Főmenü megnyitása

Melegbüszkeség

LMBT identitáspolitikai mozgalom

A melegbüszkeség (angolul gay pride) a szexuális kisebbségek (melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek) identitáspolitikai mozgalma. A mozgalom alapvetései, hogy a homoszexualitás a heteroszexualitással azonos értékű; hogy az azonos nemű párokat a különnemű párokkal azonos jogok kell hogy megillessék; illetve hogy a társadalmi elfogadáshoz és a jogegyenlőség eléréséhez szükség van rá, hogy a melegek és leszbikusok nyíltan felvállalják szexuális orientációjukat.

A mozgalom látványos megjelenése a világ számos pontján megrendezett büszkeségnapi felvonulás.

Tartalomjegyzék

A mozgalom külföldi történeteSzerkesztés

Tág értelemben véve a mozgalom gyökerei a 19. század második felére nyúlnak vissza, amikor megjelent a homoszexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése elleni fellépés. Az olyan személyek mint Kertbeny Károly, Karl Heinrich Ulrichs vagy Magnus Hirschfeld a melegjogi mozgalom úttörői voltak. Szintén a mozgalom előzményének tekinthető a közvetlenül a második világháború után Nyugat-Európa és Észak-Amerika számos országában létrejövő homofil mozgalom, amely az elfogadás és beilleszkedés stratégiáját követve kívánt fellépni a homoszexuálisok társadalmi kirekesztése ellen.

 
A Stonewall Inn New Yorkban

A hatvanas években lezajlott szexuális forradalom és virágzásnak indult ellenkulturális mozgalmak a meleg- és leszbikusmozgalomban is felszínre hozták a korábbi, megalkuvónak ítélt stratégiákkal szembeni elégedetlenséget. A nőjogi és antirasszista mozgalmakhoz hasonlóan kialakult egy radikálisabb, a felszabadulás fogalma köré épülő melegmozgalom (a korszak legjelentősebb észak-amerikai csoportosulása is a Melegfelszabadítási Front (Gay Liberation Front) nevet viselte). A mozgalom emblematikus eseménye a New York City Greenwich Village nevű negyedében a maffia által üzemeltetett Stonewall Inn bárban kitört híres Stonewall-lázadás, amikor a híres bár transzvesztita, transznemű, afroamerikai és hajléktalan közönsége szembe szállt az Mccarthy-korszak végén őket rendszeresen zaklató rendőrökkel. (Továbbá az egész homofób, a az egész közösséget hamis propagandával és üldözéssel, nyíltan elnyomó rendszerrel.) Az összecsapások 1969 június 28. – 1969. július 1 között zajlottak. Ezen események emlékére szervezik meg azóta is számos országban évről évre a melegfelvonulásokat. (Országonként és kultúránként változóan hol vidám parádé és karnevál, hol dacos demonstráció, tüntetés vagy agresszív összecsapás a rendőrséggel.) A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a homoszexualitás 1973-ban a III. kiadással került ki. A homoszexualitás BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódját 1990-ben törölte a WHO.

A hetvenes-nyolcvanas években a melegfelszabadítási mozgalom folyamatosan vesztett radikális hangvételéből, és egyre inkább a jogegyenlőség és a társadalmi elfogadás kérdései kerültek a mozgalom középpontjába. A „szexuális felszabadítás” jelszavának helyét átvette a „jogaitól megfosztott kisebbség” retorikája. A jogegyenlőség biztosításának elsődleges eszköze azonban továbbra is a láthatóság megteremtése, a szexuális irányultság nyilvános felvállalása maradt. A nyugati országokban az LMB egyenlőség sikeres, de még korántsem teljes elérésével a transzneműség körüli párbeszédek, elméleti viták és mozgalmak kapnak napjainkban fontosabb és hangsúlyozottabb közéleti szerepet.

A büszkeségnapi felvonulásSzerkesztés

 
A 2004-es São Pauló-i melegfelvonulás

A melegbüszkeség-mozgalom jelentős eseménye az évenként megrendezett büszkeségnapi felvonulás (angolul gay pride march vagy a Stonewall-mozgalom utcájáról elnevezett Christopher Street Day). Az első felvonulást a lázadás egyéves évfordulóján, 1970. június 28-án tartották New Yorkban. A hetvenes évek során elterjedt Amerika és Európa, majd a világ más nagyvárosaiban is. A felvonulás egyszerre politikai demonstráció (a résztvevők gyakran visznek politikai üzeneteket, jogköveteléseket tartalmazó transzparenseket) és látványos show-elemekkel tarkított karneváli felvonuás.

A világ legjelentősebb büszkeségnapi felvonulásait New Yorkban, San Franciscóban, Torontóban, Kölnben, Amszterdamban és São Paulóban tartják. Évről évre megrendezik a Euro Pride-ot és a World Pride felvonulást is, mindig más és más városban.

MagyarországonSzerkesztés

TörténeteSzerkesztés

1961-ben dekriminalizálták az azonos nemű párkapcsolatokat. 1989-ig a rendőrség megfigyelte és nyilvántartásba vette, elsősorban a meleg férfiakat. (Gyakran beszervezték őket ügynőknek.)

A LMBTQ mozgalom (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer betűszó rövidítése) hazai adminisztratív elindulása az 1987-ban hivatalosan megalakult Homérosz Egyesülethez kötődik. (A könnyű bejegyezhetőség lehetőségét a hanyatló Kádár-korszak végén az országba begyűrűzött HIV pánik "apropója" kínálta.) Az elsősorban jogvédő és lelki segély szolgálatot működtető Háttér Társaság 1995-ben alakult meg. 1999-ben bejegyzett Labrisz Leszbikus Egyesület alapítói a többnyire az 1990-ben alakult Feminista Hálózat és az 1994-ben elindult NANE Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen feminista egyesületek aktivistái. A Labrisz 2005 óta rendezi meg minden év novemberében a LIFT – Leszbikus Identitások Fesztiváljat. 2002-ben alakult meg a közösségszervezést legfőbb profiljának tekintő Szimpozion Egyesület, amely rendezvényeivel és különféle programjaival azóta is töretlenül igyekszik nem csupán a cisznemű meleg és biszexuális irányultságú férfiakból álló közönséget megszólítani. 2001 óta a Labrisszal közösen viszi a folyamatosan fejlődő Melegség és Megismerés iskolai tájékoztató programot. (Hasonló, diákokat felvilágosító és edukatív célú tevékenységgel működik a Haver Alapítvány, amely a zsidó, az Uccu Alapítvány a romákat sújtó előítéleteket, a NANE Szívdobbanás projektje pedig a a nők elleni erőszakkal kapcsolatos téves és ártalmas sztereotípiakat igyekszik csökkenteni az őket meghívó közoktatási/köznevelési intézményekbe.)

2011-ben sikerült bejegyezni a formálisan már korábban is működő Transvanilla Transznemű Egyesületet. A NANE-hoz szorosan köthető Patent Egyesület (Patriarchátust Ellenzők Társasága) női jogvédő szervezet 2006-ban alakult. 2018-ban alakult meg transznemű emberek által a Prizma közösség, a többszerelműséggel foglalkozó Poliamoria Magyarország és a Magyar Aszexuális Közösség. A sokféle tematikus LMBTQ szervezetek munkáját 2009 óta a Magyar LMBT Szövetség koordinálja és fogja össze. A kilencvenes években, az addig félreeső helyszínekre, diszkréten szervezett Pink Piknikek után 1997 szeptembere óta folyamatosan egyre növekvő létszámú, több ezres tömegeket megmozgató Budapest Pride felvonulásokat a 2001-ben alapított Szivárvány Misszió Alapítvány szervezi. (2008 és 2018 között vonultak kordonok közé zárva a menetek. 2018-tól egy hónaposra bővült a fesztivál színes programkavalkádja, amelybe már a szárnyaikat bontogató vidéki szervezeteket is igyekszik a Pride bevonni.) A 2013 óta minden év februárjában megrendezett LMBT Történeti Hónapot a Háttér Társaság és a Labrisz közösen szervezi.

A kétezres évek végi eseményekSzerkesztés

Magyarországon 1997 szeptembere óta szerveznek évenkénti melegfelvonulásokat, kezdetben Melegbüszkeség napja, 2008-tól Meleg Méltóság Menet, 2010-től pedig Budapest Pride néven. A felvonulás kezdetben a néhány napos, azóta egy hónapossá nőtt LMBTQ Fesztivál programsorozatba illeszkedik.

A tizenkét évnyi békés felvonulás után a 2007-ben több támadás is érte a menetet, tojással, paradicsommal és füstbombával támadtak a melegekre az ellentüntetők.[1] A felvonulás utáni buli helyszínét elhagyó résztvevők közül többeket ért támadás.

2008-ban az erőszakos atrocitások megismétlődtek: az ellentüntetők tojásokat, krumplikat, kődarabokat, petárdákat dobáltak a felvonulókra és a rendőrökre.[2][3][4] Egy rendőrségi kisbuszt Molotov-koktéllal felgyújtottak, több rendőr megsérült, 57 embert előállítottak.[5][6] A felvonulás résztvevőit földalatti segítségével menekítették ki, a felvonulást záró koncertet le kellett mondani. Megtámadták Horn Gábort, Lévai Katalint és a másságát korábban nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkárt, valamint Orosz Józsefet is.[7]

2009-ben a rendőrök a korábbiaknál is nagyobb erővel készültek: dupla kordont állítottak fel, az ellentüntetőknek így nem sikerült a felvonulás résztvevőinek közelébe férkőzniük.[8] Az ellentüntetők a rendőrökre támadtak, 41 személyt őrizetbe vettek.[9] Egy kisebb csoport megvert egy a fesztivál pólóját viselő lányt.[10]

A mozgalom szimbólumaiSzerkesztés

 
A melegbüszkeség zászlója

A melegbüszkeség legfontosabb szimbóluma a szivárványzászló, amely a melegfelvonulások elengedhetetlen kelléke, de gyakran megtalálható meleg-szórakozóhelyek jelöléseként is. A zászló mellett fontos szimbólum a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraira emlékező rózsaszín háromszög és a több szervezet elnevezésében is szereplő lambda betű.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés