Tömegközlekedés

nyilvános utaztatási rendszer
(Közösségi közlekedés szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

A tömegközlekedés (vagy közösségi közlekedés, közforgalmú közlekedés, kollektív közlekedés) – az általános értelmezés szerint – magában foglal minden közlekedési rendszert, amelyben az utasok nem saját járművükkel közlekednek. A használatos közlekedési eszköz alapján ide tartozik a:

Tágabb értelemben a közösségi közlekedéshez tartozik a szerződéses közlekedés, a különjárati közlekedés, továbbá az igényvezérelt (rugalmas) közlekedési szolgáltatások.[1]

Egyes források ide sorolják a taxiszolgáltatást is. A különbség, itt, a támogatás teljes hiánya.

Közösségi közlekedésnél (szemben az egyéni közlekedéssel) az utasnak – utazásának időpontja és útvonala tekintetében – alkalmazkodnia kell mások igényeihez, mivel a személyszállítás másokkal együtt, a közlekedési eszköz megosztott használatával történik. Gyakorlatilag útvonalhoz és menetrendhez.

A tömegközlekedés előtérbe kerülésével csökkenthető a forgalmi zsúfoltság, a károsanyag-kibocsátás (emisszió) és energiafelhasználás, valamint a közlekedési balesetek száma.

A közösségi közlekedés közszolgáltatás (az állam vagy önkormányzat által támogatott szolgáltatás).

Az 1990-es évektől kezdve tapasztalható az a törekvés, hogy a „tömegközlekedés” kifejezést valamilyen jobban hangzó elnevezéssel váltsák fel. Bizonyos elterjedtségre tett szert a „közösségi közlekedés” forma, illetve kialakult az a gyakorlat, hogy a „közforgalmú közlekedés” megjelölést a „tömegközlekedés”-nek megfelelő értelemben használják.
– Fülöp–Horváth–Prileszky–Szabó: Közforgalmú közlekedés I. – Széchenyi István Egyetem, egyetemi jegyzet
Csuklós autóbusz Szegeden

Története

szerkesztés
 
Lóvasút Gdańskban, 1873 után

A tömegközlekedés egyidős az első ember vezette kompokkal, az első közösségi közlekedési forma a vízi közlekedés volt, a szárazföldön az emberek gyalogoltak vagy állatra ültek.

A tömegközlekedés történelmi formája a postakocsi, amellyel fogadók, vendéglők és kocsmák között lehetett utazni, valamint más „lóvontatta járművek” (hajók és szekerek), amelyek fizetségért rendszeresen utasokat szállítottak.

A városon belül az omnibusz volt az első szervezett tömegközlekedési eszköz, amit először Nantes városában, Franciaországban kezdtek működtetni, 1826-ban.

Bővebben lásd A közlekedés története című cikket.

A tömegközlekedés modern formái

szerkesztés
 
Villamosok Miskolcon
 
Dortmundi függővasút
 
Siklóvasút, Mendola, Caldaro, Dél-Tirol
 
Nyeregvasút, Európa-Park, Rust, Baden-Württemberg
 
A tokiói metró utasai

Meredek vagy vertikális pályás járművek

szerkesztés

Fejlődő technológiák

szerkesztés

Ezek közül némelyik nem használható az általános közönség számára, például az irodai liftek vagy az iskolabuszok.

Megállók és csomópontok

szerkesztés
 
Autóbusz-állomás Miskolcon
 
MÁV-menetjegy 2007-ben

A közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító díj megtérítésére és igazolására vonatkozóan különböző megoldások vannak használatban világszerte:

  • Jegy
    • előre váltott, belépéskor ellenőrzött jegy, az utas addig nem léphet be a szolgáltatási területre, amíg nem ellenőrzik a jegyét (leggyakrabban a metróban használják)
    • előre váltott, az utazás során a szolgáltatási területen jegyellenőrök által véletlenszerűen ellenőrzött jegy (leginkább Kelet-Európában és az Egyesült Államokban használják)
    • az utazás megkezdésekor váltott, egyszeri útra szóló jegy, amit a sofőr ellenőriz (például távolsági buszokon)
    • feltöltőkártya, az utas által meghatározott összeg kerül a kártyára, amelyről az utazás díját távolságtól függően minden egyes használatkor elektronikus, mágneses vagy optikai úton levonják
    • adott járatra, adott helyre szóló helyjegy
  • Bérlet
    • határozott időre szóló bérlet
    • adott időszak alatt adott számú napon használható bérlet (például 8 napon egy hónapban)
    • kombinált bérlet
    • kedvezményes árú bérlet
  • Zseton
  • Mágneskártya
  • Smartcard
  • SMS alapú utazási díjtérítés

Vannak városok, ahol a tömegközlekedés ingyenes és nem kell jegyet váltani.

Magyarország tömegközlekedése

szerkesztés

A tömegközlekedés állami, önkormányzati és magántulajdonú társaságokon keresztül valósul meg az országban.

A vasúti személyszállításról nagyobbrészben a MÁV-START Zrt. (a MÁV Magyar Államvasutak Zrt. leányvállalata) gondoskodik, régiós szinten pedig a GYSEV magántulajdonú részvénytársaság. A 2000-es évektől kezdődően még több kisebb magánvasút-társaság kezdte el működését.[2] Sajátos jellegű közlekedést bonyolít le a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV), mely Budapest elővárosi vasúti közlekedését biztosítja.

Különleges színfolt az ország tömegközlekedésében a kisvasútak jelenléte, melyek többnyire turisztikai célokkal működnek napjainkban. Jelentős részüket regionális erdőgazdálkodások vagy helyi egyesületek működtetik.[3]

Az autóbuszos tömegközlekedés jelentős hányadát bonyolítja le a Volánbusz állami tulajdonú részvénytársaság, mely országos, regionális és helyi-városi szinten (2022-ben 67 városban)[4] üzemeltet járatokat.

Több város helyi tömegközlekedését önkormányzati tulajdonú társaságok bonyolítják le saját vagy bérelt járműpark keretén belül vagy pedig alvállalkozók segítségével:

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Fülöp–Horváth–Prileszky–Szabó: Közforgalmú közlekedés I. – Széchenyi István Egyetem, egyetemi jegyzet
  2. A kezébe vette a sorsát néhány magánvasút-társaság (vg.hu, 2023.márc.10)
  3. Kisvasutak Magyarországon
  4. Egyre több város helyi Volánbusz bérletei válthatók meg a MÁV-START-automatákból (magyarnemzet.hu, 2022.márc.12)
  5. Paksbusz cégtörténet

További információk

szerkesztés
  • Tömegközlekedés.lap.hu – Linkgyűjtemény
  • Budapest tömegközlekedési térképe
  • Tömeg- vagy közösségi közlekedés? Archiválva 2008. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Gondolatok a közösségi közlekedés lehetőségeiről. Tanulmányok a tömegközlekedés jelenlegi folyamatairól, problémáiról; szerk. Bárány Balázs Kiss László; Természet Ébredése Társulat, Orosháza, 2003
  • Prileszky István: Városi tömegközlekedés. Elektronikus jegyzet; Széchenyi István Egyetem, Győr, 2005
  • Szeldmajer László: Városi Tömegközlekedési Múzeum; Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Budapest, 2006
  • Kalocsai Péter: Közlekedés- és várostörténeti tanulmányok, 19-20. század; Kronosz, Pécs, 2018
  • Legát Tibor: Közlekedik a főváros; bőv. kiad.; Scolar, Budapest, 2018
  • "Ember a városi közlekedésben". City Rail 2023 Tudományos Konferencia. Együttműködésben a XXIII. Városi Közlekedés Aktuális Kérdései Konferenciával. Balatonfenyves, 2023. szeptember 6-7.; KTE, Budapest, 2023