ahol a melegek szivárványzászlók, színes léggömbök és transzparensek alatt tartanak karneválszerű utcai ünnepségeket.

Exodus mozgalomSzerkesztés

Az ex-gay vagy exodus mozgalom nemzetközi mozgalom, amely olyan csoportokból áll, amelyek célja a homoszexuális vagy biszexuális szexuális irányultság heteroszexuálissá változtatása, valamint hogy önsegítő csoportok révén támogatást nyújtsanak olyan, elsősorban vallásos (leginkább keresztény, ritkábban zsidó, muszlim) embereknek, akik számára a homoszexuális életforma elfogadhatatlan, ezért önmegtartóztató életformát választanak, vagy heteroszexuális életre szeretnének áttérni.

Az Exodus mozgalom alapító tagjai és vezetői (Michael Busse, Darlene Bogle és Jeremy Marks) 2007-ben formálisan bocsánatot kért a szervezet által kezelt összes LMBT embertől. Elmondásuk szerint tévedtek, amikor 30 évvel ezelőtt azt hitték, hogy a homoszexualitás bűn és megalapították mozgalmukat. Kezeléseikkel csak ártottak, depresszióba és öngyilkosságba hajszoltak embereket, családokat tettek tönkre. Ugyanakkor a 30 év alatt egyetlen olyan emberrel sem találkoztak, akit sikerült volna „átnevelni” heteroszexuálissá. Darlene Bogle úgy fogalmazott: „nem a szexuális orientációt kell gyógyítani és megváltoztatni, hanem a társadalomban és vallásban elterjedt gyűlölködést, ami sérti a homoszexuális embereket és családjaikat.”[47][48]

OrientációváltozásSzerkesztés

Sokan úgy vélik, hogy a homoszexuális beállítódás nem változtatható meg. A szakirodalom meglehetősen ellentmondásos és a kérdés sokszor heves viták tárgyát képezi. Például egy 800 homoszexuális személy, szexuális orientáció megváltozására irányuló programban való részvétele alapján, a résztvevők 34%-a váltott kizárólag vagy csaknem kizárólag heteroszexuális magatartásra. A csoportból ugyanakkor 7% jelezte, hogy a program negatív következményekkel is járt számukra.[49] Ugyankkor a program sikere jellemzően nem garantálható. Szakértők szerint az csak abban az esetben lehet sikeres, ha a páciens kellő mértékben motivált. A sikertelen programot a résztvevők jellemzően egy fájdalmas negatív tapasztalatként élik meg. Az ilyen orientációváltoztató terápiák gyakori kritikája, még siker esetén is az, hogy túlzott mértékben viselkedés centrikusak; azaz az ilyen programokban siker esetén a résztvevők viselkedése és az élethelyzete megváltozik ugyan de a homoszexuális vágyak - habár lecsökkenhetnek de - nem szűnnek meg teljesen, így kérdéses, hogy a viselkedés megváltozása mellett egy ilyen változás mennyire tekinthető az egyén esetében valódi változásnak illetve a kliens homoszexualitása megszűnésének. Ezzel, és a sikertelen terápiás próbálkozássokkal van összefüggésben az, hogy bizonyos tanulmányokban az ilyen kezeléseket hatástalannak valamint kártékonynak találták, így az ilyen tanulmányok szerzői a homoszexuális viselkedés megváltoztatása helyett sokkal inkább a homoszexualitás társadalmi elfogadásában látják a probléma megoldását.[50][51]

 
A 2003-as Mister Gay Italia (az olaszországi meleg-szépségverseny) győztese

Előfordulásának gyakoriságaSzerkesztés

A homoszexualitás előfordulására irányuló felmérések igazságtartalmát jellemzően befolyásolja egyrészt a válaszadók őszintesége; a vizsgálatokban résztvevők ugyanis nem minden esetben mernek őszintén válaszolni a szexualitással kapcsolatban feltett kérdésekre, másrészt bizonyos kutatásokban gyakran eltérő, hogy a kutatást végzők mit tekintenek ténylegesen homoszexualitásnak, így az eltérő fogalmi, módszertani megközelítések gyakran eltérő eredményekhez vezetnek.

A lehetséges felmérési megközelítésektől függően rendszerint az alábbiakat szokták felmérni:

  • Kizárólagosan az identitás meglétét: Ebben az eseteben önmagában azt mérik, hogy a megkérdezettek milyen arányban vallják magukat homoszexuálisnak. Függetlenül attól, hogy a válaszadónak van homoszexuális tapasztalata, partnerkapcsolata vagy sem.
  • A homoszexuális vonzalom meglétét: Függetlenül attól, hogy a válaszadónak van homoszexuális kapcsolata, tapasztalata vagy sem.
  • A homoszexuális kapcsolat meglétét: Aktuálisan van az egyénnek homoszexuális kapcsolata vagy sem.
  • A homoszexuális tapasztalat megléte: Volt az egyénnek élete során homoszexuális tapasztalata vagy sem.

További problémát jelent, hogy hová sorolják azokat a biszexuálisokat akik - habár mindkét nemhez vonzódnak - mégis a homoszexualitást részesítik előnyben. Ők ugyanis a vonzalom szintjén biszexuálisok de életvitelüket tekintve inkább homoszexuálisnak minősülnek. A kutatások azt mutatják, hogyha a felmérés során a kutatók csak az identitást mérik kevesebben válaszolnak igennel és minél több egyéb szempontot vesznek figyelembe a felmérés tervezésekor illetve a kérdések meghatározása során, annál nagyobb arányban minősülnek homoszexuálisnak a megkérdezettek. Mindez arra utal, hogy a modern társadalmak lakosságának körében sokkal nagyobb a homoszexualitással érintett személyek aránya, mint csupán azoké, akik homoszexuálisnak tartják magukat. A kérdések körének szélesítése akár kétharmaddal is növelheti a (valamilyen szempontból) homoszexuálisnak minősülők arányát a megkérdezettek esetében.

A minden idők kétségtelenül egyik leghíresebb kutatása e témakörben Alfred Kinsey, - az 1940-es években folytatott - felmérése, amely során 4000 amerikai férfit kérdezett meg a témában. Eredményei alapján az amerikai férfiak 37%-a számolt be arról, hogy élete során legalább egy alkalommal átélt orgazmust azonos nemű partnerrel. Kinsey 7 különböző kategóriát különített el, ezek között volt a túlnyomórészt homoszexuális érdeklődésű, de a biszexuálison belül is megkülönböztette az inkább nőket vagy inkább férfiakat előnyben részesítőket stb. Kinsey kutatása ugyan nagy létszámú volt de nem úgy volt megtervezve, hogy a teljes felnőtt férfi lakosságot reprezentálja. Például a felmérésből kihagyták az afroamerikai állampolgárokat, így abban csak fehér férfiak vehettek részt.[52]

A kevés igazán nagy létszámú reprezentatív kutatás egyike Shere Hite és munkatársainak 1978-ban készült felmérése, amely során 7239 fő 13 és 97-év közötti férfit kérdeztek meg a szexualitásukról. A válaszok kiértékelése alapján a válaszadók 85 százaléka volt heteroszexuálisnak tekinthető. A válaszadók 9 százaléka minősült egyértelműen homoszexuálisnak. Biszexualitásra hajlamos egyénnek 6 százalék minősült, akik közül a biszexuális életmódot folytatók aránya 2 százalékot tett ki. A fenti eredmények összegzését követően azt kapták, hogy a kizárólag vagy túlnyomórészt homoszexuálisok aránya a vizsgálatban résztvevők között (de reprezentatív kutatás révén a felnőtt lakosság körében is minden bizonnyal) 11 százalék körül mozog.[53]

Egy 1992-ben végzett, szintén nagy létszámú kutatásban, melyben 3,432-en válaszoltak, az Amerikai Egyesült Államokban a Nemzeti egészségügyi és szociális életfelmérés kérdőívével (National Health and Social Life Survey -NHSLS) a kutatók a helyett, hogy a homoszexualitást definíciószerűen, vagy kategóriákra bontva mérte volna fel, e helyett a felmérésében az önmeghatározásra, a megkérdezettek identitására, vágyaira illetve azok kiélésének megvalósulására is rákérdezett. A kutatók kérdéseikben a homoszexualitás tekintetében rákérdeztek az azonos neműek felé irányuló vágyakra azoknál is, akik nem élnek homoszexuálisként valamint mérték azt is, hogy a megkérdezettek milyen arányban érzik magukat homoszexuálisnak. A válaszok kiértékelését követően azt találták, hogy a nők 8,6 százaléka számolt be arról, hogy valamilyen szempontból érinti őket a homoszexualitás. (Ha máshogy nem, legalább a vágy szintjén.) E 8,6%-on belül a nők 88%-a számolt be szexuális vágyról azonos neműek felé, de csak 41%-uk számolt be arról, hogy azonos neműekkel való szexuális aktusban is részt vett és mindösszesen csak 16%-uk rendelkezett leszbikus identitással. A férfiak esetében 10,1 százalékuk számolt be arról, hogy valamilyen szempontból érinti őket a homoszexualitás. Közöttük (e 10%-on belül) a válaszolók 75%-a számolt be azonos neműek felé irányuló szexuális vágyról és 52%-uk számolt be arról, hogy ezt a vágyukat szexuális aktusban is kiélik és csak 27%-uk számolt be arról, hogy mindezek mellett homoszexuális identitással is rendelkezik.[54][55][56]

Mivel az LMBT+ szexuális kissebségekhez tartozó alcsoportok között (sajátosságaik tekintetében) számos "átfedés" található, például számos olyan személy van köztük akik ugyan éreznek homoszexuális vonzalmat de nem homoszexuálisként definiálják magukat, például a biszexuálisok, így bizonyos módszertani érvek a mellett szólnak, hogy a homo és biszexuálisokkal illetve az egyéb hasonló szexuális kissebségek közé sorolhatókkal kapcsolatos felméréseket mind egy összevont LMBT+ kategóriával dolgozva érdemes végezni. Ez a megközelítés (kellően nagy létszámú adatfelvétel esetén) információval szolgálhat az LMBT+ csoporton belül található alcsoportok részarányának tekintetében is.

Egy e szemlélet fényében több mint 15.000 fő megkérdezésével 2012 és 2020 között (az Amerikai Egyesült Államokban) készült felmérés során a Gallup, Inc. egy amerikai elemző és tanácsadó társaság kutatói azt is mérték, hogy az LMBT-kategórián belül a válaszolók milyen arányban sorolják magukat az LMBT-csoporton belül valamelyik alkategóriába. Eredményeik alapján a megkérdezett LMBT kategóriába sorolható válaszolók több mint fele (54.6%-a) tartja magát biszexuálisnak, a 24.5% válaszolta azt, hogy melegnek tartja magát, 11.7% leszbikusnak és 11.3% pedig transzneműnek. A maradék 3.3% pedig valamilyen egyéb kategóriába sorolta magát. A kutatók beszámoltak arról is, hogy az elmúlt évtizedben (2021 és 2020 között összesen 2,1%-al) nőtt az USA-ban azok száma akik felvállalják homoszexualitásukat. Ezt a növekedést a kutatók a melegek felé megnyilvánuló elfogadóbb környezet és a melegek jogi helyzetének javulásával magyarázzák.[57]

Egy másik szintén nagy létszámú 2765-fős (1368 férfira és 1397 nőre kiterjedő) dokumentált, reprezentatív felmérés 1985 és 1992 között készült szintén az USA-ban és The Janus Report on Sexual Behaviour címen jelent meg 1993-ban. E felmérésben a homoszexuális tapasztalat meglétére (és annak számosságára) kérdeztek rá. Az eredmények alapján a válaszadó férfiak 22 százaléka, a válaszadó nők pedig 17 százaléka jelentette ki, hogy élete során volt homoszexuális tapasztalata.[58]

A nagyobb felmérések szakirodalmi adatainak áttekintése, elemzése kapcsán Tóth László az ELTE szociológiai intézetének kiadványában megjelent véleménye szerint "Mindezeknek az adatoknak ismeretében reálisnak tűnik egy olyan becslés, hogy a felnőttkorú férfi népesség körében az európai típusú társadalmakban 5-15 százalék között van azoknak a férfiaknak az aránya, akik nem csupán véletlenül, egyedi alkalommal kerültek azonos nemű partnerrel szexuális kapcsolatba." [59]

Előfordulása az állatvilágbanSzerkesztés

Homoszexuális és biszexuális viselkedést több mint 500 állatfajnál figyeltek meg a főemlősöktől a laposférgekig.[60][61] Ezek a viselkedésfajták magukba foglalják a szexuális tevékenységet, az udvarlást, a vonzódást, a kötődést és a nevelést is. A biológus Bruce Bagemihl kutatásai szerint az állatvilágban sokkal nagyobb a szexuális sokszínűség – beleértve a homoszexualitást, biszexualitást és a nem szaporodási célú közösülést is –, mint amennyire azt a tudomány eddig belátta.

A homoszexualitással foglalkozó szakirodalom átfogóbb művei általában említést tesznek egy (a szarvasmarha tenyésztés során megfigyelhető) jelenségről. Mégpedig arról, hogy bizonyos bikák nem hajlandók nőstényekkel szexuálisan érintkezni, viszont ha fiatalabb bikákat vezetnek számukra elő, akkor azok látványára a tenyészbika izgalomba jön. Viszont ha ezt sokszor megismétlik, gyakran előfordul, hogy ez a módszer egy ponton túl már nem működik, mert a bika egy idő után a nőstény álltokra már egyáltalán nem reagál, a mellett, hogy kizárólag a fiatal hím állatok látványa képes izgalomba hozni, ezt az izgalmat többé nem hajlandó a tehénen levezetni.[33]

Coming outSzerkesztés

Konsztandínosz Kaváfisz költő 1900 körül, költészetében fontos téma a meleg szerelem.
Jóhanna Sigurðardóttir, Izland korábbi miniszterelnöke volt az első nyíltan homoszexuális (leszbikus) államfő a modern időkben.[62]

A „Coming Out” – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez. Ennek érdekében vállalkozott számos közéleti személyiség erre a lépésre, akik életük más területen már ismertséget szereztek. A politikusok közül a legismertebb Berlin polgármestere, Klaus Wowereit és Párizs polgármestere, Bertrand Delanoë.

A társadalmi fejlődésnek és az elfogadásért folytatott szívós küzdelemnek köszönhetően a homoszexualitás ma már jóval kevésbé számít tabunak, az ilyen emberek társadalmi elfogadása (tolerancia) egyre nő, és olykor saját szervezeteket is létrehoznak (például meleg rendőrök).

A coming outtal némely homoszexuális nem ért egyet, ők a szexuális beállítódást szigorúan magánügynek tekintik, ezért nem helyeslik a nyilvános feltárulkozást. A homoszexualitás megélése ugyanolyan sokféle lehet, mint a heteroszexualitásé, a teljes önmegtartóztatástól (gyakran szublimáció útján) a monogám párkapcsolaton és az alkalmi kapcsolatokon át egészen a hedonizmusig.

Politikához való viszonyaSzerkesztés

Az előítélet, mely szerint "minden homoszexuális liberális" a kutatások eredményei alapján nem állja meg a helyét, habár nemzetközi szinten kevés kutatás történt ezen a területen így kevés adat áll rendelkezésre a témában és ugyan elképzelhető, hogy a homoszexuálisok az átlagnál valamivel nagyobb arányban támogatják a liberális politikai pártokat (mint a heteroszexuálisok) mindazonáltal jócskán akadnak köztük konzervatívok is így a felételezés, hogy a homoszexuálisok mind liberálisok, sokkal inkább csak egy sztereotípia, mint egy valós igazságtartalommal rendelkező, valamely társadalom-tudományág, vagy statisztikai felmérés által igazolt, megerősített megállapítás.[63]

HomofóbiaSzerkesztés

A homoszexualitás és a homoszexuális egyénekkel való kapcsolattartás egyes heteroszexuálisok számára problémát okoz. (Az idegenkedésnek, viszolygásnak ezt az érzését, illetve ezt mint cselekvési motívumot homofóbiának nevezik.) A probléma sokszor csak akkor jelenik meg, ha tudomást szereznek valakinek a meleg/leszbikus mivoltáról, miközben ugyanazzal a kollégájukkal továbbra is ugyanúgy kijönnek – talán barátaik közé is fogadják –, ha nem fedi fel homoszexualitását. A melegektől idegenkedő heteroszexuálisok számára tehát rendszerint nem maga a homoszexuális ember jelenléte okoz problémát (hiszen a melegeket többnyire nem lehet felismerni), hanem a tudat, hogy az illető homoszexuális, és az ehhez fűződő saját asszociációk.[forrás?]

Semmilyen veleszületett tényező (félelem/betegség) nem ismeretes, ami valakit a melegektől való irtózásra indítana – legfőképpen azért, mert a melegek mint olyanok nem ismerhetők fel. Az esetleges ellenérzések tehát kizárólag tanulás, szocializáció útján alakulnak ki, a környezetben tapasztalt minták alapján.[forrás?]

Előfordul, hogy egy embert a közösségében (családjában, munkahelyén) elfogadnak, de ha homoszexualitása kitudódik, az elfogadást ellenségesség váltja fel. A személy mint személy értékelését ilyenkor felülbírálhatják a homoszexualitáshoz társított asszociációk, amelyek nemritkán sztereotípiákon, előítéleteken alapulnak.[forrás?]

Homoszexualitás és egészségSzerkesztés

A homoszexuálisok körében (a heteroszexuálisok statisztikáihoz viszonyítva) a felmérések szerint a szexuális úton terjedő betegségek előfordulása éppúgy gyakoribb mint a mentális betegségeké.[64][65]

Homoszexualitás és szomatikus egészségSzerkesztés

Az USA Center For Disease Control and Prevention 2009-ben publikált adatai szerint az AIDS előfordulása ötvenszer magasabb a homoszexuális csoportokban, mint a társadalom más rétegeiben.[65] Ám emelkedettebb kockázat áll fenn hepatitis A, B, syphilis, gonorrhea, chlamydiafertőzés vonatkozásában is.[66] A leszbikusok esetében a statisztikák szerint a mellrák és több más nőgyógyászati daganat előfordulása gyakoribb, mint a heteroszexuálisok esetében.[64][67]

Homoszexualitás és mentális egészségSzerkesztés

Egy 2011-es amerikai felmérés alapján az LMBT+ kategóriába sorolható egyének közt (a felnőtt heteroszexuálisok adataihoz viszonyítva) nagyobb arányban fordul elő hangulat illetve szorongásos zavar és magasabb a kockázata az öngyilkosági kísérletek előfordulásának is.[64][68]

A kutatások fiatalok esetében is hasonló eredményekre jutottak; 2019-ben amerikai adatok összesítése alapján az LMBT fiatalok közötti öngyilkossági kísérletek előfordulásának aránya 17%-al volt magasabb mint heteroszexuális társaik körében. (Az LMBT- kategóriába soroltak közt 23 százalék kísérelt meg öngyilkosságot, míg ez az arány a heteroszexuális fiatalok körében 6%-ot tett ki.)[64][69]

Az ilyen és hasonló vizsgálatok gyengesége, hogy egyéb okok és tényezők hatását nem mutatják illetve nem szűrik ki. Ezzel szemben léteznek olyan felmérések, amelyekben a vizsgált tényező szempontjából lényeges egyéb tényezők hatását vagy attól való függetlenségét is vizsgálják. Ilyen vizsgálat volt például egy 2020-ban publikált kutatás is, amely során Gambadauro, Carli és munkatársaik hat európai országban található 27 véletlenszerűen választott iskolában végeztek felmérést, kérdőíves adatfelvétellel. E módszerrel a szexuális orientáció és az öngyilkossági gondolatok, illetve öngyilkossági kísérletek kapcsolatát vizsgálták a kutatók.

A felmérés kérdőíveit összesen 2046 tinédzser töltötte ki. Annak érdekében, hogy egyéb tényezők hatását kiszűrjék vagy ki tudják mutatni, a számításba több változót bevontak; többek között az alkohol- és illegális drogfogyasztást, az esetleges zaklatást, a családi interakciók hatását, az iskolával kapcsolatos stresszt és az anyagi helyzetet is. Az adatokat matematikai-statisztikai módszerekkel elemezték. Nevezetesen az adatsoron a Poisson féle regressziós analízist futtatták le.

A rétegzett elemzéssel a kutatók jelentős összefüggést mutattak ki a szexuális kisebbséghez való tartozás és a tartósan fennálló, súlyos öngyilkossági gondolatok között mindkét nem esetében, különösen a fiú tanulók között. (Lányok esetében: az aRR 1,51, 95%-os megbízhatósági szinten: 1,01–2,24; fiúk esetében az aRR 3,84, 95%-os megbízhatósági szinten: 1,94–7,59). A számítások erős, egyéb tényezőktől független kapcsolatot mutattak ki a szexuális orientáció (nevezetesen a szexuális kisebbséghez tartozás) és az öngyilkosság között. Elemzésükben megállapították, hogy az európai szexuális kisebbségek csoportjába tartozó fiatalok az öngyilkosság szempontjából magas kockázatú csoportba tartoznak, függetlenül az olyan (a vizsgálatban mért egyéb) objektív tényezőktől, mint az anyagi helyzet vagy a kábítószerhasználat.[70]

Egy 1996 és 1998 között készült felmérés során kutatók amerikai nagyvárosokban végzett adatfelvételből származó nagy mennyiségű adatot elemeztek matematikai statisztikai módszerekkel. A telefonos adatfelvétellel szerzett adatok közül 2881 homo vagy biszexuális személy adatait használták fel az adatelemzéshez. Eredményeik azt mutatják, hogy a homo vagy biszexuális válaszadók 21 százalékának tervei között szerepelt az öngyilkosság, 12%-uk tett is rá kísérletet élete során illetve ez utóbbiak közel fele egynél többször is tett kísérletet az öngyilkosságra élete során. Az adatok elemzésére a Khí négyzet tesztet használták, amely lehetővé teszi különféle változók közötti kapcsolat kimutatását. Vizsgálták a kapcsolatot (a variancia analízis és a logisztikai regresszió módszerének használatával) többek közt az öngyilkossági gondolatok, tervek (független változó) és több (függő illetve magyarázó) változó; nevezetesen a képzettségi szint, a szülői bántalmazás, a faji megkülönböztetés, az életkor és egyéb tényezők között. Eredményeik szerint a homoszexuális és biszexuális irányultság megléte az öngyilkossági gondolatok és cselekedetek emelkedett kockázatával jár együtt. (Illetve járt együtt a vizsgálatban résztvevők esetében.) Továbbá az öngyilkosság esélyét növelő kockázati tényezők között az adatelemzés többek között az egyén homoszexuális vagy biszexuális voltát és egyúttal az ilyen szexuális irányultsággal rendelkezőkkel szembeni ellenséges környezett együttes meglétét nevezték meg, mutatták ki.[71]

Egy 2010-ben publikált felmérés során Plöderl és munkatársai 468 ausztriai meleg vagy biszexuális felnőtt személyt kérdezett meg internetes kérdőív segítségével. Az eredmények szerint a válaszadók 18%-a kísérelt már meg élete során öngyilkosságot akik közel fele számolt be arról, hogy ehhez részben vagy egészben az iskolában átélt olyan nehéz időszak is közrejátszott, ami összefüggésbe hozható volt a válaszadók homoszexualitásával. Ezzel szemben a felmérés során azokat a tényezőket is vizsgálták, amelyek csökkentették az öngyilkosság előfordulását hasonló esetekben; az ilyen védőfaktorok a tanárok (az ellenséges megnyilvánulásokkal szembeni) beavatkozása, fellépése volt. Összegzésükben megállapították, hogy ezek az eredmények fontosak lehetnek az iskolai öngyilkosság-megelőzési programok tervezésekor.[72]

Jogi vonatkozásaiSzerkesztés

Nyugat-Európában és az Egyesült Államok egyes részein lassanként a heteroszexuálisokét megközelítő jogokra sikerül szert tenniük, más országokban (például az iszlám világban) a gyakorlása mind a mai napig bűncselekménynek számít. Mivel a változás nem egyenletes ütemben történik, különféle fizikai és verbális atrocitások a liberálisabb országokban is előfordulnak.

Az 1961-es dekriminalizációtól a rendszerváltásig Magyarországon a rendőrség nyilvántartotta a homoszexuális embereket, de nem büntette őket. A stigmatizáció csak a kilencvenes években kezdett oldódni.

A törvények szintjén a homoszexualitással kapcsolatban elsősorban az alábbi kérdések merülnek fel:

  • Büntethetőség: Büntetendő-e az azonos neműek közti, beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat?
  • Beleegyezési korhatár: Különbözik-e az azonos és különböző neműek közti szexuális kapcsolat esetén az a korhatár, ami alatt a beleegyezés nem érvényes?
  • Partnerkapcsolat: Milyen lehetőségek léteznek az azonos nemű párok kapcsolatának törvényi elismerésére?
  • Gyermekvállalás: Milyen feltételek mellett nevelhetnek gyermeket az azonos nemű párok?
  • Diszkrimináció tilalma: Tiltják-e törvények a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetést és erőszakot?

Angol nyelvű megnevezéseSzerkesztés

  • A gay szó, a magyar "meleg" szó angol megfelelője, számos más nyelvben is gyökeret vert (sok esetben a homoszexuális szó változatai mellett vagy helyett),[forrás?] és Magyarországon is megjelent. Ezt használja például a legrégebbi magyarországi meleghonlap is a nevében.[73]
  • A homoszexualitás megnevezésére az angolban időnként a queer szót is használják,[74] mely a homoszexualitás nem sértő megnevezése.[75] [* 2] A „Bevezetés a queer-elméletbe” című, a szociológia és a politológia határterületén íródott mű magyar fordításában is megtalálható.[76]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vaszil László: Szexualitással kapcsolatos szószedet -nem csak- kamaszoknak. (magyar nyelven). pediox.hu. [2007. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)
  2. Homoszexualitás (magyar nyelven). katolikus.hu. [2008. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 20.)
  3. a b Sexual orientation, homosexuality and bisexuality. American Psychological Association. (Hozzáférés: 2018. július 3.)
  4. Sereg Tímea: Egyszer az életében szinte mindenki volt biszexuális. 24.hu, 2018. június 3. (Hozzáférés: 2019. március 31.)
  5. a b Frankowski BL (2004. június 1.). „Sexual orientation and adolescents”. Pediatrics 113 (6), 1827–32. o. DOI:10.1542/peds.113.6.1827. PMID 15173519.  
  6. a b Marriages, Families, and Relationships: Making Choices in a Diverse Society. Cengage Learning, 82. o. (2014). ISBN 1305176898. Hozzáférés ideje: 2016. február 11. „The reason some individuals develop a gay sexual identity has not been definitively established  – nor do we yet understand the development of heterosexuality. The American Psychological Association (APA) takes the position that a variety of factors impact a person's sexuality. The most recent literature from the APA says that sexual orientation is not a choice that can be changed at will, and that sexual orientation is most likely the result of a complex interaction of environmental, cognitive and biological factors...is shaped at an early age...[and evidence suggests] biological, including genetic or inborn hormonal factors, play a significant role in a person's sexuality (American Psychological Association 2010).” 
  7. Gail Wiscarz Stuart. Principles and Practice of Psychiatric Nursing. Elsevier Health Sciences, 502. o. (2014). ISBN 032329412X. Hozzáférés ideje: 2016. február 11. „No conclusive evidence supports any one specific cause of homosexuality; however, most researchers agree that biological and social factors influence the development of sexual orientation.” 
  8. Sullivan, Bill: Stop calling it a choice: Biological factors drive homosexuality (angol nyelven). The Conversation. (Hozzáférés: 2021. január 27.)
  9. Gloria Kersey-Matusiak. Delivering Culturally Competent Nursing Care. Springer Publishing Company, 169. o. (2012). ISBN 0826193811. Hozzáférés ideje: 2016. február 10. „Most health and mental health organizations do not view sexual orientation as a 'choice.'” 
  10. Submission to the Church of England's Listening Exercise on Human Sexuality. The Royal College of Psychiatrists. (Hozzáférés: 2013. június 13.)
  11. (2008) „Genetic and Environmental Effects on Same-sex Sexual Behavior: A Population Study of Twins in Sweden”. Archives of Sexual Behavior 39 (1), 75–80. o. DOI:10.1007/s10508-008-9386-1. PMID 18536986.  
  12. Robinson, B. A.: Divergent beliefs about the nature of homosexuality. Religious Tolerance.org, 2010. (Hozzáférés: 2011. szeptember 12.)
  13. "Therapies" to change sexual orientation lack medical justification and threaten health. Pan American Health Organization. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 26.)
  14. "Két meleg felnőtt – lehetőség szerint egy férfi és egy nő – vállalkozik arra, hogy beszélget a fiatalokkal a melegségről, saját történetén, életeseményein is szemléltetve azt, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy meleg fiatalnak, felnőttnek, mit jelent a melegség a hétköznapokban."
  15. A híres amerikai női labdarúgó, Megan Rapinoe nyilatkozata 2012-ből: Meleg vagyok (angolul)
  16. LeVay, Simon (1996). Queer Science: The Use and Abuse of Research into Homosexuality. Cambridge: The MIT Press ISBN 0-262-12199-9
  17. Takács Judit: A magánélet szabadságáról – Ami maradandó Kertbeny Károly munkásságából.
  18. Miért nevezik melegnek a homoszexuálisokat?
  19. Ellis, Lee, and M. Ashley Ames. "Neurohormonal functioning and sexual orientation: A theory of homosexuality–heterosexuality." Psychological bulletin 101.2 (1987): 233.
  20. Szentmiklósi Tamás, Tóth László: A homoszexualitásról, (IV a homoszexualitás eredetmagyarázatai fejezete) ELTE Szociológiai Intézet, 1994
  21. A neuro-pszichológiai magyarázat. [2007. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 11.)
  22. A megváltó gén (otkenyer.hu, idézve a Másokból)
  23. A linkage between DNA markers on the X chromosome and male sexual orientation, Science 1993; 261 : 320–326.,Sciencemag.org, kivonat, lásd még Dean Hamer honlapját Archiválva 2005. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  24. William Byne and Bruce Parsons, „Human Sexual Orientation : The Biological Theories Reappraised ,“ Archieves of General Psychiatry, 50 (March 1993):228-236.
  25. Stanton L. Jones, and Mark A. Yarhouse, Ex-guys? A Longitudinal Study of Religiously Mediated Change in Sexual Orientation (Downers Growe III. IVP.Academic (2007), p124 summarizing findings of: J. Michael Bailey, Michael P. Dumne, and Nicolas G. Martin “ Genetic and enviromental influences on sexual orientation and its correlates in an Australian twin sample“ Journal of Personality and Social Psycholog. Vol. 78(3) March 2000, 524-536.
  26. Új modell a homoszexualitás genetikai hátteréről (origo.hu, 2007. január 20.)
  27. A homoszexualitás az anya génjeitől? (eletforma.hu, 2007. február 24.)
  28. Peter S. Bergman and Hanna Brückner, “ Opposite-Sex Twins and Adolescent Same-Sex Attraction“, American Journal of Sociology Vol. 107, No.5, (March 2002) 1179-1205.
  29. Falus András válaszol a fel nem tett kérdésekre. www.origo.hu. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  30. Homosexuality and Biology, The Atlantic Monthly, 1997. június (272/ 3. szám)
  31. Dörner, Günther, et al. "Prenatal stress as possible aetiogenetic factor of homosexuality in human males." Endokrinologie 75.3 (1980): 365-368.
  32. John A. Speyrer: The Origins of Homosexuality: Insights From The Deep Feeling Psychotherapies [1]
  33. a b Buda Béla. Szexuális viselkedés, 226-227. oldal (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  34. Swaab, Dick F., et al. "Structural and functional sex differences in the human hypothalamus." Hormones and behavior 40.2 (2001): 93-98.[halott link]
  35. Damiani, Durval, et al. "Brain sex: just beginning to pave the way." Arquivos Brasileiros de Endocrinologia & Metabologia 49.1 (2005): 37-45.
  36. Swaab, Dichk F., and Michel A. Hofman. "Sexual differentiation of the human hypothalamus in relation to gender and sexual orientation." Trends in neurosciences 18.6 (1995): 264-270.
  37. a b c d e f Buda Béla. Szexuális viselkedés (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  38. Brady, S. (2008). „The impact of sexual abuse on sexual identity formation in gay men” (angol nyelven). Journal of Child Sexual Abuse 17 (3-4), 359-376. o. DOI:10.1080/10538710802329973. PMID 19042606.  
  39. a b Buda Béla. Szexuális viselkedés, 260. oldal (2002). ISBN 963 8089 41 5 
  40. a b Werner, D. (1979). „A cross-cultural perspective on theory and research on male homosexuality.” (angol nyelven). Journal of homosexuality 4 (4), 345-362.. o. DOI:10.1300/J082v04n04_03. PMID 264134.  
  41. a b Szendi Gábor: A Homo homosexualis (magyar nyelven). Tények és tévhitek. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
  42. National Geographic Magyarország: Szex az állatvilágban – egy hímoroszlán panaszai (magyar nyelven). ng.hu, 2010. június 24. (Hozzáférés: 2017. december 27.)
  43. Cole , Stoke 1985
  44. .(Troiden R. R. (1988) Gay and lesbian identity: A Sociological analysis Dix hill NY. General hall , Inc.)
  45. Kinsey, A. C., Pomeroy, W. B., & Martin, C. E.. Sexual behavior in the human male (1948) 
  46. Minden idők legnagyobb melegparádéja (Háttér, 2008. május 31.)
  47. beyondexgay.com. [2007. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  48. Exodus alapítok bocsánatot kérnek videó
  49. J. Nicolosi, A. D. Bryd and R.W. Potts: „Retrospective self-reports of change in homosexual orientation: A consumer survey of conversion therapy clients.“ Psychological Reports 86 pp. 689-702.
  50. Dehlin JP, Galliher RV, Bradshaw WS, Hyde DC, Crowell KA. (2014. March). „Sexual Orientation Change Efforts Among Current or Former LDS Church Members.” (angol nyelven). J Couns Psychol.. PMID 24635593.  
  51. Beckstead AL. (2012. February). „Can we change sexual orientation?” (angol nyelven). Arch Sex Behav. 41 (1), 121-34. o. DOI:10.1007/s10508-012-9922-x. PMID 22350128.  
  52. Kinsey, A. C., Pomeroy, W. R., & Martin, C. E. (1947). „Sexual behavior in the human male.” (angol nyelven). American journal of public health 93 (6), 894-898. o. DOI:10.2105/ajph.93.6.894. PMID PMID: 12773346.  
  53. Hite, Shere. "The Hite report on male sexuality." (1981).
  54. LA Laumann, et al: The Social Organisation of Sexuality
  55. Laumann, E. O., Gagnon, J. H., Michael, R. T., & Michaels, S.. The social organization of sexuality: Sexual practices in the United States.. ISBN (2000) 
  56. LGBTData.com: National Health and Social Life Survey (angol nyelven). lgbtdata.com. (Hozzáférés: 2021. július 25.)
  57. Jeffrey M. Jones: LGBT Identification Rises to 5.6% in Latest U.S. Estimate (angol nyelven). gallup.com, 2021. február 24. (Hozzáférés: 2021. augusztus 26.)
  58. Janus, Samuel S., and Cynthia L. Janus.. The Janus report on sexual behavior. ISBN 9780471016144 (1993) 
  59. Szentmiklósi Tamás, Tóth László. A homoszexualitásról. ISBN 9637877597 (1994) 
  60. Bagemihl, Bruce. Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity. St. Martin's Press (1999). ISBN 0-312-19239-8 
  61. Harrold, Max: Biological Exuberance: Animal Homosexuality and Natural Diversity. The Advocate, reprinted in Highbeam Encyclopedia, 1999. február 16. (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
  62. Moody, Jonas. „Iceland Picks the World's First Openly Gay PM”, TIME, 2009. január 30. (Hozzáférés ideje: 2013. november 13.) 
  63. Worthen, M. G. (2020). „“All the gays are liberal?” Sexuality and gender gaps in political perspectives among lesbian, gay, bisexual, mostly heterosexual, and heterosexual college students in the Southern USA” (angol nyelven). Sexuality Research and Social Policy, 17 (1), 27-42. o.  
  64. a b c d Michael Kerr: Depression in the LGBTQIA+ Population (angol nyelven). healthline.com, 2021. június 14. (Hozzáférés: 2021. augusztus 7.)
  65. a b Dyana Bagby, „Gay, bi men 50 times more likely to have HIV: CDC reports hard data at National HIV Prevention Conference“ Washington Blade, August 28, 2009
  66. Center for Disease Control and Prevention, „Viral Hepatitis And Man Who Have Sex With Men“
  67. Katherine A O’Hanlan „The Top 10 Things Lesbians Should Discuss with their Healthcare Provider“ (San Francisco: Gay & Lesbian Medical Assotiotion
  68. Haas, Ann P., et al. (2010). „Suicide and suicide risk in lesbian, gay, bisexual, and transgender populations: Review and recommendations” (angol nyelven). Journal of homosexuality 58 (1), 10-51. o. DOI:10.1080/00918369.2011.534038. PMID 21213174.  
  69. Ivey-Stephenson, A. Z., Demissie, Z., Crosby, A. E., Stone, D. M., Gaylor, E., Wilkins, N., ... & Brown, M. (2020). „Suicidal ideation and behaviors among high school students—Youth Risk Behavior Survey, United States” (angol nyelven). MMWR supplements 69 (1), 47. o. PMID 32817610.  
  70. Gambadauro, P., Carli, V., Wasserman, D., Balazs, J., Sarchiapone, M., & Hadlaczky, G. (2020. október). „Serious and persistent suicidality among European sexual minority youth” (angol nyelven). Plos one 15 (10), e0240840. o. DOI:10.1371/journal.pone.0240840. PMID PMC7567377.  
  71. Paul, J. P., Catania, J., Pollack, L., Moskowitz, J., Canchola, J., Mills, T., ... & Stall, R. (2002). „Suicide attempts among gay and bisexual men: Lifetime prevalence and antecedents.” (angol nyelven). American journal of public health 92 (8), 1338-1345. o. DOI:10.2105/ajph.92.8.1338. PMID 12144994.  
  72. Plöderl, Martin, Gregor Faistauer, and Reinhold Fartacek (2010). „The contribution of school to the feeling of acceptance and the risk of suicide attempts among Austrian gay and bisexual males” (angol nyelven). Journal of Homosexuality 57 (7), 819-841. o. DOI:10.1080/00918369.2010.493401. PMID 20665326.  
  73. Gay.hu
  74. SZTAKI Szótár, Angol-magyar
  75. a b Cambridge University Press: Meaning of “queer” in the English Dictionary
  76. Annamarie Jagose: Bevezetés a queer-elméletbe. L'Harmattan, 2003. (Hozzáférés: 2016. március 26.) ISBN 963-9494-18-6

MegjegyzésSzerkesztés

  1. A meleg szó a köznyelvben a homoszexualitás politikailag korrekt megfelelője.[18]
  2. Eredeti jelentése különös, furcsa.[75]

További információkSzerkesztés

  • Buda Béla: Adalékok a férfihomoszexualitás etiológiájához és pszichodinamikájához. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978/4. (35. évf.), 322-340.
  • Szentágothai János: A homoszexualitás. Valóság, 1991/9., (34. évf.), 45-56.
  • Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa. Jaffa Kiadó, Budapest, 2011
  • Csaknem minden állatfajnál létezik a melegszex index.hu, 2009. június 18.
  • Az azonos nemű párok is jó szülők index.hu, 2010. január 22.
  • Leszbikus egereket hoztak létre a tudósok index.hu, 2010. július 8.
  • Előnyben a homoszexuális madarak index.hu, 2010. augusztus 30.
  • A homoszexualitást okozó génváltozatok előnyösek is a szaporodáshoz Origo.hu, 2008. június 19.
  • A homoszexualitásról. Szerk. Tóth László. T–Twins Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 9637977597
  • A szeretet illúziója. Gyújtópontban a homoszexualitás. Ethos, Budapest, 2000
  • Amszterdam után. A szexuális orientáció az Európai Unióban és Magyarországon. Útmutató. Háttér Baráti Társaság a Melegekért, Budapest, 2000
  • Dover, Kenneth James: Görög homoszexualitás. Osiris, Budapest, 2001. Ford. Dupcsik Csaba
  • Erőss László: Furcsa párok. A homoszexuálisok titkai nyomában. Magánkiadás, Budapest, 1984 ISBN 9635002149
  • Eszenyi Miklós: „Férfi a férfival, nő a nővel”. Homoszexualitás a történelemben, a társadalomban és a kultúrában. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 2006
  • Homoszexualitás katolikus szemmel. Szerk. Roska Péter. Jel Kiadó, Budapest, 2007
  • Jagose, Annamarie Rustom: Bevezetés a queer-elméletbe. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2003. Ford. Sándor Bea
  • Józsa György Gábor: Vita a homoszexuális emancipációról. Ki a perverz Németországban? Magyar Nemzet, 1992. január 25.
  • Sombor Judit–Tuscher Tünde: Melegház. Unió, Budapest, 1989
  • Szenteh Natália: És ha a te gyereked lenne homoszexuális? Beszélgetések tabuk nélkül. Masculus, Budapest, 2005.
  • Takács B. Gábor: Mit keres az állam a hálószobánkban? A homoszexuálisok helyzete Magyarországon. Beszélő, 1992/16. (3. évf.), 20-21. (Hosszabban: Mások, 1992/6., 5-7.)
  • Takács Judit: Homoszexualitás és társadalom. Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2004.
  • Tóth László: Egy „földalatti mozgalom” hanyatlása és felemelkedése. A magyarországi férfi homoszexualitás mint társadalmi jelenség. Valóság, 1991/9. (34. évf.), 57-70.
  • Varga Attila Tibor: Csókok a gőzben. Tények és vélemények a homoszexualitásról, a homoszexuálisokról. Büntetőperek és börtönriportok. Budapest, 1991 ISBN 9634005934

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Homoszexualitás témájú médiaállományokat.
Nézd meg a homoszexualitás címszót a Wikiszótárban!
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Homoszexualitás témában.