Kékcse
Kékcse község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Kisvárdai járásban.
Kékcse | |||
Római katolikus templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Észak-Alföld | ||
Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
Járás | Kisvárdai | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Szekeres Katalin (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 4494 | ||
Körzethívószám | 45 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1422 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 83,32 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 18,23 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 15′, k. h. 22° 00′48.250000°N 22.000000°EKoordináták: é. sz. 48° 15′, k. h. 22° 00′48.250000°N 22.000000°E | |||
Kékcse weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kékcse témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésA vármegye és egyben a Nyírség északkeleti részén fekszik; északnyugati szélétől alig több mint egy kilométerre húzódik a Tisza, de közigazgatási területét a folyó nem érinti.
A környező települések: észak felől Szabolcsveresmart (4 kilométerre), kelet felől Döge (légvonalban 4, közúton mintegy 6 kilométerre), délkelet felől Kisvárda (6,5 kilométerre), dél felől Rétközberencs (légvonalban 5, közúton több mint 10 kilométerre), nyugat felől Tiszakanyár (4 kilométerre). Közigazgatási területe délnyugat felől egy pontban érintkezik Pátroha határszélével is.
Megközelítése
szerkesztésA település területén végighalad a Sátoraljaújhely-Cigánd-Kisvárda között húzódó, a 37-es és 4-es főutakat összekötő 381-es főút, ez a legfontosabb közúti elérési útvonala az említett városok és főutak mindegyike felől. A környező települések közül Szabolcsveresmarttal a 3830-as, Tiszakanyárral és Dombráddal pedig a 3834-es út köti össze.
Nevének eredete
szerkesztésNeve a magyar kék színnév kicsinyítő képzős származékából keletkezett; azonban ebben az időben (első írásos említése 1329-ből ered) ez a szó még a zöld színt is jelentette. Valószínűleg a természetes tájra vonatkozott, de egy személy szemének színéből is származhatott. A közelben van még Kék településnév és egy Kéklő nevű domb is.[3]
Története
szerkesztésKékcse neve az oklevelekben 1344-ben, I. Lajos király idejében fordul elő. Nevét ekkor Kevkche-nek írták.
1413-ban a Monoki család a birtokosa. 1415-ben az olnodi Czudar család volt Kékcse birtokosa.
1436-ban a Maday családnak volt benne tulajdona.
1440-ben a Rozgonyi család tagjai veszik zálogba az olnodi Czudar családtól, melyek 1440-ben már mint földesurak szerepelnek a településen.
A Rákóczi-szabadságharc idején a település elnéptelenedett, de a 18. században újratelepítették.
Az 1800-as évek elején báró Vay Alajos volt birtokosa Kékcsének.
Az 1900-as évek elején a falu földesura Mándi Samu volt.
Közélete
szerkesztésPolgármesterei
szerkesztés- 1990–1994: Pál Józsefné (független)[4]
- 1994–1998: Pál Józsefné (független)[5]
- 1998–2002: Pál Józsefné (független)[6]
- 2002–2006: Pál Andrásné (független)[7]
- 2006–2010: Szekeres Katalin (független)[8]
- 2010–2014: Szekeres Katalin Éva (független)[9]
- 2014–2019: Szekeres Katalin Éva (Fidesz-KDNP)[10]
- 2019–2024: Szekeres Katalin (Fidesz-KDNP)[11]
- 2024– : Szekeres Katalin (Fidesz-KDNP)[1]
Népesség
szerkesztésA település népességének változása:
Lakosok száma | 1546 | 1538 | 1524 | 1408 | 1409 | 1395 | 1422 |
2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[12]
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,8%-a magyarnak, 0,3% bolgárnak, 24,4% cigánynak, 0,3% ukránnak mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 25,7%, református 52,1%, görögkatolikus 1%, felekezeten kívüli 2,2% (15,5% nem válaszolt).[13]
2022-ben a lakosság 93,9%-a vallotta magát magyarnak, 4,3% cigánynak, 0,1-0,1% németnek, örménynek, bolgárnak, ukránnak, szlováknak, szerbnek, szlovénnek, lengyelnek és románnak, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (6,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 18,4% volt római katolikus, 54,6% református, 1,1% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 0,1% evangélikus, 0,1% ortodox, 2,4% felekezeten kívüli (21,6% nem válaszolt).[14]
Nevezetességei
szerkesztés- Katolikus templom - 1830-ban épült.
- Református templom - 1810-ben építették.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Kiss Lajos 324. o.
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 30.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 10.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Kékcse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 23.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
- ↑ Kékcse Helységnévtár
- ↑ Kékcse Helységnévtár
Források
szerkesztés- Borovszky Samu: Szabolcs vármegye.
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2